Polgári Védelem, 1977 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Környezetdiagnosztikai gyorsvizsgálatok a polgári védelemben Az állatorvostudomány egyik legfiatalabb ága, az állathigié­nia, a környezeti tényezőknek az állatállomány egészségére gya­korolt hatásával foglalkozik. Ennek a tudományágnak a körébe tartozik a környezetdiagnosztika, amelynek tárgya a káros kör­nyezeti tényezők főleg fizikai és kémiai módszerekkel való fel­derítése. Ezek a módszerek az esetek nagy részében nem éppen olcsó eszközöket és anyagokat igényelnek. Ha azt akarjuk, hogy ezek a módszerek széles körben elterjedjenek, azokat az el­járásokat kell közülük kiválasztani, amelyek olcsók és olyan egyszerűek, hogy alapfokú képzettséggel is elsajátíthatók. Különösen fontos ez a követelmény a polgári védelemben, amelynek feladatai közé tartozik a nagyüzemi állatállomány egészségének rendkívüli helyzetben történő megóvása. Ebben az egészségvédelmi tevékenységben jól hasznosíthatók a fenti kö­vetelményeket teljesítő helyszíni gyorsvizsgálati módszerek. Ezek közé a módszerek közé tartoznak az RBV-veszély esetén lezárt istálló levegőjében károsan megszaporodó pára-, ammó­nia-, kénhidrogén- és széndioxidtartalom, valamint a biológiai hatcanyagok ellen használt fertőtlenítő oldatok hatóanyagtar­talmának meghatározására irányuló gyorsvizsgálati eljárások is. (L táblázat), amelyek a különféle hőfokokon 19,5 Hgmm pára­­nyomás­t jelentenek. Ha tehát a hőmérő a következő hőfokokat eléri, a relatív páratartalom ne haladja meg az alsó sorban ismertetett %-értékeket. A páratartalom csökkentése csak szellőztetéssel oldható meg. 1. táblázat A levegő hő­mérséklete (°C) 21,8 23,5 25,5 27,7 31,5 33,5 37,5 relatív páratar­talma max. (%) 100 90 80 70 60 50 40 A LEVEGŐ PÁRATARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA Az olyan istállótérben, ahol a nyílászáró szerkezeteket (ajtó­kat, ablakokat, kürtőket és a csatornanyílásokat) becsuktuk, le­fedtük és réseiket gondosan tömítettük, már néhány óra alatt káros mértékben megszaporodik a levegőben az állatok által kilehelt pára és széndioxid, a vizelet bomlásából származó am­mónia, s a hígtrágya huzamos tárolása során felgyülemlik ben­ne a trágyában maradt fehérjékből keletkező kénhidrogén mennyisége is. Az utóbbi három gáz emberre, állatra egyaránt mérgező lehet. A magas páratartalom jelentőségét az adja, hogy a hideg levegőt párával túltelítetté teheti, vagyis a relatív páratartalom a 100%-ot is meghaladhatja. Ilyenkor a levegőből kiváló pa­rányi vízcseppecskék az állat bőrére, szőrzetére, tollazatára hullva tetemesen megnövelik a bőr párolgásos hőleadását, ami meghűléses betegségeket válthat ki. A relatív páratartalom mérésére a közismert páramérőt (hig­­rométert) használjuk. Ebben a falra függeszthető műszerben egy hajszálköteg változtatja hosszát a levegő relatív páratartal­mának változása szerint, amit egy mutató jelez a %-értékekre kalibrált skálán. A skála legnagyobb értéke 100%. Ezt az érté­ket kell mutatnia a páramérőnek akkor, ha forrásban levő víz gőzterébe tartjuk néhány percre. Szükség esetén a mutatót a páramérő oldalán levő csavarral állíthatjuk be. A legkedve­zőbb a 60—80%-os relatív páratartalom. Meleg levegőben a páratartalom emelkedése nem okoz túl­telítettséget, sőt még a 100% közelébe sem emelkedik a relatív érték. Mégis, abszolút értékben (az 1 kg levegőben levő pára­grammokban) olyan nagy lehet, hogy az állat párolgásos hő­leadását erősen megnehezíti. Nagy melegben, pl. +27 °C fölötti hőmérsékleten, a szarvasmarha és a sertés már alig tud száraz úton — vagyis sugárzás, áramlás és vezetés útján — meg­szabadulni felesleges hőjétől, s ha ilyenkor még a párolgásos hőleadás is akadályozott, hőtorlódás következtében elhullik, beáll az ún. hőguta. Az abszolút páratartalomnak azt a kritikus értékét, amelyet melegben nem szabad túlhaladni, fü­lledtségi határértéknek nevezzük. Ezt az értéket a gyakorlatban a pára­nyomással fejezzük ki Hgmm-ben. A fülledtségi határérték em­bernél kb. 14 Hgmm. Bár a folyamatban levő kutatások még nem zárták le ezt a kérdést, szarvasmarha esetében ez a határ­érték 19,5 Hgmm-re tehető, sertésnél és baromfinál — magasabb belső testhőmérsékletük miatt — valamivel magasabb. Mivel a páranyomást közvetlenül nem tudjuk megmérni, tá­jékoztatásul felsoroljuk azokat a relatív páratartalmi értékeket A KÁROS GÁZOK MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA A káros gázok, vagyis az ammónia, a kénhidrogén és a szén­dioxid mennyiségét a helyszínen Dräger-rendszerű kézi lég­szennyezettségmérővel állapíthatjuk meg. A készülék fő része a harmonikás fújtatós kézipumpa, amely­hez különféle gázok vizsgálatára alkalmas reagens-csöveket il­leszthetünk. A használati utasítás szerint átszivattyúzott leve­gőben levő gáz, pl. a széndioxid, annál hosszabb szakaszon szí­nezi el a reagens-cső reakció-töltetét, minél nagyobb a levegő gáztartalma. A széndioxid-gáztartalmat az elszíneződés határán leolvasható beosztás jelzi a reagens-cső falán. A reagens-csöve­ken megadott mértékegység lehet ppm = cm3/m3, tf°o = ml/100 ml, tf°'oo = ml/liter = 0,1 tf%, mg m3, g kg = 1000 mg/kg. A széndioxid különféle mértékegységeinek átszámítását Mothes nyomán a 2. táblázatban ismertetjük. A Dragrer-készülék ára, típusitól függően, 3000—5000 Ft, a gáz­vizsgáló reagens-csövek darabja 10—50 Ft — import beszerzés —, lejárati idejük 1—2 év, ezért a tömeges vizsgálatokhoz ol­csóbb eljárást is célszerű keresni, bevezetni. * +20 °C és 769 Hgmm esetén. 2. táblázat ppm tf% mg.m3* g kg max. érték 500 0,05 900 8,0 1000 0,10 1800 1,6 1500 0,15 2700 2,5 2000 0,20 3600 3,3 2500 0,25 4500 4,1 sertésistállókban (hizlaló kivételével) 3000 0,30 5500 4,9 sertéshizlaló, szarvas­­marha- és baromfi­istállókban 3500 0,35 6400 5,7 4000 0,40 7200 6,4 4500 0,45 8100 7,2 5000 0,50 9000 8,0 emberi munkahelyen POLGÁRI VÉDELEM 23

Next