Politikai Ujdonságok, 1864 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-21 / 38. szám
Előfizetési föltételek 1864-dik évre :30*2 a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sorára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Hausenstein és Vogler. — M -Frankfurtban : Otto Mollien és Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : új kertész-gazdászati ügynökség is, József tér 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Hazánk állapotáról. Rég nem szóltunk, lapjaink homlokán drága hazánk közügyeiről. Ma sem azért emelünk szót, mintha a vitatkozás idejét már megjöttnek tekintenék, hanem mivel tartozunk olvasóinkat tudósítani a fölmerült jelekről, melyek annyi ízben tűntek fel, és ismét elenyésztek, s maradt minden a régi ismert állapotában. Mintegy két héttel ezelőtt történt, hogy a bécsi sugalmazott lapok egyszerre csak a magyar kérdést hozák szőnyegre. Nem szokott ez ok nélkül bekövetkezni, rendesen a felső szelek indulnak meg ilyenkor, s a szolgálatra kész tollak rakásra termelik a czikksorozatokat. Legelőször is tudomásul kell venni, hogy a múlt hetekben, egy régi magyar párt, némileg új, „történeti-konservatív“ név alatt szervezni kezdé magát. Kiderült, hogy e párt vezére, maga az országbíró, Andrássy György excellentiája. De miután a kiadott programm részint homályos, részint sokban eltért az üdv. kancellária, s azzal egyértelmű középponti minisztérium véleményétől, a hivatalos „Sürgöny“ nem késett kinyilatkoztatni , hogy ily magas hivatalnok föllépése, a kormány bevallott szándékainak ellentétében, össze nem egyeztethető azon fegyelemmel, mely a kormányzás tagjait kötelezi. Rögtön erre megindultak a hírek, hogy az országbíró lemondott volna hivataláról, s gróf Török Bálint, a hétszemélyes tábla egyik tanácsának elnöke, fogna helyébe kineveztetni. E hírek, bár a jól értesültek köréből származtak is, eddig hivatalos alakban megerősítést nem nyertek. Ugyane párt alakulása, vagy inkább csak szervezkedése idejekor, több lap egész határozottsággal állitá, hogy Zichy Hermann gróf kanczellár, a miniszteri tanácsban a magyar országgyűlés azonnali összehivatását kívánta, még pedig oly hozzáadással, hogy ha ezen óhajtása nem teljesülne, rögtön lemond magas hivataláról. Az úgynevezett félhivatalos lapok e hírt kinevették, s azt mondták, hogy a ki Zichy gróf politikai nézeteit csak távolról is ismeri, azonnal eltalálandja, hogy a nagy zajjal kürtött hírből egyetlenegy szó sem igaz. Amidőn ezen „kanczelláriai krízis“ is lecsillapodni látszott, a hivatalos lapok azon tudósítást hozák, hogy Ő Felsége Ferencz József, ausztriai császár, katonai udvarával, Rainer és Vilmos főherczeg kíséretében Kisbérre utazik, onnan Komáromba, az ottani új várművek megtekintésére átmenendő. A hivatalos lapok ezen közléshez nem mulaszták el megjegyezni, hogy e legmagasabb utazásnak a politikához semmi köze, s az egész csak katonai szempontból lesz tekintendő : ez okból ünnepélyes fogadtatások nem is történendnek. Mindamellett Pesten, szept. 19-én ágyúlövések hirdették a perczet, a midőn ő Felsége a bécs-győri vaspályán az ország határain áthatolt. Ezen kívül tudva van, hogy az esztergomi érsek, Scitovszky bibornok, aki néhány nappal ezelőtt Bécsben audientián volt, szintén Komáromba indult, ahova Simor, Ranolder püspökök, valamint több magas hivatalnok s hihetőleg más főrangúak és előkelő magánosok is összegyülekeztek. Tehát a császári útnak, ha nem volt is politikai czélja, az említett tisztelgőktől függhet, ezen alkalmat felhasználni. Ugyanis a Pesten megjelenő „Pester Bote“ czímű német lap, melyről azt mendemondázzák, hogy bécsi levelezője igen bejáratos Schmerling államminiszter hivatalszobáiba, egyszerre azon állítással lép föl, hogy „megtörténhetnék, miszerint az egybegyűltek által Ő Felsége megkéretni fog a magyar országgyűlés közelebbi összehívására. A kormánykörök nézete szerint — folytatja az idézett levelező — e kérelem teljesítése ellen „elvben“ semmi akadály sem fordul elő, de nagy kérdés, minő alapokon? Legfelsőbb helyen mindenelőtt a törvényes út fönntartása kívántatik, de vannak, a kik a legkülönbözőbb utakat módokat is alkotmányosan correct eljárásnak tartják. 1860-ban az esztergomi értekezlet hivatott össze e dilemma kikerülésére ; az akkori tapasztalatoknak most hasznát akarják venni, legalább jelek mutatkoznak, melyek szerint nem akarják a dolgok oly állását, mely az esztergomi értekezlet határozatának következése volt. Az oly hazafiak, akik a kormánynyal ily után akarnának közreműködni, s ha kik netán vállalkozni óhajtanának, a kellő támogatást megnyerendik; e tekintetben a minisztériumban egyetértés van.“ Így hangzik a „P. B.“ bécsi levelezőjének okoskodása. Elég világosan van megmondva benne, hogy ha legfelsőbb helyen az alkotmányos választási törvényt fönntartandónak is vélik, vannak, akik egy egészen uj választási törvénynek, rendelet utján kiadandó behozatalára törekszenek. HETI KRÓNIKA. Ausztria. — ( cs. kir. Apostoli Felsége) e hó 19- kén hajnalban átlépte Magyarország határait. Ez alkalommal a budai kir. váriakra az ausztriai császári zászló felhuzatott és a Sz.-Gellért hegy fokáról 33 üdvlövés létetett. A budai városháza kapuja felett egész nap a császári, és az épület két sarkán országczimeres zászlók lobogtak. A kir. helytartó ur ő kegyelmessége ugyan az nap reggel Komáromba utazott, ott Császár Ő Felségét — a hatóságok, valamint azon föméltóságok s kitűnő személyiségekkel együtt, kik Komáromban vagy közelében laknak és Ö ő Felsége elé hódoló tisztelettel járulandnak, — elfogadandó. Gr. Török Bálint mint az országbíró helyettese, s Melczer István kir. személynök , excziáik hasonló czélból szintén elutaztak Komáromba. („Sürgöny.“) Németország. — (A franczia császárné Németországban.) A franczia császárné Schwalbachban Pierrefonds grófnő névvel van a vendégek közé beírva. A hollandi királyné különpostával érkezett hozzá s 4 órakor távozott szívélyes ölelések között. A császárné minden nap a Weinbrunnenhez megy, beszélget, társalog, a legbarátságosabban viszonozza a fürdővendégek üdvözléseit. Első dolga volt, hogy a nassaui csendőrség díszegyenruháját legalább a kertből eltávolítsa. A császárné öltözéke kiválólag izlésteljes és mégis egyszerű, semmi ékszer, csipke, szalag; reggel és este ugyanazon fekete, barna, kék selyemöltöny; mindig ugyanazon gömbölyű , kalap és szoknya, túlságosan feltűzve, mint az idős delnek mondják. Igen gyorsan és kedvesen jár, mindig erős sétabottal kezében; délelőtt kíséretével misét ment hallgatni a főutczán végig a kath. templomba. Délután 3 órakor jött ide a porosz király az angolországi porosz követtel Bernstorf gróffal és egy udvari lovaggal. A király a „Hotel de Nassauba“ szállt, melyet fehér-fekete lobogóval s cserlevelekből készített ko-