Politikai Ujdonságok, 1862 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1862-01-01 / 1. szám
A. v. Politikai Újdonságok hetenkint egyszer két nagy tömött ivefa jérennek meg. — Előfizetési dij julius-december azaz 1 ion elküldve a Vasárnapi Ujsállal együtt 5 ft., külön a l plitikai Újdonságokra félévre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. — 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy posta .... . en. — A Politikai Újdonságok kiadó-hivatala. (Pest, egyetem-utcza 4-dik syám. alatt. (Szerkesztőségi szállás : magyar-utcza 1. szám.) 'S _l Az 1859-ik év, nagy meglepetéssel kezdődött. ..'zpp napon, . melyben 10 évi félbeszakítás után az ausztriai bapat megkezdé füstpénzzel való fizetéseit, és a nemes érczek agrójan megszűnt, .'r Napoleon császár az ausztriai követhez oly szavakat intézett, mikvel a háború közeledését mindenki előre megérthette. Júliusban a f béke ugyan ismét megköttetett, de az ausztriai pénzügyek előbbi ir uralmas állapotukban maradtak. „ Az 1860-ik év abban múlt, el, hogy Viktor Emánuel király ormánya a villafrankai béke határozatainak ellenére, Modenát, Parmát, Toskanát, Umbriát és a Határgrófságokat birodalmához csatolta , Nápolyt és Szicziliát pedig Garibaldi győzelmes hadjárata következtében szerencsésen elfoglalta. A nép átalános szava 1r .ásra hivatván fel, a történteket mindenütt helyeselte. 1861-ben kiváltképen hazánk ügyei foglalák el mindnyájunk figyelmét. A magyar nemzet bebizonyitá, hogy egyetértése által ősi erejében él, s befolyásának súlyát inkább tudta éreztetni mint'valaha. A megyék és városok termei megnyíltak, szabad szó hangzzték a haza minden részében; az országgyűlés egyhangúlag fejezé f ki a nemzet kivonatait. Azonban újra fordulat jött közbe, ismét ideiglenes állapot hozatott be, mely hogy meddig fog tartani? csaka sors könyvében van megírva Az országgyűlést eloszlató kir. leiratban ki volt mondva, nogy az országgyűlés, ha csak lehet, 6 hó eltelése után újra össze fog hivatni. A hat hónapból négy már letelt, s ha a mondott időre az ■ országgyűlés összehívandó volna, körübelül ma már az előleges intézkedéseknek meg kellene történni. Hogy mit értett a kormány azalatt, hogy az országgyűlés összehívásának ideje a lehetőség feltételeihez köttetik, nem tudhatjuk, mi legalább ide lenn semmi olyankot nem látunk, mely ezen óhajtva várt esemény létrejöttét gátolhatná. Az új szervezés maholnap be lesz fejezve, az országban :rend, béke, nyugalom uralkodik; mi kell egyéb? Mert az csak nem lehet ok, ha például a kormány azt hinné, hogy az országgyűlés 1862-ben sem helyeselné azon politikát, melyet odafenn követítek; sőt épen azért léteznek e világon alkotmányok, hogy az ügyek f folyamára nézve nem egyoldalulag csak a kormány intézkedjék, h ) mem maga az ország is nyilváníthassa akaratát a törvényszabta trmákban. e. Az 1862-ik év, melynek küszöbén állunk, egy roppant nagyotérdőjellel kezdődik.— Egész Európa a legfeszültebb figyelemmel vtárja a legközelebbi angol-amerikai postagőzös megérkezését. A ■éke és háború kérdése függ az északamerikai köztársaság elnökének válaszától, s ha Anglia és Amerika között harczra találna a bolog kerülni,nagy a valószínűség, hogy Angliának ily küzdelembe odoztatása idejében az európai hatalmaknak egymáshozi viszonyai is újabb alakot ölthetnek. Annyi bizonyos, hogy Francziaország mindent elkövet, csak hogy Angliát a harcz megkezdésére buzdítsa. Napóleon császár, hogy bebizonyítsa, mennyire szabadkezet akar hatalmas szomszédjának engedni, összes tengerészeinek egy hatodrészét haza bocsátá. Ezen tettével bátorítani akarta Angliát a harczra, és megnyugtató az iránt, hogy itthonn ellene senki sem készül támadásra. Ist mondanak Bécsben Oroszország protestatiojára ? Az „Oeterr. Ztg.“ dec. 29-ki számában ezen czikket olvassuk: „Késő este hozza a távirda a következő tudósítást : „Szentpétervár, dec. 28. A „Journal de St.-Petersbourg“ mai száma közli azon diplomatiai jegyzéket, melyet Gorcsakoff herczeg orosz külügyminiszter, Balabine úrhoz, Oroszország bécsi követéhez intézett, s amelyben írja , hogy Ausztria a suttorinai expeditio által oly előzvényes esetet (praecedens casust) követett el, a mely Törökország nyugalmát, s Európa biztonságát, egyik főelvében (a be nem avatkozás kérdésében) meggyengíti. Oroszország ezen elvet azonban egyetértőleg a többi hatalmakkal ma is vallja, s tiltakozik az egyoldalú beavatkozás ellen.“ „Különös érzelem hatja meg az olvasót — írja az „Oest. otg.“ ezen tudósítás olvasására. Nevessünk-e ezen Don Ranudo de Colibrados-féle fontoskodásra? vagy haragra gerjedjünk az orosz külügyminiszter ilynemű fellépése miatt, amely Mencsikoff herczeg modorára emlékeztet. „Azt hittük, hogy e pillanatban Oroszországnak egészen más foglalatosságai vannak. Jobb volna, ha Gorcsakoff arra gondolna, hogy mint tartsa fenn a rendet Lengyelországban? anélkül, hogy csapatosan börtönöztetné be az embereket, s küldené őket Szibériába. Jobb volna utána nézni, nehogy egy pár diák ismét felzavarhassa a főváros nyugalmát, hogy a jobbágyok felszabadításának kérdése helyesen fejlődjék, hogy a közigazgatásban előforduló visszaélések megszűnhessenek, s hogy az ország pénzügyei rendeztessenek. „Gorcsakoff herczeg irodájában mindezekkel nem akarnak törődni. Előttük a suttorinai ügynél semmi sem akar fontosabbnak látszani. „Azonban a Rocche diJattaro felett felállított ágyuütegek lerontásában, Austria, régi jogait gyakorolta, sőt épen csak kötelességét teljesítette. Ezen ügynek semmi köze az 1856-os párisi békéhez, ez nem alapít meg előzvényes esetet: ez nem beavatkozás; és ha a herczegovinai felkelők újra fenyegetnék az ausztriai katonai utakat, ha a Suttorina fölé ismét ágyutelepeket állítanának a cattaroi hadparancsnoknak megint kötelességében volt elrontani. Az európai hatalmak e jogot elismerék, s csakrszág protestál. Ám legyen. Ausztria nyugton fogadhatja bű, ha Oroszország tovább akarna menni, tegye ezt is Isten.