Postás Közlöny, 1947

1947-03-01

POSTÁS KÖZLÖNY A POLUS SZAKSZERVEZET HIVAT­A­L­O­S L­A­P­J­A A postások megtették kötelességüket Gyurkovics Károly elvtárs beszéde nemzetgyűlésen Az ország felszabadulása után a posta dolgozói áldozatkész munkával láttak hozzá a háború és a fasizmus okozta károk megszűntetéséhez, a postai üzem újjáépítéséhez. Mi, postások tudjuk, hogy ezt a munkát jól végeztük el. Most Gyurkovics Károly elvtárs, szakszervezetünk elnöke a nemzetgyűlés előtt mutatott rá a postások jól végzett eredményes munkájára és azokra az áldozatokra, melyeket a postások a boldogabb magyar jövendőért, a szabad, demokratikus Magyarország felépítéséért hoztak. A nemzetgyűlés február 27-i ülésén a közlekedésügyi minisztérium költ­ségvetésének tárgyalásához Gyurkovics Károly elvtárs, mint a postás dolgo­zók legilletékesebb képviselője szólt hozzá. Beszéde elején hangoztatta, hogy nem akarja a postásokat a többi dolgozó fölé emelni, de kötelességé­nek tartja, hogy a postások áldozat­kész és eredményes munkájáról a szem­­lét gyűlést tájékoztassa. A magyar posta valamikor világhírű volt, — mondotta Gyurkovics elvtárs — megtörtént az a különleges eset, hogy Amerikából jött a levél „Kovács Istvánnak, Budapestre a Magyar Posta pedig a sok Kovács István közül az utcanévvel el nem látott levelet annak a Kovács Istvánnak, kézbesítet­te, akinek címezve volt. Ilyen legendás­­és híres volt a Magyar Posta és mi azt sikáljuk, hogy a demokratikus Ma­gyarországnak hasonlóan világhírű pos­tája legyen. T­ermészetesen a világhírű magyar posta felett sem múlt el nyom­talanul a háború iszonyatos pusztítása. Addig, amíg békében 2742 posta­­hivatal működött, a felszabaduláskor ezeknek csak 3 százaléka volt üzemké­pes. A gépjárműállomány teljesen el­pusztult, a mozgópostakocsik 90 szá­­zaléka, a postaállomások lovai, majd­nem összes kocsijai elpusztultak, a te­­repü­k romhalmazzá vált. Ma a posták 95 százaléka működik és az év végére valamennyi üzemben lesz. A mozgóko­csik 98 százaléka, a gépjárművek 50 százaléka pótoltatott az 1938-as álla­pothoz viszonyítva. A lovaskocsik, kézikocsik, kerékpárok száma pedig már meghaladja az 1938-as létszámot.­­A lóállomány 70°/%-a pótolva van. Műszaki téren a légvezetékek, a táv­író és távbeszélőhálózat 70 százaléka, a helyi kábelhálózat 60 százaléka, a távkábelhálózat 80 százaléka, az erősítő állomások és műszaki berende­lések 85 százalékát részben elpusztí­tották vagy nyugatra szállították. Az automata távbeszélőközpontok elpusz­tultak. A 129.000 állomást befogadó 712 automataközpont közül teljesen megsemmisült, a József, a Lipót és a Krisztina központ és nagyon sok mel­lékközpont. Eddig helyreállíttatott a légvezeté­kes háló­zat 80 százaléka, a budapesti hálózat 90 százaléka, a vidéki városok kábelhálózatának 90 százaléka. Buda­pesten 65.000 előfizető van már eddig bekapcsolva, a vidéki távbeszélőköz­pontok 1881-es létszáma közül 1856 már üzemben van. Felépült a Buda­pest II. műsorszóró adó 150 méteres és a Budapest I. adó 314 méteres anten­natornya. Ezt az eredményt csakis a posta sze­mélyzetének, munkásainak áldozatos munkája tette lehetővé. A postai in­tézmény dolgozói becsületesen, férfia­san a demokrácia iránti hűségükről téve bizonyságot száz százalékig meg­tették kötelességüket. Irgalmatlan ne­héz körülmények között, fogvacogva, jéghideg munkahelyeken rongyoskod­­va, éhezve, dolgoztak, de szegényen, fázva és éhezve felépítettük az új, de­mokratikus Magyarország postáját. A folyó költségvetési év első öt hó­napja 104 millió kiadással szemben 110 millió bevételt mutat fel, tehát a posta a közé a kevés állami üzem közé tartozik, mely ma sem dolgozik ráfi­zetéssel. A postának és a posta alkal­mazottainak az a kérése, hogy a posta bevételi többleteit ne vigyék el, hogy tökéletesen újjászervezhessék ezt az intézményt, hogy feladatainak száz­százalékig megfelelhessen, majd arra az időre, amikor gazdasági életünk, kereskedelmi életünk annyira fejlő­dik, hogy a posta intézményére rend­kívül fontos feladatok hárulnak. Rengeteg sok kívánni való van a posta hivatalaiban és üzemeiben dol­gozó személyzet rendelkezésére álló higiénikus berendezések tekintetében. Hállóhelyeik egészségtelenek. Olyan levegőben és olyan feltételek mellett kell a posta dolgozóinak dolgozatok, amilyenek között egy modern ország nem engedheti az embereit dolgozni. Ezután rátért Gyurkovics elvtárs a postamesteri személyzet államosításá­nak kérdésére. Elodázhatatlan kötelessége a kor­mányzatnak a postamesteri személyzet államosítása. Egyedül Magyarország az ahol ez a középkori delizsánszos rend­szer csökevénye még megmaradt. A demokratikus kormány vette magának azt a fáradtságot, hogy ezt a középko­ri csökevényt kiirtja, modernizálja és a postamesteri alkalmazottakat államo­sítja. Ezzel tökéletesebbé teszi ezek­nek a szerveknek a működését és ki­emeli ezeket az embereket abból a szörnyű szociális elnyomottságból, amelyben a postamesterek, postames­ternők és a postamesteri alkalmazot­tak szenvednek. A posta dolgozói száz százalékig meg­tették kötelességüket, megtették pedig azért, mert az volt az érzésük és az volt a szándékuk, hogy ahelyett a vi­lág helyett, mely egy emberöltő alatt most már kétszer ilyen nyomorúságba és szenvedésbe taszította a postássá­­got, egy újabb világot, egy tisztessége­sebb világot segítsenek építeni ebben az országban. Kovács István nemzetgyűlési képvi­selő beszédével kapcsolatban Gyurko­vics elvtárs a következőket jegyzi meg: Ha a történelem kereke úgy fordul, hogy a szocializmus felé megy, akkor úgy is hiába akarunk a történelem ke­reke elé állni, mert a történelem kere­ke irgalmatlanul keresztülgázol azokon, akik előrehadadásában meg akarják gátolni. Kovács István beszédét ezzel fejezte be: éljen a magyar szabadság, éljen a haza. Én ehhez csak azt tehe­tem hozzá: a jövő évben lesz száz éve annak, hogy ezeknek az eszméknek, melyeket a Kossuth nóta fogalmazott meg, valósággá kellett volna válniok. Száz év alatt nem volt a magyarnak szabadsága ebben az országban és száz év óta ténfergett hazájában szabadság és jog nélkül a magyar nép. Én tehát beszédemet azzal fejezem be, hogy él­jen a magyar nép soha el nem idege­níthető szabadsága, éljen a magyar dolgozó nép demokratikus jogot, bé­két, kenyeret biztosító magyar hazája. ■■■»«■■■■■•■■a TILTAKOZUNK...! A szakszervezet központi vezetősége 1947 január napján foglal­kozott a leleplezett összeesküvéssel. Egyhangúlag határozati javaslatot fogadott el, s utasította az elnökséget, hogy a határozatról a Szakszer­vezeti Tanácsot, a Miniszterelnökséget és a Belügyminisztériumot érte­sítse. A szakszervezet elnöksége a következő szövegű tiltakozást kül­dötte el : A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezetének központi vezetősége a legmélyebb felháborodással vette tudomásul és ítéli el a magyar nép elleni aljas összeesküvést. A magyar posta dolgozói nevében legőszintébb elismeréssel adózunk az államvédelmi szervek éber és eredményes munkájának. Követeljük az országvesztő, népnyomorító Horthy-diktatúrát vissza­állítani akaró összeesküvők legszigorúbb megbüntetését és a hasonló szervezkedések megakadályozására megelőző intézkedések foganatosí­tását. Budapest, 1947 február 19-én. Elnök Főtitkár Postaalkalmazottak illetményeinek és nyugellátásának rendezése A Magyar Postások Országos Szabad Szakszervezetének a posta vezetőségével együtt legutóbbi időben elért legnagyobb sikere a postaalkalmazottak illetményeinek és nyugdíjának legújabb szabályozása. Nem kívánunk­ rámutatni azokra a ne­héz tárgyalásokra és szellemi harcokra, melyek a rendelet életbelépését megelőz­ték. Csupán röviden, néhány sorban az elért eredményekről számolunk be az aláb­biakban. Az illetményrendezés lényege annak el­ismerése, hogy a postaalkalmazottak sú­lyos és felelősségteljes munkát végeznek és munkájukkal nagyban hozzájárulnak az ország jólétének felemeléséhez. Épp ezért jövőben a vasutassággal egyenlő illetmény­­ben részesülünk és ez az illetmény egy fizetési osztállyal magasabb illetménynek felel meg, mintha más közszolgálatban volnánk. A rendelkezés előnye egyrészt, hogy jelentősen magasabban kezdjük a szolgálatunkat, mint amilyent az előző il­letményrendelet biztosított, másrészt pedig fokozatos előlépést biztosít mindnyájunk számára oly módon, hogy 35 évi szolgálat után mindenki automatikusan elérheti szakára nézve megállapított legmagasabb fizetési fokozatot, nevezetesen a fogal­mazási és mérnöki szakon az 5. fizetési fokozatot, a számvevőségi és forgalmi sza­kon a 7. fizetési fokozatot, a műszaki üzemi és kezelési szakon a 9. fizetési fo­kozatot, a műszaki segédszemélyzet és al­tiszti szakon a 11. fizetési fokozatot, beta­nított és távirdamunkási szakon a 13-ik, illetve a segédmunkási szakon a 18. fize­tési fokozatot. Az automatikusan elérhető fizetési fokozaton felül személyi kiválasz­tás alapján külön kinevezésnek van még helye a rendeletben részletesen felsorolt fizetési fokozatokba. Az egyes fizetési fokozatokból a rende­lethez csatolt táblázatban feltüntetett 3, illetve 2 évi várakozás után következő fi­zetési fokozatba lépünk elő. Ez alól az ál­talános szabály alól a mozgópostakezelők, fémcsiszolók, hegyesztők, ólommal és sa­vakkal dolgozók képeznek kivételt, akik minden fokozatban csak 2 évi várakozási időt­­töltenek el, amíg ebben a munka­körben állandóan foglalkoztatva vannak. A rendelet értelmében a postavezér­igazgatóságnak minden postai alkalma­zottat a rendszeresített új fizetési fokoza­tokba be kell sorolni. Értesülésünk szerint a vezérigazgatóság e munkálatokat már meg is kezdte és előreláthatólag mind a 22.000 besorolásra váró alkalmazottunk besorolása két hónap alatt meg is törté­nik. A besorolás a­ szolgálati táblázatok, il­letve a volt órabéresekre bekért besoro­lási lapok alapján történik, a beszámítható szolgálati idő figyelembevételével. E be­sorolás folytán azonban senki sem kerülhet alacsonyabb fizetési fokozatba, mint ami­lyent szerzett jog alapján, vagyis legutolsó kinevezése, illetőleg előlépése alapján a rendelethez mellékelt összehasonlító táblá­zat figyelembevétele mellett már elért. A besorolások végrehajtása során a 17.élet­­év betöltése után megszakítás nélkül el­töltött szolgálati időt a nyugdíjtörvény szabályai szerint kell alapul venni, úgy hogy a szolgálatbalépés éve teljes évnek számít. A hadiéveket a csapatkedvezmé­nyeket és tanoncidőt a besorolásnál figyel

Next