Politikai Ujdonságok, 1866 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-16 / 20. szám
A harcz kitörését minden perczben várhatjuk. Ausztria , Poroszország , Olaszország hadseregei teljes hadilétszámban készen állnak, s tömegesen gyűlnek a harcztér felé. A háború immár kikerülhetlen. Minden perczben várhatjuk, hogy valahol lángot vet az összehordott tömérdek gyúanyag, s akkor Európa átalános háború színhelyévé válik, s a harcz csak akkor szűnik meg, ha e világrészen a dolgoknak egészen új rendje alakulhat meg. A háborút előidéző okok tudva vannak. Francziaország Belgium és a Rajnai tartományok birtokára vágyik. Olaszország Velencze nélkül nem tud nyugodni. Poroszország úr akar lenni Németországban. Már vagy a kisebb királyok és fejedelmek elűzésével, vagy csak úgy, hogy a kisebb német államok pénz- és hadügyét saját markába kaparitsa. A többi, mint tudva van, magától következik. A nevezett államok hadseregein, kívül Bajorország, Szászország, Würtemberg és a Hannoveri királyság is hadilábra állítá hadseregét. Tehát egész Németország. Ezen szóval „egész Németország“ sokan nagyon ijesztgetik Poroszországot, Bismark gróf azonban ezen „egész Németországára azt szokta mondani: 1859-ben is egész Olaszország, Piemont kivételével Viktor Emánuel ellen nyilatkozott, azaz ellene nyilatkoztak a római, nápolyi, toscanai, modenai, parmai kormányok, de a nép másként érzett és vélekedett. Igaz, hogy Németországban a kisebb államok inkább ragaszkodnak autonómiájukhoz, mint Olaszországban, amit főleg azon körülménynek kell tulajdonítani, hogy a kisebb német államok többnyire igen humánus, felvilágosodott és jó kormánynyal bírnak, s azért a németeket az állami egyesülési vágy még nem lepte meg annyira, hogy kétségbeesésükben a forradalmi politika eszközeihez is kényszerülnének folyamodni. ------Ami a lefolyt hét eseményeit illeti, legnagyobb fontossággal bír az angol külügyminiszter, Clarendon lord nyilatkozata. Épen mint 1859-ben, a világ legelőször is az angol parlamentben tett miniszteri nyilatkozatokból értesült hivatalosan és világosan, hányadán áll a világ. Az angol parlamentben felszólták a minisztériumot, adna számot, miért nem igyekezett a háborúval fenyegetőző hatalmakat kibékéltetni? Clarendon lord erre őszintén elmondá, hogy az angol kormány e tekintetben mindent elkövetett. Ajánlotta szives szolgálatát és közbenjárását a kibékéltetésre, de csak egymaga maradt a békeajánlással. Francziaország nem akart részt venni a munkában, s igy most a háború némely nagyhatalom dicsvágya miatt ki fog törni. — — Poroszország mind a mai napig nem teljesiti fenyegetését Szászország ellen. Csak annyi bizonyos, hogy egy egész hadtest áll a szászországi határszélen s a parancs megérkezésére átlépheti a határokat. E közben távirati uton érkezik a tudósítás, hogy Poroszország Hannoverához is hasonló sommácziót, vagyis sürgető felszólítást küldött, követelvén, hogy azon ország, a bekövetkező háborúban teljes semlegességre kötelezze magát. Hannoverával könnyebben bánhatik el Poroszország, mint Szászországgal. Tudjuk ugyanis, hogy Poroszország több nagy földterületből áll, s a keleti és nyugati, vagyis rajnai tartományok közt fekszik Hannovera. Poroszország szerződéseken alapuló joggal bír arra, hogy a hannoverai területén át katonáit az ország nyugati tartományaiba oda és visszaszállíthassa. Már most így áll a dolog. Ha Poroszország benyomul Hannoverába , azt mondhatja, hogy rendes katonai utain jár, s azért nem ad nyílt okot a háborúra, ellenben ha egyszer ott van Hannoverában, bizonyos, hogy azon ország fölött az uralkodást magához ragadhatja. Ezt Ausztria és német szövetséges társai nem tűrhetik, s így kénytelenek lesznek vagy támadólag lépni fel, vagy odaengedni áldozatul Hannoverát az oroszlán torkába. A furfangos Bismark így mégis kivihetné, hogy nem ő, hanem Ausztria sütné el az elsőágyút, mely aztán jeladás volna a harcznak minden oldalról való megkezdésére. A porosz félhivatalos lap, mielőtt a fenebb említett sommáczió Berlinből elküldetett, következőleg írt: ,,A hannoveri királyságnak oly helyzete van, mely által a porosz birodalom két fő része egymástól elválasztható. Összeköttetéseink a Rajnavidékkel és Westpháliával Hannoveren át vezetnek. Nem kell tehát bővebben magyarázni, hogy a hannoveri készülődések sokkal nagyobb mértékben veszik igénybe a porosz kormány figyelmét, mint a harczias előkészületek Szászországban vagy Ausztriában. Ha Hannover ellenségünk, akkor az összeköttetési vonalakat fenyegeti a régi tartományokból a nyugati porosz államrészek felé. Mily czéljai lehetnének a hannoveri készülődéseknek, ha nem ellenségesek Poroszország ellenében? Ki fenyegeti Hannover önállóságát? Csak nem Poroszország indítványa a szövetségnél az alkotmány reformjára? A hannoverai készülődés a jelen viszonyok között a kihívás jellegével bír. A hannoverai csapatfelállításnak a porosz tartományok között a politikai helyzet komolyságát növelnie kellett. Hannovere magatartásában fekszenek az indokok, miért mozgósíttatott a 7-ik, 2-dik és végül az első porosz hadtest, s miért kezdetett meg a honvédség behívása. Sajnos, hogy a katonai párt a hannoverai udvarnál oda vitte a dolgot, hír szerint Hannover eddigi barátságos és méltóságos magatartása Poroszország irányában változni kezd. E párt törekvése oda van irányozva, hogy a szövetségi reform minden áron megakadályoztassék, miután ez által a párt befolyása szenvedne. „Annyira ment a dolog, hogy különben tiszteletreméltó körökben sajnálkoztak, mert hogy a miniszterelnök elleni gyilkossági kísérlet nem sikerült? A hannoveri kormány tisztában lesz az iránt önmagával, hogy mit nyerhet vagy veszthet, ha épen ő okozza a szövetség szétbomlását, s ha a két egymással sok tekintetben rokon ország barátságos és nyugodt összeköttetéseit kizárólag a kard élére állítja.“ — — A legújabb háboru-hírt, a bécsi „Debatte“ trieszti levele közli, melyben a következőket olvassuk: „Jó forrásból hallatszik, hogy Vacca, olasz ellenadmirál hajóhada elhagyta a tarantoi öblöt, s az Adriai tengeren foglalt állást Ancona és Grossa dalmát sziget között, minek következtében az egész trieszti öblöt elzárja, Velenczét, Triesztet, Polát és Fiumét fenyegeti. Isola Grossa a dalmát archipelagus legszélső vonalát képzi Zára főváros irányában, jó kikötői vannak, és az olaszok mindent megkísérlendenek, hogy birtokába jussanak, s igy az Adriai tenger mindkét oldalán állást foglalhassanak s annak keleti partján is hadállásuk és támpontjuk legyen. Az olasz hajóhad ezen előhada mögött annak zöme, Persano admiral alatt egész Dalmátországot fenyegetheti.“ ____________ Pest, május 16-án 1866. Előfizetési föltételek 1866-dik évre, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csapán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csapán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. Igtatási dijak, a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg, 1866. január 1-től kezdve. Egy, négyszer halálozott petit sorára, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszor vagy többszöri igtatásnál csak 7 krba számittatik. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad, Hamburg és Altonában: Hausenstein és Vogler. — M.Frankfurtban: Jaeger könyvkereskedése; Bécsben : Oppelik Alajos. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 ujkr. Olaszország hadkészületei. — (A olasz határról máj. 5-éről írják.) Mindinkább közeledünk a döntő pillanat felé, s néhány nap múlva valószínűleg az ágyuk fognak már dörögni a Po és Mincio mellett. Mindazon állítások, hogy Olaszor-