Politikai Ujdonságok, 1873 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1873-06-11 / 24. szám

Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft. — Félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság: Egész évre 8 ft. Félévre 4 ft. — Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft — Félévre 3 ft. 1­3Wia Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajczárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajczárba számittatik. — Kiadó­ hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Hausenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9. — Bélyegdij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Előfizetési fölhívás VASÁRNAPI ÚJSÁG és Politikai Ujdonságok 1873-ik évi julius—deczemb­eri folyamára. Előfizetési föltételek: A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Félévre (julius— deczember)..............................6 frt Csupán a Vasárnapi Újság: Félévre (julius deczember)...............................4 frt Csupán a Politikai Újdonságok: Félévre (julius—deczember)...............................3 frt SAT Egyes előfizetések legczélszerű­bben postai utal­ván­yltal eszközölhetők, a melyre bérmentesítésül csak egy darab 5 krajczáros bélyeg kívántatik. §BfoT' Tíz előfizetett példányra gyűjtőinknek egy tisz­­teletpéldánynyal szolgálunk. Pest, junius-hó 1893. A Vasárnapi Újság és P. Újdonságok kiadó­hivatala (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) Az orosz czár Bécsben. Egyfelől a két latin törzs köztársasági vajúdásai, másfelől a hajdani szent szövet­ség koronás háromságának egymással való személyes érintkezései — e két ellentétes irányú mozgalom az, mely nemcsak e hét, de a talán közelebbi jelenünk apróbb ese­ményei fölött kimagaslik. Nemrég szóltunk a német császár szent­pétervári látogatásáról, hol az uralkodóval Bismarck­ig és Moltke tábornagy is jelen voltak, és megkísértettük magyarázni azon különös jelenség okait, mely szerint a két s illetőleg három kelet-északi császár egymást követő találkozásai és szívélyes ölelkezései — főminisztereik ugyanakkori titkos tanács­kozásai — nem ébresztik föl Európa népei­nek aggodalmát. Azóta a „minden oroszok czárja“ meg­tette a több száz mérföldnyi utat Bécsig és itt az ünnepélyek oly zajosak, fényesek, hogy maga a czár belefáradni látszik, vagy a mi tán még döntőbb hatású, beelégedett a foly­tonos rettegés izgatottságával, mely­et a nagyobb tömeg előtti megjelenésben elfogni látszik, s állítólag megkérte volna császári gazdáját, hogy a jóból kissé kevesebben ré­szesíteni szíveskedjék őt. Tény, hogy a nyil­vános helyeken, hol a czár átvonult vagy megjelent, százával voltak fölállítva a titkos rendőrök, s csak fegyveres sorfal között me­részelt a czár bárhol elkocsizni, nehogy a párisi világkiállítás alkalmával előfordult merénylet ismétlődhessék, mivelhogy Bécs­ben még több a lengyel, mint Párisban, s elvégre, ha „szerb a szerb Lázárevicsnek“ neki csak lengyel a lengyel mindenütt. Hogy e félelem csak képzelgésen, vagy a­ rendőrségnek valamely jó eleve megorron­tott merényleti szándékra vonatkozó jelen­tésén alapszik-e, ez iránt biztos értesüléseink nincsenek, de egyébként nem is e körülmény az, mely a politikai köröket foglalkoztatja, hanem átalán magának a látogatásnak po­litikai jelentősége. Támadt is ez iránt vala­mennyire élénkebb vita, mint a­melyet a német császár szentpétervári útja támasz­tott, vagy jobban mondva, nem támasztott, mert hiszen a porosz és orosz házak ba­rátsága, szövetsége csak régi, közel száza­dos hagyomány folyománya. Ennélfogva annyi első tekintetre is bizonyosnak látszik, hogy e látogatás mindenesetre meglepőbb a szentpétervárinál, mert a vendég és a házi­gazda közti megelőző viszonyban fordulatot sejtet, sőt tán szabad mondanunk, föltételez, mert hiszen ki nem tudja, hogy a krími há­ború óta az orosz és bécsi udvarok feszült­sége oly nagy volt, miszerint sok fogadást lehetett volna nyerni ezelőtt pár évvel azon állítással, hogy a czár Bécsbe jövend,­­ mert ennek hívője bizony­nyal nem találkozott volna egész Európában. Igaz, hogy az elmúlt évtizedek mutattak föl ilyen uralkodói ta­lálkozásokat, melyek szereplői pár év múlva élet-halál harczba keveredtek egymással. De egy az, hogy ugyanegy goromba cselt két­szer egymásután valamirevaló diplomata nem alkalmaz, más pedig, hogy itt a körül­mények egészen különbözők amazoktól. A találkozást ezúttal már megelőzhették oly kölcsönös egyezkedések, melyek a barátsá­gosabb viszonynak előleges zálogául szol­gálhatnak. Az orosz hatalom ugyanis a krími há­ború óta nem ugyan nyílt és egyenes, de közvetett után, mintegy a föld alatt, ellen­ségeskedésben állott monarchiánkkal. Bátorí­totta, titkon segélyezte a déli és osztrák-ma­gyar birodalmi szlávságot ellenünk. Feje­delmeknél a személyes viszonyt nem lehet annyira külön választani a politikai érdek­től, hogy föltehetnők, miszerint a czár bécsi útja megtörténhetett volna a nélkül, hogy ezen, osztrák-magyar politikánkra nézve tagadhatlanul igen kártékony viszonyban valami lényeges, ránk nézve kedvező válto­zás ne történt volna. És valóban történt is, a­mit egyhangú helyesléssel fogad a kettős birodalom uralkodó elemeinek, a magyarnak és németnek minden pártszínezete, és e szem­pontból e látogatás valóban nagy és örvende­tes jelentőségű esemény. Úgy az osztrák szomszéd, mint magyar államunk szekere oly mélyen feneklett a panszlavismus ká­tyújába, hogy már-már enyészni kezde a re­mény, miszerint onnan magunk er­ej­éből már tudnillik belpolitikai manőverrel ha­marjában azt kirántani képesek leszünk. Közös külügyi hivatalunkat illeti meg azon elismerés, hogy egy ügyesen alkalmazott emeltyűvel egy­szerre nagyot lódított mind a két állam szekerén. A magyar közmondást követve, mely szerint a fejhez folyamodni sokkal sikeresebb, mint a lábhoz, az orosz kor­mány és uralkodóval folytatott egyezkedések folytán elérte azt, a­mit mi itthon, az újvi­déki, belgrádi, bukaresti, zágrábi apró, de mindazáltal veszélyes izgatókkal való alku­dozások útján soha elérni képesek nem let­tünk volna. De minden alkunak két vége van, s kér­dés, vájjon mi az ár, melyen külügyi politi­kánk vezetője ezen, első pillanatban ránk nézve kedvezőnek mutatkozó orosz kor­mányi barátságot vagy tán bizonyos hatá­rok közt szövetséget kinyerte? Ha a szent­pétervári Neptun a délszláv és magyar­osztrák szláv tengeren dulakodó szeleknek egyszerre csöndet parancsol és őket bar­langjaikba kergeti, ez ingyen, vagy mint mondani szokás, valakinek szép szemeiért nem történhetik. E kérdés fölött már érde­kes vita is keletkezett bécsi és pesti tekin­­télyes­ közlönyökben. Fölmerült az a fölte­vés, mintha az osztrák-magyar kormány eddigi keleti politikáját az eddigivel merő­ben ellenkező, röviden kimondva, török­­ellenes irányban megváltoztatni ígérte volna. A török állam két régi barátja közül az angol visszavonult, a franczia elgyöngült, s fölmerült azon föltevés, mintha a három keletészaki császár kormányai közt a keleti kérdésre olyatén egyetértés jött volna létre.

Next