Politikai Ujdonságok, 1869 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-17 / 7. szám

Vidéki közlemények. Rittberg (Temes megye), febr. 7. (Képviselő­választási mozgalmak.) Választó kerületünkben is magkezdődtek a követválasztási mozgalmak, de hogy ki lesz a vivat, azt csak a választás után tud­hatjuk meg. A kerületünket képviselt s a szélső­baloldalon kitűnt múlt országgyűlési követünk Mocsonyi Sándor úr még nem jelentkezett — al­kalmasint fülébe ment, hogy nálunk, legalább mint egyetlen tiszta magyar s központi választó helységben nem kedvelt egyéniség. Nem ajánlkozván képviselőkép más mint ka­maraiig prefectus­t. Nedetzky István úr sem a jobb, sem a balpárt részéről — a helybeli ref. lelkész úr vezérlete alatt nehány rittbergi értelmes gazda múlt hó 30-án Buziásra átment, s őt mint a Deák­párt hivét a közelebbi országgyűlésre a képviselő­ség elfogadására fölkérte. — Másnap 31-én meg is jelent, s igen szép szinben ismertette választóival politikai múltját. Ennek következtében egy része a választóknak elismerte követjelöltnek, s meg is itták érette a magyarnál soha el nem maradható nagyszerű áldomást, mely az­nap estvérétől egész reggelig tartott. Történt azonban, hogy egy héttel később I. Wirk­ner Lajos móritzfeldi földesur is, kit 1865-ben az értelmiség Mocsonyi Sándorral szembe lépte­tett volt föl — s ki akkor is a Deákpárthoz tarto­zott — a városi elöljárók előtt megjelenvén s nagy számú választók által szivesen fogadtatván, miután politikai nézeteit a nép előtt elmondta, újból őt is városunk nagyobb számú választó tagjai követje­löltnek kikiáltották. Itt is megtörtént az áldomás, s így a népnek ez oldalon két követjelöltje van. Ha a balpárt részéről senki föl nem lépne, bizo­nyos a Wirkner Lajos pártja győzelme, miután e választó­kerületben a legnagyobb szavazattal bíró helységek az ő pártján állanak. De mozog már a bal­párt is, s ha e jobb­oldali párt nem egyesül, s a kettő közül az egyik mellé nem tömörül , bukni fog mind a két jelölt. Ki legyen a balpárt híve, alkalmasint csak a választás napján tudhatjuk meg. Ezt fogják támogatni választó­kerületünk nagy számű román választói is. — Cs. E. Rittberg mezővár­osából febr. 9-éről még egy másik tudósítást is kaptunk, a­melyből a következő újabb adatokat közöljük: Folyó hó 8-án a Ne­­deczky-párt, lovas legények és zene kíséretében tüzeli ki a Nedeczky felirattal ellátott nemzeti lo­bogókat éljen kiáltások és­ lövöldözések közt; egyiket tiszteletes Zolnay Dániel lelkipásztor lak­jára, ki ü­dvözöltetvén, a néphez kitűnő beszédet tartott és a nekie szánt lobogót elfogadta és lakjára kitűzte. Innen Baja József polgártárshoz menvén a menet, itt szinte Baja ur üdvözöltetett, ki a benne helyzett bizalmat és megtiszteltetést megköszön­vén, a lobogót elfogadta és házára kitűzte. Végre e vidék román ajkú lakosai, úgy nitzkifalvi német ajkú polgárai szintén Nedeczky István urat, a ma­gyar kir. közalapitványi temesvár-csakovai ura­dalmak főtisztjét, tűzték ki képviselőjelöltjükül.— Pohut István. --------------------­Kis-­lán­ya (Nyitra), febr. 10. (Tolvajlások. Biróválasztás. Képviselőválasztási mozgalmak.) Vidékünkön még eddig nem történtek posta- és más erőszakos rablások. De fájdalommal kell emlí­tenem, hogy annál gyakoriabbak a kamra- és pincze-feltörések; ritka hét múlik el a­nélkül, hogy ne hallaná az ember, hogy kinek, annak a kamrá­ját és pinczéjét fel ne törték volna, úgy hogy a­kik még nem adták el boraikat, kénytelenek éjje­lenként a csőszökkel együtt fegyveresen vigyázni. A biró választás megtörtént községünkben, még­pedig elég nagy lármával, más jelöltjük volt a nagyobb, más a kisebb birtokosoknak. A nagyobb birtokosok azt vitatták, hogy a kisebbek jelöltje nem lehet biró, mert a telekkönyvben semmi nincs a nevén, ennek következtében a község jövedel­meit és az adót nem kezelheti. A kisebbek pedig azt kiáltozták, hogy ha hat esztendeig az esküdti hivatalt a helység megelégedésére viselte, biró is lehet, ezen összevesztek. A nagyobb birtokosok látták, hogy kisebbségben maradnak, egy része még választás előtt haza ment, így a szegényebb emberek jelöltje nagy többséggel bírónak válasz­tatott. A kerületi szolgabíró, hogy a felizgatott kedélyeket némileg lecsillapítsa, 12 tagból álló ellenőrséget nevezett ki, kik a bíróra a közjövedel­­mek és az adószedésnél vigyázzanak. A követválasztási mozgalmak itt is megkez­dődtek, az érsek­újvári kerületben, hova mi is tar­tozunk, a választási összeírás febr. 16-án lesz, a jobboldal jelöltje b. Wodiáner, a balé gr. Eszter - 79­ házy István; még nem tudni,melyiknek lesz több­sége, a mi falunkban a Vodiáneristák vannak többen. — Kúr. ---------------­Szentes, (Csongrád) február 8. (Választási mozgalom. A farsangról.) A­­ követválasztási ta­nácskozások nálunk oly zajosak, hogy párbajra hívja barát a barátját. De arról máskor többet szólok. — A­mi a farsangot illeti, elegendő bálok, kaszinóban fényesek, polgárbálok népesek voltak. Megemlítendőnek tartom még a kereskedők zárt­körű bálját, melyre nagy készületek történtek, de a végén majdnem megbukott, miután nemcsak a szük­­get szenvedő svájcziak részére nem maradt semmi haszon, de maguk a rendezők költsége sem gyűlt­­ össze, s hogy mégis valamit küldjenek, mint hal­lom, gyűjtést rendeztek. — Grecsogán György, gu­lyás számadó. --------------------­Rengeteg (Szatmár), február 11. (C­áfolat a dengelegi biróválasztásról megjelent levélre.) Tisz­telt szerkesztő úr! A „Pol. Újdonságok“ folyó évi 5-ik számában, M.-Toremről Weisz Ábrahám neve alatt, egy vidéki levél jelent meg, mely a Dengeleg községben — szerinte — múlt jan. hó 2-án végbe­ment biróválasztást kivánja tudatni a közönséggel. — Ha ezen levél a ténynek hű és igaz leírása lenne, ha abban egy felekezete méltatlan elnyomása miatt feljajduló izraelita hitsorsos szólalna fel Weisz Ábrahám személyében, úgy én semmit sem szólanék, hanem bíznám az ügyet a közvélemény igazságos ítéletére. — De miután a kérdéses levél, egy alaptalan, elferdített s több pontjában hamis közlemény, mely azonfelül, megyénk egyik erélye, pontossága, s igazságszeretete miatt legbecsültebb szolgabiráját meri alaptalanul, igazságtalan eljá­rással vádolni s egy másik becsületes embert, az újonnan választott községi bírót igen kicsinyő sza­vakkal illetni: úgy a méltatlanul sértett tisztelt egyének, mint a félrevezetett közönség, végre pedig e becses lap érdekében is, melyben — bár jóhiszemű­­­leg — a valótlan közlemény felvétetett, szükséges­nek tartottam alább közlendő c­áfolatomat megirni, melynek közlésére T. szerkesztő urat, — ha lehet­séges, a legközelebbi számban — tisztelettel fel­kérem. A tényállás, lehető röviden összevonva, a kö­vetkező : A dengelegi biróválasztás napja, járásbeli szolgabiró­­. Solymosy B­álint ur által, jan. hó 6-ik napjára, — tehát nem mint W. A. Írja 2-ikára — kitüzetvén, ezen napon szolgabiró ur a községben meg is jelent; a községházánál a községi választ­mányt, a birtokosságot és a lakosság értelmiségét összegyüjtvén, felhívta őket, hogy a bírói hiva­talra jelöltekül 5—6 értelmes és alkalmas egyént ajánljanak, kikből ő aztán törvényes joga és gya­korlat szerint három egyént fog a bíróságra kan­didálni. Ez megtörténvén kijelöltettek a volt biró Nagy Gyula, Balázsi­ Lajos és Kühn Sám. izrae­lita. Azonban Kühn Sámuel ellen azonnal többek által óvás tétetett, mint a ki a kir. kisebb haszon­vételeknek a községben bérlője lévén, három korcs­máján másfél hétig itatta a szegény népet, hogy magának pártot szerezhessen; a községet ezalatt folytonos lázadó állapotban tartotta, a lakosokat az ingyen mulatság által dolgaiktól elvonva, azok­nak különben sem szilárd alapú erkölcseiket még nagyobb mértékben megmételyezte. Szolgabiró úr ennek következtén az igazságos óvást figyelembe vévén, minthogy saját maga is szomorúan tapasztalta Kuhn Sámuel embereinek lázas, ittas állapotját, kik megvesztegetőjük iránti jó­indulatjokat, vadállatias orditozások s ok nél­küli lövöldözések által akarták kitüntetni; mint­hogy ilyen nyers, részeg tömeggel szavazást tar­tani nem lehetett volna, a biróválasztást másnap reggeli 8 órára tette által, megparancsolván Kúhn Sámuelnek, hogy a vesztegetéssel, itatással hagy­jon fel, de ez is elhangzott, az itatás azért folyt ezen és a következő napon is. Másnap reggeli 8 órakor ismét megjelent szolgabíró úr a községházánál, úgy­szintén a múlt napon jelen lévő közönség is, valamint Kúhn Sá­muel kortesei is, most már nagy csapat gyermeket is véve fel soraik közé, ordításuk támogatására. — Kitűnvén K. S. embereinek isméti ittas állapotja, s ezáltal az ismételt vesztegetés és itatás, szolga­biró ur a jelenvoltak által felkéretett, hogy Kúhn Sámuelt,mint világosan bebizonyult vesztegetőt, a kandidáczióból hagyja ki, a mit a szolgabiró tel­jesített is. Kohn S. kihagyása után egy más izrae­litát Roth Izsákot kandidálta, ki azonban magát a bírói hivatal elviselésére képtelennek vallván, fel­mentését kérte.­­ Ez is megtörténvén, a szavazás megkezdődött, melynek eredménye lett, hogy a jelen voltak által Zilahy Kiss Sándor községi bíró­nak elválasztatott, s a jegyzőkönyv minden írás­tudó választó által aláiratott. Az új bíró rövid jellemzésére csak annyit tudatok, hogy az egy jó régi családból származott, szeplőtlen becsületességü földbirtokos, a ki igaz hogy az asztalos mesterséget érti, s ha szükséges gyakorolja is, — de a becsületes mesterségben ki­fejtett szorgalom még senkinek sem vallott szégye­nére. — A mi azon állítást illeti továbbá, hogy az uj biró maga mellé esküdteket sem kapott­, ez nem áll, mert a szolgabíró távoztával, a jelen voltak községi tanácskozmánynyá alakulván, megalakítot­ták az új elöljáróságot, még­pedig bátran mondha­tom olyat, melynél jobb aligha valaha volt. Végül tudatom­­. szerkesztő úrral s becses lapja útján a közönséggel, hogy a rágalmazó Weisz Ábrahám ellen törvényes kereset minden esetre fog indíttatni. — Veres Albert, dengelegi lakos és földbirtokos. Egyház és iskola. ** (Egyházak segélyezése.) A magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter, ő Felségétől folyó évi január hó 14-én Bécsben kelt legfelsőbb elha­tározásával nyert felhatalmazás alapján, a bányai ágost. hitv. evang. egyházkerületbe kebelezett következő tizenhét egyházközségnek, ugyanis: a zólyommegyei dubovai, pojniki és dobronai, a nógrádmegyei szennai anyaegyházhoz tartozó szá­­razbrezói és závodai, a barsmegyei hodrusbányai anyaegyházhoz tartozó kopaniczai, a pestmegyei zsidói és tápió­szele, a torontálmegyei nagybecs­­kereki, istvánfalvi és nagyszentmiklósi, az aradme­­gyei apatelki, a hontmegyei zahorai és udvarnoki, a" csongrádmegyei hódmezővásárhelyi, a bácsme­­gyei új­verbászi és végül a krassómegyei lugosi egyházközségeknek, két-két száz forintnyi segélyt engedélyezett. (B. Eötvös Józsefnek) egy, a hir. lapban megjelent köriratából látjuk, hogy a kultuszmi­niszter az országgyűléstől a népiskolák javára megszavazott 150.000 forint egy részét taneszközök beszerzésére fordító, míg a másik rész any­agi szük­séget szenvedő, s egyszersmind legkitűnőbb szor­galmú tanítók között fog segélyül kiosztatni, hitfe­lekezeti különbség nélkül. ,.E czélból — mondja K. Eötvös — múlt évi ok­tóber 10-kén 934. évi. szám alatt kelt köriratom­ban minden főispánt, főkapitányt, főkirálybirót és a sz. kir. városok polgármestereit, minden hit­­felekezet püspökeit, úgyszintén a népnevelési egy­letek és (az izr. tanítókra nézve) a tankerületi fő­igazgatókat fölhívtam, hogy 1868. évi deczember 6-káig terjeszszék föl hozzám a saját megyéjük, il­letőleg városuk vagy kerületükben azon népiskola­­tanító­i jegyzékét, kiket fönebb előadott czélzataim szerint e segélyezésre legméltóbbaknak tartanak.“ Az­ eddig beérkezett fölterjesztésekben segé­lyezésre ajánlott 1367 tanító közül 1018-nak osz­tatott ki összesen 73,680 ft. Az első osztályba so­rozottak kapnak fejonkint 100 forintot, a másod­­osztályba fölvettek fejonkint 80 forintot, és a har­madosztályba sorozottak fejonkint 60 forintot. A köriratot következőleg fejezi be a miniszter: „Remény­em, hogy a jelen 1869-dik évre adandó jutalmazási segélynél annál biztosabban fogok eljárhatni, mert a tanfelügyelőségek és me­gyei iskolatanácsok nem sokára szervezve lévén, lehetővé lesz az iskolák tüzetes megvizsgálása után azon siker alapján osztani ki a segélyt, melyet a községekben és az iskolákban a tanítók működé­­sének eredményéről tapasztalunk.“ ** (A nyári tanfolyam) bábák számára a pesti kir. egyetemen f. évi márczius 1-én veendi kezdetét. Kazintézdek, egyletek. if (A Kisfaludy társaság) nagy gyűlése f. hó 14-én tartatott meg, szép számú közönség jelenlé­tében. Terjedelmes ismertetését, valamint a pálya­nyertes satyra közlését a „Vasárnapi Ujság“-ban veszik olvasóink. Addig is megemlítjük, hogy a programra minden pontját lelkes éljenzéssel fogadta a közönség. Toldy elnöki beszéde után Greguss Ágost titkár a társulat múlt évi működéséről olva­sott föl­jelentést; ezt követte Lévay emlékbeszéde Tompa fölött (fölolvasta Vadnai), majd Szász Károly az „Öreg karszék“ czimü költeménye, Horváth Mihály „Zrinyi Ilona“ czimü történeti rajza és a pályanyertes satyra a „Gavallér politi­kusokról.“ Végül fölbontatván a jeligés levelek, kitűnt, hogy a jutalmazott szatyra szerzője Szász Károly, míg a bohózat elméletére kitűzött jutal­mat Dux Adolf nyerte el.

Next