Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1871-11-22 / 47. szám

H P t­i­s x­u* * ni­­­e. Gr. Andrássy Bécsben, gr. Lónyay Pes­ten elfoglalták uj állomásaikat. S igy az átalános, illetőleg hármas miniszterválság­ból már csak a lajthántuli van függőben. Itt a megoldás nehezebben megy, mert itt a baj valódi kutforrása, s innen származott az út hozzánk is, olyképen, mint midőn valakinek a bal szemét beütik, azután jobb szeme is amannak szenvedésrészesévé lesz. Ilyenkor aztán vagy az történik, hogy az egyik szem végleg elromolván, a másik szemben ösz­­pontosul annak ereje és az jobbá, erősebbé válik, mint előbb volt, vagy hogy mind a két szem egyaránt gyöngébb lesz mint előbb volt, sőt még az sem lehetlen, hogy a beteg­ségi „izzadmány“ mindkettőn örök hályoggá válván, teljes vakság lesz vége a hosszú szenvedésnek......... Hogy melyik eset a három közül fog be­következni , az a legközelebbi jövő dolga. Az emberi véges­ész csak találgat, a szerint, a mint kinek-kinek nemzeti vagy pártérzü­lete, s mindenekfölött egybevetési képes­sége és vérmérséklete hozza magával. Legbizonyosabbnak csupán az mutatko­zik, hogy már most v­alami végleges elin­tézésnek kell következni. Mert ezúttal csak­ugyan az utolsó módot kisérlik, melytől három és félszázadon át fölú­tön irtóztak, mint a régi beteg az oly műtéttől, melyről azt hiszi, hogy az vagy megöli vagy meggyó­gyítja. Ez a mód az, melyet politikus ma­gyar ősök első Ferdinánd óta minden feje­delemnek ajánulgatnak, de a melynek mindkét fél általi teljes őszinte elfogadása elé vagy a világesemények, vagy valamelyik fél bizal­matlansága eddigelé mindig akadályokat gördített. A körülmény, hogy Bécsben ez utolsó mód kísérletére szánta el magát a legfőbb hatalom, azt jelenti ugyan , hogy végre minden egyéb m­a sikertelennek — mond­hatnék, lehetlennek bizonyult. Ez aggasz­tónak is tetszhetik, de van benne valami biztató is. Mert abból, hogy e birodalomban már oly sokféle kísérletet tettek utóbbi idő­ben, és egy sem mutatkozott czélszerű­nek, épen azt lehet következtetni, hogy talán épen az a mód a legtermészetesebb és leg­jobb, melyet eddig utalkodottul elhanyagol­tak, noha azt a birodalom legőszintébb hívei untalan ajánlották. Mindnyájan hallottunk, mert gyakran előfordul, olyan esetet, hogy valamely beteg épen azt kívánta leghőbben,­­ a­mit orvosai legszigorúbban tiltottak. Pél­dául: töltött káposztát. Persze a német­­ orvos nem ismerte a magyar gyomrot, s a­­ német has lebegett szeme előtt, s ahhoz mérte egybevetéseit és labdacsait. Végre a midőn a beteg már látta, hogy úgy is meg kell neki halnia, gondolá magában, már mind­­­­egy, legalább utoljára jól lakik mág egyszer kedvencz eledelével, a töltött káposztával.. És neki esvén, jól lakott belőle, s­ok csodák , csodája, meggyógyul. . . A német orvos már­­ pipázva, jó kedvben és színben találja az­­ imént haldokló szenvedőt. Előveszi tár­­­­czáját és bele­jegyzi, hogy: a töltött ká­­­­poszta alkalmas gyógyszer a hideglelés el­len. Persze, a­hány németnél alkalmazza,­­ az mind belehal, mire aztán jegyzetéhez : még azt csatolja kiegészítésül, hogy: de­­ csak magyar ember számára. Ki tudja, nem-e­­gy jár a bécsi udvar is azon választással, melyre most elszánta magát, midőn kettős birodalma közös kül­politikájának vezetését oly magyar állam­férfira ruházta, ki nemcsak magyar nevet,­­ de egyszersmind magyar politikát is ültet a­­ külügyi székbe? Szeretjük hinni, a­mit óhajtunk, azért hiszszü­k, illetőleg reméljük, hogy így lesz, noha nem tagadhatjuk, hogy a feladat szer­fölött nehéz, sőt sok meghiúsult kísérlet a kisebb hitű­eket már kétségbe is ejtette az iránt, hogy lehetséges volna e szörnyű bo­nyodalmakat rendbe hozni, s Ausztria-Ma­­gyarországból egy kifelé erős szövetséges testet alkotni. Sokan féltik gr. Antássyt, nem személyes, de hazafias indulatból, mert érzik, hogy ha neki sem sikerül megoldani a csomót, akkor nemcsak a magyar elsőség, de atalán az alkotmányosság, a kettős biro­dalom, sőt a magyar nemzet léte is veszély­ben foroghat. A­mi nem sikerült a legügye­sebb német államférfiaknak, kiket a német elem és az udvari körök kegye támogatott, si­kerülhet-e egy magyar államférfiunak, kiben a németség Magyarország túlsúlyának kép­viselőjét látja, és a kinek még egynémely, a régi Ausztriából fönmaradt töredékkel is kell küzdenie, mely korhadt ugyan, de azért elegendő arra, hogy gáncsvetésében a sokfelé ügyelni kénytelen magyar állam­férfi fennakadjon? És midőn még a mellett idehaza is létez egy jókora tömegre támasz­kodó párt, melynek — személyegységi — kiindulási iránya egyezvén azok­éval, kik a lajthántúli rész megállapodását akadályoz­zák, szintén nem jó szemmel nézi a fordu­latot, és szaporítja a bonyodalmak cso­móját ? De meglehet, hogy a vállalat sikerének kulcsa épen a helyzet szerfölötti, úgy­szól­ván, kétségbeejtő nehézségében rejlik. Ama meggyőződés ugyanis, hogy a dolog más­­­­ként egy­ltalán nem mehet, hogy minden más megoldás képtelenség, egyesítheti azon elemeket, melyek nemzetiségi és egyéb szempontokból eddig ellenzői voltak a közös birodalmi politika magyar érdekből kiin­­­­duló vezetésének. Talán arra, hogy ez irány­­ életbe lépjen, szükséges volt, miszerint min­den egyéb kísérlet meghiúsuljon, és a bo­­­­­yodalom, a zavar tetőpontját érje. Megle­­­­het, hogy azon a­ osztrák katonai körökben, melyek élén az uralkodó ház egy nagy be­folyású személyiségét sejtik , valamint az osztrák németségben győzni fog az osztrák politikai eszme a nemzetiségi érzületen, és ezt alája fogják rendelni azon mindenek fö­lött álló nagy eszmének, hogy ezen „keleti birodalom“ együ­ttmaradása európai szük­ség, vagy a­mi főbb és döntőbb indok, hogy a benne élő fajok nemzeti léte és politikai szerepe csak ez együ­ttmaradásban lehet­séges; meglehet, mondjuk, hogy ezen ma­gasabb európai állameszme diadalmasko­dik ez elemek kicsinyes fajérzületén, és belátván, hogy azon európai nemzetegységi alakulások után, melyeket Solferino, Sa­­­­dova, és a tavalyi porosz-franczia háború­­ hozott létre, csak úgy maradhat fönn a­­ Habsburgok már eredetileg is keletinek­­ (Österreich) keresztelt birodalma,ha az való­ban is keleti birodalommá lesz, s mint ilyen természetes alapjára, a magyar alapra áll, : — belenyugosznak abba, hogy állandósuljon­­ a fordulat, melyet gr. Andrássynak közös kormányelnökké való kineveztetése imént fölavatott. Némi jeleket erre — Albrecht főherczegnek gr. Andrássynál tett látoga­tásában — már most is látunk, s a mi a német elemet illeti, ez ugyan még most há­­borog, de lehetlen, hogy végre el ne unja ez örökös izgatottság s bizonytalanság ab­­normis állapotát, s mint egyébként is nyu­­galomkedvelő kedélyes nép, bele ne nyu­godjék azon módozatba, melyet a tapaszta­lás, illetőleg a sok hánykodás és hiú pró 43-ik szánt ff, m fi m 'ff,1©^ Lgd Írj Pest, november 22-én 1871 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság- és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. —Fél évre 5 ft. SBBP' Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft.'Fél évre 8 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "Ipei • .......................... .$& Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ifjság és Politikai Újdonságokat illetőleg : Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár.

Next