Postás Közlöny, 1948 (1. évfolyam, 4-6. szám)

1948-10-01 / 4. szám

tása tehát kell, hogy a magyar posta életében egy fordulat keletkezését je­lentse, kell, hogy jelentse azt, hogy a posta elkezdi behozni azt a politi­kai lemaradást, amely kétségtelenül megvan a magyar népi­ demokrácia fejlődéséhez viszonyítva, hogy a pos­tánál megváltoztatjuk azt a szelle­­met, amely régen uralkodott és amely még mindig jelentékeny és hogy a posta bekapcsolódjon a népi demo­­líráém­ fejlődésébe. Van a­ postánál kétségtelenül elég demokratikus erő, hogy ezt a fordulatot létrehozzák, ■csak ezeket az erőket©­ssze kell fogni a kitűzött feladatok elvégzésére, so­rompóba kell állítani egységes veze­tés mellett. Azt hisszük, hogy Ka­­rona elvtárs kinevezésével és az ezt követő intézkedéseivel a fordulat szükséges előfeltételeit létrehozzuk. Most az új vezérigazgató közvetlen munkatársain és a becsületes, demo­kratikus postásokon múlik, hogy ezt a fordulatot valóban végrehajtsuk, hogy ne csak szavakban legyen meg a fordulat, hanem a gyakorlatban is be­következzék. A posta az egész ma­­gyar államérzetben rendkívül fontos tényező, azért kötelesek vagyunk a postát úgy kezelni, mint a magyar államgépezet egyik legfontosabb al­katrészét és nem engedhetjük meg azt, hogy akkor, amikor a népi de­mokrácia előremegy, a posta más irányba haladjon. Meg vagyok győ­­­zkődve, hogy a postások túlnyomó többsége meg fogja ezt érteni és hogy tudásával, közreműködésével Katona elvtársat támogatni fogja. (Vihar­os taps.) Kívánok Katona elárs munkájá­hoz sok sikert és jó eredm­iényt.” (Viharos taps.) Gerő miniszter szavait nagy lelke­sedéssel fogadták a postás dolgozók és képviselőik. Csillogó szemmel for­dultak egymás felé és önfeledt elra­­gadtatással állapították meg vala­mennyien: " mai nap fordulópont a magyar posta történelmében. Ezután Katona Antal a posta új vezérigazgatója szólott a megjelentekhez. ,/Kedves Szaktárcák! Azokra a meleg szavakra, amelye­ket Gerő elvtársam a beiktatásom alkalmával a személyemmel kapcso­latosan mondott és munkálkodásomat illette, én mint a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, mint kommunista, az általa elmondottakkal,­­a P°sta át­­szervezését illetően, természetesen tel­jesen egyetértek. Azonban szemé­­lyei­mmel kapcsolatban, vezérigazga­tói kinevezésem alkalmával köszöne­­­tet mondok azért a bizalomért, amellyel megtisztelt Szaktársak! Rá­­­­kosi elvtárs a fordulat évének nevezte ezt az esztendőt. Tavaly júniusig még kétséges volt azok szemében, akik kétkedtek a népi demokráciánk erejében, hogy ki kitt fog legyőzni, a demokrácia a reakciót, vagy for­dítva. A kommunisták számára ez a kérdés egy pillanatig sem volt kétsé­ges. Hogy helyes volt a politikánk, ezt a fordulat éve igazolja. A „Miénk az ország, magunknak építjük­’, a jelszó immár testet öltött. Hogy k­i kerül a munkásokból és milyen po­zícióba — az szinte nem is lényeges. A döntő az, hogy maradéktalanul szolgálja a munkásosztály érdekeit. Marx­istának­-kníasi­tán­ak kell lennie, hűnek kell lennie osztályához, pártjá­hoz és a Magyar Dolgozók Pártjá­nak pro­grammját maradéktalanul igyekeztem. végrehajtani■ Sztálin elv­­iára mondotta: )I­s a fontos, hogy ne ijedjen meg a vezető a nehézsé­gektől, tudjon harcolni a­ nehézségek­kel szemben és tudja legyőzni azo­kat.“ Ezek a feltételek szükségesek a jó vezetésihez, de mint ahogy egy jó magyar közmondás mondja: „egy fecske nem csinál nyarat“, tudom, hogy egy ember a munkatársak se­gítsége nélkül nem végezhet jó mun­kát. Tudom, hogy ezeket meg fogom találni a postásoknál. Tudom azt, hogy különbséget kell tenni az értel­miségi dolgozók között, figyelembe kell venni kik azok, akik a munkás­­osztály oldalára álltak. (Nagy taps.) A magyar ipari és mezőgazdasági dolgozók a 3 éves tervet 2 és fél év alatt ak­ar­j­á­k megvalósítani­­. Szocia­­lista munkaversenyek folynak az egész országban e­xt­l elérése érde­kében A posta dolgozóinak részt kell venniök a magyar nép erőfesz­tései­ben fokozni­­.tell a munkaverseny mozgalmat a posta összes üzemében, hivatalában. Ez úgy válik lehetővé, ha a Párt és Szakszervezet egész vo­nalon együtt dolgozik a posta vesén igazgatóságával. A Párt és a Szak­szervezet közreműködése és ellenőr­zése nélkül a szocialista munkát eredményesen vezetni nem lehet. Meg kell hogy szűnjön .Az­­­ helyzet, hogy a ranglétra magasabb fokán álló em­berek akadályozzák a Párt és Szak­­szervezet munkáját. A Párt bíráló, ellenőrző szerepét a posta munkájá­ban sem nélkülözhetjük, hiszen azok az ipari üzemek, ahol a Párt támo­gatja a vezetők munkáját, nagyszerű eredményeket értek el a termelés­ben. Ugyanez lesz a postánál is, ha a Pártot nem szorítjuk ki, hanem megengedjük, hogy a Párt az egész posta életét betöltse. Én olyan üzem­­től jöttem, a­­ol ezek a szempontok kisebb hibáktól eltekintve, érvénye­sültek, ez eredmény nem is maradt el,­­itüzem­ lett a Weisz Manfréd­­gyér. A csepeli dolgozók nagyon sze­retik azokat a régi és új vezetőket, akik tudásuk száz százalékát ad­ák­, rendkívüli módon megbecsülik őket, de gyűlölik és megvetik, kizárják azokat, akik nem értenek egyet a munkásosztály törekvésével, akik más munkájából akarnak megélni és megbontják a közösség egységét. Én ezt a szeretetet a népi demokráciát építő és gyűlöletet a munkát nem­ szerető emberekkel szemben, magam­mal hoztam Csepelről. Azokat, akik felett a felszabadulás utáni esemé­­nyek nyomtalanul suhantak el, azokat a posta területéről el kell távolítani, mint olyanokat, akik nem méltók en­nek az intézménynek a munkájára. (Éljenzés és taps.) Én remélem azt, hogy a posta dolgozói megéri­k, hogy a fordulat éve milyen kötele­zettséget jelent az ország idegrend­szerét biztosító munkájukban. Tu­­dom, hogy az átszervezett posta ve­­zetőivel eg­ybafortva, közösen a Ma­gyar Dolgozók Pártjával és annak bölcs vezetőjével Rákosi elvtárssal segítik felépíteni a boldog, viruló, szocialista Magyarországot. Éljenek a posta öntudatos, harcos dolgozói.” (Szűnni nem akaró éljenzés.) A vezérigazgató beszéde után fel­zúgó lelkes taps azt jelentette, hogy a jelenlevők helyeslik és teljes egé­szében egyetértenek azzal, amit hal­lottak. De nem csak a jelenlévők, ha­nem az öntudatos, becsületes postás dolgozók széles tömegei előtt nagy­jelentőségűvé vált ez a nap. Az el­hangzottakból minden postás dolgozó láthatja, hogy szakszervezeti mozgal­munk harcának egy jelentős állomá­sához érkeztünk. Ami ma történt, kezdete egy egészséges folyamatnak. Harcoltunk eddig is és harcolni fo­­gunk ezután is a kasztszellem leküz­déséért. A sorainkból kikerülő friss erők fogják bebizonyítani, hogy a munkásos­ztály vezető szerepét be­tudja tölteni a postánál is. Katona szaktárs személyében biztosítékát lát­juk ezen törekvéseinknek. Bizonyos, hogy Katona elvtársnak nem lesz könnyű dolga. De Katona elvtárs munkásmozgalmi harcai so­rán állt már nehezebb feladatok előtt is és megállta a helyét. Megállta, mert nem volt egyedül, vele volt a munkásmozgalom legjobbjainak, elv­társainak szeretete, harcos támoga­tása. Biztosítjuk Katona szaktársat az új feladatok küszöbén, hogy a pos­tánál „van elég demokratikus erő” amely szükséges a vállalt feladatok elvégségéhez. A ezen ezett postás dolgozók ha­talmas tábora bizalommal köszönt: Katona elvtársat és biztosítja támo­gatásáról. Egészen bizonyos, hogy a posta be fogja hozni azt a lem­ara­­dást, amelyről Gerő miniszter elv­­társ beszél­, akkor,­­ ha kialakul a harmonikus összmunka a Forrt, a Szakszövezet és a szakvezetésben dolgozó becsületes szaktársak között. Ha ezt meg tudták valósítani Csepe­len és az ország üzemeinek túlnyomó többségén­ek akkor megvalósít­suk­ ná­lunk is a postánál. Aki ezt a törek­vésünket gátolja, az orszó bebizo­nyítja, hogy felettük,, a felszabadulás utáni események nyomtalanul suhan­tak el.” Az ilyeneknek nincs közöt­tünk helyük, az ilyeneket kizárjuk sorainkból. A posta harcos dolgozói szeretettel üdvözlik új vezetőjüket, munkatársu­kat, Katona Antalt és üdvözlik Cse­pel dolgozóit, ak­i legjobbjai­k egyi­két küldték hozz­uk segíteni nekik abban, hogy a posta is felzárkózzon a csepeli dolgozók mellé. POSTAI KÖZPONT ★ Hatnia fiatal életrajza Budapesten született 1900-ban. Apja cipészsegéd. 8-an voltak test­vérek. Hat elemi elvégzése után, 12 éves kora óta dolgozik. A vas­­esztergályos szakmát Vácott tanulta. Felszabadulása után Pestre jött és belépett a Vasas Szakszervezetbe. 1919 március 21-én önként jelent­kezett a Vörös Hadseregbe. A mis­kolci harcok során fogságba jut, de fogolycserével újra hazakerül. 1921-ben kezdett Csepelt dolgozni ,az Idomszer osztályon. Rövid idő uán bizalmivá választják és három év múlva már vezető bizalmi. Részt vesz a csepeli sztrájkokban, elvégzi a szakszervezeti szemináriumot és 1930-ban a Vasas helyi csoport elnö­kévé választják. 1917 óta megszakítás nélkül tagja­ a Szakszervezetnek. 1933-ban kilép a Szociáldemokrata Pártból, mert nem ért egyet a Párt politikájával. 1943-ban művezetővé nevezik ki, de mivel állandóan támogatja a balol­daliakat, 1944 október 15-e előtt meg kell szöknie a nyilasok elöl. A fel­­szabadulásig bujkál. 1945 január 9-én, Csepel felszaba­dulásának napján Somogyi elvtár­­­sal megkezdik a munkát a gyárban. Megalakítják az Üzemi Bizottságot, melynek alelnöke lett. Májusban a Szakszervezeti titkárság vezetésével bízzák meg. 1948 nyarán a WM-gyár helyettes vezérigazgatójává nevezik ki. POSTÁS KULTÚRA Kultúrával a munkaversenyért! A dolgozók életszínvonalának eme­lése csak több termeléssel érhető el. Több áru magasabb életszínvonalat jelent és a magasabb életszínvonal kultúrvonalo­n is érezteti halását. Ezt az elvet hangsúlyozza ki Szakszerve­zetünk, amikor a kultúrával is segíti a munka­versenyt, illetőleg a kultúr,­miufika területein versenyszerűséget vezet be. Ezt a célt szolgálja az, hogy soha nem tapasztalt lendülettel indult meg helyi csoportjainknál és a hivatalok­nál a kultúrm­unka. Egymásután ala­kulnak a kultúrcsopor­tok vidéki helyi szerveinél és a postai üzemek­­nél, hogy részt vegye­n elő az október 1-én meginduló kul­t­úrmunka vers­eny­­ben.­­ A helyi szerveink munkáján kivül a központ is kiveszi részét a tenni­valókból Az újjászervezett dalárda mellett tangóhar­monika zenekart alakítunk, átszervezzük tánccsoportunkat, olcsó és nemes szórakozással látjuk el a postás dolgozókat. A zeneakadémiai hangversenysorozatunkban az Opera­­ház élvonalbeli művészei lépnek fel, a Postás Filharmónia zenekar pedig a világ zeneirodalmának legszebb műveit adja elő, így stanenappá avatja minden hő első keddjét. A Sportcsarnoki előadások iránt egyre nagyobb az érdeklődés, ami érthető is, hiszen a közönség a szóra­kozás mellett komoly és művészi elő­adásban gyönyörködhet. Általában a tömeg­kultúrára, a tö­megek kultúrmunkájára, a postások tömeges szórakoztatására vettük az irányt, mert ezzel mindjobban elő­akarjuk mozdítani a postás dolgozók kultúrszínvonalának emelését. Az irodalmi pályázat beküldési ha­táridejét november 1-ig meghosszab­bítottuk. 19 október Az önkéntes tagság útján Szeptember utolsó hetében három döntő és üzemünk bizalmi testülete összeült, hogy megvitassa azokat a módokat, amelyek mellett a Központi Táviró­vatal, a Járműtelep és a Budapest 70-es dolgozói példamuta­tóan áttérnek az önkéntes tagságra. * A Bizalmi Testületi ülés nagy­számú hozzászólásai alapján azonos nézetek kristályosodtak ki. Gyakor­lati példákból állapították meg, hogy a magyar szak­szervezeteknek 50 éves harcos mozgalmi múltja van. A bizalmi szaktársak kifejtették, hogy" a régi szakszervezetek munkája ál­landó harc volt a munkások embe­ribb bánásmódjáért, harc volt sok­szor az éhenhalás veszélye ellen és a régi tagok a szájuktól vonták el a falatot, hogy tagdíjukkal más sze­gény dolgozókon segítsenek. A bizalmi testület határozati ja­vaslatát mindhárom ü­zem dolgozói elfogadták, ezt követően szeptember 28-án a három üzem ünnepség kere­tében tért át az értkéntes tagságra. A központi táviróhivatal kultúrtermébe vezető lépcső fe­keténk a sok postástól. Hallgatjuk a beszélgetést. — Tudod, az édesapám is postás volt — mondja Kaposi István szak­­társ — én nagyon sokat mesélt a régi küzdelmekről, melyek azért buk­­tak el, mert — mint mondotta — nem volt egy egységes postás-szer­­vezet. — A mi helyzetünk ma már más — válaszolja Hoffmann Ernesztin­azaktársnő. — Én is már közel 40 éve vagyok postás, de még soha nem tapasztaltam, hogy ennyit törölte­tek volna velünk s annyi mindent kaptunk volna, mint most Szakszer­vezetünktől. — Hát igen, — feleli Kaposi szak­­társ — az az ember, aki nem tarto­zik egy nagy emberi közösségbe, csak olyan, mint a kergült juh. Közben felértünk. Gyönyörűen fel­díszített terembe érkeztünk. Szaktár­­saink zsúfolva ülnek egymás mellett, a még így is rengetegen maradtak az ajtón kívül. Feszült csend támad, amikor beszédre emelkedik Szabó Já­nos főbizalmi. 1200 ember spontán lelkesedéssel döntött az önkéntes tag­­ságról s ezzel hitet tett szakszerve­­zete mellett, így mindenki megkapja az új, önkéntes tagkönyvet s büszkén jelenthetjük, hogy az önként­ességben való áttérésben is vezetünk. . A kultúrgárda színes előadása után Sarkács Kálmán szaktárs, a Szak­szervezet alelnöke fejti ki véleményét a Távírda dolgozóiról, örömmel­ jött ide, mert ott nagyon sok öntudatos dolgozó van. Beszél az új feladatok­ról s a jövendő bíztató kilátásairól. A dolgozók lelkesen megtapsolják az 1200 önként­es tagságot. Fogadalmat tesznek, hogy a jövő­ben a Szakszervezet hasznos tagjai lesznek, majd felcsendül az Inter­­nacionálé , a lelkes ünnepség vég­ért. A Távírda hitet tett a demokrácia mellett! 4 járműtelepen az egyik gyönyörűen feldíszített ga­rázsban ünneplőbe öltözött Szak­tár­sakat látunk. — Gyere siessünk — mondja Hor­­váth László szaktárs, a jármű leg­­idősebb postása —, mert ennyi em­bert még soha nem láttam itt mint most. Nem fogunk helyet kapni. — Hát — feleli Szabó Lajos — nem is csudálom. Mindenki első „ön­­kéntes‘‘ akar lenni.... — Az pedig nehezen megy, mert akkor 1160 közül kellene választani. Mert nálunk mindenki jelentkezett önkéntes tagságra — szól közbe Ba­log János párti­tkár. Közben megkezdődik az ünnepi ülés. Majd utána a Járműtelep dolgozói kivétel nélkül átveszik az önkéntes tankönyvet s ezzel a Postás Szak­­­­szervezet 1160 új önkéntes taggal gyarapodott A 70 -es ünnepe 1948 szeptember 28 emlékezetes napja a Bp. 70-es ésüzemnek. Üzemi naggyűlést tartanak. Az MDP és a szakszervezeti moz­galom vezetőinek képei, munk­aver­­­seny grafikonok és rajzok, élüzem­­jelvtény, jelszavas táblák. Lelkes h­án­­yultban együtt az egész üzem. Fejes főbizalmi nyitja meg a gyű­lést. A százéves henvégségről való megemlékezés és rövid nívós kultúr­műsor után, központi vezetőségünk kiküldöttje beszél. XV. Kongresz­szusunk idejére a postás szakszerve­zet is az önkéntességi elven szerve­­zett szakszervezetek sorába lépett. A 70-es Bizalmi Testületének jó mun­­­­káját és dolgozóinak osztályöntuda­­tát igazolja az a tény, hogy az üzem dolgozói megértették a szakszervezeti mozgalom jelentőségét és beléptek önként szakszervezetünkbe. A Bp. 70-es posta követésre méltó, jó pél­­dát mutatott üzemeinknek. Amikor az üzem párttitkárának és főbizalmi­jának szakszervezeti tagsági könyvét átadom — folytatta beszédét — ne feledjék, hogy szakszervezetünk csak úgy lehet a munkásmozgalom és népi demokráciánk erős vára, ha éberen vigyázunk soraink tisztasá­gára és egységünk szilárdságára, ha szervezői és motorja leszünk életszín­vonalunkat emelő munkversenyeink­­nek. Megértették és a gyakorlatban al­­kalmazzák Rákosi Mátyás elvtárs ta­nítását: „Most tudják a szakszervezetek a munkásság érdekeinek védelme mel­lett teljes erejüket latba vetni az újjá­építésért, a munkaversenyért és most tudják korlátok nélkül játszani a szerepet, amely a munkásság­ szak­­szervezeteit hazánk politikai életének vezető tény­esőjévé teszik Megalku­vás nélküli kemény következetesség, gél így tová­bb a szocialista Magyar­­országért! Ezután az üzem dolgozói fogadal­mat tesznek, hogy példás egyéni és kollektív magatartással, osztályöntu­­datuk szakadatlan emelésével, tanu­lással, fokozott osztályéberséggel és élenjáró termelő munkával szolgálják dolgozó népünk szocializmust építő nagy ügyét. Így ünnepelt 1918 szeptember hó 28-án a Budapest 70.es postahivatal, amely élen jár a munkaversenyben és élen jár osztály öntudat­ban. Munkaverseny a Nagy budapesti Kerületi Titkárság helyi csoportjai között A Budapesti Kerületi Titkárság 25 helyi csoportja között 6 hónapig tartó szakszervezetet, építő szocialis­ta munkaverseny indult meg július 1.ével. A A verseny állása az összesített jú­­liusi és augusztusi eredmények alap­ján: 1. Rákoshegy 2918 ponttal 2. Hatvan 924 ponttal 3. Pestszenterzsébet 848 ponttal A hatvani postások a­ „Postások az iskoláért’­ mozgalom javára 216 forintot gyűjtöttek és ugyanakkor a postásasszonyok önkéntesen takart­­tották a tantermeket. A balassagyar­­matiak nagy kult­úrnap szervezésé­vel tették nevüket ismertté az össz­­dolgozók előtt, szervezeti téren a hozzátartozó postamesterségeknél kiépítették a szakszervezeti megbí­zottakat. A rákoshegyi szaktársak 1200 kötetes könyvtárt szerveztek és színjátszó-gárdájukkal több esetben komoly sikert arattak és kiharcol­­ták a dolgozók elismerését. A salgó­tarjáni postások nagyszabású zászló­­avatási ünnepélyt tartottak az Or­­szágos Postás Zene­kar és a szín­játszók bevonásával, mely nagy­ban öregbítette a helyi csoport jó hírnevét. A biaiak jó munkáját bizonyítja az, hogy hatáskörükbe adták a környék összifjúságii szer­vezését. A tataiak igazolták, hogy akarattal, nehéz kezdés után is lehet eredményeket elérni. A gyömrői szaktársak zenekarukkal szolgálják a ki­tűzött célt, szórakozási lehetősé­get adva tagságuknak. A sashalmi szaktársaink oktatási­ területen fej­tenek ki jó munkát a helyi MDP-vel karöltve. Kispesti postásaink­­ nép­­ünnepélyt szerveztek, melyen élvo­nalbeli művészek szórakoztatták Kispest dolgozóit. A komáromiak zászlót avattak. Minden csoport merítsen erőt az élenhaladóktól és állandóan lebegjen szemük előtt az a biztos tudat. Versenyünk igazi nyertesei a szer­vezett postások és rajtuk keresztül a dolgozó magyar nép. B. I. Éljen a Szakszervezeti Tanács XVII. kongresszusa! fmm­it még mindenkinek * tudni kell A Szakszervezetünk által rend­szeresített segélyeket (szülési, házasság és temetési segély) a segélyezésre okot adó körülmény, tehát, a születés, házasságkötés, illetőleg elhalálozás napjától szá­mított 30 napon belül kell kérni. A 80 napos határidőn túl benyúj­tott ilyen irányú kérelmet a Szakszervezet­ — Központi Ve­­zetőség határozata értelmében — nem veheti figyelembe, tehát a segélyt sem fizetheti ki.

Next