Polgári Élet, 2011. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-07 / 1. szám
ANLO Civil szférában a remény A politikum képtelen a közösségszervezésre, jöjjön a magánszféra . Az emberek egyre inkább elfordulnak a politikától, mert az nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket. Az így keletkezett űrt a civil szféra kell betöltse. Kérdés, hogy ezek tudnak-e tömegbázist kiépíteni. Az alábbiakban néhány székelyföldi alapítvány tevékenységét ismertetjük nagyon röviden. ► 5. oldalon POLGÁRI ÉLET ► szerkesztoseg@polgarielet.ro ► SZÉKELYFÖLD Egymillió aláírás az autonómiáért Polgári kezdeményezésként kívánja az európai fórumok elé terjeszteni az autonómia kérdéskörét az SZNT - jelentette be Izsák Balázs. a 7. oldalon ► SZÉKELYFÖLD Csík: drágul a parkolás Január 10-től, hétfőtől érvénybe lép Csíkszeredában a fizetős parkolás díjszabásainak módosítása. ► 8. oldalon ► KULTÚRA így veszett el Erdélyország Zsigmond Attila így veszett el Erdélyország1940- 1944 című díjnyertes filmje hiánypótló, izgalmas alkotás. ► 9. oldalon Európai értékeket Vásárhelynek Interjú Smaranda Enachéval ► Még messze vagyunk a jövő évi helyhatósági választásoktól, de Marosvásárhelynek már van egy potenciális és jó eséllyel induló polgármester-jelöltje, a magyarul is kiválóan beszélő Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, aki nemrég bejelentette: indul a megmérettetésen. - Hogyan látja: a nacionalista román körök mennyire befolyásolják majd a választást? - A szélsőséges nacionalizmus hívei, a Vatra Româneasca maradványai léteznek Marosvásárhelyen, annak ellenére, hogy nekik eddig nem sikerült megnyerniük semmilyen választást. a 12. oldalon ► BALÁZS IKIMIS Ez a jövő- Az év első napján hagyomány közhírré tenni, ki az elsőszülött a környéken, ebből szoktak sok mindent jövendölni: ha fiú, akkor az a jó, ha lány, az. "De ez csak az én véleményem. Az idei Székelyföldi tudósítások viszont kurta-furcsára sikerültek, a krónikások úgy kerülgették az igazságot, mint macska a forró kását. Megtudjuk, hogy Kézdivásárhelyen is nagycsaládból származik a csöppség, az olvasóra van bízva a megfejtés. Értsen a szóból: a nagycsaládos az, ahol évente születik a gyermek, nem dolgozik se az apuka, se az anyuka, csak szaporodnak, ha elfogyott a szociális segély, akkor jöhet a lopás. Huszonévesek az édesanyák, hol a harmadik, hol az ötödik gyermeket szülik. A tegnap még azért kopogtattak a város- vagy községházán, hogy nincs miből eltartani a gyermekeket, egyszóval éheznek, ennek ellenére érkezőben a következő baba. Nem bűn a szaporaság, egy kisebbségnek felróni, hogy szaporábbak, mint a többség, helytelen gondolat, de meggondolatlanul tervezni is helytelen, pláne, ha a megélhetéssel is gond van. Márpedig az van, láthatjuk, hová vezetett az oda nem figyelés a politikum részéről. Például a bűnözéshez. Településeinken a cigányság nagyobb része nem dolgozik, segélyből élnek. Természetesen szép számmal vannak olyanok is, akik hagyományos mesterségeiket űzik (pl. vesszőfonás, csatornázás), de ezek többsége viszont az adózás fogalmát nem ismeri, feketén megvalósított jövedelmekből élnek és gazdagodnak. Egy sóvidéki gazdag nagyközségben már fele-fele arányban ülnek az első osztály padjaiban a gyermekek, ülnének, ha az egyik fele rendesen látogatná az órákat. Nem is merek arra gondolni, hogy ki tartja el harminc év múlva a nyugdíjasokat, mert a jelek szerint hiába a szaporaság, ha nem akarják felvenni az európai fordulatszámot. Magyar emberen is múlik, vállalunk-e gyereket, és hányat. Tán az is a cigányság bűne, hogy tehetetlen a magyar? .a. E Z C R C I K K