Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1865-03-22 / 12. szám
9V* Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. KW* Igtatási dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba ■ háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Slausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban : Otto Mollieu és Jaeger könyvkereskedése. Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Belügyek. — (Hazánk állapotáról.) A múlt héten egyszerre hire jutott, hogy a kormány a horvát országgyűlést legközelebb összehívandja, s a gyűlés határnapját a húsvéti ünnepek hetére tették volna. Ezen hír merőben ellenkezett az úgynevezett félhivatalos és sugalmazott lapok azon folytonos biztatásaival, melyek szerint a magyar és horvát országgyűlés egyszerre és egy időben tartaná üléseit. Az országgyűlések egyszerre tartása kedvező lett volna a kiegyenlítés szerencsés eredményére, míg a horvát országgyűlésnek korábban való össszehívását sokan úgy magyarázták, hogy a kormány Zágrábban is oly politikát követend, mint Erdélyben, ahol a választási törvények aorogálása s az országgyűlésnek egészen új rendszer alapján lett megalakítása folytán, azon ország legfontosabb nemzetisége, a magyar és székely, valamint a nagybirtokosság végkép távol tarta magát, a megjelentek pedig a február 26-ai osztrák alkotmányt föltétlenül elfogadták. Úgy látszik, e hír vagy kezdettől fogva hamis volt, vagy a kormány ismét meghajolt Magyarország közvéleménye előtt, mert néhány nap óta a zágrábi országgyűlés öszszehívásáról keringett hírek újra elnémultak, s megcáfolták azon állítást is, mintha Mazuronics Iván, horvát udvari kancellár, Zágrábba szándékoznék utazni, hogy ott a főispánokkal a követválasztások ügyében, személyesen tanácskozzék. Egyébiránt a báni konferenczia által javaslott új választási rendszabály legfelsőbb helyen még nincs megerősítve. Meglehet, hogy e javaslat még bővebb vitára is adand alkalmat, főleg ha tekintetbe veszik, miszerint e munkálat irányában a független horvát hazafiak között, szembetűnő ellenszenv mutatkozik. A többi között ezen javaslat megfosztja a szavazattól azon mágnásokat, akik, bár Horvátországban terjedelmes uradalmakat bírnak, de ott állandóan nem laknak. Nemde különös volna, ha a magyar felsőházból is kizárnák azon mágnásokat, akik évek sora óta állandóan, s anélkül, hogy hivatalt viselnének, folyvást Bécsben laknak? Az ily kizárás ellenkezésbe jönne a kormánynak még Erdélyben követett eljárásával is. Tudjuk ugyanis, hogy Erdély képviselésére a reichsrath urak házába nem egy oly nagybirtokos neveztetett ki, aki épen nem erdélyi származású, hanem bécsi bankár vagy nagybirtokos, aki az újabb időkben Erdélyben terjedelmes jószágokat vásárlott. (Az osztrák alkotmányügyekről.) Sok vita, kétségeskedés és fontolgatás után a bécsi Reichsrath követekházában az ellenzék tisztába akar a fölött jutni, vájjon minő hordereje van a febr. pátens 13. §-ának. Olvasóink ismerik ezen ezerszer és ezerszer emlegetett paragrafust, melynek értelme szerint ha a reichsrat nincs jelen, a kormány sürgetős esetben fel van hatalmazva oly törvényhozási intézkedésekre, melyek különben a reichsrath illetősége alá esnek, s egyébre kötelezve nincs, mint a legközelebbi reichsrath előtt hozott intézkedéseinek „indokait és eredményeit“ előterjeszteni. A febr. pátens ezen §-a igen világos. A bécsi liberális ellenzék azonban azt tartja, hogy ezen paragrafusnak ily betűszerinti magyarázata mellett az egész alkotmányos rendszer igen gyarló alapokra lesz fektetve, s a reichsrath törvényhozási illetősége csak azon időre áll fenn, amidőn e testület együtt van, azaz minden évben körülbelül öt hat hónapig, a többi hónapokban aztán a kormány egyedül gyakorolhatja a törvényhozási hatalmat. Hogy ezen aggodalom megszűnjék, Berger ügyvéd és reichsrath úr, márcz. 18-án előterjesztette és fejtegette azon indítványát, hogy a kormány által a febr. pátens 13. §-ának értelmében hozott törvényhozási intézkedések a reichsrath összejövetele után csak úgy maradhassanak érvényben, ha azokat a reichsrath mindkét háza is helyeselte és elfogadta. Nagy most tehát a vita és versenygés ezen indítvány fölött. A minisztérium most azzal áll elő, hogy ily indítvány az alkotmány gyökeres megváltoztatását foglalja magában, következőleg az ily természetű indítványokat a reichsrath két házának nem egyszerű, hanem kétharmadrésznyi többségével lehet csak elfogadottnak tekinteni. Megemlítjük még a hírt, hogy néhány nap óta Schmerling lovag államminiszter úrnak állása ismét ingadozóbb lett. Minduntalan megújulnak az ily állítások, s ha sok is azokban az üres mendemonda, a lényegre nézve még sincsenek egészen a légből kapva. Átalában hiszik, hogy Schmerling úr visszalépésének esetére Belcredi gróf, Csehország helytartója foglalná el helyét. Ezen magas hivatalnok régi osztrák konservatív férfi, de a mellett mindig tekintetbe tudta venni, hogy Ausztria már természeténél fogva sem lehet oly gépiesen centralizált állam, mint például az egy nemzetiséggel bíró Francziaország, s hogy itt mindenekelőtt figyelembe kell venni a monarchia külön részeinek őstörténetét, törvényeit, szokásait, sőt egymástól eltérő anyagi érdekeit is; vagyis, mint e dolgokat napjainkban egy szóval nevezni szokták, meg kell alkudni a történetipolitikai egyéniségekkel. Amidőn a ház az indítványt tárgyalandó bizottmányt választá, több követ volt jelen a csarnokon, a többek közt gróf Belcredi. A gróf ily szavakat intézett az öt környező követek csoportjához: „Nagyon sajátszerűnek találom az államminiszter úr mai magatartását; ha miniszter volnék, nem hagytam volna e beszédet válasz nélkül. A kormánynak szüksége van a 13. §-ra s azt nem nélkülözheti, mert hatalommal kell bírnia,néha törvényt hozni a reichsrath meghallgatása nélkül. Anglia példája nem elhatározó Ausztriára. Angliában a minisztériumnak biztos többsége van, itt még előbb keresnie kell a többséget.“ — Ezen szavakból azt következtetik, hogy Belcredi grófnak reménye van a minisztériumba lépni, és esetleg ő volna Schmerling ur hivatalbeli utóda. Mondják, a 13 §-os sorsával az államminiszter ur állása összefüggésben van. — A „Pol. Corr.“ állítja, hogy ha Berger úr indítványa elvettetnék, 50 követ azonnal lemondani követi székéről. _____________ • - Válaszfelirati vita a franczia szenátusban. A márcz. 11-ki ülésben Rouland, a korábbi közoktatási miniszter, s az államtanács elnöke szólott. — „Atyáink, ámbár buzgó katholikusok voltak, soha sem engedték az egyház követeléseit a kormány ellenében érvényre emelkedni. Voltak szokásaik és szabadságaik, melyeket egy pápa sem merészelt rászalni. Az oka ennek egyszerű, mert ezen ügyek a hit czikkein kívül állottak, s a pápa csalhatlanságának kérdése, mely annyira mindig vita tárgya volt, soha sem soroztatott a hit ágazatai közé. Atyáink mindig azon igyekeztek, hogy az államot az ultramontanok túlkapásaitól megóvják, s így alapsták meg az egyház és az állam között az egyedüli lehető békét. Ismerték a a VII. Gergely és VIII. Bonifacius alatt fölállt t "-JAJ