Polgári Védelem, 1966 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
AZ ÚJ ÉV KEZDETÉN írta: MÁNDI ÁRPÁD ezredes, az MSZMP Néphadsgi Bizottságának titkára Új esztendőbe lépve bizonyára a legtöbb ember elgondolkodik múltról, jövőről. A rádió, a televízió óévet búcsúztató, új évet köszöntő vidám, mókázó műsorában józanító, figyelmeztetőn elgondolkoztató komoly pillanat, nemzeti Himnuszunk felcsendülése. Legtöbb ember gondolataiban ilyenkor végigperegnek az elmúlt év képei. Felidéződik az, amit az esztendő hozott magával, amit magunk mögött hagytunk. A legtöbb ember gondolataiban megjelennek a kedves tájak; mindaz, ami nekünk épült, népünk előrehaladásáért. A gondolati képekben aztán egybefonódik a jelen azzal, amit szeretnénk elérni, így 1905 képei mellett kirajzolódik 1906 is. A gondolati képsorba nagyobb távlat, nagyobb múlt is belefér. Két évtized telt el azóta, hogy felszabadult hazánk. Két évtized záró képei jutottak 1965-re. E képek között természetesen azok a legmegragadóbbak, amelyek népünk alkotó képességét juttatják kifejezésre. Olyanok, mint a Tiszavidéki Vegyi Kombinát, a Dunaújvárosi Hideghengermű, a Százhalombattai Hőerőmű, Olajfinomító, az Óbudai Házgyár és más nagy ipari alkotások, melyek büszkén hirdetik, hogy gazdagodik hazánk. Új kórházak, kultúrintézmények, iskolák mutatják, hogy kulturálódik, művelődik országunk. Mezőgazdaságunkban gyarapodnak, erősödnek a valóban nagyüzemi gazdaság erői, az üzemszerű termelést folytató szövetkezetek, állami gazdaságok. Az új esztendő egyben egy új ötéves terv kezdetét is jelenti. Az, amit 1965-tel zártunk , nagyszerű eredményeket hozott. Iparunk közel 50%-kal termel többet, mint öt évvel ezelőtt. Vegyiparunk pedig, amely a korszerű iparfejlesztés egyik legfontosabb területe, közel a kétszeresére növekedett. Ki tagadhatná, hogy ez igen komoly eredmény. Értékét nem rontják le ismeretes gyengeségeink sem. Miközben ugyanis ilyen szép tempójú előrehaladást értünk el a termelés kibővítésében, a korszerűség, a versenyképesség, a jövedelmezőség tekintetében csak kisebb mértékben sikerült előrejutnunk. Leggyakrabban az okozott problémát, hogy jelentős feladatok végrehajtására már nem jutott energiánk. Sok mindenre lenne szükségünk ahhoz, hogy az ipar tevékenységét jobbá, korszerűbbé tegyük és alaposabban kiaknázzuk lehetőségeinket. Mezőgazdaságunk fejlődése — ha nem is olyan ütemű, mint amit terveztünk — szintén jelentős, hiszen öt év alatt több mint 10°o-kal nőtt a termelés. A múlt évben — annak ellenére, hogy számos természeti csapás sújtott bennünket — gabonafélékből minden korábbinál jobb termést arattunk. Az előrehaladást jól kifejezi az, hogy közel negyed millió holddal nőtt az öntözött és közel kétszázezer holddal a szőlő és gyümölcsös terület. A gépesítés, a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása szintén nagy mértékben bővült. Több mint 10 000 traktor szántja földjeinket. Új konzervgyárak kezdték el a termelést Nyíregyházán, Békéscsabán és másutt. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésére jó hatással volt az a munka, amit pártunk Központi Bizottságának 1964 decemberi határozata nyomán végeztünk. Nagyobb igyekezet, fegyelem, magasabb termelékenység, gazdaságosság és jobb minőség jellemezte a termelést országszerte. Ám éppen ez az esztendő volt az, ami megérlelte az elhatározásokat, arra, hogy a nagytempójú fejlődés során keletkezett fogyatékosságainkat a következő években felszámoljuk. A jövő év, az 1966. esztendő minden bizonnyal úgy kerül bejegyzésre építőmunkánk történetében, mint a gazdasági reform éve. Előrehaladásról, eredményekről szólva önkéntelenül úgy érzi az ember, hogy a fogyatékosságok, a problémák és következményeik valahogymegbontják a képet. Nem ritkán lehetett hallani mostanában: ha ténylegesen ilyen eredményeink vannak — mint amelyeket egyébként ország-világ elismer — hogyan adódhattak fogyatékosságaink? Felületesen nézve a dolgot tényleg furcsának tűnik, hogy gazdasági rendszerünk reformjára készülünk és az is, hogy a termelés előmozdítása végett jelentősen módosítottuk a fogyasztási árakat. Ha azonban alaposan vizsgáljuk az eseményeket, megállapíthatjuk, hogy nem most, de hosszú évekkel ezelőtt kezdtük kijavítani azokat a gazdasági hibákat, amit a tapasztalatlanság, a dogmaitizmu®, a személyi kultusz és tudásbeli gyengeségeink folytán elkövettünk. A párt 1957 óta számos dologban megváltoztatta, kijavította azt, ami társadalmunkban nem bizonyult jónak. Nem lenne az sem helyes, ha megfeledkeznénk arról, hogy a változások a már felépített, a már kifejlesztett társadalmunk, gazdaságunk lényegénekmegtartása mellett végrehajtott reform. Bár kétségtelen, hogy adódtak olyan hibák, amiket elkerülhettünk volna — de lényegében előbb aligha tűzhettük volna ki e tervek megvalósítását. Az új esztendőbe fordulva már az említettek ismeretében is elmondható: eseménydús esztendő vár ránk. A gazdaságikérdések mellett a társadalmi élet más területeit tekintve is sok lesz a tennivaló. Pártunk kongresszusának előkészítése minden tekintetben számos feladattal jár. Nem elsősorban a szervezeti problémák adnak munkát, hanem az, hogy a párt az egész néppel közös egyetértésre törekedve viszi a kongresszus elé a társadalom legfontosabb kérdéseit Pártunk kongresszusát az egész országunk részvételével készítjük elő. 1907-ben az országgyűlési és tanácsi választások is esedékessé válnak, ami szintén már ebben az esztendőben jelentős előkészületeiket igényel. A nemzetközi események alakulását tekintve a leglényegesebb kérdés az Amerikai Egyesült Államok fokozódó, egyre aggasztóbb vietnami agressziója. Ugyan mind nagyobb tömegek sorakoztak fel a háború ellen, de a harc kiterjesztésének veszélye továbbra is fenyeget, hiszen a jelenlegi amerikai vezetés magatartása erre enged következtetni. Közvetlen közelünkben szinte állandó veszély forrása Nyugat- Németország atomfelfegyverzésének kérdése. Mindezek a problémák bennünket, katonákat is jelentősen érintenek. Ami gazdasági életünkben, a világ társadalmipolitikai helyzetében történik, közvetlenül hat ránk is. Szűkebben értelmezve katonai feladatainkat, az új esztendő szintén fontos kérdések megoldásának éve lesz. 1965- ben sokféle és igen nagy igénybevétel mellett a korszerűsített hadsereg stabilizálta eredményeinket. Az árvíz és más természeti csapások ellen védekezve igen nagy tempójú munka jellemezte hadseregünk életét. Hogy mi várható jövőre , az már ismert. A kiadott honvédelmi miniszteri intézkedések nyomán már minden alakulatnál kezdetét vette a munka, amelynek lényege az, hogy a már rendelkezésünkre álló technika birtokában hadseregünk harckészültségét, harci erejét fokozzuk. Az elmúlt években elért eredményeinket legszemléltetőbben azok a nagyszerű, jó és kiváló lőeredmények, gyakorlatok mutatják, amelyeket légvédelmi és tüzér rakétásaink, harckocsizó csapataink, gépesített lövész egységeink elértek. 1966-ban az lesz a tennivalónk, hogy elért eredményeinket tökéletesítsük, modern eszközeinket mind teljesebb mértékben hatékonyan tudjuk alkalmazni. Vannak a katonaéletnek más olyan területei is, amelyekre mindenkor nagy figyelmet fordítunk. A hazaszeretet, a honvédelem iránti áldozatkész odaadás, a testvéri szocialista hadseregek iránti baráti érzés táplálását állandóan fontos kötelességünknek tekintjük. Különösen nagy jelentőségű kérdések ezek most, amikor az imperialista propaganda ravaszabb, körmönfontabb, s nehezebben felismerhető, mert nem ritkán „dolgozó embernek”, a „béke védelmezőinek” próbálják magukat álcázni. Nyilvánvaló, hogy a katonai feladatok pontos és önfeláldozó teljesítése a már említettek folytán is szükségessé teszi, hogy minden tekintetben tökéletesítenünk kell a nevelést, vezetői tevékenységünket. Bonyolultabb feladatokat kell ellátnunk és hatékonyabb módon kell megoldanunk ezeket. Egy új munkás év kezdetén vagyunk. Mindent előre látni, előre vetíteni nagyon nehéz lenne. Ám e vázlatos képből is érezhető, hogy kemény munkára számíthatunk. Terveinket átgondolva, a múlt esztendő tanulságait jól felhasználva bizakodva tekinthet egész országunk az 1966-os év elé. ”