Politikai Ujdonságok, 1879 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1879-06-11 / 24. szám
Előfizetési fölhivás, a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ 1879. július—deczemberi folyamára. Az előfizetési félév vége felé közeledvén, fölhívjuk olvasóinkat, hogy megrendeléseiket idejében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldésében fennakadás történjék. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEINK Negyedévre: A Politikai Újdonságok..............................1 ft. 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“val együtt..............................................2 ft. —kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok A I.Világkrónika 4-val együtt ... 3 ft. 50 kr. Félévre: A Politikai Újdonságok ............. 3 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká”-val együtt............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok . 6 frt A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a Világkróniká“-val együtt ...................... 7 frt. ■■A „Világkrónika- czimű képes heti közlöny, mint hetilapjaink melléklapja, részletes és rajzolatos leírásokkal egészíti ki közleményeinket s könnyed, vonzó modorban igyekszik bővebb tájékozást nyújtani a mnapokban elszórtan érintett kérdésekről, melyek a közérdeklődést fölkeltik, a nevezetesebb eseményekről, az azokban szereplő kiválóbb egyéniségekről s átalában mindarról, ami a napi történet folyamán előfordul s a közönség figyelmére érdemes. Ehhez képest közöl tájékoztató czikkeket, elbeszéléseket, úti rajzokat, nép- és tájismertetéseket, szemléltető jelentéseket a hazai és külföldi közérdekű mozzanatokról, találmányokról, fölfedezésekről, szóval mindazon nevezetesebb jelenségekről, melyek akár a politikai, akár a művelődéstörténet terén, akár az emberi társadalom életének más ágazataiban fölmerülnek, úgyszintén mulattató apróbb közleményeket, közhasznú tudnivalókat stb. A Világkrónika (a „Háború-Krónika folytatása) jövőre is hetenkint egy ivén, több téppel illusztrálva fog megjelenni. — Az 1879. évi január—júniusi folyam 1 forintért még folyvást kapható. ■ A ,, Vasárnapi Újság“-bál a folyó év elejétől kezdve teljes számú példányokkal szolgálhatunk. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czímszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyest a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadóhivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadóhivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. a.). Szemle. ,,A kis tolvajt fölakasztják, a nagyokat menekülni engedik.“ E közmondás a német néptől származik és nem a magyartól, holott az összehasonlítás a német és magyar nemzet igazságszolgáltatása közt kétségkívül az előbbi javára ütne ki. A látszólagos természetlenség magyarázata abban rejlik, hogy a német ember lelkülete, igazságérzete jobban föllázadt a földi sors igazságszolgáltatásának gyarlósága iránt, vagy mondjuk, kevesebb lelki és fizikai erővel bírt annak elviselésére, mint a drótidegzetű szittyafaj. Ez egybevetés valószínűsége mellett szól a körülmény is, hogy a földi igazságtalanság iránt érzékenyebb, tűrhetetlenebb népek — angol, franczia, német — egyszersmind vallásosabbak is, mert a vallás szülőokai között ama keserű tapasztalás, hogy a földi életben az igazságot hiába keressük, azt majdcsak a síron túl a megvesztegethetlen örök bíró méri ki, — e tapasztalás bizonynyal több helyet foglal el, mint a haláltól való félelem s a túlvilág ismeretlen homálya. És ha ez áll, akkor a jelenleg nálunk uralkodó rendszer számára ki kell állítanunk azt a bizonyítványt, hogy nagy mértékben előmozdítja a vallásosságot. Mert mind jobban meggyökerezteti azt a fájó meggyőződést, hogy nem való az egészen, vagy legalább nem minden esetben, amit a tragédia-írók hirdetnek, hogy az igazság boszóló keze már itt a földön utoléri az ellene vétkezőket. Mert olyan csattanós, olyan égbekiáltó eseteket, minőket erre nézve a mi közéletünk szolgáltat, csakugyan hiába keresnénk más népek történetében. Íme itt van egyebek közt a leglobogóbb eset, a keleti vasút hirhedett esete. Ha a szíves olvasó összehasonlítja az általunk használt hangot, kifejezéseket az ellenzéki lapokéival, elfogulatlanul be fogja ismerni, hogy élességben messze azok mögött maradunk. Nem dolgozunk „erős kifejezésekben,“ nem vetélkedünk a komor Retnával tűzhányásban, melyet, tőlünk való tisztes távolsága daczára, ép e napokban elhagyott a béketűrés. Mi az oly vádaktól, minőkkel illeti a napi sajtó és közvélemény a keleti vasút faiseurjeit, tartózkodni szoktunk, ha csak magunk személyesen nem szereztünk meggyőződést a tények felől. De itt erre már nincs is szükség. Elég nekünk arra utalnunk, hogy a napi sajtó, maga az országgyűlés ellenzéke konstatálta, miszerint itt roppant összegek vesztek el — tíz-húsz millióról van szó — oly módon, melyért a fenyítő törvényszék a szegény, a befolyástalan embert tíz-tizenkét évi megbecstelenítő fogságra szokta ítélni. Az eltulajdonítás itt már oly nyíltan, szemérmetlenül ment, hogy közhiszem szerint itt már utol is lehetett volna érni a kvalifikált magas csempészet vétkeseit— csak akarni kellett volna. Mert notabene a közhír számtalan más oly esetről is beszél, melyeknél bizonyos ugyan, hogy nagy összegek elvesztek, de kideríteni, megfogni az illető ügyes róka urakat nem lehet, mivel hogy azok igen, igen előkelő állásúak, s a mellett már olyannyira vitték a ragadozás művészetét, hogy őket utolérni lehetetlen. Azonban itt már oly vastagon mehetett a dolog, hogy a „kriminálbíróság“ könnyen elbánhatna az illetőkkel, ha a kormányhatalom az ügyet a bíróság elé adná. Követelte is ezt nem csupán a közvélemény, de magában a képviseletben is volt olyan tömb, mely nem odázhatta el magától a kötelességet, hogy követelje, miszerint az ügy tisztáztassék. Mert vagy történt iszonyú visszaélés — melyet a sajtó és képviseleti ellenzék is egyenesen „lopás“ névvel bélyegez — vagy nem. Ha igen, akkor a kormánynak kötelessége a büntető igazság kezét fölszabadítani, sőt egyenesen fölhívni; — vagy nem történt, és akkor azok, akik vádoltatnak, becsületük érdekében tennének, ha ők maguk követelnék a törvényszéki vizsgálatot. De persze nem követelik. Mi több, egyik főbb részes — Wahring — idejében meg is szökött,és ezzel kétségtelen bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy való a megbélyegző vád, melyet a közvélemény emelt ellene és társai ellen. De már most az a kérdés, várjon azért, mert egyet a főbűnösök közül nem lehet megcsípni, menekülni engedjük-e a többit is ? Engedjék meg a tisztelt magasb, előkelőbb állású sikkasztó urak, hogy azt kérdezzük, vájjon ha néhány szegény ördög összeáll, és az éhségtől sarkalva, sötét éjjel egy jobb módú családot kifoszt, a rendőrség nem azonnal fülön fogja-e, ha a rongyos bandának csak egy tagját is megleli valahol? És nem megbüntetik-e ezt, ha a többit nem képesek is kézre keríteni ? Itt pedig egy légió vétkest fölmentenek még csak a vizsgálat alól is, mert egyet a sok közül nem lehet a külföldről beidézni ? ! Hát nemde igazunk van, hogy a jelen rendszernek egyéb fogyatkozásai mellett megvan az az egy érdeme, hogy előmozdítja a vallásosságot ? Mert hasonló esetek nem arra valók-e, hogy a tömegben megérleljék azt a tudatot, miszerint itt e gyarló földi életben nincs igazság, azt csak a felhőkön túli bírótól várhatjuk. Vagy mint egyik nagy költőnk szépen mondja: Budapest, junius 11-én 1879. 24-dik szám. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 12 ft., félévre 6 ft. Csupán a Vasárnapi Újság : Egész évre 8 ft., félévre 4 ft. Csupán a Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft., félévre 3 ft XXV. évfolyam. HIRDETÉSEK DIJA: Egy hatszor hasábozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 15 krajczár, többszöri igtatásnál 10 krajczár. Bélyegdij külön minden igtatás után 30 krajczár Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Hausenstein és Vogler. Wallfisgasse Nr. 10. Moose R., Seilerstätte Nr. 2. és Oppelik A. Wollzeile Nr. 22