Politikai Ujdonságok, 1856 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1856-12-03 / 49. szám
430 A dunaparti államok bizottmánya nov. 29-én Bécsben összeült. Az ülés megnyitása előtt Toggenburg lovag kereskedelmi miniszter úr üdvözölte a biztosokat. A tanácskozás elnökválasztással kezdődött, melly Blumfeld lovag miniszteri tanácsost és ausztriai biztost érte. Az ausztriai és orosz kormány közötti viszony feszültségét tanúsítja az is, hogy a Brüsszelben franczia nyelven megjelenő s Nord czímű orosz közlöny az ausztriai birodalom egész területén eltiltatott. E tilalom oka az, hogy e lap nem csak az ausztriai cs. kormány kül- és belügyi politikáját támadta meg, hanem — a félhivatalos ausztriai lap szerint — „gyűlöletes vitatkozásainak olly czélt választott, melly sokkal magasabban áll, mint sem illy mérges nyilak találhassák.“ Németország. A porosz országgyűlést király ő felsége személyesen nyitotta meg. A trónbeszédben az ipar, kereskedelem és közlekedés állapotáról s jövőjéről szólván, néhány törvényjavaslatot jelentett be s az eléterjesztendő államköltségvetés egyensúlyát említé meg. A külügyekről átalánosan emlékezve, reményét fejezte ki a király, hogy a béke Európában s különösen Poroszországban fenn fog tartatni és kijelenté, hogy a kötelezettségek minden oldalról leendő betöltését fogja kívánni. Ő Felsége ezután a neufcháteli herczegségében történt események- s ha embereinek az ellenfél hatalmába kerülése fölötti fájdalmát hozta fel, kapcsolatban azon szándékkal, melly szerint erre nézve az európai hatalmakkal való alkudozás útján, koronája méltóságával megférő megoldást kiván létre hozni. „Népem meg lehet győződve a felől — igy végzé beszédét a király — hogy kötelességemet komolyan s az európai érdekben minden oldalról fel fogom, de azt meg nem engedhetem, hogy hosszú béketűrésemmel mások visszaéljenek s meg vagyok győződve, hogy ha a körülmények kívánnák, népem hiven, szokott erővel és feláldozással fogna koronám becsülete mellett föllépni.“ A trónbeszéd ama helye, hol a király a kötelezettségek minden oldalról leendő betöltését kívánja, a Dunafejedelemségek és a Fekete tenger kiürítésére vonatkozhatik, mellyet Poroszország Franczia-és Oroszországgal együtt kötelezettség gyanánt sürget. Neuschâtelt még mindig saját herczegségének nevezi a király s bár a viszályos ügy megoldását alkudozások útján reméli, de azért számol népe tetterejére, ha Neufchátel iránti jogát más után kellene is kivívni. Poroszország hírszerint már fel is szólíta a nagyhatalmakat, hogy Neufchátel iránt congressust tartsanak, mellynek határozása után a további lépéseket fenntartja magának. Francziaország. A császár és császárné, pár napi mulatás után Fontainebleauban, nov. 29-én a Tuileriák palotájába költöztek, mellynek után rendezett termei és szobái a felségeiknek téli szállása lesznek. Marehéze Antóniás nápolyi követ, minden bútorát és borát eladván, nov. 27-én Párisból elutazott. Írják azonban, hogy helyette Anticci herczeg jő rendkívüli követül, ki a nápolyi ügy teljes kiegyenlítését hozza magával. E nápolyi ügy még az egyetlen pont, mellyre nézve a franczia kormány az angollal egyetért, míg ellenkezőleg minden egyéb körülmény a szövetség gyengülését és az orosz-franczia barátság erősödését tanúsítja. Soroljuk elő rendre ezen adatokat. Először is, a félhivatalos lapok egyike hevesen támadta meg az angol lapokat s az ausztriai lapokat is rendre utasítá, értésül adván az angoloknak, hogy magát a franczia császárt sértik, ha minisztereit bántják, kik semmi önálló politikát nem követhetnek. E czikkből sokan azt következtették, hogy az angol-franczia szövetség a felbomláshoz van közel s illy czikkel csak a közvéleményt akarják a szövetség megszakítására előkészíteni. Egy más kormányszellemű lap az angol sajtót és lord Palmerstont becsmérli, ki sokat beszél, de mit sem tesz, beszélni pedig száz franczia ügyvéd és tud olly szépen, mint a nemes lord. Másodszor, tudjuk hogy Perzsia orosz pártfogás alatt Anglia ellensége, s hogy Anglia a franczia kormányt a perzsák ellen szólita fel, és ime Thouvenel franczia követ Konstantinápolyban az ott keresztül utazó perzsa követet Fenik—khánt ebédre hívta, kitüntette s biztositá, hogy Párisban legszívesebben fogják őt látni. Továbbá a félhivatalos lapok csak ürügynek mondják azt, hogy Anglia Herat védelmére hadjáratot kezd a perzsák ellen; orosz betöréstől Svelet-Indiába nem lehet tartani, bárkié legyen is Herat; más itt az angolok czélja; az Euphrates völgyén akarnak ők Ázsia közepéig nyúló vaspályát építeni, azért járnak ők a perzsa öbölben s mennek Herat védelmére. (A francziák t.i. Suez csatornát terveznek s e vállalatnak az Euphrat-völgyi vaspálya ellensége, miről nem sokára bővebben.) Harmadszor: Dánia a holstein-lauenburgi ügyben (mellyet mint fontossá válni kezdőt részletesen ismertetünk) Napoleon császár közbenjárásához folyamodott s e czélból Moltke grófot Párisba küldé. A franczia kormány Dánia részére kedvezően s az ausztriai felfogás ellen nyilatkozott, s azt tartják, hogy Dánia ezen pártfogást az ő részén álló Oroszország befolyásának köszönheti. Negyedszer, gróf Walevszky külügyminiszter az orosz követség személyzete tiszteletére lakomát, a katonaság pedig a Cherbourgban lévő orosz hajóraj tisztjei számára bált adott. Behrens orosz admirál viszont a cherbourgi franczia helyőrséget vendégelte meg s mind a három alkalommal pohár felköszöntések éltették az orosz franczia barátságot. Ezenkívül az orosz hajóraj tisztjei dec. 3-ára a Tuileriákba nagy ünnepélyre vannak meghiva. Ötödször, az orosz-franczia egyetértésnek legfényesebb bizonyítéka az alábbi (1. Törökország) közös jegyzék, mellyet a konstantinápolyi orosz és franczia követ merőben az angol-franczia érdek ellen intézett Resid basához. E jegyzékből és a reá adott válaszból kitűnik, hogy Belgrád és a Kigyósziget híresztelt átengedése nem áll s hogy a porta a vitás kérdések eldöntését Francziaország, Anglia- és Ausztriára bízta. A pénzviszonyok és a bank ügyei javulásnak látszanak indulni, bár e javulás mellett csak hírek és nem tények szólnak. E hónap vége a pénzügyekre alkalmasint válságos lesz. A törvény, melly a polgári egyéneknek a becsületlégió rendjében részesithetéséről szól, megnyitatott. Gróf Morny bizonytalan ideig még Sz. Pétervárott marad, mi szintén az orosz franczia egyetértés mellett szól. A párisi helyőrség csapatai nov. 27-én a laktanyákban fegyverre készen állottak; a kormány, úgy látszik, tartott valami kitöréstől, anélkül, hogy erről részletes tudomással bírna. Anglia. A szabadelvű lapok azt tartják, hogy az angol-franczia szövetség egy ideig név szerint még fennállhat, de valóságban annak már vége van. A franczia kormány emberei naponkint meg vannak támadva e lapokban mellyek Mornyz és Walevszky grófokat gyanúsítják, hogy az orosz czár megvesztegette őket. Kormányszellemű közlönyök a congressus egybegyüléséről eleinte hallani sem akartak s azt hajtották, hogy a párisi szerződés értelmében csak a besszarábiai határszabályozás és a Dunafejedelemségek szervezése után gyűlhetnek össze a másodrendű képviselők : csak legújabban írta egy lap valószínűnek a congressus összegyűlését azon okból, mert Buchanan amerikai elnök Anglia ellenese s igyz Anglia az európai hatalmakkal nem szakíthat. Mondják, hogy Viktória férje Albert herczeg akarta volna a minisztereket congressus tartásra bírni, ezt mondván nekik : Oroszországtól nem lehet kívánni, hogy Belgrád iránt kijelentett erős elhatározásától hirtelen elálljon; de ha a congressus összegyűl, ezen esetre Francziaország szavát adta, hogy az angol felfogás mellett fog szavazni és igy a congressus csak bohózat lesz.“ E csalétekkel kívánta — a Times gyanúsítása szerint — Albert herczeg a congressus-tartást kivinni. E gyanúsítást az Advertiser is közli s felszólítja Palmerstont, hogy ne hallgasson ezen ajánlatra s inkább adja be lemondását, mert ha elfogadja azt, el van veszve s a t. A király asszony második (12 éves) fia Alfred herczeg olly élénk és tüzes fiú, hogy e tulajdonságnak másban, mint királyfiban, makacsság vagy egyéb is volna a neve. Atyja Albert herczeg szigorúan neveli gyermekeit, s tudva van, hogy néhány év előtt trónörökös fiát Albert Eduardot egy üvegajtó berúgásáért a vesszővel ismerteté meg, de Alfred irányában úgy látszik még nagyobb szigorra volt szüksége, mert hazulról él , Svájcz Genf városába küldé őt, remélvén, hogy a hosszasabb távollét jellemét meg fogja szelidíteni. Alfred herczeg Genfbe nov. 18-án számos kísérettel érkezett meg. Kmety, ki mint Izmail basa Kars védelmében olly kitűnő részt vett, e vár több hónapig tartott ostromáról könyvet irt, melly nem rég angol fordításban is megjelent. A lapok e munkát rendkívül dicsérik, Williams tábornokot pedig — ki e tárgyról szintén sokat irt s még többet beszélt, de Kmety érdemeiről hallgatott — e hallgatásért nagyon megrótják. Egy lap azt veti fel neki, hogy talán mióta báróvá (karsi báróvá) lett, nem akar politikai menekültet dicsérni.