Posta-Közlöny, 1877. január-december (11. évfolyam, 1-50. szám)
1877-04-22 / 17. szám
Budapest, 1877. április 22. 17. szám. Tizenegyedik évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztői iroda és kiadó-hivatal Gránátos utcza 1. sz. III. emelet, 12-dik ajtó. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez intézendők. ■ ■ ELSŐ MAGYAR POSTAI SZAKLAP, a magyar-, horvát- és szlavonországi postamesterek egyesületének és a magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének orgánuma. (Előfizetési ár: Egész évre 7 frt . Fél évre 3 ,, 50 Negyed évre 1 ,, 80 Egy szám 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. A megbízások, megrendeléseit Tiller Mór és testvére czime alatt küldendők. Felelős szerkesztő: JOANOVICH GYÖRGY. Társszerkesztő: PAULAY J. ZS. Főmunkatárs: TAKÁTSY JÓZSEF. . ......................................... . Egyesületi ügyek. MEGHÍVÓ. A magyar postahivatalbeliek segély- és gyámegyletének rendes évi közgyűlése folyó évi május 23-án Budapesten reggel 9 órakor a postapalota tanácstermében fog megtartatni, melyre az egylet tagjai ezennel tisztelettel meghivatnak. Budapest, 1877. április 15. A választmány. A budapesti postaigazgatósági kerületben kerületi képviselőségre eddigelé a következő tagtársak nyertek szavazatokat : Balás Sándor paksi .... 6 Herdlein György kalocsai . . 3 Zarubay Ferencz szegszárdi . 2 Dezsényi Károly aszódi . . 2 Hátfalvy József solti ... 1 Liszkay Gyula promontorium. 1 szavazatot. Balás Sándor, két. választó elnök. A pozsonyi kerületben eddig a következő tagtársak nyertek szavazatokat: Klemm Béla körmöczbányai . 6 Vladár József óstubnyai . . 4 Nécsey József verebélyi . . 2 Kiss Jenő privigyei .... 2 Hanzély József znyóváraljai, Némák János trencsényi, Báró Mednyánszky rakoviczi, Kopcsányi Pál vágbeszterczei, Dambeck József turocz szt. mártoni, Boleman János lévai, Korontály Ferencz szemezi, Borkovszky Ferencz sasvári, és Mayer Károly szakolczai postamester egy-egy szavazatot. Máig 4 új kartárs küldötte be hozzám az aláírt tagsági nyilatkozatot. Ez alkalommal kérek felvilágosítást, hogy mi oknál fogva maradtak ki az 1877-iki postanaptárban foglalt tagok jegyzékéből azon urak nevei, kiket én egyesületi tagokul beírattam és pedig: Fekete János érsekujvári, Albrecht Rezső beczkói, Sárpi János ipolysági, Gröbl Ferencz bergi, Bouquet Adolf somorjai, Orosdy Béla zólyomi, Janovszky József zsarnóczai, Szép Lőrincz püspöki postamester és Marberger József ipolysági postakezelő*) Körmöczbánya, 1877. április 19. Klemm Béla ___________ ker. vál. elnök, — Sorsjáték — Szerkesztőségünk ivén a magyar postamesterek és kezelők nyugdíjalapjára rendezendő sorsjátékhoz nyeremény tárgyakat és a nyeremény tárgyak megvásárlására készpénzt adományoztak .**) *) A kérdéses névsort a titkár által beküldött jegy-zék szerint nyomattuk. A nevezett urak azonban, ha tagilletékeiket befizették szavazhatnak s egyesületi tagokat tekintetnek. (Szerk.) **) A nyeremény tárgyak akkor fognak átvétetni és Ran József budapest ferenczvárosi m. k. postamesternek elhelyezés végett átadatni, midőn a kérdéses sorsjáték ren-dezését a nagyméltóságu m. kir. pénzügyminsterium enge- j délyezni fogja. (Folytatás.) 4. Tiller Mór és testvére, két nyeremény tárgyat 20 frt értékben. 5. Zilahy Sámuel könyvkereskedése, 4 kötet bekötött munkát. 6. Táborszky és Porsch, 100 darab zeneművet. 7. Posner Károly Lajos 3 drb térképet. 8. Légrády testvérek 15 kötet munkát. 9. Kertész Tódor 3 nyeremény tárgyat. Készpénzben adakoztak: Szűcs Gusztáv vasúti hivatalnok 1 frt 50 kr., Welkow József huszár főhadnagy 1 frt 50 kr., Hűvös Károly járásbiró 2 forintot. Kárpáthegyek alja, 1877. ápr. hó 2- án Tekintetes szerkesztő ur! megbocsát, ha becses lapja hasábjait saját érdekemben óhajtom igénybe venni, mert az ügy, melyet előadni fogok, bár engem ugyan legközelebbről, de közvetve minden állampolgárt egyaránt érdekel és veszélyeztet. Nem tartozom ama testülethez, melynek ön a sajtó által védnöke, azért bocsássa meg, ha netalán vétenék a szabályos kifejezések ellen. De, hogy a dologra térjek át e hosszas bevezetés után, kimondom, hogy én egy a postaintézet által szerencsétlenné tett egyén vagyok, ki amaz intézményt közelebbről soha sem ismertem, vele semmi összekötésem nem volt, azért esik oly nehezemre, hogy engem boldogtalan bujdosóvá tett. Boldogtalanságom története ez. Miként előttem sok mások a theologiát bevégeztem s felszentelésem előtt elvettem egy örökké nevetőszemü hajadont, s kevés fáradsággal meglehetős parochiára jutottam, hol boldog családi életét reméltem élni, s miért ne, meg volt nekem erre minden kellékem, jó állomásom, jó buzgó híveim, kedves Örökké mosolygó szarnu barna feleségem, úgy szerettük egymást, hogy én 4—5 évig a 7-dik menyországban képzeltem magamat, azt hittem, hogy nálamnál boldogabb ember nincsen a föld kerekségén. Ámde a sors könyvében nem úgy volt az megírva. Nem egyszerre csak a hatodik évben elkezdett velem rendelkezni, elkezdett makronczoskodni, akaratoskodni s csakhamar a mindenrk által ki-sgyert patriarchális idyllis életemre borús fellegek vonultak, s egy évig tartó háborúságnak válás lett a vége. Önök nem tudják, de az úgy van, hogy ha a görög szertartási lelkész neje meghal, többé nem házasodhatik, ha elválik oda a parochia is, így jártam én is, tőllem is elvették a parochiát s tettek káplánná évi 20 frt fizetésre, ennyiért keresek most egy vén herére. És a földi boldogságomat ki rabolta el ? ki tett engem parochusból káplánná ? ki tett engem boldog szorgalmas családapából, ledér életunt komondorrá? ki rabolta el nőmet, fiamat? ki gyűlöltedé meg velem a tudományt, a békét, a hazát és a nemzetet melynek fia vagyok ? M tett ily nyomorulttá? A posta. — Volt az én nőmnek egy postamester rokona, gyakran bejárt ő oda heti vásárok alkalmával, s látta, hogy ott nő hivatalnok is van s ügyesen forgatja a bélyegzőt s rendesen nyújtja a bélyeget. Az én nőmnek tetszett a bizarr foglalkozás. Hiszen Önök tudni fogják, hogy a nő kiváncsi, ingatag, divatbábi tetszeni szeret, s szereti mindazt ami különös, ami rendkívüli, ami bizarr, tehát neki is tetszett az, hogy egy nőből hivatalnok is lehet, s ez időtől folyton fantáziáit nőhivatalnokokkal. Már képzeletben járt tekézni a kávéházakba, már rá is gyúrott mindennap s nekem bámulva kellett e változásokat s előkészületeket nézni. Önök tudják, hogy a nők felette vállalkozó természetűek is, tudják 1848-ban hány nő szolgált a szabadságharc hadseregében, ne hidjék, hogy az hazaszeretetből volt, tudták is azok mi a haza, vagy szerelemből vagy különczködésből tették azt, így az én nőm is addig különczködött, míg egy csendes alkonyatkor egy viharos családi csata után ott hagyott, mint szent Pál az oláhokat. Elment postahivatalnoknak, engem a püspöknek feladott, hogy vele rosszul bánok, engem degradáltak azonnal káplánnak, fiaimat kiosztották módosabb papoknak, hogy közköltségen tartsák. Én tehát bujdosó desperatus s már már részeges, élet és ember gyűlölő vagyok, a kedves nőm pedig azóta csakugyan önálló hivatalra jutott, ő m. k. postamester. Kérdem most már azoktól, a kiket illet, van e törvény arra Magyarországon, hogy a nő férjét elhagyván hűtlenül hivatalba helyeztessék. Én ilyet nem ismerek s nem csak mint érdekelt fél, de mint vallásőr kereken tiltakozom a törvények ily féle magyarázása ellen. Ha tetszik a postahatóságnak nőket verbuválni, semmi kifogásom ellene, de aki örök hűséget esküdött férjének, azt attól el ne vitázza. Mint tudom a postamestereknek, akár férfi akár nő, fel kell esküdni Ő felségére, az alkotmányra s a postaintézet érdekére. De aki nekem esküdött örök hűséget, hogyan merészeli azt valamely hatóság felbontottnak nyilvánítani, s magának esküdtetni. A házasság szentség. Fent az égben köttetik vallásunk szerént s ide lent többé fel nem bontathatik, mert hiszen az esküszegés volna, s hol lett feljogosítva egy hatóság valakit esküje alól feloldani. Van-e abban garantia, ha valaki egyik esküjét megszegvén új esküt tesz. Aki nekem esküdött örök hűséget, hogyan lehet attól más esküt felvenni. Mi az esküszegés, és mi az, ha valaki valakit esküszegésre elősegít, a jogászok tudnák megmagyarázni, én csak mint theológus azt mondhatom, hogy vallásunk elleni merénylet egyházi átokra méltó cselekvény. Én utánna vagyok annak, hogy a rajtam ütött sebek behegedjenek, önök tudják a szerencsétlenség nem jön magában s hogy ha felfelé halad tart megállókat, lefelé azonban bányát homlok rohan az örök enyészet ölébe, nem azért szólok a tátongó örvény széléről önökhöz, hogy segítsenek rajtam, én már elvesztem menthetetlenül! El vagyok keseredve, múlt jelen káprázik csak szemem előtt, a gonosz ital egyetlen vigaszom, mert tudom ez segíti ez egyetlen jó barátom segíti elő végfeloszlásomat. De mielőtt elpusztulnék, talán utolszor vagyok