Politikai Ujdonságok, 1863 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-15 / 2. szám

E 16 f­i­z­e­t­é­s­i föltételek 1863-ik évre, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt, postán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre (január—december)..................................................10 ft.­­ Fél évre (január—június)................................................................5 ft. Csupán Vasárnapi Újság :­­ Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Egész évre (január—december)......................................................6 ft. Fél évre (január—június) ..............................................................3 ft.­­ Fél évre (január—június)................................................................3 ft. A világ helyzete, Napoleon császár beszéde szerint. E napon, nem szerény hetilapunk, nem az európai nagy lapok , jól értesült források­ból merítő,­ de rendesen igen kevés újságot tudó levelezői, szólnak az olvasóhoz, hanem maga Napóleon császár áll fel a szószékre, s jan. 12-én, megnyitván a franczia törvény­hozótest 1863-as ülését, szemlét tart Európa felett, s úgy látja, vagy inkább úgy mondja, úgy híreszteli, hogy sehol semmi felhő nem mutatkozik, s hogy a világ békéje, még jó darab ideig, nem fog megzavartatni. Távirati közlés szerint Napóleon császár megnyitó beszédének lényeges részei így hangzanak: „Fegyvereink védték Olaszország füg­getlenségét, anélkül, hogy a forradalommal szegedségre léptek volna, s anélkül, hogy egykori elleneinkkel való jó viszonyainkat, a csatatéren kívül megzavartuk volna. Emel­lett nem hagytuk el a pápát, a­kinek támo­gatására minket becsületünk és korábbi szer­ződéseink köteleztek.“ Ennyiből áll a távirda szerint Napóleon beszédének tartalma Olaszországról. Azon­­ban a­ki a lefolyt történetekkel ismeretes, nem fogja tagadni, hogy a trónbeszéd a múltra nézve nem hű az igazsághoz. Való­­sággal Francziaország eléggé szövetkezett a forradalommal akkor, a midőn hadserge Pie­­montban lévén, megengedte, hogy Garibaldi önkénytesei Lombardiába törjenek, úgy­szintén a forradalommal való szegődség az, a midőn Pietri franczia senator és egykori párisi rendőrfőnök, s híres bonapartista ve­zérlete alatt, az ausztriai hadsereg hadi­fog­lyaiból, bizonyos félreismerhetlen czélokra, 4—5 ezerből álló magyar légió alakíttatott, amint ezt Napóleon herczeg múltkori beszé­déből mindenki bőven megérthette. Igaz, hogy Napóleon a pápát védi , de csak Rómában, s a közel fekvő birtokokban; ellenben a római terület leggazdagabb tar­­tományait Bolognát, Umbriát és a Határ­grófságokat, minden ellenvetés nélkül oda engedte Viktor Emánuel királynak. Hogy II. Ferencz volt nápolyi király elvégre utolsó menedékét, Gaeta várát odahagyni kénysze­rült, szintén a franczia hajóhad mozdulatá­nak lehet tulajdonítani. Vannak a­kik hozzá teszik, hogy Napóleon császár nem annyira a pápát védi Rómában, mint nem igen érez hajlandóságot arra, hogy Rómát oda engedje Olaszországnak ingyen, de ha az örök városért kárpótlást kapna, csak úgy sorsára bízná a Vatikánt, a­mint nem gondolt a pápa többi tartományaival, Toskánával, Modenával, Par­­mával, mihelyt a tett jó szolgálatok fejében Nizzát és Savoy­át megkaphatta. Francziaor­szág ezen politikát helyesli : a francziák pénze és vére, a nemzet kizárólagos tulaj­dona, s ott is ismerik a biblia azon mondá­sát, hogy a „munkás megérdemli a maga bé­rét“ — ingyen a mai világban semmit sem adnak; a szabadság pedig, mely egy nem­zetnek legnagyobb kincse, rendesen a leg­több áldozatba szokott kerülni. — A trónbeszéd ezután megemlíti, hogy Spanyolországgal és Sveiczczal, (a különben sem komoly) viszályok kiegyenlíttettek. Az ország kereskedelmi szerződéseket kötött Angliával, Belgiummal, Poroszországgal és Oroszországgal. A császár megemlíti, hogy az év folytán személyes találkozása volt az európai uralkodók nagy részével, s hogy ezen összejövetelek az európai békének meg­annyi zálogai. „A béke, a görögországi ese­mények miatt valószínűleg nem fog meghá­­boríttatni.“ Tehát mégis csak akad a biztos békeki­látások ellenében is egy kis bökkenő. „A béke a görögországi események miatt való­­színű­leg nem fog megzavartatni“ — Napó­leon császár úgy gondolta, hogy ezen egy nyitva tartott hátulsó ajtó, ezen könnyedén oda vetett „valószínűleg“ is elég lesz arra, hogy kedvező alkalommal, a többit, a­mit mondott, mind halomra döntse.­­ " És valóban mindenki elismeri, hogy a görög események a békét csak valószínűleg, s épen nem „minden kétség kívül“ biztosít­ják. Eszünkbe jut itt, hogy Szerbia épen most kapott külföldről annyi fegyvert, hogy az ország minden fegyverfogható emberét katonának állíthatja. Valamint a mindent jó előre megszagolni tudó angol minisztérium is mindent elkövet, hogy bizonyos esetekre, a görög nemzet rokonszenvét megnyerje. A róniai szigetek átengedéséről szóló hírek, most már hivatalos alakban is megerősíttet­­nek. Olvasóink, alább egész terjedelmében veendik azon nyilatkozatot, melyet Russel­lord, az athéni angol képviselőhöz küldött, s ez a vett iratot a görög nemzeti kongresszus­sal már közölte is. Egyszersmind épen most jó köztudo­másra, hogy az angol minisztérium Konstan­tinápolyban is megkezdte cselszövényeit. A szultán a nagyvezért, Fuad basát elbocsá­totta hivatalából, s helyébe s társai helyébe oly minisztereket nevezett ki, a­kik Szerbia, Montenegró és Görögország ellenében eré­lyesebb, vagy­is a közbékére nézve veszélye­sebb politikát fognak követni. Napóleon császár beszédének egyéb ré­szeit a franczia belügyek foglalják el. Hazánk állapotáról. Sajnálattal, de egész őszinteséggel kell bevallanunk olvasóink előtt, hogy a­miről mindenki minél többet óhajtana a magyar lapokban feltalálni, tudniillik hazánk politi­­tikai állapotáról, sem mi, sem laptársaink közöl bármelyik is, az új év kezdetével, semmi újdonsággal sem szolgálhatunk. Még egy ideig marad minden a régi bizonytalan­ságban. Vannak ugyan Bécsben bizonyos kőnyo­­matú lapok, melyek érdekesség utáni kapko­dásból mindenféle kósza hirből nagy dolgot igyekeznek kinyújtani. Néha fellármázzák a közönséget, de csak egy napra, mert másnap már önmaguk hozzák a c­áfolatot, így történt legújabban is. Egy ily kő­­nyomatú bécsi lap, egy szép reggel azzal lepte meg olvasóit, hogy a magyar ország­­gyűlés legközelebb össze fog hivatni , a má­sik megc­áfolta a hírt, s erre maga is meg­vallotta, hogy a dolog lényegére nézve csak puszta reményét fejezte ki. — Remény lem­ mindenkinek szabad, különösen pedig az oly kőnyomatú lapnak, mely előfizetést hirdet a német-szláv tartományi gyűlésekről szóló közleményekre, s egyúttal nem bánná, ha a sok, meglehetősen unalmas tartományi gyű­lésen kívül a magyar országgyűlési vitákkal is érdekesíthetné hasábjait. A nagy zajjal keletkezett hírből tehát végre is csak egy kis praenumeránsgyújtő, rozzant egérfogó lett. Nem sokkal vagyunk különben azon bel­földi lapokkal is, a­kikről a kiadott pro­­grammok azt híresztelék: ezek lesznek a nemzet prófétái, megváltói, megszabadítói. A közönség ennyi zaj és ígérgetés után kiváncsi lett, várta az új évet, melynek első napján e lapok megjelenendők lesznek. Ezóta elmúlt két hét, az új prof

Next