Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1879-06-11 / 24. szám

Előfizetési fölh­ivás, a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ 1879. július—deczemberi folyamára. Az előfizetési félév vége felé közeledvén, fölhívjuk olvasóinkat, hogy megrendeléseiket idejében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldésében fennakadás történjék. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEINK Negyedévre: A Politikai Újdonságok..............................1 ft. 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“­val együtt..............................................2 ft. —kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok A I.Világkrónika 4-val együtt ... 3 ft. 50 kr. Félévre: A Politikai Újdonságok ............. 3 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká”-val együtt............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok . 6 frt A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a Világkróniká“-val együtt ...................... 7 frt. ■■A „Világkrónika- czimű képes heti közlöny, mint hetilapjaink melléklapja, részletes és rajzo­latos leírá­­sokkal egészíti ki közleményeinket s könnyed, vonzó modorban igyekszik bővebb tájékozást nyújtani a mn­­apok­ban elszórtan érintett kérdésekről, m­elyek a közérdeklődést fölkeltik, a nevezetesebb események­ről, az azokban szereplő kiválóbb egyéniségekről s átalában mindarról, a­mi a napi történet folyamán előfordul s a közönség figyelmére érdemes. Ehhez k­épest közöl tájékoztató czikkeket, elbeszéléseket, úti rajzokat, nép- és táj­ismertetéseket, szemléltető jelentése­ket a hazai és külföldi közérdekű mozzanatokról, találmányokról, fölfedezésekről, szóval mindazon nevezetesebb jelenségekről, melyek akár a politikai, akár a művelődés­történet terén, akár az emberi tár­sadalom életének más ágazataiban fölmerülnek, úgy­szintén mulattató apróbb közleményeket, közhasznú tud­nivalókat stb. A Világkrónika­ (a „Háború-Kró­nika­ folytatása) jövőre is hetenkint egy ivén, több téppel illusztrálva fog megjelenni. — Az 1879. évi január—júniusi folyam 1 forintért még folyvást kap­ható. ■ A ,, Vasárnapi Újság“-bál a folyó év elejétől kezdve teljes számú példányokkal szolgálhatunk. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az elő­fizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czímszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyest a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó­hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó­hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. a.). Szemle. ,,A kis tolvajt fölakasztják, a nagyokat menekülni engedik.“ E közmondás a német néptől származik és nem a magyartól, holott az összehasonlítás a német és magyar nemzet igazságszolgáltatása közt kétségkívül az előbbi javára ütne ki. A látszólagos természetlen­­ség magyarázata abban rejlik, hogy a német ember lelkülete, igazságérzete jobban föllá­zadt a földi sors igazságszolgáltatásának gyarlósága iránt, vagy mondjuk, kevesebb lelki és fizikai erővel bírt annak elviselésére, mint a drótidegzetű szittya­faj. Ez egybevetés valószínűsége mellett szól a körülmény is, hogy a földi igazságta­lanság iránt érzékenyebb, tűrhetetlenebb népek — angol, franczia, német — egy­szersmind vallásosabbak is, mert a vallás szülőokai között ama keserű tapasztalás, hogy a földi életben az igazságot hiába ke­ressük, azt majdcsak a síron túl a megvesz­­tegethetlen örök bíró méri ki, — e tapasz­talás bizonynyal több helyet foglal el, mint a haláltól való félelem s a túlvilág ismeret­len homálya. És ha ez áll, akkor a jelenleg nálunk uralkodó rendszer számára ki kell állítanunk azt a bizonyítványt, hogy nagy mértékben előmozdítja a­­ vallásosságot. Mert mind jobban meggyökerezteti azt a fájó meggyőződést, hogy nem való az egészen, vagy legalább nem minden esetben, a­mit a tragédia-írók hirdetnek, hogy az igazság bo­­szóló keze már itt a földön utoléri az ellene vétkezőket. Mert olyan csattanós, olyan ég­bekiáltó eseteket, minőket erre nézve a mi közéletünk szolgáltat, csakugyan hiába ke­resnénk más népek történetében. Íme itt van egyebek közt a leglobogóbb eset, a keleti vasút hirhedett esete. Ha a szíves olvasó összehasonlítja az általunk használt hangot, kifejezéseket az ellenzéki lapokéival, elfogulatlanul be fogja ismerni, hogy élességben messze azok mögött mara­dunk. Nem dolgozunk „erős kifejezésekben,“ nem vetélkedünk a komor Retnával tűzhá­­nyásban, melyet, tőlünk való tisztes távol­sága daczára, ép e napokban elhagyott a béketűrés. Mi az oly vádaktól, minőkkel illeti a napi sajtó és közvélemény a keleti vasút faiseurjeit, tartózkodni szoktunk, ha csak magunk személyesen nem szereztünk meg­győződést a tények felől. De itt erre már nincs is szükség. Elég nekünk arra utalnunk, hogy a napi sajtó, maga az országgyűlés ellenzéke konstatálta, miszerint itt roppant összegek vesztek el — tíz-húsz millióról van szó — oly módon, melyért a fenyítő törvényszék a szegény, a befolyástalan em­bert tíz-tizenkét évi megbecstelenítő fogságra szokta ítélni. Az eltulajdonítás itt már oly nyíltan, szemérmetlenül ment, hogy közhi­szem szerint itt már utol is lehetett volna érni a kvalifikált magas­ csempészet vétke­seit— csak akarni kellett volna. Mert no­tabene a közhír számtalan más oly esetről is beszél, melyeknél bizonyos ugyan, hogy nagy összegek elvesztek, de kideríteni, meg­fogni az illető ügyes róka urakat nem lehet, mivel hogy azok igen, igen előkelő állásúak, s a mellett már olyannyira vitték a ragado­­zás művészetét, hogy őket utolérni lehetetlen. Azonban itt már oly vastagon mehetett a dolog, hogy a „kriminálbíróság“ könnyen elbánhatna az illetőkkel, ha a kormányhata­lom az ügyet a bíróság elé adná. Követelte is ezt nem csupán a közvéle­mény, de magában a képviseletben is volt olyan tömb, mely nem odázhatta el magától a kötelességet, hogy követelje, miszerint az ügy tisztáztassék. Mert vagy történt iszonyú visszaélés — melyet a sajtó és képviseleti ellenzék is egye­nesen „lopás“ névvel bélyegez — vagy nem. Ha igen, akkor a kormánynak kötelessége a büntető igazság kezét fölszabadítani, sőt egyenesen fölhívni; — vagy nem történt, és akkor azok, a­kik vádoltatnak, becsületük érdekében tennének, ha ők maguk követelnék a törvényszéki vizsgálatot. De persze nem követelik. Mi több, egyik főbb részes — Wahring — idejében meg is szökött,és ezzel kétségtelen bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy való a megbélyegző vád, melyet a közvélemény emelt ellene és társai ellen. De már most az a kérdés, várjon azért, mert egyet a főbűnösök közül nem lehet megcsípni, menekülni engedjük-e a többit is ? Engedjék meg a tisztelt magasb, előke­lőbb állású sikkasztó urak, hogy azt kérdez­zük, vájjon ha néhány szegény ördög össze­áll, és az éhségtől sarkalva, sötét éjjel egy jobb módú családot kifoszt, a rendőrség nem azonnal fülön fogja-e, ha a rongyos bandának csak egy tagját is megleli valahol? És nem megbüntetik-e ezt, ha a többit nem képesek is kézre keríteni ? Itt pedig egy légió vétkest fölmentenek még csak a vizsgálat alól is, mert egyet a sok közül nem lehet a külföldről beidézni ? ! Hát nemde igazunk van, hogy a jelen rendszernek egyéb fogyatkozásai mellett meg­van az az egy érdeme, hogy elő­mozdítja a­­ vallásosságot ? Mert hasonló esetek nem arra valók-e, hogy a tömegben megérleljék azt a tudatot, miszerint itt e gyarló földi életben nincs igazság, azt csak a felhőkön túli bírótól vár­hatjuk. Vagy mint egyik nagy költőnk szé­pen mondja: Budapest, junius 11-én 1879. 24-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22

Next