Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1868-06-03 / 23. szám

nak kötelessége a maga hatáskörében oda hatni, hogy e bizalom a kormány és közönség közt fenn­álljon, sőt megszilárdíttassék. A felelős miniszter­nek engedelmesség kell; kormányzatában össz­hangzás, és minden hivatalnoknak kötelessége a minisztérium falain belül is ezen összhang létre­­jövetelét elősegíteni, mely nélkül a közigazgatás­ban hiányzik a szükséges harmónia. Ennek pedig épen ellenkezőjét cselekszik azok, kik a közönségtől megtagadják a köteles udvariasságot, s újonnan kinevezett tiszttársaiktól magukat ridegen elkülönözni törekszenek. Vegyék eszékbe ez urak, hogy a kormány, mely nem volt kötelezve őket a provisoriumtól átvenni, ezt csak azért tette, mert kötelességeik­nek minden irányban teljesítésére számolt; — vegyék eszékbe, hogy habár az alkotmányos kor­mánytól kaptak is kinevezést, azért állásuk még nincs örökre biztosítva, s a felelős miniszter, ha a hivatalnokot, ki ily elégedetlenségre okot szolgál­tat, elbocsátja, csak azt cselekszi, a­mit állásában tennie kell, a­mire felelőssége kényszeríti.“ Ország­gyűlési tudósítások. A képviselőház ülése május 26-án. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Elnök: Szentiványi Károly. Jelen voltak: Lónyay, Horváth, gr. Mikó, és b. Wenkheim miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után. Elnök a beérkezett irományokat terjeszti elő s ezek között Sulyok Mór temesvári képviselő le­velét, melyben képviselői állásáról lemond. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter be­mutatja a h­onpolgárosításról szóló törvényjavas­latot kérve a házat, hogy azt mielőbb kinyomatni és az osztályokhoz tárgyalás végett utasítani szí­veskedjék. Ezután a zákány-zágrábi, továbbá a hatvan­­miskolczi és a magyar észak-keleti vasút kiépíté­séről szóló törvényjavaslatok és engedély-okmá­nyok kerülvén tárgyalás alá, átalánosság minden észrevétel nélkül elfogadtattak. A részletes tárgyalás alkalmával a 7-ik pont­nál fejlődött ki vita. Ebben az áll, hogy a vállal­kozóknak a külföldről behozott sínek után a kor­mány részéről a fél vám megtéríttetik. Nyári Pál ugyanazon okoknál fogva, melye­ket az alföld-fiumei vasútvonal tárgyalásánál a külföldről behozandó vas vám megtérítése ellen felhozott, e pont kihúzását indítványozza. Lányai Menyhért pénzügyminiszter adatok­kal konstatálja, hogy belföldi sínekkel tökéletes lehetetlenség elkészíteni a vasutakat, mivel a ma­gyar vasipar legfelebb csak 350—400 ezer mázsa vasat állíthat elő. Tisza Kálmán nem a vasipar, hanem a ház következetességének szempontjából akar szólani. Szivén viseli a magyar vasipar emelését, de meg van győződve, hogy ez csak közlekedési eszkö­zeink minél előbbi kiépítése folytán érhető el. (Ál­talános helyeslés.) — Módosítást terjeszt elő, mely igy hangzik : „A 7. §. hagyassák ki, de egyúttal határoza­tokig utasítsa oda a t. ház a minisztériumot, hogy a vállalkozókkal a reálok e miatt háromra nagyobb költség kiegyenlítése iránt egyezségre lépjen.“ A ház e módosítást több rendbeli felszólalás után egyhangúlag elfogadja. A vasúti törvényjavaslatok és engedélyokmá­nyok többi pontjai változatlanul elfogadtattak. — E vasutak által Pest, Debreczen, Szatmáron át Mármarosszigettel, más részről Hatvanon, Mis­­kolczon át Zombornak Munkácscsal, harmadszor a Kassa-Oderbergi vaspálya Kassától, Chapon, Beregszászon át a Szatmárszigeti vonallal kötte­tik össze, szóval az ország észak-keleti egész hegyvidéke hozzá csatoltatik s bevonatik a nagy európai vasúthálózat közösségébe. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után­ Bujanovics Sándor mint a központi bizott­ság előadója felolvassa annak jelentését a Porosz­­országgal kötött s a ház jóváhagyása alá terjesz­tett kereskedelmi szerződés iránt. A központi bizottság a szerződést­ elfogadásra ajánlja a képviselőháznak, tekintve azonban az ab­ban használt czímzéseket és területi elnevezéseket, a központi bizottság azokban Magyarország közjogi állását és államiságát nem látja kifejezve, ennél­fogva azokat elfogadásra nem ajánlhatja.­­ Azon­ban megnyugvással vette a bizottság a miniszté­rium azon nyilatkozatát, hogy e czímezések a te­rületi elnevezések ő­felsége beleegyezésével kö­vetkezőkkel váltandók fel: A főszerződés bevezetésében ő Felsége czí­­mére nézve, a következő elnevezés „ő csász. kirá­lyi apostoli felsége“ helyett létezik: „Ő Felsége az ausztriai császár és Magyaror­szág apostoli királya“ A „császári királyi“ szavak közé az „és“ szó beszúrandó. Az „Ausztria“ szó helyett teendő „ö császári és királyi apostoli felsége mindkét államterülete“ , az „osztrák meghatalmazottak“ helyett „ö csász. és kir. apostoli felsége me­ghatalmaz­ottai“, továbbá „Ausztria és az érdeklett vámegyleti államok“ helyett: ,,a szerződő felek“. A központi bizottság ezen alaki módosítások­kal, a kereskedelmi és vámszerződést és mellékle­teit átalában, és részleteiben a képviselőháznak elfogadás végett ajánlja. A központi bizottság abbeli óhajtását, hogy a czímkérdés Magyarország közjogi állását és ál­lamiságát kifejező, s minden félremagyarázást ki­záró módon mielőbb szabályoztassék, kijelentvén : erre nézve a kereskedelmi miniszter azon nyilat­kozata által, miszerint e tárgyban a lehető legrö­videbb idő alatt a kellő intézkedések meg fognak tétezni, megnyugtatva jön. E közhelyesléssel fogadott jelentés már ki­nyomtatva lévén, a képviselők közt azonnal kiosz­tatott s holnapra tűzetett ki napi­rendre. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter felel Gáll képviselőnek az erdélyi sajtóviszonyok iránt tett interpellácziójára. A­mi azt illeti, van-e a kormánynak tudomása arról, hogy ott az előleges vizsgálat folyik — köztudomású dolog, hogy Er­délyben a régi sajtórendszabály érvényes még, s ennek értelme szerint a hatóságok gyakorolják a felügyeletet; a kormánytól utasítást nem kaptak , ha Szebenben számosabb és szigorúbb megintések fordultak elő, ennek bizonynyal nem a hatóság, hanem az ottani hírlapirodalom az oka. Rögtön eltörölni e sajtórendszabályt s tabula rasát csi­nálni nem lehet, hanem azt jelentheti, hogy a kor­mány intézkedett, miszerint az új perrendtartás törvényre emelése után ott is a rendes viszonyok behozassanak. Bónis Samu a miniszter ezen utóbbi szavai folytán kéri az elnököt, hogy a perrendtartás tár­­gyalhatása végett mielőbb intézkedjék, mire az elnök válaszolja, hogy a javaslat már nyomtatás alatt van, s az ünnepek után kiosztatik o­rosz kormány­nyal, ez május 24 én jeg­yzőköny­vileg kinyilatkoztatta, hogy a kívánt módosítások ellen semmi kifogása nincs. Kéri tehát a házat, hogy a közp. bizottság javaslatát fogadja el, melyet a kor­mány is helyesel. Végre a­mi a központi bizottság azon kíván­ságát illeti,­­ hogy a czím kérdése végképen állapíttassák meg: e tekintetben a kormány nagy súlyt fektet arra, hogy ezen kérdés minden irány­ban, különösen Magyarország közjogi állásának irányában is kielégítőleg és mielőbb oldassék meg ; e tekintetből tehát a kormány oda fogja irányozni törekvését, hogy ezen megoldás mentül előbb és a lehető legczélszerűbb módon eszközöltessék. (He­lyeslés.) Tisza Kálmán: Midőn a keresk.­szerződés a ház elé terjesztetett, el volt határozva, azt el nem fogadni és indítványozni, hogy az a minisztérium­hoz visszautasíttatván, kijavítva terjesztessék új­ból elő, mert bár az egyes vámtételek aránylag eléggé kedvezők, de az abban használt czímek és terület-elnevezések olyanok, melyek csak akkor állhatnának meg, ha Magyarország nem volna ön­álló állam. Most azoban örömmel elismeri, hogy a közp.­bizottság oly változtatások indítványoz, me­lyek a magyar állam függetlenségét inkább kifeje­zik, s ezért a szerződés jóváhagyását gátolni nem akarja, kijelenti azonban, hogy­­ ő azok közé tartozván, kik bár a 67-ei törvényekkel mindenben megelégedve nincsenek, de az azokból Magyar­­országra áramló minden előnyt hozni akarják, még a közp.­bizottság változtatásai által sincs teljesen kielégítve, mert épen a 67-ei törvény ellenében itt csak mintegy rejtve mondatik ki az önállóság; de tekintetbe véve, hogy e czímek már inkább utal­nak mégis a függetlenségre s remélve, hogy a kormány mielőbb intézkedni fog a c­ímezési kér­dés kielégítő megoldása iránt, nem fog észrevé­telt tenni a részletes vitánál sem. Gr. Keglevics Béla hozzájárul Tisza nézetei­hez, nem akarja a szerződés jóváhagyását gátolni, csak arra tesz megjegyzést, hogy teljesen ő sincs kielégítve, hanem elhiszi, hogy az a jelen állapot­nak megfelel. Simonyi Ernő azokra nézve, miket előtte szólók mondottak, tökéletes egyértelemben van, de nem nyugodhatik meg a modorban, melyben ezen szerződés a ház elé hozatott. Nem látja a szerző­désben semmi nyomát annak, mennyire volt befo­lyással a magyar kereskedelmi miniszter e szerző­désre, melynek helybenhagyására a ház hivatva van. Megrója azt, hogy noha e szerződésről egy év óta van már szó, a ház elé csak máj. 24-dikén terjesztett azon felszólítással, hogy szavaztassanak meg a számtételek, melyek megállapittattak, anél­kül, hogy legkisebb mód adatott a felett ítélhetni, vájjon ezen tételek alaposak és igazságosan álla­pitattak e meg. Ezután egyes tételeket vesz Konczkés alá. Végül ajánlja a háznak,hogy jelentse ki, miszerint a kormány jövő szerződések alkalmá­val és különösen a munkában levő angol szerző­dés alkalmával a magyar ipar érdekeit több tekin­tetbe vegye, hallgassa meg a magyar iparosokat, tanácskozzék velük, és kérdezze meg tőlük, mi volna méltányos egyik vagy másik áruczikkre nézve. Elnök, nem lévén szólásra senki sem felje­gyezve, felteszi a kérdést. A ház általános több­sége vámszerződést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A részletes tárgyalásnál semmi észrevétel nem létezvén, a ház részleteiben is elfogadja a szerződést. Ülés vége: 1 órakor. A képviselőház ülése május 27-én. (Kezdete d. e. 10 órakor.) Elnök : Szentiványi Károly. Jelen voltak: gr. Andrássy, Lónyay, Horváth, b. Wenkheim, b. Eötvös, Gorove miniszterek. 270 A képviselőház ülése május 28-án. (Kezdete d e. 10 órakor.) Elnök: Szentiványi Károly. Jelen voltak: gr. Andrássy, Lónyay, gr. Mikó, Gorove, b. Wenkheim, Horváth, Eötvös minisz­terek. A tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja az államhivatalba lépett Kudlik István képviselő lemondó levelét, s több rendbeli kérvényeket. Napirenden van: a Poroszországgal kötött kereskedelmi szerződés felett előterjesztett közp. bi­zottsági jelentés tárgyalása. Dr. Andrássy Gyula miniszterelnök: az elő­terjesztett vámszerződés anyagi részéhez szólani nem akar, csak azt említi, mi azóta történt, mióta e szerződés a ház asztalára tétetett. Midőn a keres­kedelmi miniszter előterjesztette, kijelente egy­szersmind, hogy a kormány az abban előforduló czímzéseket és terület­ elnevezéseket nem tartja olyanoknak, melyek a magyar állam önállóságának megfelelnének; nem gondolta azonban, hogy ezen, a másik fél által bizonyos szerkezetben már elfo­gadott szerződésben változás eszközölhető lenne. Örömmel jelenti azonban, hogy ő Felsége megen­gedte időközben a szerkezet megváltoztatását oly módon, mint a közp. bizottság javasolta s a kül­ügyminisztérium érintkezésbe tevén magát a po­­ p felsőház ülése máj. 29-én. (Kezdete d. e. 12 órakor.) Elnök: Majláth György. Jelen voltak: gr. Andrássy, gr. Festetics, Gorove és b. Wenkheim miniszterek. Lévay Sándor ez, püspök, mint a Poroszor­szággal és a vámegyleti államokkal kötött keresk. szerződés előleges tárgyalására alakult felsőházi bizottság elnöke, benyújtja e bizottság jelentését. A jelentés a szerződés elfogadását ajánlja, helyeselvén azt átalánosságban úgy, mint részle­teiben. Majláth Antal gr. egész terjedelmében pár­tolja a szerződést. Üdvözli a kormányt a szabad­kereskedelem terén, melyre nekünk oly­annyira szükségünk van, üdvözli, hogy a vámtariffát mérsékelte, s oda működött, miszerint a gépeket Angliából már most egyenesen, szabadon behoz­hatni, mi ugyan eddig sem volt eltiltva, de nagy

Next