Politikai Ujdonságok, 1860 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1860-03-22 / 12. szám

..Quarta riscossa.“ Olyan világban élünk, hogy a hírlapolvasó-közönség előtt a várt események jóformán csak addig birnak különös érdekkel, míg be nem következtek , a midőn pedig a hírek tényekké váltak, min­denki azt kérdi : de mi fog ezután történni ? Azon napon, melyben lapjaink legutóbbi száma a sajtó alól kikerült, Középolaszország népei tömegestől seregjenek a szavazat­szedő bizottmányok elé, hogy élve szabadságukkal, maguk hatá­rozzák el, minő kormány alatt akarnak élni jövendőben ? Az eredmény előttünk fekszik. A Romagnai tartományokban Piemonthoz csatlakozás mellett szavaztak 200,659-en, külön ki­rályságra 244-en; a Modenai herczegségben a csatlakozásra sza­vaztak 115,621-en; a Parmai herczegségben 88,551-en, összesen tehát az Emiliai tartományokban 404,791 szavazat nyilatkozott a csatlakozás mellett. Toskánában a szavazás eredményéről a távirda végleges tu­dósítást még nem hozott. Márczius 16-án Flórenczben még csak annyit tudtak, hogy a csatlakozás mellett 366,571-en, a külön ki­rályság mellett 14,925-en szavaztak. Farini, az emiliai tartományok diktátora, a szavazás megtör­téntével azonnal Turinba sietett s márczius 18-án az eredményt Viktor Emánuel király elé terjeszté. A király késznek nyilatkozott, Modena, Parma és Romagna sza­vazatát elfogadni, s feleletében büszkének mondd magát, hogy e tar­tományok lakóit saját népének nevezheti. Sőt, mint tetteiből kitűnik, az uralkodói jogokat azonnal gya­korlatba is véve, mert márczius 19-én a turini hivatalos lapban egy rendelet jelent meg, mely e tartományok bekeblezését kimondja, s az ápril 12 -én megnyílandó országgyűlésre Emilia követválasztó kerületeit, márczius 25-ik napjára összehívja. E dolog tehát a „bevégzett tények“ sorába lépvén, most már csak az a kérdés : mi fog ezután következni? A politikusok véleménye kétfelé ágazik. Hogy Piemont Ve­­lencze birtokára vágyik, az oly bizonyos, mint hogy a franczia kor­mánynak századok óta félszeme mindig a Rajna folyama felé volt irányozva. Vannak azonban, a­kik állítják, hogy mielőtt Piemont a Min­­cio-vonal megtámadásáról csak gondolkodhatnék is, előbb dél irá­nyában akarja teendőit bevégezni. Mondják, hogy Cavour gróf sza­ván akarja Francziaországot fogni, mely a „Pápa és a kongresszus“ czimü röpiratban kimondá, hogy „legjobb volna ha szent Péter utóda pusztán csak Róma városára volna szorítva, mert annál na­gyobb a sz.­atya dicsősége, mentül szűkebbre terjed birodalma.“ Ezek szerint Piemont mindenek előtt dél irányában folytatná eddigi politikáját, és zászlóit, melyre az egyesült Olaszország esz­méje van írva, Umbrián és a Határgrófságon keresztül a Tibet partjai felé küldené. A következő czikkből megérthetik olvasóink, hogy a nápolyi királyság helyzete a legalaposabb aggodalmakra ad okot. Hogy azonban Viktor Emánuel király még Nápolyt is bírni remélhetné, határozottan állítani nem lehet. Történhetnék ugyanis, hogy e vállalkozó természetéről elhíresedett uralkodó egyelőre megelé­gednék azzal, ha Nápolyban a most uralkodó kormányformát meg­buktathatná, s azután az alkotmányos szabadsággal felruházott országgal szövetséget kötve, figyelmét ismét s most már megosz­tatlanul észak felé fordíthatná. Ez az egyik vélemény. Mások az ellenkezőt erősítik. A többi között a „Triester Ztg.“ milánói levelezője minden hímezés nélkül kimondja, az eddig csak gyanú alakjában hangoztatott nagy szót : „quarta riscossa“, mely annyit jelent, mint negyedszeri kísérlet, vagy inkább koczkavetés. A történetekből ismerjük e kísérletek eredményeit. Az első „ris­­cossa” volt, a­midőn Milanóban 1848-ban forradalom ütvén ki. Ra­­deczky tábornagy egyelőre a Mincio és az Adige folyam mögé vonult, s Károly Albert Szardinia királya hadszenet nélkül tört be Lombar­diába ; azonban a velenczei tartományokig haladván, I. Lucia és Custozza mellett még veretett, s a Ti­cinón át visszavonulni kénysze­rült. A második kísérlet 1849-ik év márczius havában történt, a midőn Károly Albert király ezúttal kedvezőbb szerencsét várva, Ausztriának hadat szent. Azonban Radeczky tábornagy Milánót elhagyva, Pávián át hirtelen a piemonti területre lépett, s maárcz. 22-én Novara mellett a szardiniai hadat végkép legyőző. Károly Albert király lemondott a trónról, utóda Viktor Emánuel király, hadi költségek fejében Ausztriának 75 millió frankot fizetett. A harmadszori háború már több volt mint kísérlet, miután Fran­­cziaország haderejének színe vive abban a főszerepet. És a negyedik kísérlet? Elősoroljuk röviden azon jeleket, melyek netán egy újabban kitörendő háborúnak lehetőségét kezdik sejtetni. A „Triester Ztg.“-nak Milánóból írták, „hogy ott a hangulat a legnagyobb mértékben harczias, s hogy mindenki csak a „quartaris­­cossa“-ról beszél. A közel jövő véres eseményekkel fenyegetőzik. A piemonti kormány mintegy elsodortatva, mindent elkövet, hogy annak idejében szembe szállhasson a veszélyekkel. Milanóban izgat­nak, és harczra készülnek, mintha a világot akarnák fölforgatni. A katonaság minden korosztályai behivattak, s april elejére a sereg hadilábra lesz állítva. A hadszertárakban éjjel nappal dolgoznak s 140,000 emberre öltözék rendeltetett meg. Az ujonczokat nagy sietséggel tanítják a legszükségesebb gyakorlatokra; lovakat vásá­rolnak; szóval, minden úgy történik, hogy négy hét alatt a háborút meg lehessen kezdeni.“ Genuából írják , hogy az ottan szállásoló hadcsapatok Nova­­rába indultak, s útközben hadilábra állíttattak. Az ottani kikötőbe a franczia hadsereg számára nemcsak élelmiszerek, hanem erősíté­sül még újabb csapatok is érkeznek. Hatodik évi folyam. Pest, márczius 22-én 1860. A Politikai Újdonságok hetenkint egyszer egy és fél, gyakran két nagy tömött ivén jelennek meg. — Kis­etszet­esi dij január—június, azaz b hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után elküldve a Vasárnapi Újsággal együtt 5 ft., külön a Politikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — A Politikai­­ Újdonságok kiadó­hivatala, Pest, egyetem-utcza 4-dik szám alatt.

Next