Politikai Ujdonságok, 1871 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1871-02-08 / 6. szám

csuklás állott be,a­mely fölöttébb kínozta a bete­get. 30-án Bécsb­e táviratoztak Skoda tanárért, a­ki 31-én érke­zett meg. A csuklás február 1-jén enyhült s­z­ám majdnem egészen megszűnt. Este­felé azonban, szemlátomást kezdett a beteg ereje fogyni, de eszmélete nem hagyta el 5 perczig ha­lála előtt, csakhogy beszédét már nem lehetett érteni. 11­ órakor éjjel igen csendesen, oly csende­sen halt meg, hogy a családtagok azt gondolták csak alszik. Az utolsó napokban, míg beszéde még­­erősebb volt, élénk érdekeltséggel beszélt tanin­tézeteinkről, különösen az egyetemről. Szavai philosophiai elmefuttatások voltak az emberiség haladásáról, s midőn a jelen vérengző háborúról szólt, szavai magukon hordták a legmélyebb meg­hatottság jellegét. Eötvös özvegyet és három leány s egy fiúból álló családot hagyott hátra. Két leánya férjnél van, Návay és Inkey uraknál. Közvetlenül utolsó órái előtt sokat beszélt fiával, azt ajánlva, legyen tanár, s ne lépjen politikai pályára, miután az sok keserű félreértéssel jár. A halál — így szólt, mikor már közel állt hozzá — nem bántja őt; érzi, hogy az élet terhe immár nehéz neki, s hogy nemsokára nyugalomra tér; de mégis örült volna, ha egy szerető apa gondos szemeivel továbbra is kisérhette volna reményteljes fia fejlődését. — (A gyászjelentés) így szól: „Báró Eötvös Józsefné Rosti Ágnes saját és gyermekei: Ilona, Návay Lajosné, — Jolánta, Inkey Istvánná. — Loránd és Mária nevében, szomorodott szívvel jelenti felejthetlen férjének, s azok édes atyjuknak Vásáros Naményi b. Eötvös Józsefnek, vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszternek, a m. tudom. akadémia elnökének, szab. kir. Buda főváros ország­gyűlési képviselőjének Pesten, 1871-dik év február 2-án, éjjeli 11 órakor, hosszas szenvedés után, élete 58-dik, boldog há­zassága 29-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó évi február hó 5-én, délután 2 órakor fognak Pesten saját laká­sán (Erzsébet tér 10. sz.) beszenteltetni, s onnét Ercsibe szállitatni. Az engesztelő szent mise áldozatok mikortar­­tása a hírlapokban fog közzé tétetni. Pesten, 1871. év február hó 3-ikán. A képviselőház épületén már pénteken reggel fekete lobogó hirdette a gyászesetet, s a költségve­tési tárgyalást a szélsőbaloldalról, Simonyi Ernő által tett indítvány folytán b. Eötvös halála miatt 3 napra félbeszakítottták. A baloldali kör tagjai a következő részvét­­nyilatkozatot intézték b. Eötvös József özvegy­éhez: „Nagyméltóságu báróné! „Tudjuk mi azt, hogy egy annyira igazolt és oly mély fájdalommal szemben, minő nagyméltó­ságod fájdalma, a vigasztalásnak nincs és nem lehet hatása. „Az idő az egyedül, mely — nem enyészteti el ugyan, de — enyhíti a szenvedést; a hosszú évek során érzett, boldogító, és viszonzás által jutalmazott szeretet, mely csak alakot cserél, de el nem enyészik a sírnál, nyújt erőt az elviselhet­­lennek látszó elviselésére, — a mintra visszaemlé­kezés, a jobb jövő iránt táplált remény által. „Nem vigasztalni akarjuk mi tehát nagymél­tóságodat. „Szándékunk csak az, hogy kifejezzük ezen oly szomorúan ünnepélyes perezben azt a minden pártéleten kivül álló tiszteletet, melylyel báró Eötvös József, a tiszta lelkű hazafi, az író, a tudós, az emberi mivelődés fennkölt lelkű bajnoka, s a szó legnemesebb értelmében emberbarát iránt vi­seltetünk s jeleit adjuk annak, hogy nagyméltósá­goddal együtt gyászoljuk mi is azt a nagy veszte­séget, mely a gyászba borult családon, a kesergő barátokon kívül egyik legkitűnőbb fiának elhunyta által, az ő, és a mi szeretetünk, lelkesedésünknek közös tárgyát, a hazát is érte.“ (Következnek a nagyszámú aláírások.) A német delegáczió pénteki ülésében Hopfen lovag — mint elnök — következő gyászjelentést tett: „A hely, hol oly vendégszerető fogadtatásban részesülünk, ma gyászt öltött, miután a magyar akadémia elnöke, b. Eötvös József kimúlt. Az el­­hunyt Magyarország legkiválób férfiainak egyike volt, és azon kötelékeknél fogva, melyek bennün­ket a nemes magyar nemzettel összekötnek, adjunk részvétünknek kifejezést; fölszólítom önöket, hogy azt üléseikről való felkelés által nyilvánítsák.“ Mindnyájan fölkeltek, Hopfen pedig az akadémia alelnökéhez, Lónyay Menyhért közös pénzügy­miniszterhez fordult, azon kéréssel, hogy az aka­démiát e részvétkifejezésről értesítse. Az akadémia febr. 3-án délután Lónyay M. elnöklete alatt gyűlést tartott s elhatározta, hogy a gyászoló családnak részvétét fogja kifejezni; a temetésen testületig fog részt venni; képtára és könyvtára egy hétig zárva marad, ugyanaddig fog az épületen lengeni a fekete zászló. A dicső­ült emlékére külön k­özgyűlés fog tartatni, a hétfői ülést pedig elhalasztja. Arczképe a képtár számára, mellszobra pedig a kis terembe fog meg­rendeltetni. A király főhadsegéde febr. 3-án reggel — legfelsőbb megbízásból — két izben láto­gatta meg a b. Eötvös családját; első ízben — nem értesülvén még a szomorú hírről — tudako­zódni a beteg hogyléte felől, másodszor pedig ki­fejezni a király részvétét. A királyné Meránból táviratilag fejezte ki részvétét és sajnálatát az elhunyt családja iránt. József főherczeg részvétle­velet irt az özvegynek. A király febr. 3-án a következő sajátkezű kéziratot intézte le. Eötvös özvegyéhez : „Kedves báróné! Mélyen meghatott szeretett férjének halála, mely nemcsak családját, hanem engem szintúgy, mint az egész országot a legérzé­kenyebb fájdalommal illet. „Midőn a haza a boldogultban hű és kitűnő fiát, legjobbjainak egyikét siratja, nem lehet, hogy mély sajnálatot ne érezzék én is, ki elhunyta által egy hű és bölcs tanácsadót is vesztettem. „De fenn fog maradni emléke a köztisztelet­ben részesült, szeplőtlen jellemű férfiúnak; — túl fogják őt élni hazafias érdemei, valamint nagy­becsű irodalmi művei, s csak ennek tudatában talál­hat némi enyhítést az övéinek bánata, a példás családapa pótolhatlan vesztesége fölött. „A legbensőbb részvéttel, — mely bizonyára az egész országban, sőt annak határain túl is mé­lyen érzett viszhangra talál, — intézem önhöz­ e sorokat, azon őszinte óhajtással: adjon erőt az Ég e fájdalomban, s enyhitse azt az idő! — Budán, 1871. február 3-án. Ferencz József, s. k.“ A pestvárosi tanács délben tartott ülésén elha­tározta, hogy Eötvös elhunyta feletti fájdalmát jegyzőkönyvileg nyilvánítja, a városházára felvo­natja a gyászlobogót, s a temetésen testületileg lesz képviselve. A pesti izraelita hitközség rendkívüli ülésében vette tudomásul azon férfiú halálát, ki az izraelita kultusügyek fejlődése körül oly élénken érdekelte magát, s ki a magyarországi izraeliták egyenjogú­sításának úttörője és kezdeményezője volt. A köz­ség, hogy e férfiú iránti kegyeletének jeleit adja, elhatározta, hogy templomán a gyászlobogót ki­­tűzendi, temetésén testületileg részt veend, és em­lékére külön istentiszteletet fog rendezni. A középületeken, a Deákkör és baloldali kör helyiségein s igen számos magánházon péntek óta fekete zászló lobog. A Kisfaludy-társaság vasárnap­ról egy hétre elhalasztó közgyűlését. A nemzeti színház pénteken zárva maradt, az utóbbi 3—4 napra hirdetett táncrvigalmakat elhalaszták. A fővárosi hírlapok pénteken este és szomba­ton reggel mind gyászkerettel jelentek meg. A gyászoló családot igen sokan látogatták meg, az elhunyt halála feletti fájdalmaknak kifeje­zést adni, a többi közt a miniszterelnök, a képvi­selőház elnöke s a boldogultnak számos barátja. A minisztertanács késő este összeült, hogy a temetési szertartás iránt intézkedéseket tegyen. Azt óhajtották volna, hogy a boldogult földi ma­radványai az akadémia palotájában szenteltettek volna be, de e terv határozott ellenzésre talált a gyászoló családnál, mint olyan, a­mely a haldokló kifejezett végakaratával ellenkezésben áll. Elha­tároztatott tehát hogy a testületileg megjelenő gyászközönség, miután az elhunyt lakásán el nem fér, az Erzsébet-sétány nyílt téren fog elhe­lyeztetni. — — (A gyászszertartás Pesten.) B. Eötvös József holttetemének beszentelése vasárnap dél­után 2 órakor ment végbe az elhunytnak Erzsé­­bet-téri lakásán. A nagy halott óhajtása volt, hogy temetése minél egyszerűbb legyen. Nem kísérhettük tehát gyászpompával ko­porsóját, mint egykor a Vörösmartyét, Teleki Lászlóét, s tavaly a Battyhány Lajosét, s a rop­pant tömeg legnagyobb része, mely a tért, s a szomszédos fürdő-, bálvány- és kétsas,­utczák elejét ellepte, csupán a halottas házat láthatta, melyen belől folyt a beszentelés szertartása. A ravatal dolgozó­szobájában volt fölállítva. A falak fekete posztóval bevonva, a koporsó körül 24 gyertyaláng, oldalt a családi czimer, fejénél fehér kereszt, lábainál két gyászruhás díszőr, ki­vont karddal. A koporsónál nagy, örökzöld ko­szorút láttunk, hosszú fehér szalagján e felirattal: „A bécsi egyetemi magyar klub.“ Egész vasárnap délelőtt hullámzott e gyász­szobában a látogatók részvéte. Csak arczát lehe­tett látni, melyen még most is a jóság és szeretet kifejezése ült. Midőn testvére, K. Eötvös Dénes félrevonta arczáról a fátyolt, oly erőt vett rajta a fájdalom, hogy összeroskadt. D. u. két óra előtt már gyülekezni kezdtek a küldöttségek. Ott voltak a miniszterek, a kép­­viselőház és felsőház tagjai, sokan a delegáczió kitűnőségei, az akadémia, Kisfaludy-társaság, történelmi, természettani és kereskedelmi társu­latok képviselői, megyei és városi hatóságok, az egyetemi tanárok, a hitközségek küldöttei, stb. Nők is számosan, gyászban. Ő Felségét gr. Belle­­garde főhadsegéd képviselte. Jelen volt József főherczeg, nejével, és sok főtiszt, köztük K. Gab­­lenz. Főpapok, köztük Haynald érsek. Mind a három közös miniszter. A nagy lakás minden talpalatnyi helyét or­szágos kitűnőségek foglalák el. A folyosók, a lép­csők, az udvar, az erkély, mind tömve voltak. A ház előtt pedig a sokasá­g tengere, mindenki feketé­ben. Az egyetemi ifjúság, a fővárosi egyletek sora­kozva, gyászba vont zászlókkal. Fönn ezalatt Simon Ferencz, lipótvárosi plébános beszentelé a drága hamvakat. A szertartás végeztével a család visszavonult, a közelebbi ismerősök és barátok léptek a kopor­sóhoz, a küldöttségek pedig oszolni kezdtek, csöndben, fájdalommal.­­(A temetés Ercsiben.) Hétfőn reggel 6 órakor tétetett az elhunyt pesti lakásán a koporsó a menynyezetes halottas kocsira, mely a gyászoló család által kisérve indult a szomorú utazásra. A budai hűtfőnél budavárosi huszárok csat­lakoztak a menethez, mely mindinkább nagyob­bodva, lassú lépést haladott a városon keresztül egész a vámházig, hol azonban az út roszasága miatt a két ló elé még kettőt kelle fogni. Ez a menetet föltartóztatta, úgy hogy a Pestről 7 óra­kor indult különféle küldöttségek s más magánfo­gatok itt utolérték a halottas kocsit, s az egész szo­morú társaság impozáns menetté nőtt föl e ponton. Innen háborútlanul ment tovább az utazás egész Tétényen túl a „Pelikán“ fogadóig, hol ismét a miniszterek, magánosok, hirlapírók csat­lakoztak a menethez, kiket a budai vasút hozott el idáig, így egyesülve haladtak lassan kígyózva tovább az utón, a közbeeső falvakban összegyűlt nép és sorba állt iskolás fiuk által üdvözölve, míg­nem tizenkettedfél órára beértek Ercsibe, a tem­plom elé. A halottat országgyűlési képviselők emelték le a kocsiról s vitték be a templom köze­pén állított ravatalra, s a küldöttségek s vendégek bevonultak a templomba, hol Pauer kanonok nagy segédlettel halotti misét mondott. A jobboldali padok elsejét a gyászoló család foglalta el: Eötvös József b. özvegye, Návayné Eötvös Ilona, Eötvös Mária, Eötvös Lóránt és az elhunyt veje Inkey. (Eötvös Jolán férje.) A baloldali első padot a miniszterek foglalták el, név szerint: Andrássy Gyula gróf, Horváth B., Kerkapoly K., Gorove István, Festetich György gr. és Szlávy József. József főherczeg hadsegéde Tolnay Károly honvédőrnagy a két pad között középen állt. Azután következtek a többiek: Perczel Béla vezetése mellett a képviselők küldöttsége; Teleki Domokos gr. vezetése mellett az akadémikusok közül Pauler Tivadar, Szász Károly, Gyulai Pál és Molnár Aladár; a Kisfaludy-társaság részéről Greguss A. és Keleti Gusztáv; a kultusz-minisz­­térium hivatalnokai Joannovics György államtit­kár vezetése mellett; a Kúriától Tóth Lőrincz, Tisza Lajos és mások a közmunkatanácsból, Thaisz Elek több pesti és budai polgárral, Széchenyi Ödön a tűzoltók élén, számos vidéki küldöttségek, hirlapírók és nagyszámú nép Ercsiből és a vidékről. Végre, kiket korábban kell vala, mint házi­gazdákat említenünk: Fehérmegye küldöttjei, élü­kön a két megye alispánjával. A ravatal körül Fehérmegye hajdúi álltak őrt A gyász isteni­ tisztelet után ismét vállukra emelték a képviselők a koporsót s a halottas ko­csira tették. A menet megindult s hosszan elnyúlva, hall­gatagon ment a félórányira fekvő kisded kápolnáig, melyben a drága halott földi maradványai édes atyja hamva mellé örök nyugalomra tétettek. 72

Next