Politikai Hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866-01-01 / 1. szám

Megjelenik hétfőn reggel Szerkesztőség és kiadó­hivatal, másfél—két nagy íven. . . Czikkek, levelezések s átalában a lap szellemi részét­­ ! Előfizetési díja, akár Budapesten házhoz hordva, akár í „CitH, emm emerget ventas e falsitate, s­ülető küldemények és tudakozások a szerkesztőséghez vidékre postán küldve, egész évre 8, fél évre 4, ne­­quam e confusione.“ B a c o. (Aldunasor, 20 sz.), előfizetési pénzek, reklamatiók és n­e­gyed évre 2 frt. Egy szám ára 20 kr. Hirdetési díj 4­­ hirdetések a kiadó-hivatal­hos (Barátok­ tere 7. szám) ( hasábos kisbetű-sorért 6 kr. Bélyeg külön 30 kr.­­ intézendők. 5 Második évfolyam. 1866. 1. szám. Pesten, Január 1. Előfizetési felhívás a „POLITIKAI HETILAP“ 1866-dik évi folyamára. Midőn a második évfolyamra megnyitjuk az előfizetést, rövid múltúnkra csak azért hivatkozunk, hogy olvasóink a lap jövő iránya iránt is tájékozva legyenek. Politikai vezérelveink nem változtak. A 48-diki törvé­nyen alapulnak azok, melyek törvényessége kifogás alá nem eshetik. Ily szempontból fogjuk tárgyalni ezentúl is mindazon nagyfontosságú közjogi kérdéseket, melyekkel a már megnyílt magyar országgyűlés foglal­kozni készül. A hét eseményeit s az országgyűlési tárgyalásokat rö­viden, áttekinthetőleg, saját véleményünk kíséretében s nem száraz adathalmazként bocsátjuk a közönség elé. Az iroda­lom, művészet s a társasélet egyéb mozzanatain kívül fő­súlyt fektetünk az ország nemzetgazdasági fejlődé­sére, számos tényezőin kívül főleg az iparra, mely az iparegylet megalakulásával új lendületnek fog indul­ni. Míg a közgyűlés máskép nem intézkedik, lapunk lesz az iparegylet közlönye. A „Politikai Hetilap“ hétfőn reggel jelenik meg, mikor semmiféle más politikai lap s ezért a mellett, hogy egy egész hét képét nyújtja, híreiben valamennyi más lapot megelőz. A másfél, egész két nagyívnyi lap előfizetési díja egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Az előzetesi pénzek Emich Gusztáv kiadó hivatalába intézendők. (Barátok tere 7. sz.) Újévre, Uj évnek küszöbén állunk, s a gondolat, hogy életünk egy szakát befejeztük, komolyabbá tesz. — Visszatekintünk az elmúlt napokra, s mert tudjuk, hogy a Janus-szobron, mely az uj évnek jelképe, az előre tekintő ifjú arcz komoly vagy mosolygó, de azon kifejezést veszi fel, melyet vissza­felé néző társán látunk,— a meggyőződés, hogy jövőnk csak múltúnknak folytatása lesz , néha reménynyel, sokszor ag­godalommal tölti lelkünket. — A gazda felszámítja készle­teit, melyek utolsó terméséből felmaradtak, a kereskedő át­nézi könyveit, a tudós újra átgondolja feladatát, az utolsó év haladásai szerint mérve erejét s az időt, melyre annak befejezéséhez még szüksége lesz; mig a családapa gyermekei­nek mosolygó arczai között saját éltének derültebb napjai­ról s azon időről elmélkedik, midőn az élet a vidám gyer­mekeknek is komolyabb leend. Vajon csalódunk-e, ha fel­tesszük, hogy e napon, midőn mindenki arra gondol, mi szí­véhez legközelebb áll, a haza nagy ügye még inkább fog­lalkoztatja olvasóinkat? Hisz közös ügyünk ez, melyet saját­jának mondhat a legszegényebb, s melynél fontosabbat a leggazdagabb sem ismer; mert nem emelkedhetik senki oly magasra, s nem sülyedhet oly mélyen, hogy ez személyes érdekeire nézve közönyössé válnék. Szóljunk erről mi is, s midőn az év végórái lepereg­nek, vessünk egy tekintetet a múltra, hogy felszámolva eredményeit, önámítás nélkül ítéljünk jelen helyzetünkről, tisztába jöjjünk a feladat iránt, melyre készülnünk kell. A lefolyt év hazánkra nézve kedvező volt, s ha ered­ményeit tekintjük, a hazafi elég okot talál, hogy azokkal megelégedjék. A jelen állapot ugyan ki nem elégítheti vágyainkat, a nehéz sebek, melyeket 15 évnek hibái s tévedései a nemzet­­ anyagi jóllétén ejtettek, még nem hegedtek be, s a kormány­­­­rendszer, mely szerint ügyeink vezettetnek, távolról sem fe­lel meg törvényeinkre alapított követeléseinknek , de vajon ki az, ki, ha jelen helyzetünket azon állapotokkal ha­sonlítja össze, melyek e hazában most egy éve léteztek, nem vallaná be, hogy azok csaknem mindenben jobbra fordultak? A rendszert, mely az 1818­-iki országgyűlést követte büreaukratikus hadi­törvénynek, negatív ostromállapotnak vagy constitutionalis absolutismusnak nevezhetnek, mert azon szavak, melyeket máshol a fennálló kormányrendszer­ről használunk, nem illenek oly állapotra, mely alatt egy al­kotmányos birodalomnak több mint fele a polgári jogok él­vezetéből állítólag azért záratott ki, hogy a bureaukratikus absolutismus útján az alkotmányos szabadságra kényszerít­­tessék ; a rendszer, melynek egyetlen jó oldala az volt, hogy mindenki átlátta fentarthatatlanságát, félretétetett. A jogeljátszásnak elmélete, melyet annál monstruosusabb­­nak mondhatunk, mert az oly államban alkalmaztatott, mely­ben a tróntól le az utolsóig minden a históriai jog alapján nyugszik, elvettetett; az ország kormánya oly férfiak ke­zé­be ment át, kiktől nézetekben talán különbözünk, de kik­nek hazafiságán, és alkotmányos érzelmein kétkednünk nem lehet. A sanctio pragmaticában oly kiindulási pont jelöltetett ki­haladásunknak, melyet a birodalom két felében egyaránt jogszerűnek ismernek el. S hogy mindent egybefogjuk, viszonyaink elhatározá­sánál ezentúl nem a kényszer uralkodik, mely csak korlátolni képes, hanem a szabadság, mely minden fej­lődésnek feltétele. Nagy lépések ezek, s ha előbbi viszonyaink között a létező ellentétek kiegyenlítésének még lehetsége is hiányzott, bátran állíthatjuk, hogy most a legnagyobb akadályok, me­lyek útjában álltak, elháríttattak. S talán mindezeknél fon­tosabb még azon változás, mely az utolsó év leforgása alatt, főkép a Lajtán túl uralkodó nézetekben történt. Ki nem emlékezik az időre, midőn a miniszteri pad­ról hirdetett jogeljátszási elmélet, a lajtán túli népek képvi­selői által tapssal fogadtatott, midőn a tény, hogy az alkot­mányos, sőt a polgári jogok élvezete a birodalom egyik felé­ben felfüggesztetett az osztrák alkotmánynak kellemetlen, de szükséges feltételeként fogadtatott el, s úgy lát­szott, mintha az alkotmányos Ausztria V. Károly birodal­mának ellentéte akarna lenni, hogy miként ott a nap soha nem alkonyodott le határain, úgy itt a szabadság napja soha ne világítson az egész birodalom felett. És ki nem látja, hogy e nézetek az utolsó év leforgása alatt nagy módosításon men­tek keresztül! A Lajtán túl egyes lapok most sem változtatták meg hangjukat, s a szokott buzgósággal folytatják eddigi törek­­vésöket, mely úgy látszik, csak az, hogy a szakadást, mely a birodalom két fele között tátong még nagyobbá tegyék.. De, ha a valóságos közvéleményt tekintjük, kétségtelen, hogy ott, hol előbb csaknem közellenségének tekintetett mindenki, ki a birodalmat, mely két, jogilag önálló és tényleg minden viszonyaiban különböző félből áll, egységes államnak elis­merni épen nem akarta; most naponként inkább terjed a !

Next