Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-16 / 20. szám
Hogy a szász hadsereg biztos állást szándékozik foglalni a porosz bevonulás esetére az Annaberg, Schwarzenberg, Freiberg és Zwickau környékebeli hegységekben a Csehországgal való összeköttetés fenntartása tekintetéből, eshetőleg, hogy Csehországba visszavonulhassanak — itt magától érthetőnektartják. Az uj város hidászati és lövegházaiban minden katonai tárgyat s a fegyvereket ládákba és teherkocsikra rakják. — A gyalogság még nincs hadilábra állitva, azonban a rövid távolság és jó közlekedési utak megengedik, hogy a hiányzó legénységet néhány nap alatt behívhassák. A kaszárnyák udvarain megrakva állanak a szállító kocsik. Mint mondják, a koronaherczeg és György hg. magánvagyonukat folyóvá tették és az angol bankba szállíttatták. Hogy a háború eshetőségével már hetek óta foglalkoztak, a következő körülmény is tanúsítja . A pályaudvarban nyolcz vagyonba elhelyezett s mintegy három millió ezüstpénzt tartalmazó hordókat őriztek. A múlt héten a pénzt ismét a pénzügyminisztérium pinczéibe szállították. Kasselben az a hír volt elterjedve, hogy Poroszország felhívására egy dandárt, mely öt zászlóalj gyalogságból, négy század lovasságból, és négy, mások szerint 6 ágyúból fog állani, hadilábra helyezik és elindulásra készen tartják. Végül Stuttgartból f.hockáról jelentik: Itteni katonai körökben nagy a mozgalom. A szövetségi után elrendelt mozgósításnak néznek elébe. Hogy rendszabályokhoz fognak nyúlni, bizonyos, s erre mutat a tegnap délelőtt bekövetkezett rögtöni változás a hadügyminisztériumban. Wiederhold trk, ki csak rövid ideje hadügyminiszter, rendelkezési állapotba helyeztetett s helyébe Gardegg altábornagy, eddig Stuttgart kormányzója neveztetett ki a hadügyminisztérium főnökévé. Azt mondják, hogy Wiederhold nem is sejtette e rendszabályt. Hogy ez átalános katonai előkészületeket Poroszország nagyszerű készülődései idézték elő — igen természetes. Az utóbbiakkal kellőleg dicsekednek is. Egy sziléziai lap katonai tudósítója a porosz hadsereg összes számát háború-esetben 633.000 emberre, becsüli, terjedelmes készletezett kimutatásokat közöl a nyolc hadtest utóbbi mozgósításáról, és végül azt hiszi, hogy Bajorország komolyabb készülődéseivel igazolva van azon elővigyázat, hogy a rajnai hadtest előbbre küldessék, mielőtt a közép államok a Rajnával összeköttetést elvágnák vagy egyéb nehézségeket támasztanának. Mint Berlinből jelentik, oda egy orosz százados érkezett , ki Sándor czár egy sajátkezű levelét nyújtotta át. A „Debatte“nak most május 7-kéről a következőt írják: Az irányadó körökre nézve ma, úgy látszik, különösen szerencsés nap van. Oroszországból, amint mondják, ajánlat lenne kilátásba helyezve véd- és daczszövetségre, hogy ha az Ausztriához és közép-államokhoz intézett újabb lefegyverzési felhívások eredménytelenek maradnának. Vájjon igaz-e, nemsokára ki fog tűnni. Hiteles szemtanuk állítása szerint bizonyos, hogy Iwaniski és Stadlow között egy egész orosz gyalogsági hadosztály táborozik s hogy egy erős gyalogsági osztály egy csapat kozákkal Opatowtól Sandomitz határvár felé nyomult előre. Koprzywnika, Tarnobrzeg és Ossiek hatóságai is utasíttattak, egy lovassági hadtest beszállásolása és ellátására, mely a nevezett városok és községek vidékén fog elhelyeztetni. Schweidnitzból írják máj. 9-ről: Biztos forrásból hallani, hogy az 1806-ban szétrobbantott és azóta még inkább elromlott külső várművek teljesen lerontatnak, s a vár-árkok betöltetnek, hogy a netaláni ellenség azokból semmiféle hasznot ne húzhasson. 300—600 munkás fogna e munka kivitelével foglalkozni hétfőtől kezdve. Glatzban a hatóság közhírré tette, hogy május 7-dikétől kezdve esteli 10 órától a reggeli riadóig a városon át közlekedni nem lehet, s a kapuk zárva lesznek. Orvosok, adóhivatalnokok és bábák csak akkor mehetnek ki s be, ha a katonai parancsnokság által igazolási jegyekkel vannak ellátva. Frankensteinból jelentik máj. 7-ről: A közelebbi napokra nagy számmal várnak katonaságot, s ennek folytán valószínüleg minden szállás el lesz foglalva. Liegnitzból Írják ugyancsak máj. 8-ról: Arról beszélnek, hogy Frigyes Károly herczeg, mint legfőbb parancsnok Siléziában, főhadiszállását nem Lorauban, hanem eshetőleg itt Liegnitzben fogja felütni. A Massenbach százados által vezetett lóvásárlás eredménye, a tegnapi tavaszi vásár daczára, nem mondható kedvezőnek, miután eddig csak 4 lovat tudtak venni 150—190 talléron. Végül Glogauból jelentik: Az itteni vendéglősöknél háromszoros , sőt naponkint négyszeres beszállásolást is jelentettek be. A közlekedés a vasúton több mint jelentékeny, különvonatok járnak-kelnek folytonosan. A város telve van katonasággal. A siléziai lapok kijelentik, hogy a mindinkább közeledő háborúveszély folytán kötelességüknek tartják a haza érdekeit azáltal is szolgálni, hogy tartózkodni fognak minden oly közléstől, mely részletes adatokat tartalmaz, a porosz készülődésekről és harczias rendelkezésekről, nevezetesen a csapatmozgalmakat és öszpontosításokat, továbbá a várakban tett előkészületeket illetőleg. A Müncheni tudósítások meghazudtolják a Pfordten elbocsáttatásáról szóló híreket. Amint a „Pr.“-nek írják, Pfordten még a legutóbbi időben is kijelentette Blome gr. osztrák követnek, „hogy eddig késett a készülődésekkel, miután még mindig remélte, hogy a béke fen fog tartatni, de ezután már a legbuzgóbbak közt fogják látni.“ A müncheni lapok szerint a bajor hadseregben igen örvendetes hangulat uralkodik. A király öcscse, Otto herczeg a hadsereggel megy. Különben érkeznek tudósítások, melyek szerint a hangulat Németországban kevésbbé lenne kedvező Ausztriára nézve. „Parlament nélkül,“ Írják a „Pr.“-nek, „Ausztria nem győzhet. A gothaiak Poroszország felé hajlanak és a demokraták nem bíznak.“ A dolgok fenyegető helyzetét jellemzi azon berlini f. hó 11-ről kelt tudósítás, hogy a honvédség mozgósíttatott. Poroszország ezen a társadalmi életbe mélyen beható rendszabályra bizonyára nem határozta volna el magát, ha nem törekednék komolyan a háborúra. A honvédség behívása különben most még nem jelent egyebet, mint a rendes csapatok indulását a határok felé. Mint táviratilag jelentik, Poroszországban az összes kerületi pénztárak utasíthattak, hogy készpénzeiket szolgáltassák be a központi pénztárakhoz. A porosz készülődések terjedelméről a következő adatokat közli a „Köln. Ztg“. A mozgósítási rendeletek folytán most fegyver alá hívhatók: 243 zászlóalj gyalogság (kerek számban) 243,000 emberrel, 10 vadász zászlóalj 10,000 emberrel, 116 honvédgyalogsági zászlóalj (első osztály) 58,000 emberrel, 81 tartalék-zászlóalj szintén 81,000 emberrel, 10 tartalékszázad a vadászok számára 2000 emberrel, s a tartaléklegénységet még szaporítani is lehet. A gyalogság tehát összesen mintegy 394,000 emberre emelhető. A lovasság 63,000 emberrel, a tábori és várbeli tüzérség 37.000 emberrel, 15.000 lóval és 3714 ágyúval, utászok 10.000 emberrel, a szekerész-zászlóaljak 11.000 emberrel, a nem harczolók (orvosok, betegápolók, kézi munkások stb.) mintegy 10.000 emberrel. A második osztályú honvédség 120.000 emberrel és 22,000 lóval, tehát egészben véve 645,000 ember 100,000 ló, 3714 ágyú, a hidászok stb. nélkül. Magától értetődik, hogy e tömeg csak szükség esetére jő össze, s hogy táborba nem szállhatnak oly sokan. Megjegyzendő még, hogy az első hadtest (Poroszország) Bonin tábornok, a második hadtest (Pomeránia) a korona hg., a harmadik (Brandenburg) Frigyes Károly hg, a negyedik (Szászország) Schack tbk, az ötödik (Posen) Steinmetz tbk, a hatodik (Silézia) Mutius tbk, a hetedik (Westphalia) Falkenstein tbk, a nyolcadik (Rajnavidék) Bittenfeld tbk vezérlete alatt fog állani. Az a hir, hogy a király a hadsereg élére áll, megerősítést nyer. 231 Diplomatiai okmányok. 1. Ausztria máj. 4-iki válasza az april 30-iki porosz sürgönyre Az „Augsb. Alig. Zrg“ közli az ausztriai kormánynak gróf Károlyi berlini osztrák követhez intézett sürgönyét, melyben az a lefegyverkezésről folytatott alkudozásokat bevégzetteknek nyilatkoztatja. Az osztrák sürgöny így szól: „Van szerencsém a porosz királyi kabinetnek egy, Berlinben a múlt hó 30-kán kelt, másolatban ide mellékelt sürgönyét önnek megküldeni. A porosz királyi felségének kormánya ezen sürgöny szerint úgy hiszi, hogy Ausztriára nézve nincsen semmi ok az olasz birtokaira történhető támadás elhárítására készületeket tennie. Kinyilatkoztatja, hogy ha Ausztria mindamellet nem tartja jónak, hogy az összes osztrák császári hadsereget tettleg békelábra állítsa, Poroszország sem teheti hogy a fontos, következményeiben súlyos alkudozásokhoz másképen fogjon, mint a hadi készségben fog egyensúly fentartásával. „Belátja excod, hogy ezen nyilatkozatra nézve kimerítettnek kell tartanunk az alkudozást a Poroszország által Ausztria ellen s az Ausztria által Poroszország ellen elrendelt katonai készületek egy időben való visszahúzására, nézve. „Az általunk mind Berlinben, mind Frankfurtban tett ünnepélyes nyilatkozatokból bebizonyult, hogy Poroszország nem félhet attól, hogy mi ellene támadólag lépünk fel, sem Németország attól, hogy mi a szövetség békéjét megháborítandjuk. És ily kevéssé szándékszik Ausztria Olaszországot támadni meg, habár az osztrák államterület egy részének elszakasztása a florenczi kormánynak minden alkalommal világosan bevallott programmját képezi. Nekünk pedig kötelességünk a monarchia oltalmáról gondoskodnunk, és ha a porosz kormány Olaszország elleni védelmi intézkedéseinkben okot lát saját hadi kész voltának fenntartására, nincs más mit tennünk, mint ezen kötelességet, mely idegen ellenőrzést egyátalában meg nem enged, teljesítenünk a nélkül, hogy további fejtegetésbe bocsátkoznánk az egyes katonai intézkedések elsőbbségére és terjedelmére nézve. „Különben Berlinben sem tagadhatják, hogy nekünk nemcsak birodalmunk integritását, hanem a német szövetség területét is biztosítnunk kell Olaszország támadó fellépése ellen, és Németország érdekében azt a komoly kérdést teszszük és kell tennünk, miként találja Poroszország egy német hatalmasság kötelességével megegyeztethetőnek azt a kívánságot, hogy mi a német határszélet védetlenül hagyjuk. „Végre hogy gróf Bismark úr azt közli velünk, hogy Poroszország felszólíta a szász királyi kormányt hadi készületeinek megszüntetésére, arra nézve azt a megjegyzést kell tennünk, hogy Szászország királya, valamint legkegyelmesebb urunk a császár, csak a kényszerűért önvédelemre gondol, támaszkodván a szövetségi szerződésekre, melyek a szövetség minden tagjának közös kötelességévé teszik minden baj békességes elhárítását. *