Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)
1877-03-11 / 11. szám
közleményt nem szabad csatolni, ezen rendszabályon túl teheti magát az ember, daczára az erős tilalomnak. Hatásosabb eszköz mutatkozik a postajövedék emelése czéljából, ha az 500 frtig terjedő készpénz-küldemények szállítása végkép kizáratnék a postaüzletből, s ehelyett a pénzutalványok használatára utasíttatnék a közönség. Ez eset beálltával csakhamar észlelhetővé válnék a levél posta jövedék dús emelkedése. * H hasonlókép kommentár nélkül közöljük azon czélszerű berendezést, mely a hamburgi postahivatal levéltovábbító osztályának munkakezelését tetemesen könnyíti. A hamburgi 1-fő, vagyis főpostahivatal előcsarnokában három egymás mellé alkalmazott levélgyűjtő szekrényt találunk, külön felirattal : I. Németország és az osztrák-magyar birodalomba szóló levelek szekrénye. II. Külföldi levelek szekrénye. NT. Nyomtatványok és minta küldemények szekrénye. Ugyan igy találjuk a külön országok és világrészekbe szóló levelek szekrényeit a new-yorki főpostahivatalban alkalmazva. Ezen berendezést méltatnunk kell, a közönség által szabályosan igénybe lesz véve, és tetemesen könnyíti a levélexpeditiót, mert a szekrényekbe dobott küldeményeket nem kell külön osztályozni, a nyomtatványokat és árumustrákat nem kell a levelektől elkülöníteni, általa a kezelés könnyen és gyorsan eszközölhetővé válik. Habár a mondott amerikai postahivatalban keveset törődnek azzal, ha valaki például az Ausztriába szóló levelét a chinai szekrénybe dobja, vagy viszont chinai levelét az osztrák levélgyűjtő szekrénybe helyezi s igy a közönség tévedése akadályokat támaszthat a levélszállítás pontos eszközlésében, az említett hamburgi levélgyűjtő szekrények czélszerűségét előttünk még sem változtatja meg, mert daczára hogy a közönség el is tévesztheti a mondott szekrényeket, az még sem fordul oly gyakran elő, s nem is hátráltatja a levélosztályozás könnyűségét és gyorsaságát oly nagy mérvben. * Hazai postamesteri egyesületünk decentralizatióját a „Die Post“ legutóbbi száma szintén kárhoztatja, amennyiben Debert Györgynek a „Budapestei" Post-Zeitung“-ban legutóbb megjelent czik-kére reflektál és meglehetős érvekkel megdönti Debertnek véletlen szóhalmazát. Debert tudvalevőleg a decentralizatiót sürgeti, s fölhozza indokul ama nehézségeket, melyek az egyesület tagjainak megjelenését gátolják a budapesti közgyűléseken. A „Die Post“ persze belátja ezeket, hanem szétforgácsolva látná az ily áldozatok elkerülésével hazai postamesteri egyesületünket, mert úgymond, csak a központban lehetséges ez egyesületet hathatós tevékenységbe hozni, hogy az imponáljon, és tevékenységével sikert arasson. Andre Post“ egyszóval nevetségesnek találja a decentralizatiót, s azt hangsúlyozza, vajha túl a Lajthán végre valahára szintén központosíttatnának a postamesteri egyesületek, hogy azok összműködése által czéljaikhoz közelebb jussanak. Nem árt eme sorokat szintén tudomásul vennünk. Szolgáljanak egyszersmind ujjmutatásul arra nézve, hogy egyesületünk szétmálása által oda jutunk, hol egyesületünk megalakulása előtt voltunk. Jobb volna oda irányítani figyelmünket, hogy mikép lehet központosított egyesületünknek különböző czéljait elérni. Ne az egyesület alakjával bíbelődjünk, mert jól van az központosítva, csak iparkodjunk hivatását érvényesíteni. A postamester. A postamester egy csodabogár, Egy szárazföldi százkezü habarcz, Úgy úszik, csapol a bal tengerében És úgy vergődik a hullámokon — Sorsának zajgó bősz hullámain, Miként a tenger százkezü polipja. — Mért százkezü és mért ő szörnyeteg ? — Kérded türelmes nyájas olvasó — Valójában biz ő nem szörnyeteg S nem száz, de két kezű, miként te vagy, De szörnyetegnek véli a közönség És százkezűnek látszik ő — ilyennek kell lennie foglalkozásiban. Ő szörnyeteg, mert annyi szörnyű dolgot, — Mint ő felőle hírlap elbeszél — Ki elkövessen, nincs oly földi lény. — És százkezü habarcz, mert hálául Azon sok szép elismerésért, Azon sok szép hízelgő czimekért, Mit jobbra balra ő naponta nyer: Miként a cséplőgép, úgy dolgozik. Elnézheted, midőn a posta megjő, Mint hullámzik özönnel a levél — És hírlapár gépgyors kezében — (Bizony ma holnap szellemekké válunk S magunk is egy üres fiókba szállunk Fis ott kopogva kullogunk majd, Nem erezünk bajt és nem hallatunk jajt !) A kopogásba és kalamolásba Már csak jóformán beleszokhatunk Hisz ezt miveljük reggeltől napestig És éjszakákon ezzel álmodunk. A postamester egy lógómatyi örökmozdony (perpetuum mobile) Ül. áll, lehajlik, felgebeszkedik. Előre, hátra, jobbra, balra ugrál. Hegyes késével, hosszú ollójával Szúr, vágós fiókját egyre húzza, tolja. 42 A nők alkalmazása, a postaszolgálatban. A nő emancipatio napról napra jobban foglalkoztatja a nyugat-európai államokat. Az államok és a társadalomban ugyanazon jogokat és kedvezményeket akarják a nők részére biztosítani, mint a minőkkel a férfiak bírnak. A közhivatalok között a postaszolgálatot tartják legalkalmasabbnak a nők számára. Az egyes külföldi postaigazgatások különböző álláspontot foglalnak el a nők alkalmazására nézve; mielőtt erről értekeznénk, három főkérdéssel találkozunk, melynek megvilágosítása elkerülhetlen : I. Bírnak-e a nők ama szellemi és testi képességgel, melyet a postaszolgálat számos teendői megkívánnak ? II. Erkölcsi és társadalmi állása összeegyeztethető-e állásukkal a postaszolgálatban ? III. Fenforog-e a postaintézetnél a nők alkalmazásának szükségessége vagy pedig rendkívül czélszerűnek mutatkozik-e alkalmaztatásuk? Alig létezik oly tekintély a tudományos téren, mely a női nem szellemi vagy anyagi képességét a közhivataloskodás tekintetében kétségbe bírná vonni. A női jogok tehetségeim előhajczosa, Stuart Mill, híres angol bölcsész : „The subjection ofvoj men“ czimű munkájában bizonyítá már be ezt. Stuart Mill a női nem politikai egyenjogúsításának indokolásában ama történeti tényekre utal, hogy nők, mint a kasztíliai Izabella, Erzsébet Angolország- i Bélyegzőjének tompa tamburája Hozzá megadja a kellő morajt . . . Kapkodni kezd majd, mind a két kezével, Csapolva kelti a forgó szelet A postamester — mint egy százkezü gép, Mint egy forgó vitorlás szélmalom — ... És szárnyra kelve hírlap és levél, Egy széles és magas sokrétegű Fiókos állvány sok sötét kajütje, — Hangoztatván a szellemek zenéjét: — „Kip—kip—köp—köp“— gyorsan megtelik. Kan, Mária Terézia és az oroszországi Katalin kormányzói magas hivatásuknak rendkívüli tett erő és bölcseséggel eleget tehettek. Mialatt a történet a társadalom felsőbb köreiből hozza példázó magyarázatait a nők tettereje és szellemi fensőségükről, addig a mindennapi tapasztalás a nép legalsó rétegeiből meríti azon meggyőződést, hogy a nők mindenben igen hamar fel tudják magukat találni, másokkal jól el tudnak bánni, érzékük a finomságot és ízlést jobban eltalálja, szóval hasonló, de sőt magasabb tehetségük jeleit tanúsítják gyakran, mint a férfiak, holott ezek tán több logikájuk következtében a nők fölött szellemi előrangot tulajdonítanak önmaguknak. Ezen jellemzésnél nem szabad tekinteten kikivül hagynunk, hogy a női tehetség sem születik — homo non nascitur — hanem lesz — sed fit — s igy azt a nevelés által kell fejleszteni. A lányok majdnem minden országban kevésbbé képeztetnek ki valamely önálló iparágra, nevelésük inkább a asszony és az anyai hivatásra szorul. Közelebbről itt nem vizsgálhatjuk, hogy a női nem nevelése helyes irányt választott-e magának a mondott értelemben; álláspontunknál fogva a mellett tartunk leginkább, hogy és mennyire elegendő a női nem mai szellemi képzettsége a postaszolgálatban támasztott követelményekhez képest. Éde nézve azt állíthatjuk, hogy a felsőbb állomásokra kevésbé alkalmasak, a postaszolgálat végrehajtására pedig csak korlátok között. A felsőbb állomások nagyobb szellemi képzettséget követelnek, márpedig tudjuk azt, hogy fejlődésünkben annyira nem haladtunk előre, miként a nők ebbéli genialitását próbára tettük volna. A nevelésnek más irányba kell igazodni, hogy a nőknek ez állomások elnyerésére hasonló jogosultságot tulajdonítsunk. A postaszolgálat végrehajtásánál pedig a nők testi képességének kérdése jön előtérbe. A medikai tudomány által, kísérve a mindennapi tapasztalástól, kétségen kívül helyeztetett ugyan, hogy a női nem természeténél fogva bizonyos dolgokban nem csekély kitartó képességgel van fölruházva, azonban testalkatuk kisebb ideg- és izomerőre mutat, mi a postaszolgálati tevékenységre hátrányos befolyással bír. Feltekintünk itt a postaküldemények csomagolása, a szállítmányok elrendezése stb. alsóbb munkálatoktól, főkétt figyelemre kell méltatnunk mindazon sürgős teendőket, melyek a posta expeditiókkal járnak, és gyakran éjjel is igénybe veszik az emberi erőt, ugyanynyira, hogy a férfiakat is végkép kimeríti, hát még a nőket. A physikai anyai kötelmek a postaügy technikai részével nehezen hozhatók összhangzásba, mit különben mindenkinek diséret ítéletére bízunk. * S Köt, burkol, raggat, gyertyát gyújt, pecs tol, Old, bont, tép, szakgat, a gyertyát eloltja, Arábiát mézgát és enyűt ízlel nyelvével, — orrával pedig Spanyol viasz füstöt szi rá — vegyítve A nyomdafesték finom illatával És a forgó had felvert lábporával. Majd ír, porzót hint, számol és beszél, Pénzt ad és vesz be, számlál és fizet, Pénzt vált és vizsgál, majd lármát csitít, Türtőztet és kér, s hogy ha kell, veszekszik, Vagy szépen oktat, mint buzgó tanár, Magyarázza a magyarázhatókat. — E közben mappát, könyveket kukucskál, Mohón kutatva a dijmegszabolt távolság jegyzők labirintjait. Hogy e dolgában izadság verejték, Gram számra omlik róla, — mondjam-e? — S nincs érkezése azt letörleni, Amig egyetlen hűséges barátja: A falióra ütve a hatot, Hálaadással ajtaját bezárja. — De ekkor is hamar volt még örülni Nem ért véget még a zaklatás, Ezután jőnek a dörömbözők, A kopogó elkésett szellemek,