Politikai Ujdonságok, 1868 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1868-11-25 / 48. szám
udvar cselszövénye, vagy a muszka kormány fondorkodása rejtőzködnék. Ez esetben a bukaresti komédia a legkomolyabb szomorújátékká válhatnék, mert csak is a nemzetnek összes ereje menthetné meg a veszedelemtől. És egyedül is csak ezen kétséges ,hátha mégiscélt okozza, hogy fontosságot tulajdonítunk a romániai lapok szószátyárságainak, mert nem tudjuk, nem beszél-e valami európai nagyhatalom a bukaresti nevetséges paprikajancsinak eltorzított szájából. Az okosság és elővigyázatosság parancsolja tehát, hogy meg ne ijedjünk ugyan, de ne is vessük meg az ellenség erejét annyira, hogy saját hatalmunkban túlbizakodjunk. A vörös könyv többi része ránk nézve kevés érdekkel bír. Hogy a közös külügyminiszternek egy pillanatra sem jutott eszébe a spanyol dolgokba avatkozni, az oly természetes, hogy bővebben indokolni sem kell. Ami pedig a római szentszékkel folytatott alkudozásokat illeti, a konkordátum módosítása, illetőleg eltörlése tárgyában, ez nem sokkal hasznosabb dolog a papírvesztegetésnél. Mert nem furcsa-e az, hogy Beust úr iszonyú hosszadalmas levelezésbe bocsátkozik a római pápával a konkordátum ügyében, s azalatt, hogy a korrespondencziák folynak, Bécsben a reichsrath megszavazza, s a császár szentesíti is azon szabadelvű törvényeket, melyeknek életbeléptetése után a szentszékkel korábban kötött egyezménynek minden ereje, foganata, sőt még értelme is végkép megszűnt. Fondorlatok Bukarestben. — (Ellenkező tudósítások.) A ,,Nordd. Alig. Zig“, nagy mesterének Bismarck grófnak egyik legügyesebb tanítványa, legújabb számában részakaratu koholmánynak mondja a Porosz, Oroszország és Románia közti szövetséget, amelynek czélja a keleti kérdés megoldása s a román phantasták Magyarország ellen intézett bizonyos terveinek végrehajtása volna. „Poroszország — mond — amely rokonszenvvel kiséri Magyarország állami viszonyainak megszilárdulását , valóban az utolsó hatalom lesz, amely érdekének tekinti egy nagy dáko-román állam felállítását. Már régebben utaltunk reá, hogy az ily politikai képtelenség feltalálói Poroszország dühös elleneinek táborában keresendők. De ha ilyen eszmék mégis megfordulnának egyes phantasta politikusok fejében Romániában: kétségkívül szolgálatot tennének hazájuknak, ha maguknak tartanák meg az ily gyermekes terveket.“ Ezzel ellenkezőleg a „N Fr. Pressernek Bukarestből írják: „A porosz királynak Gorcsakov herczeggel Baden-Badenben történt találkozása alkalmával megnyittatott Orosz- és Poroszország között azon titkos szerződés, amelyben Poroszország jelentékeny engedményeket tett keleti politikáját illetőleg. Ezen időtől datáltatik Bratiano nyíltabb föllépte, s különösen Magyarország iránti ellenséges magatartása; ettől datáltatik Bolgárország fellázítására irányzott mesterkedése, s ekkor tették az első kísérletet, az athenei vezérférfiakkal való közös eljárás megállapítására, amire nézve most, amint állítják, szerződés jött létre.“ (Csillapító szózat Berlinből.) A nov. 20-ai „Nordd. Zig“ egy látszólag sugalmazott czikkben ezeket mondja: „A pesti delegáczióban egy interpelláczió áll küszöbön a romániai izgatások miatt, — és valószínű, hogy ennek folytán ez ügyben felvilágosítás fog adatni, mely azon téves állításokat, melyek a bukaresti lapokban a románok politikai feladatáról felmerültek, megcáfolandja. „Románia, — mint Oroszországgal, Ausztriával és Törökországgal határos ország és mint dunaparti állam, — állami lételének biztosítékait egyedül a csendes és békés magatartás szorgos követésében lelheti fel; annak helyzete hasonló Belgiuméhoz; minden kísérlet, de sőt minden kifejezett szándék, mely bármely területi nagyobbodást czéloz, már magában véve komoly veszélyeket rejt magában, míg másrészről minden izgatás, mely egy szélesbített független román birodalomra irányul, az Al-Duna népeinek békéjével összeegyeztethetlen. „Eddigelé azon reményt lehet táplálni, hogy a román kormány, emelkedett önállóságát arra használandja, hogy az ország segélyforrásai által, a béke oltalma és a jó viszonyok fenntartása mellett — magát kifejteni. „A pártizgatások folytán növekedő kedély-izgatottsággal szemben nem szabad azon aggály elől elrejtenünk magunkat, hogy a román kormány nem eléggé erős arra, hogy az általános jólétre megkívántató programmot keresztülvigye. „Való ugyan, hogy nem döntheti el: váljon a kormány, vagy a kormányzottak-e az okai ennek; a porosz politikának azonban semmi esetre sem lenne megfelelő, ha a romániai ügyekből európai békekérdés állana elő. „Ausztria újjáalakulása után Romániának fő feladata: a Magyarországgal való barátságos viszonyokat táplálni.“ (Mentegetőzés.) Érdekesnek tartjuk megemlítni a „Románul“ újabb felszólamlását. Rozetti úr lapja felszólítja a román kormányt, hogy intézzen egy külön köriratot Európa hatalmaihoz, s értesítse azon „machinatiókról, megtámadásokról és rágalmakról“, amelyek Románia ellen kovácsoltatnak, s arra utasíttatni kéri a Károly herczegnél felhatalmazott diplomatiai ügynököket: „konstatálják a valót, s cáfolják meg hivatalosan a „rágalmakat.“ Egyszersmind utal a „Románul“ egy erdélyi levélre, amely Rozetti urat ezen jajkiáltásra birja. Az erdélyi levél azt beszéli ugyanis, hogy az ausztriai és magyar lapok sürgetik kormányaikat, ne nézzék tovább a Dimbovicza melletti mesterkedést, s teljesítsék saját alattvalóik iránti kötelességeiket. 578 A közoktatási törvényjavaslat. E roppant horderejű törvényjavaslat csakugyan keresztül ment a képviselőház előtt, még annyival örvendetesebben, mert csaknem egyértelműleg. Ha régebb is egyetértett minden politikai párt abban, hogy a népnevelésért tenni kell a lehetőleg sokat, most a teendők mikéntjében is megegyeztek. E törvény tartalmát alább ismertetjük; itt csak örömünket fejezzük ki a fölött , hogy megvan, és komoly óhajtásunkat, hogy legyen buzgalommal felkarolva kivitele az ország összes lakossága által. A törvényjavaslat kilenc fejezetből áll. Az I. fejezet szól a tanítás kötelezettségéről és szabadságáról. Köteles minden egészséges és ép elméjű gyermek (fi és leány) 6 éves korától fogva 12 éves koráig a hétköznapi iskolákat látogatni. 12-től 15-ig az ismétlő oktatásban résztvenni. A szülők, gyámok és gazdák, kik e kötelezettséget elmulasztják, első ízben 50 krra, másod ízben 1 frtra, harmad ízben 2 frtra és negyed ízben 4 o. é. frtra, bűntetteinek az iskolai pénztár javára. A szülőknek és gyámoknak szabadságában áll gyermekeiket háznál vagy bármi vallásu magán- és nyilvános intézetekben neveltetni, de hiteles igazolvány kívántatik arra, hogy a nyilvános iskolai oktatáshoz hasonló tanításban és annyi ideig részesültek. A II. fejezetben előadatik a népiskolai tanintézetek köre és állíthatása. Népoktatási tanintézetek: az elemi és felsőbb népiskolák , polgári iskolák és tanítóképezdék. Népoktatási nyilvános iskolákat a törvény által megszabott módon állíthatnak és föntarthatnak a hazában létező hitfelekezetek, társulatok és egyesek, községek és az állam. A törvény által meghatározott feltételek mellett az ily iskolák alapítói, föntartói szabadon választják a tanítókat, meghatározzák a tanrendszert, a tankönyveket maguk szabhatják meg. De mindezen szabadság — mint már említők — bizonyos feltételekhez van kötve, milyen pl. czélszerű iskolaház építése, a tantárgyak neme és száma, az ellátási képesség a község vagy egyesek részéről. A III. fejezet a hitfelekezetek, a IV. fejezet a magánosok és társulatok által fölállított népoktatási tanintézetek szervezetét, jogait s a nyilvános iskolákhoz való viszonyait tárgyalja. Az V. fejezet a községi népiskolai tanintézetek kellékeit foglalja magában. A községi költségen felállított vagy felállítandó iskolák közös iskolákká válnak, a községi lakosok gyermekei részére, hitfelekezeti különbség nélkül. A község által régebben felállított felekezeti iskolák fönnállhatnak ezentúl is, de a mai felekezeti iskolák is a község által hasonló arányban segélyezendők s fönntartandók stb. A községi népiskolák terheit első rendben a község viseli, mely e czélra minden kebelbeli vagy hozzátartozó polgárra és birtokosra külön adót vethet ki. De ezen iskolaadó az egyenes adónak 50/ -át túl nem haladhatja. Az elemi népiskolai oktatás két tanfolyamból áll: a 6 évig tartó mindennapi és 3 évre terjedő ismétlő iskolai oktatásból. Tantárgyai közül kiemeljük a mezőgazdaságtant és kertészeti gyakorlatokat, a polgári főbb jogok és kötelességek tanítását, a testgyakorlatot, tekintettel a katonai testgyakorlatokra. Felsőbbi népiskolákat az 5000 lakost számláló községek kötelesek fölállítani, vagy ha anyagi erejük engedi, polgári iskolákat is. Ezen felsőbb népiskolákban a tanfolyam a fiuk számára 3, a leánygyermekek számára 2 év. Tantárgyai a fiskolákban : szépírás, rajz, anyanyelv s ezenkívül a nem-magyar ajkúaknál a magyar nyelv, számtan, mértan, (gyakorlati) természettan , természetrajz különös tekintettel a földmivelésre és iparra; átalános és hazai földrajz és történet, hazai alkotmánytan, egyszerű könyvvitel, testgyakorlat tekintettel a katonai gyakorlatokra, és ének. Ezeket tanítja 2 rendes és egy segédtanító. A tanórák száma 18, legfölebb 24 óra, a vallástanítással együtt. 30 óránál többet a tanító nem köteles tanítani hetenkint. Polgári iskolákat nagyobb községek kötelesek állítani és föntartani. A tanfolyam fiuk számára 6, leányok számára 4 év. Egy osztályra csak 30 tanuló vétetik föl. Tanórák száma hetenként 24—26 a hittannal együtt. A polgári iskolák tantárgyai: hit- és erkölcstan, anyanyelv, irálytan, irodalom. Ahol a tanítási nyelv magyar, ott a harmadik évben kezdve a német nyelv is taníttatik. Számtan, kiterjesztve a polgári politikai számvetésig, mértan, földrajz, természettan, vegytan (tekintettel az iparra, kereskedésre és gazdaságra), mezei gazdaság- vagy ipartan, statistika, köz-, magán- és váltójog alapvonalai, könyvvitel, rajz a mértannal öszhangzatba véve, szépírás, ének-, test- és fegyvergyakorlás, rendkívüli tantárgyak a község erejéhez képest a latin, franczia nyelvek és zene. A VI. fejezet az állam által fölállítandó népiskolákról szól, melyeket államköltségen az ország helyi viszonyainak tekintetbe vétele mellett állítanak és tartanak fen. A rendszer ezekben is az, ami a többiben. A VII. fejezet a tanítóképezdék fölállítását tárgyalja. Az állam az ország különböző vidékein 20 tanítóképezdét állít föl. Mindenek mellett lesz gyakorló-iskola. A növendékek 3 alreál vagy 4 gymnasiumi osztálybeli képzettséggel kell hogy bírjanak. Ezen képezdékben köztartás rendeztetik. A tanfolyam 3 év. Egy igazgató-tanár, két rendes és egy segédtanár kezeli az oktatást. Az első fizetése 1000 frt, 100 frt lakbér és 200 frt az igazgatói teendőkért. A másik kettőé 1000 frt, 100 frt lakbér. A negyediké 450 frt, az intézetben szabad lakás és étkezés, a mintatanító fizetése 700 frt és lakás.