Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1871-11-22 / 47. szám
H P tis xu* * nie. Gr. Andrássy Bécsben, gr. Lónyay Pesten elfoglalták uj állomásaikat. S igy az átalános, illetőleg hármas miniszterválságból már csak a lajthántuli van függőben. Itt a megoldás nehezebben megy, mert itt a baj valódi kutforrása, s innen származott az út hozzánk is, olyképen, mint midőn valakinek a bal szemét beütik, azután jobb szeme is amannak szenvedésrészesévé lesz. Ilyenkor aztán vagy az történik, hogy az egyik szem végleg elromolván, a másik szemben öszpontosul annak ereje és az jobbá, erősebbé válik, mint előbb volt, vagy hogy mind a két szem egyaránt gyöngébb lesz mint előbb volt, sőt még az sem lehetlen, hogy a betegségi „izzadmány“ mindkettőn örök hályoggá válván, teljes vakság lesz vége a hosszú szenvedésnek......... Hogy melyik eset a három közül fog bekövetkezni , az a legközelebbi jövő dolga. Az emberi végesész csak találgat, a szerint, a mint kinek-kinek nemzeti vagy pártérzülete, s mindenekfölött egybevetési képessége és vérmérséklete hozza magával. Legbizonyosabbnak csupán az mutatkozik, hogy már most valami végleges elintézésnek kell következni. Mert ezúttal csakugyan az utolsó módot kisérlik, melytől három és félszázadon át fölútön irtóztak, mint a régi beteg az oly műtéttől, melyről azt hiszi, hogy az vagy megöli vagy meggyógyítja. Ez a mód az, melyet politikus magyar ősök első Ferdinánd óta minden fejedelemnek ajánulgatnak, de a melynek mindkét fél általi teljes őszinte elfogadása elé vagy a világesemények, vagy valamelyik fél bizalmatlansága eddigelé mindig akadályokat gördített. A körülmény, hogy Bécsben ez utolsó mód kísérletére szánta el magát a legfőbb hatalom, azt jelenti ugyan , hogy végre minden egyéb ma sikertelennek — mondhatnék, lehetlennek bizonyult. Ez aggasztónak is tetszhetik, de van benne valami biztató is. Mert abból, hogy e birodalomban már oly sokféle kísérletet tettek utóbbi időben, és egy sem mutatkozott czélszerűnek, épen azt lehet következtetni, hogy talán épen az a mód a legtermészetesebb és legjobb, melyet eddig utalkodottul elhanyagoltak, noha azt a birodalom legőszintébb hívei untalan ajánlották. Mindnyájan hallottunk, mert gyakran előfordul, olyan esetet, hogy valamely beteg épen azt kívánta leghőbben, amit orvosai legszigorúbban tiltottak. Például: töltött káposztát. Persze a német orvos nem ismerte a magyar gyomrot, s a német has lebegett szeme előtt, s ahhoz mérte egybevetéseit és labdacsait. Végre a midőn a beteg már látta, hogy úgy is meg kell neki halnia, gondolá magában, már mindegy, legalább utoljára jól lakik mág egyszer kedvencz eledelével, a töltött káposztával.. És neki esvén, jól lakott belőle, sok csodák , csodája, meggyógyul. . . A német orvos már pipázva, jó kedvben és színben találja az imént haldokló szenvedőt. Előveszi tárczáját és belejegyzi, hogy: a töltött káposzta alkalmas gyógyszer a hideglelés ellen. Persze, ahány németnél alkalmazza, az mind belehal, mire aztán jegyzetéhez : még azt csatolja kiegészítésül, hogy: de csak magyar ember számára. Ki tudja, nem-egy jár a bécsi udvar is azon választással, melyre most elszánta magát, midőn kettős birodalma közös külpolitikájának vezetését oly magyar államférfira ruházta, ki nemcsak magyar nevet, de egyszersmind magyar politikát is ültet a külügyi székbe? Szeretjük hinni, amit óhajtunk, azért hiszszük, illetőleg reméljük, hogy így lesz, noha nem tagadhatjuk, hogy a feladat szerfölött nehéz, sőt sok meghiúsult kísérlet a kisebb hitűeket már kétségbe is ejtette az iránt, hogy lehetséges volna e szörnyű bonyodalmakat rendbe hozni, s Ausztria-Magyarországból egy kifelé erős szövetséges testet alkotni. Sokan féltik gr. Antássyt, nem személyes, de hazafias indulatból, mert érzik, hogy ha neki sem sikerül megoldani a csomót, akkor nemcsak a magyar elsőség, de atalán az alkotmányosság, a kettős birodalom, sőt a magyar nemzet léte is veszélyben foroghat. Ami nem sikerült a legügyesebb német államférfiaknak, kiket a német elem és az udvari körök kegye támogatott, sikerülhet-e egy magyar államférfiunak, kiben a németség Magyarország túlsúlyának képviselőjét látja, és a kinek még egynémely, a régi Ausztriából fönmaradt töredékkel is kell küzdenie, mely korhadt ugyan, de azért elegendő arra, hogy gáncsvetésében a sokfelé ügyelni kénytelen magyar államférfi fennakadjon? És midőn még a mellett idehaza is létez egy jókora tömegre támaszkodó párt, melynek — személyegységi — kiindulási iránya egyezvén azokéval, kik a lajthántúli rész megállapodását akadályozzák, szintén nem jó szemmel nézi a fordulatot, és szaporítja a bonyodalmak csomóját ? De meglehet, hogy a vállalat sikerének kulcsa épen a helyzet szerfölötti, úgyszólván, kétségbeejtő nehézségében rejlik. Ama meggyőződés ugyanis, hogy a dolog másként egyltalán nem mehet, hogy minden más megoldás képtelenség, egyesítheti azon elemeket, melyek nemzetiségi és egyéb szempontokból eddig ellenzői voltak a közös birodalmi politika magyar érdekből kiinduló vezetésének. Talán arra, hogy ez irány életbe lépjen, szükséges volt, miszerint minden egyéb kísérlet meghiúsuljon, és a boyodalom, a zavar tetőpontját érje. Meglehet, hogy azon a osztrák katonai körökben, melyek élén az uralkodó ház egy nagy befolyású személyiségét sejtik , valamint az osztrák németségben győzni fog az osztrák politikai eszme a nemzetiségi érzületen, és ezt alája fogják rendelni azon mindenek fölött álló nagy eszmének, hogy ezen „keleti birodalom“ együttmaradása európai szükség, vagy ami főbb és döntőbb indok, hogy a benne élő fajok nemzeti léte és politikai szerepe csak ez együttmaradásban lehetséges; meglehet, mondjuk, hogy ezen magasabb európai állameszme diadalmaskodik ez elemek kicsinyes fajérzületén, és belátván, hogy azon európai nemzetegységi alakulások után, melyeket Solferino, Sadova, és a tavalyi porosz-franczia háború hozott létre, csak úgy maradhat fönn a Habsburgok már eredetileg is keletinek (Österreich) keresztelt birodalma,ha az valóban is keleti birodalommá lesz, s mint ilyen természetes alapjára, a magyar alapra áll, : — belenyugosznak abba, hogy állandósuljon a fordulat, melyet gr. Andrássynak közös kormányelnökké való kineveztetése imént fölavatott. Némi jeleket erre — Albrecht főherczegnek gr. Andrássynál tett látogatásában — már most is látunk, s a mi a német elemet illeti, ez ugyan még most háborog, de lehetlen, hogy végre el ne unja ez örökös izgatottság s bizonytalanság abnormis állapotát, s mint egyébként is nyugalomkedvelő kedélyes nép, bele ne nyugodjék azon módozatba, melyet a tapasztalás, illetőleg a sok hánykodás és hiú pró 43-ik szánt ff, m fi m 'ff,1©^ Lgd Írj Pest, november 22-én 1871 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság- és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. —Fél évre 5 ft. SBBP' Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft.'Fél évre 8 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. "Ipei • .......................... .$& Hirdetési dijak, a Vasárnapi Ifjság és Politikai Újdonságokat illetőleg : Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: tippelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár.