Politikai Ujdonságok, 1885 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-10 / 23. szám
23-ik szám. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG Jegész évre 12 frtl VTT Xr’VPISMTív á ,i J egész évre 14 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: 1 félévre ... 6 . Ja V1LAbrKKON1JiA'Tall félévre ... 7 * Csupa11 r^ ® MU VILAGKRÓNIKÁval 1 évre ® frt ÚJDONSÁGOK: 1 félévre ... 3 « J l félévre 4 « Kiadóhivatal, Budapest, IV., egyetem-utcza 4. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. Szerkesztőségi iroda Budapest, IV., egyetem-tér 6. XXXI folyam, SZEMLE. Az osztrák választások, mint előre látható volt, szokatlan hévvel folynak le, de nem a várt eredménynyel a Taaffe-kormányra nézve, amennyiben a remélt kétharmad többségre legfölebb az ülésszakok folyamán netán előálló keveredő- és ennek folytán kibontakozó új pártalakulások folytán lehet kilátásuk. Mert hiszen a fenekes fölkavarodás zagyvasága, mely a megszámlálhatlan töredékbe szakadozás folytán előállott, már tetőpontját éri, és az tartós állapot — nem lévén normális — természeti törvényeknél fogva sem lehet. Ahol a pártok nemzetiségek szerint sorakoznak, ez már magában a legnagyobb veszedelem a parlamentarizmusra, mert a nemzetiség nem ellenfél, hanem ellenség, azt nem egyéni fölfogásból eredő s esetleg a körülmények változtával módosulható elvi különbség választja el a másiktól, hanem flegyeztethetlen, állandó faji érdek, mely nem ismer alkut, amíg csak él, mely nem adja meg magát, csak ha már meghalt, vagy magáról lemondott, ami egy a halállal. Ausztriában pedig már nemcsak a nemzetiségek szerint alakulnak a pártok, hanem azon túl felekezet, osztály, sőt foglalkozás, végre még társadalompolitikai elvek szerint is. E szerint vannak itt osztrák és nagy németek, szlávok, s ezek közt: a csehek, új csehek, lengyelek; vannak konzervativok, feudál arisztokraták, szocziális olajcseppel és a nélkül; demokraták, úgynevezett«kormánydemokraták» és parasztpártiak ; vannak klerikálisok, kik közt a Greater- féle külön árnyalatot képez; vannak földesek — agráriusok, — köztük szabadbirtokosok; ezekkel szemben tőkepénzesek tőzsdei szabadelvűséggel; végül czentralisták, föderalisták, alkotmányosok stb. — és legeslegujabban antiszemiták, akik mindjárt s egyenest a fővárosban rendezett fiatalos verekedéssel avatták föl az osztrák pártok sorozatába való belépésüket, s ezzel túlárvereltek minket, akik még eddig a főváros magas kultúrás előkelőségét semminemű választási dulakodással nem kompromittálták. Most már telhetik benne kedvük a bécsi német lapoknak, akik ennekelőtte untalan a fölött búslakodtak, hogy mekkora náluk a közöny a választásokon, s az osztrák népség voltakép nem bir fogalommal a felől, mi az alkotmány, s nagy erőfeszítésekbe kerül őket a szavazó medenczék elé korbácsolni. S szintúgy folyt az éhnyáluk, olvasva a mi jó bokszű választási csetepatéinkról, s irigyelték azt a szenvedélyes nagy érdekeltséget, mely közel ezeréves szokás után a mi választási mozgalmainkat jellemzi. Nos hát végre beletüzelték magukat a nagy buzgóságba egész a verekedésig, s amint írják, nemcsak hengerkalapok, de benne levő némely szögletes fejek is rendőrellenes érintkezésbe jöttek elszántabb választói öklökkel. Csakhogy ugyanazon lapok, melyek ez angolos és magyaros látványosságot áhították, olyan képeket vágnak hozzá, mint a feldőlt fazekas, mikor a vásárra vitt edényeinek száma megsokasodik. Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Köztudomásúlag ugyanis a bécsi sajtó szinte egészen oly kezekben van, melyek az antiszemita mozgalmat személyek ellen intézettnek látják. De ami Ausztria lakosságának egyetemét illeti, kiváltképen pedig a németeket, ezeknek még kisebb bajaik is nagyobbak az antiszemitizmus «fölvonulásánál». Már csak azzal vigasztalják magukat, hogy közéleti viszonyaik bonyodalma most már épenséggel átláthatlan, és nem tudhatják, voltaképen mi rejlik alatta. Hát ha épen e sokféleség, tarkabarkaság biztosítja az állam összetartozását ? Egy dolog bizonyos, és ez az, hogy bármiféle elemekből álljon össze a többség, a mindenek fölött álló hatalom, a dinasztia, csak azon föltétellel adja át kezébe a hatalmat, ha az az állameszme őszinte, hű és biztos föntartására vállalkozik és arra képesnek mutatkozik. A szlávság és az élükön álló csehek, lengyelek, úgy látszik, tanultak már annyit és bírnak annyi politikai érettséggel, hogy belátják, miszerint az ő sajátlagos faji egyediségük kizárólag csak az osztrák-magyar monarkhia keretén belül bir létképességgel, és pedig csakis alkotmányos rendszerben, mert ha a bonyodalmat karddal kellene ketté vágni, ha nem maradna más hátra, mint az abszolutizmus, hát akkor ez a legújabb abszolutizmus megint csak német lehetne, miután a «korona és a kard» a monarkhiában még mindig német és e hagyományát nem vetketi le, vagy ha igen, hát akkor inkább követhetné a jelszót, melyet egy bécsi életlap nem rég kedélyes versben kiadott, és amely hangzik olyképen, hogy — «ha már épen csehül kellene tanulnunk, hát akkor csak inkább tanulni fognánk «magyarisch». Ausztria kormányzása mindegyre nehezebbé válik, és rendkívüli okosságot, államférfim ügyességet kíván, de tán mégsem lehetetlen. Az egységes nagy Magyarország már magában is erős, összetartó külsője a szétágazó zápoknak, azonkívül pedig a szláv elemek is mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy e monarkhiára szükségük van, s ekként csak a németséget szállhatná meg végelkeseredés esetében a kifelé törekvés vágya; de ez sem valószínű, mert Bécs hagyományos németsége, központisága nekik még mindig csábosabb helyzetet biztosít, mint a nagy németségben való elolvadás. És végre, ha akarnának is elszakadni, a szláv és magyar gyűrűt nem bírnák áttörni. E szerint csak meg kell maradniok továbbra is abban a «mártásban», melynek voltakép ők voltak eredeti szakácsai, tehát meg is ehetik, amit maguknak a századok konyháján készítettek. Budapesten a fővárosi egylet indítványa folytán mozgalom indul meg azon czéllal, hogy a főváros képviselőinek száma öttel megszaporíttassék. Az indok érve a lehető legnyomatékosabb, miután kérlelhetlen számvetésen alapul. Azon időben, midőn az országgyűlés a főváros képviseletét nyolczra szabta, ami azóta egygyel szaporodott, az akkor még két testvérváros lakossága alig érte el a 150 ezeret. Azóta e szám megháromszorosodott. Miután az 1848-iki választási törvény szerint az országban 80 ezer lélekre esik egy képviselő, az akkori alkotmányozó gyűlés valószínűleg a főváros fontosságára és remélhető gyors növekedésére való tekintetből dúsan mérte ki a főváros képviseletét, a szám szerint megillető 5 helyett azonnal 8 képviselőt adván neki. A főváros gyorsan felelt meg a várakozásnak, és ma már közel félmilliónyi lélekszámhoz képest követeli képviseltetésének számbeli fölemelését. Ha a növekedés aránya megmarad, valószínű, hogy tíz év múlva, mire a tervezett nagyszerű építkezések befejeződnek, Budapest eléri Bécs jelenlegi nagyságát, annálfogva méltányosnak és igazoltnak látszik a fővárosi egylet által indítványozott számot most már minden lealkuvás nélkül megszavazni. Ebben a tényben uralkodó európai fölfogás szerint demokratikus törekvés mutatkozik ugyan, aminek ma nincs valami csábos hangzása nálunk, de csak addig, míg valamely sajátlagos kérdésnél be nem bizonyul, hogy a a tervezett javaslat nemzeti létkérdés szempontjából is ajánlatos. Márpedig az egyszer kétségtelen, hogy a városok nálunk kétféle üdvös irányban hatékonyak: egyfelől emelik a közművelődést, másfelől pedig hatalmas gyors ütemben magyarosítanak is. Mindkét ténykedés pedig a nemzeti lét erősödését mozdítja elő, és e szerint a demokratikus irányzatot nálunk a nemzeti érdek szempontja támogatja. Annálfogva e kérdésnél szinte fölösleges a demokráczia elvével védekezni, nehogy utóbb megbokrosodjék az új felsőház, mely, úgy lehet, alig várja, hogy próbára tegye erejét, és bejelentse, hogy