Polgári Védelem, 1966 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

AZ ÚJ ÉV KEZDETÉN írta: MÁNDI ÁRPÁD ezredes, az MSZMP Néphads­­­gi Bizottságának titkára Új esztendőbe lépve bizonyára a legtöbb ember elgon­dolkodik múltról, jövőről. A rádió, a televízió óévet bú­csúztató, új évet köszöntő vidám, mókázó műsorában józa­­nító, figyelmeztetőn elgondolkoztató komoly pillanat, nem­zeti Himnuszunk felcsendülése. Legtöbb ember gondolatai­­­ban ilyenkor végigperegnek az elmúlt é­v képei. Felidéződik az, amit az esztendő hozott magával, amit magunk mögött hagytunk. A legtöbb ember gondolataiban megjelennek a kedves tájak; mindaz, ami nekünk épült, népünk előreha­ladásáért. A gondolati képekben aztán egybefonódik a jelen azzal, amit szeretnénk elérni, így 1905 képei mellett kiraj­zolódik 1906 is. A gondolati képsorba nagyobb távlat, na­gyobb múlt is belefér. Két évtized telt el azóta, hogy fel­szabadult hazánk. Két évtized záró képei jutottak 1965-re. E képek között természetesen azok a legmegragad­óbbak, amelyek népünk alkotó képességét juttatják kifejezésre. Olyanok, mint a Tiszavidéki Vegyi Kombinát, a Dunaújvá­rosi Hideghengermű, a Százhalombattai Hőerőmű, Olaj­finomító, az Óbudai Házgyár és más nagy ipari alkotások, melyek büszkén hirdetik, hogy gazdagodik hazánk. Új kór­házak, kultúrintézmények, iskolák mutatják, hogy kulturá­lódik, művelődik országunk. Mezőgazdaságunkban gyara­podnak, erősödnek a valóban nagyüzemi gazdaság erői, az üzemszerű termelést folytató szövetkezetek, állami gazda­ságok. Az új esztendő egyben egy új ötéves terv kezdetét is jelenti. Az, amit 1965-tel zártunk , nagyszerű eredménye­ket hozott. Iparunk közel 50%-kal termel többet, mint öt évvel ezelőtt. Vegyiparunk pedig, amely a korszerű ipar­­fejlesztés egyik legfontosabb területe, közel a kétszeresére növekedett. Ki tagadhatná, hogy ez igen komoly eredmény. Értékét nem rontják le ismeretes gyengeségeink sem. Miközben ugyanis ilyen szép tempójú előrehaladást ér­tünk el a termelés kibővítésében, a korszerűség, a verseny­­képesség, a jövedelmezőség tekintetében csak kisebb mér­tékben sikerült előrejutnunk. Leggyakrabban az okozott problémát, hogy jelentős feladatok végrehajtására már nem jutott energiánk. Sok mindenre lenne szükségünk ahhoz, hogy az ipar tevékenységét jobbá, korszerűbbé tegyük és alaposabban kiaknázzuk lehetőségeinket. Mezőgazdaságunk fejlődése — ha nem is olyan ütemű, mint amit terveztünk — szintén jelentős, hiszen öt év alatt több mint 10°­o-kal nőtt a termelés. A múlt évben — annak ellenére, hogy számos természeti csapás sújtott bennünket — gabonafélékből minden korábbinál jobb termést arat­tunk. Az előrehaladást jól kifejezi az, hogy közel negyed millió holddal nőtt az öntözött és közel kétszázezer holddal a szőlő és gyümölcsös terület. A gépesítés, a mezőgazdasági termékek ipari feldolgozása szintén nagy mértékben bővült. Több mint 10 000 traktor szántja földjeinket. Új konzerv­gyárak kezdték el a termelést Nyíregyházán, Békéscsabán és másutt. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésére jó hatással volt az a munka, amit pártunk Központi Bizottságának 1964 decemberi határozata nyomán végeztünk. Nagyobb igyekezet, fegyelem, magasabb termelékenység, gazdaságos­ság és jobb minőség jellemezte a termelést országszerte. Ám éppen ez az esztendő volt az, ami megérlelte az el­határozásokat, arra, hogy a nagytempójú fejlődés során ke­letkezett fogyatékosságainkat a következő években felszá­moljuk. A jövő év, az 1966. esztendő minden bizonnyal úgy kerül bejegyzésre építőmunkánk történetében, mint a gaz­dasági reform éve. Előrehaladásról, eredményekről szólva önkéntelenül úgy érzi az ember, hogy a fogyatékosságok, a problémák és következményeik valahogy­­megbontják a képet. Nem ritkán lehetett hallani mostanában: ha ténylegesen ilyen eredmé­nyeink vannak — mint amelyeket egyébként ország-világ elismer — hogyan adódhattak fogyatékosságaink? Felülete­sen nézve a dolgot tényleg furcsának tűnik, hogy gazda­sági rendszerünk reformjára készülünk és az is, hogy a termelés előmozdítása végett jelentősen módosítottuk a fo­gyasztási árakat. Ha azonban alaposan vizsgáljuk az ese­ményeket, megállapíthatjuk, hogy nem most, de hosszú évekkel ezelőtt kezdtük kijavítani azokat a gazdasági hi­bákat, amit a tapasztalatlanság, a dogmaitizmu®, a személyi kultusz és tudásbeli gyengeségeink folytán elkövettünk. A párt 1957 óta számos dologban megváltoztatta, kijavította azt, ami társa­da­lmun­k­ban nem bizonyult jónak. Nem lenne az sem helyes, ha megfeledkeznénk arról, hogy a változások a már felépített, a már kifejlesztett társadalmunk, gazdaságunk lényegének­­megtartása mellett végrehajtott reform. Bár kétségtelen, hogy adódtak olyan hibák, amiket elkerülhettünk volna — de lényegében előbb aligha tűzhettük volna ki e tervek megvalósítását. Az új esztendőbe fordulva már az említettek ismereté­ben is elmondható: eseménydús esztendő vár ránk. A gaz­dasági­­kérdések mellett a társadalmi élet más területeit tekintve is sok lesz a tennivaló. Pártunk kongresszusának előkészítése minden tekintet­ben számos feladattal jár. Nem elsősorban a szervezeti problémák adnak munkát, hanem az, hogy a párt az egész néppel közös egyetértésre törekedve viszi a kongresszus elé a társadalom legfontosabb kérdéseit Pártunk kongresszusát az egész országunk részvételével készítjük elő. 1907-ben az országgyűlési és tanácsi választások is ese­dékessé válnak, ami szintén­ már ebben az esztendőben jelentős előkészületeiket igényel. A nemzetközi események alakulását tekintve a leglé­nyegesebb kérdés az Amerikai Egyesült Államok fokozódó, egyre aggasztóbb vietnami agressziója. Ugyan mind nagyobb tömegek sorakoztak fel a háború ellen, de a harc kiterjesz­tésének veszélye továbbra is fenyeget, hiszen a jelenlegi amerikai vezetés magatartása erre enged következtetni. Köz­vetlen közelünkben szinte állandó veszély forrása Nyugat- Németország atomfelfegyverzésének kérdése. Mindezek a problémák bennünket, katonákat is jelentősen érintenek. Ami gazdasági életünkben, a világ társadalmi­politikai helyzetében történik, közvetlenül hat ránk is. Szűkebben értelmezve katonai feladatainkat, az új esz­tendő szintén fontos kérdések megoldásának éve lesz. 1965- ben sokféle és igen nagy igénybevétel mellett a korszerű­sített hadsereg stabilizálta eredményeinket. Az árvíz és más természeti csapások ellen védekezve igen nagy tempójú munka jellemezte hadseregünk életét. Hogy mi várható jövőre , az már ismert. A kiadott hon­védelmi miniszteri intézkedések nyomán már minden alaku­latnál kezdetét vette a munka, amelynek lényege az, hogy a már rendelkezésünkre álló technika birtokában hadsere­günk harckészültségét, harci erejét fokozzuk. Az elmúlt évek­ben elért eredményeinket legszemléltetőbben azok a nagy­szerű, jó és kiváló lőeredmények, gyakorlatok mutatják, amelyeket légvédelmi és tüzér rakétásaink, harckocsizó csa­pataink, gépesített lövész egységeink elértek. 1966-ban az lesz a tennivalónk, hogy elért eredményeinket tökéletesít­sük, modern eszközeinket mind teljesebb mértékben haté­konyan tudjuk alkalmazni. Vannak a katonaéletnek más olyan területei is, ame­lyekre mindenkor nagy figyelmet fordítunk. A hazaszere­tet, a honvédelem iránti áldozatkész odaadás, a testvéri szo­cialista hadseregek iránti baráti érzés táplálását állandóan fontos kötelességünknek tekintjük. Különösen nagy jelen­tőségű kérdések ezek most, amikor az imperialista propa­ganda ravaszabb, körmönfontabb, s nehezebben felismer­hető, mert nem ritkán „dolgozó embernek”, a „béke védel­mezőinek” próbálják magukat álcázni. Nyilvánvaló, hogy a katonai feladatok pontos és önfel­áldozó teljesítése a már említettek folytán is szükségessé te­szi, hogy minden tekintetben tökéletesítenünk kell a ne­velést, vezetői tevékenységünket. Bonyolultabb feladatokat kell ellátnunk és hatékonyabb módon kell megoldanunk ezeket. Egy új munkás év kezdetén vagyunk. Mindent előre látni, előre vetíteni nagyon nehéz lenne. Ám e vázlatos képből is érezhető, hogy kemény munkára számíthatunk. Terveinket átgondolva, a múlt esztendő tanulságait jól felhasználva bizakodva tekinthet egész országunk az 1966-os év elé. ”

Next