Postás Közlöny, 1948 (1. évfolyam, 4-6. szám)

1948-10-01 / 4. szám

ÉVFOLYAM 4. .SZÁM fírül 1948 C&TÖBBI POSTÁS KÖZLÖNY A Posta legjobbjai: Kossuth-díjasok, kimunkások, az üzemek dolgozói, a Párt és Szakszervezetünk vezetői, üzemi bizottsági elnökök és főbizalmiak, mint a postás dolgozók képviselői, valamint a szakvezetés irányítói jöttek össze a postavezérigazgatóság épületébe hogy tanúi legyenek Katonai Antal elvtárs vezér,igazgatói beiktatásának. A zsúfolásig megtelt teremben " várakozás tükröződik vissza az arcokon. Látni, hogy akik itt vannak a szakvezetés irányítóin kívül, azoknak a múltban nem volt alkalmuk résztvenni vezérigazgatói beiktatáson. Mikor Gerő elvtárs szólásra emelkedik , derűs és érdeklődő arcok szeretettel fordulnak feléje. „Tisztelt jelenlévők! A Magyar Posta életében nyilván először történik meg, hogy nem postás és hozzá még nem is diplomás ember, hanem egyszerű munkás kerül a posta vezérigazgatói székébe. (Nagy taps.) Bizonyára lesznek olyanok, akik ezt nem tartják rendjén lévőnek, akik ezzel szemben berzenkednek, akik ezen megütköznek. Az értelmiség mellőzését fogják ebben látni, ügyesek azt fogják mondani, hogy mi lebecsüljük a tanult, érettségizett, diplomás embereket és különös dolognak fogják tartani, hogy miképpen lehet egy vasesztergályos a posta vezérigazgatója. Azonban azok, akik így gondolkoznak, teljesen helytelen utakon járnak. Nem értik meg vagy ami még ennél is rosszabb, nem akarják megérteni, hogy a népi demokratikus Magyarországon az irányító, vezető és főszervező erő a magyar munkásosztály, ezért a magyar munkásosztály joggal tart számot arra, hogy az állam legfontosabb intézményei, hivatalai, üzemei élére ő kerüljön, természetesen nem kizárólagosan. Szó sincs arról, hogy mi a tanult embereket, érettségizetteket, diplomásokat mellőzni akarnánk.. Mi a népi demokráciához hű, tanult embereket, érettségizett vagy diplomás embereket igenis meg akarjuk és meg fogjuk becsülni. Azt akarjuk, hogy minél nagyobb számban legyenek nálunk tanult emberek. Mindenekelőtt azt akarjuk, hogy a munkások, parasztok, dolgozók soraiból minél nagyobb számban kerüljenek ki képzett, tanult emberek, mérnökök és jogászok és más diplomások. (Élénk helyeslés.) A magyar posta szempontjából azt hiszem helyes dolog, hogy a posta vezérigazgatója nem belülről, hanem kívülről jött, de ez nem bizalmatlanság a postásokkal szemben. Azonban nyíltan meg keri mondani, hogy a postások egy részénél, különösen a felsőbb tisztviselők sorában, évtizedeken keresztül bizonyos elkülönülési hajlandóság, bizonyos kaszt-szellem alakult ki. Ez a kaszt, szellem, az elkülönülésre való lörekevés, a népi demokrácia viszonyai között feltétlenül káros, ezért ezt a szellemet fel kell számolni. Másrészt azt hiszem, végzetes hiba volna az embereket csak aszerint nézni, hogy kinek milyen az iskolai végzettsége. (Óriási taps.) A mi kormányunk ebben az évben sokszáz vállalttezetőt nevezett ki az államosított üzemek élére, köztük a legnagyobb üzemek élére is és ezek között a vállalatvezetők között a túlnyomó többség ipari munkás. A vállalatvezetők túlnyomó része kitűnően megállotta a helyét. Általában sokkal jobban — hozzá tehetem —, szakszerűbben vezetik az üzemeket, mint a régi, a kapitális, tök szolgálatában álló gyárigazgatók, akik sokszor maguk is kapitalisták voltak, vagy legalább is ezer szíj fűzte őket a nagytőkésekhez és ezek osztályához.« A magyar posta új vezérigazgatója — Katona Antal elvtárs — ezek közül az új ipari kapitányok, ezek közül az új proletár vállalatvezetők közül került ki. Évtizedek ót ab-, .* a.munkásmozgalomban. Osztályához, népéhez mindig hű volt. A legnagyobb magyar üzemben, a csepeli Weiss Manfréd-gyárban tanulta meg a szervezést, a dolgozókkal való együttmunkálkodást és a nép ellenségei elleni kemény harc tudományát, gyakorlatát. Ennek elismeréseként és a munkásmozgalomban betöltött hoszszú évtizedes munkájának elismeréseképpen a magyar kormány a csepeli Preiss Manfréd-gyár vezérigazgató, helyettesének nevezte ki és innen került a posta vezérig izgatói székébe. (Hosszantartó éljenzés.) Katona elvtárs Csepelen megszerezte magának a dolgozók megbecsültét, szeretetét. Itt van közöttünk a csepeli dolgozók küldöttsége, élén az üzemi bizottság elnökével, Drahog elvtárssal, akik szeretetük és bizalmuk jeleként eljöttek, hogy szelünk együtt ünnepeljék beiktatást, mert Katona elvtársra büszkék a csepeli dolgozók és ha Csepel dolgozói büszkék, akkor örülhettnk a postások, hogy ilyen vezérigazgatót kaptak. (Úgy van, úgy van, taps.) Természetesen nem magában álló Katona elvtára kinevezése, sokkal inkább kezdetnek nevezhető, egy egész folyamának a kezdete, amelyet el kell és el fogunk indítani. Végezni kell azzal a hamis elmélettel, hogy a Pota, vagy a MÁV egész más intézmény, ahova alulról jött embereket nem lehet vezető funkcióba helyezni. Minden üzemnek megvannak a maga külön problémái. A postának és a MÁV-nak is megvannak. Senki nem tagadja, hogy a postánál, , a MÁV-nél is szükség van komoly szaktudásra, sokszor komolyabb szaktudásra, mint ami egyes posta- és MÁV-aakalmazottaknál megvan. De ki állítja, hogy Csepelen, Ózdon, Diósgyőrön, a Ganz-gyárban és más igen bonyolult üzemeinkben nincs szükség szaktudásra. Szaktudásra midenütt szükség van és azokat a szakembereket, akik készek áldozatot hozni a népi demokráciáért és igyekzenek dolgozni, megbecsüljük és támogatjuk. De hogy valóban ezeket támogassuk és ne a demokrácia ellenségeit, éppen ezért szükség van a munkásosztály megerősítésére a postánál és más egyebütt. Szükség van arra, hogy becsületes, fejlődőképes embereket, akik már mint jó szervezők tanújelét adták képességeiknek, bátran vigyük fel alulról és helyezzük vezető funkcióba. Nem utolsósorban éppen a postánál, ahol erre talán nagyobb szükség van, mint bárhol egyebütt. Azért van erre nagyobb szükség, mert a posta ezen a téren nagyon el van maradva a népi demokrácia általános fejlődéséhez képest. Szólanom kell még egy úgynevezett kényes kérdésről is, de én azt hiszem, hogy a kényes kérdések csak addig kényesek, amíg nyíltan nem beszélünk róluk. A posta egyrésztnél évtizedek óta kialakult szellem nem kis mértékben járult hozzá, hogy a korrupció elleni küzdelem terént a postánál komoly bajok és hiányok vannak. Régen természetesnek tartották, hogy a tisztviselők, akik megrendeléseket eszközöltek egy vállalattól, kisebb-nagyobb juttatásokat kaptak. Ez a bűnös gyakorlat, amely összeegyeztethetetlen a népi demokrácia felfogásával, a posta egyes tisztviselőinél a felszabadulás óta is megmaradt. Nagy hibánk, hogy ezt csak most kezdjük felgöngyölíteni, de most felgöngyölítjük és személyekre való tekintetnekül véget vetünk ennek a rothadt gyakorlainak. Korrupt elemeknek, tolvajoknak, sikkasztóknak nem a postánál, hanem egyebütt vai a helyük. A becsületes alkalmazottak feladata, hogy a posta új vezetőjének segítségére legyenek. Ezzel segítenek az államnak, népi demokráciánknak és ugyanakkor segíenek a posta jó hírnevének. Az új vezérigazgató beikta. Fogulat a Postánál *»■.... i^P1 CSEPELI VASMŰJÜK ÁS a posta új vezérigazgatója Gera elvtárs: a népi demokratikus Magyarországon főszervező erő a magyar munkásosztály. Feszült érdeklődésben a posta legjobbjai. Katona Antal: A döntő az, hogy maradéktalanul szolgálja a munkásosztály érdekeit... 50 ESZTENDŐS A SZAKSZERVEZETEK HARCI SZÖVETSÉGE Parancsoló szükségszerűség hozta létre 1898-ban, hogy a mozgalmukban, harcaikban külön utakon járó, sokszor egymás szándékait keresztező szakmai szövetségeket egyesítve, munkájukat összehangolja, erőiket felfokozza. Az egységes vetés alatt álló szakszervezeti mozgalom baloldali vezetői, katonái hosszú küzdelmes harcot vívtak a felszabadulásig nemcsak a tőkés osztály és annak államhatalmi szervei, hanem a mozgalom belüli megalkuvó reformista osztályáruló elemek, jobboldali szociáldemokraták ellen. A szakszervezeti mozgalmaknak a jobboldali szakszervezeti vezetők osztályáruló politikája miatt hibái, de ezek mellett hatalmas, igen értékes eredményei is voltak, ami persze a baloldali vezetők érdeme. A gyermekmunka megszüntetése, a 14—16 órai munkaidő leszorítása, komoly eredménnyel végződött igen sok bérharca. A legjelentősebb azonban a munkásosztály megszervezése, osztályöntudatának felébresztése és oktatása. A legtöbb szakszervezetben időt, fáradságot nem kímélve, üldöztetést vállalva folyt a tanítás, nem egy helyen illegálisan, ahol a jobboldali szociáldemokrata vezetőség akadályozta a munkát, ennek ellenére mind többen és többen ismerkedtek meg a szocializmussal és vértezték fel magukat a marxizmus és a későbbi időkben a marxizmus leninizmus fegyverzetével. Ezekre a minden áldozatot vállaló forradalmi osztályhű elvtársaknak az érdeme, hogy a szakszervezeti mozgalom hatalommá nőtte ki magát és nemcsak, hogy nem lehetett megsemmisíteni, hanem nem egy esetben le kellett velük ülni és tárgyalni az elnyomó rendszer urainak és pribékjeinek. Tisztelettel emlékezünk ennek az ötven esztendős harcnak áldozatairól, mártírjairól, kiknek élete harca példaként álljon előttünk. Örömmel, elvtársi szeretettel köszöntjük a harcok vezetőit és katonáit, akik ma is közöttünk vannak, akik a szakszervezeti mozgalomból nőttek, fejlődtek ki. Szakasits Árpád köztársasági elnök, Rajk László külügyminiszter, Kádár János belügyminiszter, Kossa István iparügyi miniszter, Apró Antal a Szakszervezeti Tanács főtitkára, valamint az üzemek számos vezetője, munkásigazgatója, különböző állami hivatalok vezetője stb. —, és váltak a dolgozók vezetőivé párt, szakszervezeti és államvezetői vonalon. És ma a Szaktanács ötven esztendős jubileumán miénk, a dőltalom és a mi munkánk eredményeként formálódik a jövő. Ez a tudat lelkesíti és ösztönzi az élmunkást és formálja a munkaversenyeket, ez szervezi a munkásbrigádokat mert „Ez az ország a mi országunk“. Éljen az ötvenéves Szakszervezeti Tanács!