Politikai Ujdonságok, 1865 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1865-03-22 / 12. szám

9V* Előfizetési föltételek 1865-dik évre : a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt : Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre 6 ft. Félévre 3 ft — Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. KW* Igtatási dijak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1863. november 1-től kezdve . Egy, négyszer halálozott petit sor ára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba ■ háromszor­ vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában : Slausenstein és Vogler. — M.­Frankfurtban : Otto Mollieu és Jaeger könyvkereskedése. Bécsben : Oppelik Alajos. — és Pesten : a kertész-gazdászati ügynökség is. József tér, 14. sz. a. Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Belügyek. — (Hazánk állapotáról.) A múlt héten egyszerre hire jutott, hogy a kormány a horvát országgyűlést legközelebb összehí­­vandja, s a gyűlés határnapját a húsvéti ün­nepek hetére tették volna. Ezen hír merő­ben ellenkezett az úgynevezett félhivatalos és sugalmazott lapok azon folytonos bizta­tásaival, melyek szerint a magyar és horvát országgyűlés egyszerre és egy időben tar­taná üléseit. Az országgyűlések egyszerre tartása kedvező lett volna a kiegyenlítés szerencsés eredményére, míg a horvát országgyűlésnek korábban való össszehívását sokan úgy ma­gyarázták, hogy a kormány Zágrábban is oly politikát követend, mint Erdélyben, a­hol a választási törvények ao­rogálása s az or­szággyűlésnek egészen új rendszer alapján lett megalakítása folytán, azon ország leg­fontosabb nemzetisége, a magyar és székely, valamint a nagy­birtokosság végkép távol tarta magát, a megjelentek pedig a február 26-ai osztrák alkotmányt föltétlenül elfo­gadták. Úgy látszik, e hír vagy kezdettől fogva hamis volt, vagy a kormány ismét megha­jolt Magyarország közvéleménye előtt, mert néhány nap óta a zágrábi országgyűlés ösz­­szehívásáról keringett hírek újra elnémul­tak, s megc­áfolták azon állítást is, mintha Mazuronics Iván, horvát udvari kanc­ellár, Zágrábba szándékoznék utazni, hogy ott a főispánokkal a követválasztások ügyében, személyesen tanácskozzék. Egyébiránt a báni konferenczia által ja­vaslott új választási rendszabály legfelsőbb helyen még nincs megerősítve. Meglehet, hogy e javaslat még bővebb vitára is adand alkalmat, főleg ha tekintetbe veszik, misze­rint e munkálat irányában a független hor­vát hazafiak között, szembetűnő ellenszenv mutatkozik. A többi között ezen javaslat megfosztja a szavazattól azon mágnásokat, a­kik, bár Horvátországban terjedelmes ura­dalmakat bírnak, de ott állandóan nem lak­nak. Nemde különös volna, ha a magyar fel­­sőházból is kizárnák azon mágnásokat, a­kik évek sora óta állandóan, s a­nélkül, hogy hivatalt viselnének, folyvást Bécsben laknak? Az ily kizárás ellenkezésbe jönne a kormány­nak még Erdélyben követett eljárásával is. Tudjuk ugyanis, hogy Erdély képviselésére a reichsrath urak házába nem egy oly nagy­­birtokos neveztetett ki, a­ki épen nem er­délyi származású, hanem bécsi bankár vagy­­ nagybirtokos, a­ki az újabb időkben Erdély­ben terjedelmes jószágokat vásárlott.­­ (Az osztrák alkotmány­ügy­ekről.) Sok vita, kétségeskedés és fontolgatás után a bécsi Reichsrath követekházában az ellenzék tisztába akar a fölött jutni, vájjon minő hordereje van a febr. pátens 13. §-ának. Olvasóink ismerik ezen ezerszer és ezerszer emlegetett paragrafust, melynek értelme szerint ha a reichsrat­ nincs jelen, a kor­mány sürgetős esetben fel van hatalmazva oly törvényhozási intézkedésekre, melyek különben a reichsrath illetősége alá esnek, s egyébre kötelezve nincs, mint a legköze­lebbi reichsrath előtt hozott intézkedéseinek „indokait és eredményeit“ előterjeszteni. A febr. pátens ezen §-a igen világos. A bécsi liberális ellenzék azonban azt tartja, hogy ezen paragrafusnak ily betűszerinti magyarázata mellett az egész alkotmányos rendszer igen gyarló alapokra lesz fektetve, s a reichsrath törvényhozási illetősége csak azon időre áll fenn, a­midőn e testület együtt van, azaz minden évben körülbelül öt hat hónapig, a többi hónapokban aztán a kor­mány egyedül gyakorolhatja a törvényho­zási hatalmat. Hogy ezen aggodalom megszűnjék, Ber­ger ügyvéd és reichsrath úr, márcz. 18-án előterjesztette és fejtegette azon indítványát, hogy a kormány által a febr. pátens 13. §-ának értelmében hozott törvényhozási in­tézkedések a reichsrath összejövetele után csak úgy maradhassanak érvényben, ha azokat a reichsrath mindkét háza is helye­selte és elfogadta. Nagy most tehát a vita és versenygés ezen indítvány fölött. A minisztérium most azzal áll elő, hogy ily indítvány az alkot­mány gyökeres megváltoztatását foglalja magában, következőleg az ily természetű indítványokat a reichsrath két házának nem egyszerű, hanem kétharmadrésznyi többsé­gével lehet csak elfogadottnak tekinteni. Megemlítjük még a hírt, hogy néhány nap óta Schmerling lovag államminiszter úr­nak állása ismét ingadozóbb lett. Mindunta­lan megújulnak az ily állítások, s ha sok is azokban az üres mendemonda, a lényegre nézve még sincsenek egészen a légből kapva. Átalában hiszik, hogy Schmerling úr vissza­lépésének esetére Belcredi gróf, Csehország helytartója foglalná el helyét. Ezen magas hivatalnok régi osztrák konservatív férfi, de a mellett mindig tekintetbe tudta venni, hogy Ausztria már természeténél fogva sem lehet oly gépiesen c­entralizált állam, mint például az egy nemzetiséggel bíró Franczia­­ország, s hogy itt mindenekelőtt figyelembe kell venni a monarchia külön részeinek őstörténetét, törvényeit, szokásait, sőt egy­mástól eltérő anyagi érdekeit is; vagyis, mint e dolgokat napjainkban egy szóval ne­vezni szokták, meg kell alkudni a történeti­politikai egyéniségekkel. A­midőn a ház az indítványt tárgyalandó bizottmányt választá, több követ volt jelen a csarnokon, a többek közt gróf Belcredi. A gróf ily szavakat intézett az öt környező követek csoportjához: „Nagyon sajátszerű­­nek találom az államminiszter úr mai maga­tartását; ha miniszter volnék, nem hagytam volna e beszédet válasz nélkül. A kormány­nak szüksége van a 13. §-ra s azt nem nél­külözheti, mert hatalommal kell bírnia,néha törvényt hozni a reichsrath meghallgatása nélkül. Anglia példája nem elhatározó Ausz­triára. Angliában a minisztériumnak biztos többsége van, itt még előbb keresnie kell a többséget.“ — Ezen szavakból azt következ­tetik, hogy Belcredi grófnak reménye van a minisztériumba lépni, és esetleg ő volna Schmerling ur hivatalbeli utóda. Mondják, a 13 §-os sorsával az államminiszter ur ál­lása összefüggésben van. — A „Pol. Corr.“ állítja, hogy ha Berger úr indítványa elvet­tetnék, 50 követ azonnal lemondani követi székéről. _____________ • - Válaszfelirati vita a franczia sze­nátusban. A márcz. 11-ki ülésben Rouland, a korábbi közoktatási miniszter, s az államtanács elnöke szólott. — „Atyáink, ámbár buzgó katholikusok voltak, soha sem engedték az egyház követeléseit a kormány ellenében érvényre emelkedni. Voltak szokásaik és szabadságaik, melyeket egy pápa sem merészelt rászalni. Az oka ennek egyszerű, mert ezen ügyek a hit czikkein kívül állottak, s a pápa csalhatlanságának kérdése, mely annyira mindig vita tárgya volt, soha sem soroztatott a hit ágazatai közé. Atyáink mindig azon igyekeztek, hogy az államot az ultramontanok túlkapásaitól megóvják, s így alapsták meg az egyház és az állam között az egyedüli lehető békét. Ismerték a a VII. Gergely és VIII. Bonifacius alatt fölállt­­ t "-JAJ

Next