Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1868-11-25 / 48. szám

udvar cselszövénye, vagy a muszka kor­mány fondorkodása rejtőzködnék. Ez eset­ben a bukaresti komédia a legkomolyabb szomorújátékká válhatnék, mert csak is a nemzetnek összes ereje menthetné meg a veszedelemtől. És egyedül is csak ezen két­séges ,hátha mégiscélt okozza, hogy fontos­ságot tulajdonítunk a romániai lapok szó­­szátyárságainak, mert nem tudjuk, nem beszél-e valami európai nagyhatalom a bu­karesti nevetséges paprikajancsinak eltorzí­tott szájából. Az okosság és elővigyázatosság parancsolja tehát, hogy meg ne ijedjünk ugyan, de ne is vessük meg az ellenség erejét annyira, hogy saját hatalmunkban túlbiza­­kodjunk. A vörös könyv többi része ránk nézve kevés érdekkel bír. Hogy a közös külügy­miniszternek egy pillanatra sem jutott eszé­be a spanyol dolgokba avatkozni, az oly ter­mészetes, hogy bővebben indokolni sem kell. A­mi pedig a római szentszékkel folytatott alkudozásokat illeti, a konkordátum módo­sítása, illetőleg eltörlése tárgyában, ez nem sokkal hasznosabb dolog a papírvesztegetés­­nél. Mert nem furcsa-e az, hogy Beust úr iszo­nyú hosszadalmas levelezésbe bocsátkozik a római pápával a konkordátum ügyében, s azalatt, hogy a korrespondencziák folynak, Bécsben a reichsrath megszavazza, s a csá­szár szentesíti is azon szabadelvű törvénye­ket, melyeknek életbeléptetése után a szent­székkel korábban kötött egyezménynek min­den ereje, foganata, sőt még értelme is vég­kép megszűnt. Fondorlatok Bukarestben. — (Ellenkező tudósítások.) A ,,Nordd. Alig. Zig“, nagy mesterének Bismarck gróf­nak egyik legügyesebb tanítványa, legújabb számában részakaratu koholmánynak mondja a Porosz­, Oroszország és Románia közti szövetséget, a­melynek czélja a keleti kérdés megoldása s a román phantasták Magyaror­szág ellen intézett bizonyos terveinek vég­rehajtása volna. „Poroszország — mond — a­mely rokonszenvvel kiséri Magyarország állami viszonyainak megszilárdulását , va­lóban az utolsó hatalom lesz, a­mely érde­kének tekinti egy nagy dáko-román állam felállítását. Már régebben utaltunk reá, hogy az ily politikai képtelenség feltalálói Poroszország dühös elleneinek táborában keresendők. De ha ilyen eszmék mégis meg­fordulnának egyes phantasta politikusok fejében Romániában: kétségkívül szolgá­latot tennének hazájuknak, ha maguknak tartanák meg az ily gyermekes terveket.“ Ezzel ellenkezőleg a „N Fr. Pressernek Bukarestből írják: „A porosz királynak Gorcsakov herczeggel Baden-Badenben tör­tént találkozása alkalmával megnyittatott Orosz- és Poroszország között azon titkos szerződés, a­melyben Poroszország jelen­tékeny engedményeket tett keleti politiká­ját illetőleg. Ezen időtől datáltatik Bratiano nyíltabb föllépte, s különösen Magyarország iránti ellenséges magatartása; ettől datál­tatik Bolgárország fellázítására irányzott mesterkedése, s ekkor tették az első kísér­letet, az athenei vezérférfiakkal való közös eljárás megállapítására, a­mire nézve most, a­mint állítják, szerződés jött létre.“­­ (Csillapító szózat Berlinből.) A nov. 20-ai „Nordd. Zig“ egy látszólag sugalmazott czikkben ezeket mondja: „A pesti delegáczió­­ban egy interpelláczió áll küszöbön a romá­niai izgatások miatt, — és valószínű, hogy ennek folytán ez ügyben felvilágosítás fog adatni, mely azon téves állításokat, melyek a bukaresti lapokban a románok politikai feladatáról felmerültek, megc­áfolandja. „Románia, — mint Oroszországgal, Ausz­triával és Törökországgal határos ország és mint dunaparti állam, — állami lételének biztosítékait egyedül a csendes és békés magatartás szorgos követésében lelheti fel; annak helyzete hasonló Belgiuméhoz; min­den kísérlet, de sőt minden kifejezett szán­dék, mely bármely területi nagyobbodást czéloz, már magában véve komoly veszélye­ket rejt magában, míg másrészről min­den izgatás, mely egy szélesbített független román birodalomra irányul, az Al-Duna népeinek békéjével összeegyeztethetlen. „Eddigelé azon reményt lehet táplálni, hogy a román kormány, emelkedett önálló­ságát arra használandja, hogy az ország segélyforrásai által, a béke oltalma és a jó viszonyok fenntartása mellett — magát ki­fej­ten­­i. „A pártizgatások folytán növekedő ke­dély-izgatottsággal szemben nem szabad azon aggály elől elrejtenünk magunkat, hogy a román kormány nem eléggé erős arra, hogy az általános jólétre megkívántató programmot keresztülvigye. „Való ugyan, hogy nem döntheti el: vál­jon a kormány, vagy a kormányzottak-e az okai ennek; a porosz politikának azonban semmi esetre sem lenne megfelelő, ha a ro­mániai ügyekből európai békekérdés állana elő. „Ausztria újjá­alakulása után Romániának fő feladata: a Magyarországgal való barát­ságos viszonyokat táplálni.“­­ (Mentegetőzés.) Érdekesnek tartjuk megemlítni a „Románul“ újabb felszólam­lását. Rozetti úr lapja felszólítja a román kormányt, hogy intézzen egy külön körira­tot Európa hatalmaihoz, s értesítse azon „machinatiókról, megtámadásokról és rágal­makról“, a­melyek Románia ellen kovácsol­­tatnak, s arra utasíttatni kéri a Károly herczegnél felhatalmazott diplomatiai ügy­nököket: „konstatálják a valót, s c­áfolják meg hivatalosan a „rágalmakat.“ Egyszers­mind utal a „Románul“ egy erdélyi levélre, a­mely Rozetti urat ezen jajkiáltásra birja. Az erdélyi levél azt beszéli ugyanis, hogy az ausztriai és magyar lapok sürgetik kor­mányaikat, ne nézzék tovább a Dimbovicza melletti mesterkedést, s teljesítsék saját alattvalóik iránti kötelességeiket. 578 A közoktatási törvényjavaslat. E roppant horderejű törvényjavaslat csak­ugyan keresztül ment a képviselőház előtt, még annyival örvendetesebben, mert csaknem egyér­­telműleg. Ha régebb is egyet­értett minden poli­tikai párt abban, hogy a népnevelésért tenni kell a lehetőleg sokat, most a teendők mikéntjében is megegyeztek. E törvény tartalmát alább ismer­­tetjük; itt csak örömünket fejezzük ki a fölött , hogy megvan, és komoly óhajtásunkat, hogy le­gyen buzgalommal felkarolva kivitele az ország összes lakossága által. A törvényjavaslat kilenc­ fejezetből áll. Az I. fejezet szól a tanítás kötelezettségéről és szabadságáról. Köteles minden egészséges és ép elméjű gyermek (fi és leány) 6 éves korától fogva 12 éves koráig a hétköznapi iskolákat látogatni. 12-től 15-ig az ismétlő oktatásban résztvenni. A szülők, gyámok és gazdák, kik e kötele­zettséget elmulasztják, első ízben 50 krra, másod ízben 1 frtra, harmad ízben 2 frtra és negyed ízben 4 o. é. frtra, bűntetteinek az iskolai pénz­tár javára. A szülőknek és gyámoknak szabadságában áll gyermekeiket háznál vagy bármi vallásu ma­gán- és nyilvános intézetekben neveltetni, de hi­teles igazolvány kívántatik arra, hogy a nyilvános iskolai oktatáshoz hasonló tanításban és annyi ideig részesültek. A II. fejezetben előadatik a népiskolai tan­intézetek köre és állíthatása. Népoktatási tanintézetek: az elemi és fel­sőbb népiskolák , polgári iskolák és tanítóké­­pezdék. Népoktatási nyilvános iskolákat a törvény által megszabott módon állíthatnak és föntarthat­­nak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam. A törvény által meghatározott feltételek mellett az ily iskolák alapítói, föntartói szabadon választják a tanítókat, meghatározzák a tanrend­szert, a tankönyveket maguk szabhatják meg. De mindezen szabadság — mint már említők — bizo­nyos feltételekhez van kötve, milyen pl. czélszerű iskolaház építése, a tantárgyak neme és száma, az ellátási képesség a község vagy egyesek ré­széről. A III. fejezet a hitfelekezetek,­­ a IV. feje­zet a magánosok és társulatok által fölállított népoktatási tanintézetek szervezetét, jogait s a nyil­vános iskolákhoz való viszonyait tárgyalja. Az V. fejezet a községi népiskolai tanintéze­tek kellékeit foglalja magában. A községi költsé­gen felállított vagy felállítandó iskolák közös is­kolákká válnak, a községi lakosok gyermekei ré­szére, hitfelekezeti különbség nélkül. A község által régebben felállított felekezeti iskolák fönnállhatnak ezentúl is, de a mai feleke­zeti iskolák is a község által hasonló arányban segélyezendők s fönntartandók stb. A községi népiskolák terheit első rendben a község viseli, mely e czélra minden kebelbeli vagy hozzátartozó polgárra és birtokosra külön adót vethet ki. De ezen iskola­adó az egyenes adónak 50/­­ -át túl nem haladhatja. Az elemi népiskolai oktatás két tanfolyamból áll: a 6 évig tartó mindennapi és 3 évre terjedő ismétlő iskolai oktatásból. Tantárgyai közül kiemeljük a mezőgazdaság­tant és kertészeti gyakorlatokat, a polgári főbb jogok és kötelességek tanítását, a testgyakorlatot, tekintettel a katonai testgyakorlatokra. Felsőbbi népiskolákat az 5000 lakost szám­láló községek kötelesek fölállítani, vagy ha anyagi erejük engedi, polgári iskolákat is. Ezen felsőbb népiskolákban a tanfolyam a fiuk számára 3, a leány­gyermekek számára 2 év. Tantárgyai a fiskolákban : szépírás, rajz, anyanyelv s ezenkívül a nem-magyar ajkúaknál a magyar nyelv, számtan, mértan, (gyakorlati) ter­mészettan , természetrajz különös tekintettel a földmivelésre és iparra; átalános és hazai föld­rajz és történet, hazai alkotmánytan, egyszerű könyvvitel, testgyakorlat tekintettel a katonai gyakorlatokra, és ének. Ezeket tanítja 2 rendes és egy segédtanító. A tanórák száma 18, legfölebb 24 óra, a val­­lástanítással együtt. 30 óránál többet a tanító nem köteles tanítani hetenkint. Polgári iskolákat nagyobb községek kötele­sek állítani és föntartani. A tanfolyam fiuk szá­mára 6, leányok számára 4 év. Egy osztályra csak 30 tanuló vétetik föl. Tanórák száma hetenként 24—26 a hittan­nal együtt. A polgári iskolák tantárgyai: hit- és erkölcs­tan, anyanyelv, irálytan, irodalom. A­hol a taní­tási nyelv magyar, ott a harmadik évben kezdve a német nyelv is taníttatik. Számtan, kiterjesztve a polgári politikai számvetésig, mértan, földrajz, természettan, vegytan (tekintettel az iparra, ke­reskedésre és gazdaságra), mezei gazdaság- vagy ipartan, statistika, köz-, magán- és váltójog alap­vonalai, könyvvitel, rajz a mértannal öszhang­­zatba véve, szépírás, ének-, test- és fegyvergya­korlás, rendkívüli tantárgyak a község erejéhez képest a latin, franczia nyelvek és zene. A VI. fejezet az állam által fölállítandó nép­iskolákról szól, melyeket államköltségen az ország helyi viszonyainak tekintetbe vétele mellett állí­tanak és tartanak fen. A rendszer ezekben is az, a­mi a többiben. A VII. fejezet a tanítóképezdék fölállítását tárgyalja. Az állam az ország különböző vidékein 20 tanítóképezdét állít föl. Mindenek mellett lesz gyakorló-iskola. A növendékek 3 alreál vagy 4 gymnasiumi osztálybeli képzettséggel kell hogy bírjanak. Ezen képezdékben köztartás rendezte­­tik. A tanfolyam 3 év. Egy igazgató-tanár, két rendes és egy segédtanár kezeli az oktatást. Az első fizetése 1000 frt, 100 frt lakbér és 200 frt az igazgatói teendőkért. A másik kettőé 1000 frt, 100 frt lakbér. A negyediké 450 frt, az intézetben szabad lakás és étkezés, a mintatanító fizetése 700 frt és lakás.

Next