Politikai Ujdonságok, 1881 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-04 / 18. szám
18-ik szám. Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG /egész évre 12 frt'\ 6 « / és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \ félévre ... Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4. Budapest, május 4-én 1881. a VILÁGKRÓNIKÁval / egész évre 14 frt. Csupán a POLITIKAI / egész évre 6 frt\ \ félévre ... 7 « | ÚJDONSÁGOK:1 félévre ... 3 « \ a VILÁGKRÓNIKÁ-val I egyz .ie 8 írt 1 fél évre ... 4 Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. | Szerkesztőségi iroda : Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXVII. folyam. SZEMLE. A nagy óriás Oroszország, a ki- és befelé egyaránt zsarnokoskodó, erőszakoskodó, dölyfös hatalom, erőnek erejével azt akarja, hogy Európa szánakozzék és könyörüljön meg rajta. Tekintsen rá mint egy magával tehetetlen, a vásár közepén siránkozó, nyomorék tagjait mutogató koldusra, és enyhítsen keserves állapotán. Igen bizony. Ez az Oroszország, mely rendszeresen, titkosan bár, de hivatalból űzte a lázítás, bújtogatás mesterségét a maga határain kívül, és épen nálunk is, Horvát- és Csehországban, a felvidéken, azután meg Szerbiában, Bulgáriában, az egész Balkán félszigeten, és sikerült neki összeesküvéseket, forradalmakat, fegyveres fölkeléseket szítani Szambulban, Herczegovinában, Bulgáriában, mely iskola- és imakönyvekben csempészte be és terjeszte más uralkodók birodalmában a forradalom kovászát, csábította hűtlenségre az alattvalókat — ez az Oroszország most nem menekülhetne a szellemektől, melyeket fölidézett, azért könyörög az európai hatalmak ajtain, hogy szabadítsák meg őt a nihilizmus veszélyeitől... Azaz hogy annyi átlátszó finesz van még benne, hogy úgy állítja oda az ő baját, mintha az elterjedt ragadós járvány, és közös volna a többi európai hatalmakkal. Igaz, hogy ittamott, kivéve tán a mi boldog árkádiai monarchiánkat, mindenütt vannak fölforgatásra törekvő forradalmi elemek. Párisban közösök (kommunisták), Londonban, Berlinben szoczialisták, Olasz-, Spanyolországokban republikánusok — de ezek egyelőre igen elméleti téren mozognak, és alkotmányos úton igyekeznek czéljaikat valósítani. Ők azon órát készítik elő szellemi eszközökkel, melyben majd — hitük, reményük szerint — az egész emberiség egyet gondol, és akkor erőszak és vérontás nélkül alapítják meg a teljes egyenlőség és örök béke országát. És való az is, hogy ezek sem tréfálnak és az alkotmányos szabadságot ugyancsak szabadelvűig magyarázzák. Olykor, ha alkalom kínálkozik, mint például Párisban 1871-ben — egy kissé alá is gyújtanak a fönnálló társadalmi rendnek, dinamit helyett leginkább petróleumot használva, ami nem kevésbbé alkalmatlan és ördöngösen gyökeres füstölő szer. Békeidőben pedig hogy miként magyarázzák a sajtószabadságot, arra nézve ízelítőül szolgáljon példának okáért egy nem rég Londonban «Vér, golyó és szurony» czím alatt megjelent röpirat, melyből a lapok még kivonatokat is közöltek, és a melynek tartalma nem más, mint egyenes fölhívás arra, hogy Anglia férfiai és asszonyai szerezzenek puskát, golyót, szuronyt, dinamitot, hogy ezek segélyével Viktóriát (a kecses királynőt — the gracious queen —), a pokol fenekére küldjék; a grófokat, herczegeket és egyéb «pénztolvajokat» pedig a város földalatti csatornáiba dobálják... . Ez bizony hát elég határozottan hangzik. De mindamellett Anglia alkotmánya és közrendje e mellett igen jó egészségnek örvendenek, a kormány és parlament abban a nézetben látszanak lenni, hogy ezek az elemek egyszer valamikor veszélyesekké válhatnak ugyan, de jelenleg még nem azok, azonban mindjárt valamivel veszélyesebbekké lehetnének, ha a kormány erőszakosan üldözni, büntetni kezdené őket, s mártírokat csinálna belőlük. Szóval házi bajok nélkül nincs egy ország sem, de mindegyik igyekszik a maga háza elejét elsöpörni, és nem viszi szennyesét a szomszédba. Hébelóba egy-egy pisztoly, puska elsül valamelyik európai fejedelemre, de a merénylők elleni vizsgálatból soha sem sült ki, hogy «nemzetközi» forradalommal volna dolgunk, mint ezt Oroszország szeretné velünk elhitetni. Mindegyiknek megvan a maga saját módja és eszköze, hogyan végezzen a maga vad darázsfészkeivel. Annálfogva az európai nagyhatalmak, nevezetesen Angol,Franczia és Olaszországok nem érzék magukat indíttatva, hogy elfogadják Oroszország indítványát egy nemzetközi kongresszusra, mely tanácskoznék és határozna a forradalmárok ellen kölcsönösen foganatosítandó szabályokat illetőleg. Az uj czár diplomácziája tehát ez első nemzetközi lépésével csúfot vallott. A diadalban nekünk ugyan semmi részünk, mert az tisztán a polgárosulás élén haladó fönnebbi három hatalmat illeti. Ami minket illet, mi szorongva hallottuk, hogy Bismarck kész lett volna támogatni Oroszországot. És accessorium sequitur principali — mi kénytelenek lettünk volna engedni a berlini Zeusz vastag szemölde hunyorításának. De szerencsére egy kis ijedtséggel megmenekedtünk, így is ezer hála istennek. A nihilisták kivégzése után is eltelt már néhány hét, és még semmi bizonyos nem hallatszik az iránt, hogy az uj czár, miután boszút állott atyja gyilkosain, alkotmányadás kísérletével szándékoznék menekülni házi fogságából — amivel tán keveset is mondtunk, mert hiszen ez több annál. Ez valami középféle a házi fogság és siralomház között. A nihilizmus a rettenetes végrehajtás ténye után sem rémült meg, egyre-másra szegezteti ki Pétervárott és Moszkvában újabb kiáltványait, s fenyegető leveleket, halálítéleteket képes a czár zsebébe, vánkosa alá, asztalára csempésztetni. Pedig ha egészen elhallgatott volna, abból sem lehetne okvetlen kimúlására következtetni. Lám tavai is, a Lorisz Melikov ellen intézett merénylet után milyen mélyen és hosszú ideig tudott hallgatni, hogy megtéveszsze, bizalomra hangolja a kiszemelt áldozatot. De ezúttal csakugyan más eljárást kíván is a helyzet. A nihilizmus meg akarja mutatni, hogy nem rémítette el a czár eddigi konoksága, s tudatni akarja vele, hogy nem adja föl a harczot. És hogy a czár fél, mutatja, hogy nem mer kijönni palotájából, sőt még a fővárosban sem mer lakni. És ez oly állapot, hogy sohá nem lesz tartható. A czárhoz nem illik e borzszerű életmód. Vagy ne menjen valaki csatába, vagy ha oda megy, ne bújjék a szekér alá. Ha a czár le akarja tiporni a nihilizmust, ha küzdeni akar ellene, ne mutassa, hogy fél tőlük. Köpeny alól füget mutatni — legkevésbbé illik egy orosz czárhoz. A francziák megkezdték hadműveleteiket Tunisz, illetőleg egyelőre a krumliek ellen. Ezek Tunisz és Algír között olyanforma hegyes vidéken laknak, mint Montenegró, mely a védelemre szerfölött alkalmas. És hozzá, a lakosság igen harczias, amit már az a körülmény is bizonyít, hogy e csekély számú nép mindez ideig meg tudta őrizni függetlenségét, amennyiben nemcsak hogy a bejnek semmi adót nem fizet, de még olykor inkább ez utóbbi kedveskedik nekik némi ajándékkal. Azt már pedig láttuk Dalmácziában, mit tesz az, sziklafalak ellen harczolni, melyeket vitéz nép védelmez, mint otthonát. Hogy pedig a krumirek mennyire el lehetnek szánva a harczra, mutatja a körülmény, mely szerint a férfiak csak maguk maradtak otthon. Nőiket és az apróságot elküldték a szomszédba. A francziáknak tehát kemény diót kell föltörniök.