Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-14 / 2. szám
2-ik szám. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG | egész évre 12 frt \ & VIL£GKBöNIKÁ-val /egész évre 14 frt) Csupán a POLITIKAI / egész évre 6 frt( & úILÁGKRÓNIKÁ-val ^egész évre 8 frt és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: l félévre ... 6 \félévre ! ÚJDONSÁGOK A félévre ... 3 / \félévre ... 4 Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXVI. folyam. Előfizetési föltételeink az 1880-dik évre az eddigiek maradnak. Egész évre: 4 Politikai Újdonságok....................................... 6 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“val együtt....................................................... 8 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 12 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a ,,Világkróniká“-val együtt ................14 frt. Félévre: A Politikai Újdonságok........................................ 3 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká‘‘-val együtt ............................................................. 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 6 in A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a Világkróniká-val együtt ...... 7 frt. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél czimszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a, szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.*a. ) SZEMLE. A szőnyegen forgó, a hogy úgy mondjuk — folyó politikai kérdések, minden nagy fontosságuk daczára, mellékessé váltak a közbeszélgetésben. A fővárost és természetesen utána az országot, egy végzetes párbaj történet, annak okai, körülményei tartják lázas izgalomban, mely már zajos tüntetésekre is adott alkalmat, s még nem lehet tudni, vajon mine lesz végső csattanása ? A «Függetlenség» szerkesztője, Verhovay Gyula képviselő, okmányokat kezde kinyomatni lapjában, melyek a Végh Ignáczféle nagyon csúfondáros ügyben súlyosan terhelő vádakat szolgáltattak úgy a sajtó, mint a nemzeti kaszinó némely tagja és főleg a kisbirtokosok intézetének élén állott gróf Festetich Pál ellen. Erre az utóbbi helyett egy e kérdésen kívül álló egyén b. Majthényi Izidor egy saját segédeihez intézett levélben megsérti Verhovayt, és őt ekként párbajra kényszerítvén, mellén keresztül lövi. Az esetet súlyosítja a körülmény, hogy a szerkesztő nem is maga írta a gr. Festetich Pál ellen közölt vádakat, és megnevezte azok közlőit, akik azért készek voltak felelni és ha kell, elégtételt adni. Tehát se nem a sértő, se nem a sértett fél közt került párbajra a dolog. Az eset így egészen középkori jelleget öltött, s ha már most az irodalom vagy a közönség is — mert hisz e kettő már nálunk csaknem egy —követné a gavallérok példáját, és egy - egy tanult vivő vagy jövő állna ki az ő kotekájuk tagjai ellen, hát a baj ez átalánossá válhatnék. A közönségben az eset nagy fölháborodást keltett. A közönség a hírlapíró részére állott, és vasárnap, valamint hétfőn este nagy tömegek gyülekeztek a kaszinó épülete elé és ott zajos fölkiáltásokkal tüntettek. E tüntetés ugyan nagyon elütött a 48 előtti úgynevezett macskazenéktől. Ugyanis nem annyira füttyökben, a párbaj hősök eljárását bélyegző szavakban, mint inkább a veszélyesen sebesült iró éltetésében nyilatkozott. Mindamellett katonaság vonult ki az utczára és tán véres jelenetek fejlődnek ki, ha néhány képviselő és írócsillapító közbelépése meg nem akadályozza. Ha már most ezek után az egész mozgalom magvát — kútfejét keressük, azt ez egy szóban találjuk föl: korrupczió — erkölcstelenség. Innen a párbajok, innen a tüntetés, innen az egész forradalmi színezetű izgalom. És arra nézve, vájjon nyerhet-e ez hamaros gyökeres megoldást, alig vagyunk képesek magunkat biztató, megnyugtató kilátásokkal kecsegtetni. A fejedelmek és népek közt politikai jogok kivívásáért keletkező mozgalmak egy napon, egy úgynevezett «charta» kiadásával, lecsillapíthatók, megoldhatók. De a történelem tanúsága szerint a társadalom különböző rétegei közt, az azokban itt-amott mutatkozó erkölcstelenség miatt támadt ellentétek rendesen nem szoktak — mert nem is lehetséges — egy tollvonással kiegyenlítést nyerni. Elítélt politikai nézetek, elvek— megbukhatnak, kapitulálhatnak egy jó órában, békés utánmódon. Az éjnek a nap fölkelése egyszerre véget vethet. A butaság fölött az ész arathat diadalt saját szellemi eszközeivel. De a társadalomban az erkölcsiség ugyanaz, ami az elemi erők a természetben. A miazmákkal eltelt levegőt csak viharok tisztíthatják meg. Ezért látjuk mi aggasztóknak, megdöbbentőknek e tüneteket. De azért nem akarjuk állítani, hogy e szabály alól is ne volna kivétel. Nevezetesen egészen más, ha az elerkölcstelenedés absolut — önkényes — kormányhatalom alatt, vagy ha az egy alkotmányos rendszer keretén belül jelen meg. A szabad szó már magában egy erős elemi hatalom, melynek szele lassanként tova űzheti a lerakodott bűzhödt légáramot. Reméljük, hogy így lesz nálunk, mert nemzeti létünknek sem alapjai, sem tetőzete nem oly erősek, hogy orkánszerű kitörések vészes rohamainak rendületlenül ellenállhatnának ! A napi sajtó rendesen tárgyhiányból szokta elővenni a pártalakulások kérdését. Miután azonban jelenleg a szűkebb és tágabb ■ haza és kiváltképen a külföld elég érdekes tárgyat kínál a fejtegetésre, azt kell gondolnunk, hogy a kormánypárt és az ellenzék közt fölmerült vita egy újabb fúzió —pártegybeolvadás — iránt nem üres akaródzás nyilvánulása. A kormány a maga legtekintélyesebb „nemzetközi“ (érsd német ajkú) közlönyében megcsörgeti a kukoricát, tárczákat kínálva a ellenzéki töredékeknek, a pártonkívülieknek és az egyesülteknek. Azt mondja e közlöny, hogy az ellentétek úgy sem elviek, vagy legalább nem többé azok, mert a keleti kérdés egy huzamos időre megoldva, a közgazdasági kiegyezés elintézve, megszűntek tehát az okok, melyek az első fúzió kezdetén oly nagy kormánypártot szakadásra kényszerítek. Jó lenne tehát, ha az eltévedt báránykák visszatérnének az egyedül üdvözítő anyaegyház kebelébe. Elismeri, hogy most a közérdek azt kívánná, miszerint az egy alapon álló tehetségek egyesüljenek, mert szerinte körülbelül nincs is egyéb hiba, mint az, hogy néhány tárcza oly egyének kezeiben van, akik annak kezeléséhez— szakismeret és atalán magasabb szellemi képesség hiányában — nem értenek. Ez elég őszinte vallomás egy kormánypárti közegtől és hízelgő a meghívott ellenzékre nézve, hogy jöjjenek segítségére a szorongó hazának tehetségeikkel, mert a hazát nemcsak a jó erkölcsök hiánya, de a tudatlanság is elveszítheti, még jó erkölcsök mellett is. Az ellenzéki közlönyök azonban erre azt felelik, hogy szívesen befogadják a jelenleg uralgó kormánypártot a szavazó többségnek, de kormányt majd csak ők maguk alakítanak. Erre viszont a kormánypárt visszafelel, hogy de már bsz ő nem kapitulál. Ha kellenek a székek, és nem akartok osztozkodni, hát jöjjetek és vegyétek el. Tehát még élni kell a dolognak. A harc az egyelőre tovább foly. Nagyon mérges, sértő hangon is folyt az eddig, semhogy egyik vagy másik fél engedjen, s egyszerre létrejöjjön az egyesség.