Politikai Ujdonságok, 1855 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1855-10-10 / 40. szám

31- 25-dikén megnyílandó német szövetséggyűlésben újra elfoglalja követ-elnöki helyét. E szerint nem megy Konstantinápolyba kö­vetnek, mint ez híresztelve volt. Az ausztriai kormány nem kedvetlenül vette a h­írt, hogy az angol kormány konstantinápolyi követét Redcliffe lordot on­nan visszahívja. A lord volt a legnagyobb akadály, hogy Ausz­tria és a porta közt tökéletes baráti egyetértés eddig nem ural­kodott. Ő mindent elkövetett, hogy az ausztriai seregek viseletét Oláh- és Moldvaországban gyűlöletessé tegye s nemrég annyira ment, miszerint azt állítja, hogy az ottani ausztriai helyőrség magaviselete semmivel sem különb a török rendetlen csapa­tokéinál s folyvást azon igyekezett, hogy az oláh és moldva ha­tóságokban az ausztriai katonahatóságok iránt bizalmatlanságot ébreszszen. Báró Bourqueney franczia követ oktob. 1-én rövid időre Pá­­risba ment; utazása mondjuk semmi politikai jelentőséggel nem bir. Császár Ő Felségének névünnepén od­ 4-én Bécsben a Sz.­­István templomban Rauscher Ottmár bécsi herczegérsek Te Deummal összekötött nagy misét tartott, mellyen a miniszterek és birodalmi tanácsosok, a cs. hatóságok, számos tábornok , az összes főkáptalan, a községtanács és polgárhatóság jelen valá­­nak. A templomban, melly telisded-tele volt mindenrendü ájta­­toskodókkal, katonaság képezett sorfalat. A város és külváros többi és minden vallási­ templomaiban is tartottak isteni szol­gálatok. Beszélik, hogy jövő tavaszszal a birodalom valamennyi püspöke Bécsben gyűlést fog tartani. Mióta Pereire franczia bankár elment, a pénzügyminiszter a Rotschild házzal alkudozik; a szerződés közel áll megkötésé­hez, mellyhez képest legelőször is az államjószágok által biztosí­­tandó 20 millió forint alapján nagy hitelintézet fog alakulni. Az uj tízforintos bankók forgalomba jöttével, a jelenleg forgalomban lévő V formájú 10 ftos bankókat 1856. junius utol­jáig valamennyi bankpénztár, — 1856. jul. 1 -jétől September utoljáig pedig csak a bécsi bank­pénztár fogja elfogadni; ezen határidők eltelte után e bankók beváltása iránt egyenesen a bécsi bankigazgatósághoz kell fordulni. Francziaország. Az utóbbi napok alatt Párisban százféle különböző hír ke­ringett a nápolyi ügyekről. Azt vitatták, hogy a viszály még épen nincs megoldva, sőt még az ausztriai követ báró Hübner is, ki a békés kiegyenlítést sürgette s Olaszország nyugalmának fenntartását minden egyéb politikai tekintetnek elébe tette, e miatt nem épen barátságosan vált meg a franczia külügyminisz­tertől, ki ismét azt vitatta, hogy Francziaország becsületét és ér­dekét nem lehet más tekinteteknek alárendelni. Felhozták to­vábbá azt is, hogy Mazzá a nápolyi volt híres rendőrminiszter nem bukott meg, sőt él és uralkodik, hogy a kormány orosz befolyás következtében 12,000 lazzaronit (naplopót) bérben tart s ezek gyilkolásával és rablásával rémiti s akarja büntetni a népség azon részét, melly a jelen kormánynyal ellenkező poli­tikai nézetben van; hogy a hadcsapatok éjjel nappal mozognak; hogy Capua város mellett 30,000 emberből álló tábor fog ösz­­pontosulni s több effélét, mellyeknek vége mind az, hogy illy rendszabályokat a franczia kormány meg nem tűrhet s igy a viszály nincs megoldva. Ennek ellenkezőjét látszik azonban bi­zonyítani a következő két tény : 1-szer herczeg Carini volt ná­polyi követ Angliában, ismét visszatér Londonba. 2-szer a fran­czia kormány vagyis a császár a hivatalos lapban sajnálatát fejezte ki herczeg Murat Luczián bizonyos levele fölött, mellyben e herczeg szép szavakkal de elég nyíltan azt nyilatkoztatta, hogy szívesen elfogadná a nápolyi királyságot, mert ez őt apja után megilleti. A hivatalos lap kijelenti, hogy a kormány a külföld irányában az illyés trónköveteléseket határozottan visszautasítja.­­ Ezekből azt lehet következtetni, hogy a nyugati hatalmak a nápolyi kormánynyal egy időre legalább kibékültek. Napóleon császár azonban pápa­i szentségével kezdett le­velezést s már két sajátkezű iratban sürgette, kezdene ő szent­sége az egyházi államok közigazgatásának javításához. A szent atya erre kitérőleg felelt, irta, hogy nem hajlandó a főpapság alapjának megváltoztatására, hanem azt úgy akarná utódjára átbocsátani, mint vette stb. Mire a császár egy harmadik levelet is írt IX Pius­z szentségéhez még sürgetőbb buzdításokkal. Nem tudni, e miatt-e, de Rómában egy idő óta némi izgatottság ural­kodik. Mondják, hogy a császár a munkás osztályoknál növekedő szükség s gyakori nyugtalanságok miatt hajlandóbb volna ugyan a békére, de miután erről szó sem lehet, a harczot erélyesen folytatni s a csatatért Besszarábiába áttenni van elhatározva. Sőt a Belgiumban megjelenő orosz szellemű franczia lap azt is állítja, hogy a nyugati hatalmak a tavaszig 3—400.000 ember­ből álló hadsereget akarnak állítani, azon kívül, melly most Krimiában van. Ide folyvást mennek erősítések, Boulogneból minap indult meg néhány ezred Toulonba, hol hajóra fog szál­­lani, pótlandó a Szebasztopolnál szenvedett veszteséget. A franczia kormány az angol példáját akarja követni s Kri­­miából nem közöl semmi sürgönyt, míg valami nevezetes nem történik. Minden csak attól függ, mit tart a kormány neve­zetesnek. A hadügyminiszter Vaillant tábornagy hírszerint hivatalá­ról lemondani készül; a császár Canrobertet szeretné helyébe tenni, de sokan attól tartanak, hogy Pelissier-vel itt sem férne meg s csak a krimiai hadvezetésben esnék hiba. Bosquet tábornok már sebesült karjának kezével irt édes­anyjához levelet. A Kormányrendelethez képest egy ujan épülő széles utcza „Szebasztopoli boulevard“ nevet fog viselni. — I. Napoleon szobrát , melly a cherbourgi révben lesz felállítva, a cherbourgiak a Szebasztopolnál elvett ágyukból akarják önteni s ezért már folyamodtak is. — Napoleon herczeg barátjánál Braniczky grófnál mulat, ki egykor Miklós czár szárnysegéde volt, de jószágait elkobozták, mert nem akart Lengyelországba visszatérni. — A párisi ipartárlatnak nov. 15-én vége szakad. Anglia. A keleti ügyekről egy idő óta se meetingi szónokok, se di­plomaták nem beszélnek; bár legújabban egy körsürgönyről van szó, mellyet az angol- és franczia kormány külföldi kö­veteihez intézett s mellyben e kormányok meghatározzák az ál­lást, mellyet Szebasztopol bevétele után foglalni akarnak. Simpson tábornok eddig csak altábornok volt; a kormány most nevezte ki valóságossá s egyúttal három régi tábornokot, kik talán soha arczczal sem fordultak Krimia felé, tett táborna­gyokká, mi által Simpson mellőzése még inkább kitűnik. Ta­lán lemondásra akarják őt ezzel bírni. A „Times“ több czikke sürgeti is, hogy a fővezérségtől elmozdittassék sőt okolja a nagy redan rohamának visszavezetéséért. Könnyű valakit a fővezér­­­ségről letenni, de jobbat tenni helyébe — ez a bökkenő , kivált Angliában, melly vizen jobban érti a háború mesterségét mint szárazon. A „Times“ e hivatalra nem ajánl senkit, csak átaláno­­san mondja, hogy ifjabb fővezérre van szükség. A három új tábornagy nevei : Combermere (Kambrmír), Strafford, (Sztreffrd) és Hardinge (Hoarding). — Windham (Win­­dem) ezredes, ki sept. 8-kán olly vitézül vezette a nagy redan sánczaiba a rohamoszlopokat, vezérőrnag­gyá van kinevezve. A kormány elrendelte, hogy minden alhadnagy, ki Krimiá­ban hat holnapot töltött, ha az ezredes őt századvezetésre alkal­masnak találja, egyszerre századossá léphessen elő. Máskép tesz az orosz, ez minden Krimiában töltött hónapot ugyanannyi szol­gálati évnek számít be. E héten it 4000 ember indul Krimiába. Salomons Dávid aldermant csakugyan elválaszták lordma­­yor-ré a londoniak s igy most Londonnak zsidó polgármes­tere van. Az angol-német idegen­légiók az idén legalább még a csa­tatérre nem — de Máltába mennek helyőrségül. Egy ezred már indulásra kapott parancsot. Frigyes Vilmos porosz k. herczeg s trónörökös visszajött Balmoralból, hol ház­tűz nézni járt Viktória királynőnél, kinek legidősb 15 éves leánya a herczegnek állítólag már jegyese, így majd sógorságba jut ő felsége az orosz czárral is.

Next