Postás Dolgozó, 1950 (3. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Felavatták a Nagybudapesti Postás Pártszervezet • pártmunkás könyvtárát 1049 december 21. nevezetes szép naip. Olyan a Postás Pártszervezet, mint egy megbolygatott méhkas. 14 órakor ,nagy ünnepség színhelyre lesz. Felavatják az első pártmunkás könyvtárat. Minden pártmunkás, aki tanulni, művelődni, előadásokra akar készülni, megtalálja majd itt mindazt a marxista remeket, amire szüksége lesz. Ez az első postás pártmunkás könyvtár. A felavatás előtti izgalmat perceket éljük át. ■■ Díszítik, dekorálják a falait asztalosok. Az utolsó simításokat végzik. A két olvasószoba már kész. A kis asztalkák egymás mellett várják már a pártmunkásokat, akik leülnek majd az asztalok mellé, hogy elsajátítsák a marxizmus-leninizmus tanításait. Az ablakon beragyogó napsugár megvilágítja a szocializmus építésének vezéreit: Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak arcképeit. A képek alatt ez a felirat: „Az irodalomnak azegyetemes proletár munka részévé kell lennie.” A falon szemben Gorkij, Solohov, Szimonov, a világirodalom nagy mestereinek a képe. „A könyv, a szocialista kultúra legfontosabb, leghatalmasabb fegyvere” (Gorkij) A belső teremben a polcokon 1.500 könyv, van már. De, amíg más könyvtárban főlegideológiai és szépirodalmi szórakoztató könyveket tartanak, addig itt a pártmunkás könyvtárban főleg ideológiai és olyan szépirodalmi könyvek találhatók, amelyek az ideológiai kérdésekkel kapcsolatosak. 14 órakor kezdetét veszi az ünnepség. Worsitz elvtársnő szavalata után Horváth István elvtárs üdvözli a megjelenteket. — Joggal mondhatjuk, hogy a pártmunkás könyvtár megnyitása nagyjelentőségű, mert lehetőség nyílik a pártmunkások széles tömegeinek a marxizmus-leninizmus tanulmányozására, hogy az elmélet széles fegyverét megtanuljuk helyesen alkalmazni. A postásság a legjobban volt elzárva a munkásmozgalomtól, ezért tudjuk, hogy ahol nincs jelen a mi elméletünk, ott a burzsoázia elmélete van jelen. A pártmunkások kötelessége, hogy a burzsoá gondolkodást kiirtsák. — A szocializmus építéséhez, az ötéves terv sikeres elvégzéséhez, a termelés jó elvégzéséhez segít az elmélet teljes ismerete. ’ A szocializmus építése, — folytatta Horváth elvtárs, a marxizmus-leninizmus elméletével, Rákosi elvtá is vezetésével történik. (Hatalmas fans, a pártmunkások Rákosi elvtársat ütemesen éljenzik.) Horváth elvtárs ezután felhívta a figyelmet, hogy látogassuk szorgalmasan a pártmunkás könyvtárat, mert nekünk kommunistáknak az a feladatunk, hogy ne csak magyarázzuk, hanem át is formáljuk a világot. A kultúrműsor után az oktatási osztály vezetője, Németh László szólt a megjelent elvtársakhoz. Kiemelte, hogy Pártunk sokat átdúszott a szép, világos, barátságos pártmunkás könyvtárért, amíg azt létrehozta. Ezután így folytatta: — Nekünk elvtársak második otthonunknak kell tekinteni a pártmunkás könyvtárat, ezért meg kell becsülnünk. Mi reméljük és elvárjuk, hogy az egyéni tanulók, szemináriumvezetők, ellenőrök és általában minden pártmunkás, s párttag igénybe is veszi könyvtárunkat. Szükség van arra, hogy tanulhassunk. Sokat olvashassunk, hogy taníthassunk. Legyen ez a mi szellemi fellegvárunk, itt mindenki nyugodtan olvashat, jegyzetelhet, csoportosan tanulhat. A vitás, vagy nehezen érthető anyaghoz itt lesz minden este az Elméleti Tanács egy tagja, aki segít, megmagyarázza a vitás kérdéseket, tanít, közben ő maga is tanul. — Az elvtársak rendelkezésére áll díjtalanul. Marx, Engels, Lenin. Sztálin majdnem minden magyarul megjelent könyve és brosúrája, Magyarország és a népi demokráciák leghaladottabb íróinak és politikai vezetőinek munkái. A szovjet irodalom úgy politikai, mint műszaki, társadalomtudományi és szépirodalmi remekművei. Németh elvtárs bejelentette, hogy a könyvtár kedd és szerda kivételével minden este 16.30—21 óráig, vasárnap pedig 9—13 óráig áll az elvtársak rendelkezésére. Németh elvtárs azzal fejezte be, hogy felhívta a figyelmet a pártmunkáskönyvtár igénybevételére, mert ezen keresztül megismerkedhetünk a környező népi demokráciák életével és munkájával, de elsősorban a hazánkat felszabadító nagy Szovjetunióval és annak bölcs vezérével, a magyar nép által forrón szeretett Sztálin elvtárs életével és munkájával. Az Internacionálé eléneklése után az elvtársak sorban megtekintették a könyvtárat és örömüknek adtak kifejezést, hogy a pártmunkás könyvtár rendelkezésükre áll. A könyvtár első olvasói IRODALMI PÁLYÁZAT A Postás Szakszervezet Termelési- és Kultúrosztálya pályázatot hirdet egyfelvonásos színdarab vagy rövid vidám jelenetre, amelyek a termelés kérdésével foglalkoznak. Kérjük az irodalommal foglalkozó postás szaktársakat, hogy ilyen irányú munkájukat a Postás Szakszervezet Kultúrosztályához „Termelési színdarab“ megjelöléssel küldjék be. A pályázat titkos, éppen ezért a beküldött pályaművön a szerző nevét nem kell feltüntetni, csak a pályamű jeligéjét. A nevet és a címet egy jeligével, ellátott lezárt és mellékelt borítékban kell feltüntetni. Beküldési határidő: február 15. Pályadíj 400.—1, 200.— és 100.— Ft. Eredményeket a Postás Dolgozó márciusi számában közlünk. POSTAI DOLGOZÓ Sztálin az első ötéves terv eredményeiről Az első ötéves terv eredményeit méltató beszédében — 1933 január 7-én. — Sztálin rámutatott arra, hogy a szovjet nép ez időszak alatt mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén páratlan sikereket ért el. „Nem volt vas- és fémiparunk — mondotta — az ország iparosításának ez az alapja. Ma van vas- és fémiparunk. Nem volt traktoriparunk. Ma van. Nem volt automobiliparunk- Ma van-Nem gyártottunk szerszámgépeket. Ma gyártunk. Nem volt komoly modern vegyiiparunk. Ma van-Nem volt igazi, komoly iparunk modern mezőgazdasági gépek gyártására. Ma van-Nem volt repülőgépiparunk- Ma van1’. A továbbiakban rámutatott Sztálin azokra az eredményekre, amelyekre a szovjet állam a villamosenergia, kőolaj- és széntermelés területén elért. ,Egyetlen egy szén- és fémkohászati bázisunk volt Ukrajnában — mondotta — azzal is nehezen birkóztunk meg. Elértük azt, hogy nemcsak ezt a bázist emeltük magasabb színvonalra, hanem még egy új fém- és szénkohászati bázist teremtettünk keleten, melyre országunk büszke lehet”. Részletesen elemezte a textilipar és egész sor más új iparágfejlődőrészaránya a mezőgazdaság termelésével szemben, mely az ötéves terv elején (1928-ban is 48 százalékot tett ki, az ötéves terv negyedik évének végére (1932 ) 70 százalékra emelkedett. Sztálin beszédének az ötéves terv mezőgazdasági vonatkozását tárgyaló részében megvilágította az e területén elért hatalmas sikereket- A Bolsevik Párt rövid hárorm év alatt több mint 200 ezer kolhozt és 5000 állami gazdaságot (szovhoz) szervezett- A bevetett terület nagysága négy év alatt, 32 millió holddal emelkedett- Ez lehetővé tette, hogy 9—10 millió tonna piacra kerülő gabona helyett az ötéves terv végére az ország évenként 20—23 millió tonna gabonát kapjon. Összefoglalva az ötéves terv végrehajtásának eredményeit az ipar és mezőgazdaság területén, valamint a dolgozók életkörülményeinek javítása és az áruforgalom fejlesztése terén. Sztálin kifejtette, mely alapvető erők biztosították a szovjet nép és állam számára a történelmi győzelem kivívását„Ez az erő mindenekelőtt a munkások és kolhozparasztok milliós tömege, aktivitása és önfeláldozása, lelkesedése és kezdeményezése, azoké a munkásoké és kolhozparasztoké, akik a mérnökökkel és technikusokkal egyetemben kolosszális energiát fejtettek ki a szocialista verseny és a rohammunka-rendszer kifejlesztése érdekében. Ez az erő, másodszor, a Párt és a kormány biztoskezű vezetése, amely a tömegeket erre az előnyomulásra felhívta és a célhoz vezető úton minden néven nevezendő akadályt legyőzött. Ez az erő végül a gazdaság szovjet rendszerének különös előnye és fölénye, amely magában hordja a minden akadály legyőzésére szükséges kolosszális lehetőségeket. sét, majd így folytatta: „Mindez azt eredményezte, hogy országunk agrárországból ipari országgá lett, mivel az ipari termelés Hároméves tervünket sikeresen befejeztük. A hároméves tervet Pártunk kezdeményezte, végrehajtására Pártunk és dolgozó népünk tett ígéretet. Rákosi elvtárs ezeket írta a Kommunista Párt Tervjavaslatának előszavában: „Nemzetünk gazdasági felvirágzása, demokráciánkkal áll vagy bukik, s mert mi népünket erőssé, virágzóvá, boldoggá akarjuk tenni, nem kíméljük erőnket, hogy a gazdasági lehetőségekhez, a politikai előfeltételeket is létrehozzuk, ezzel a hároméves terv sikerét biztosítsuk“. Minek köszönhetjük azt, hogy hároméves tervünket ilyen hatalmas arányokban tudtuk teljesíteni? Helyesen adta meg erre a választ Varga Lajos szaktársunk az Újpest 1. postahivatal üzemi gyűlésén: „Mindent, amit eddig elértünk a Szovjetuniónak köszönhetünk, békénket, szabadságunkat, függetlenségünket“. Igen, mindent a Szovjetuniónak, a dicsőséges felszabadító Vörös Hadseregnek és a haladó népek nagy és bölcs vezetőjének Sztálin elvtársnak köszönhetünk. Sztálin elvtárs nevében indultak harcba postás dolgozóink a sztálini felajánlás és a sztálini műszak sikeréért. Bebizonyítva, hogy a posta, területén is át lehet törni az eddigi normák frontját, és a posta történetében eddig soha nem látott eredményeket értek el. Ezt a lendületet át kell vinni az ötéves tervre. A hároméves terv befejezésekor, az ötéves terv megindulásakor valamennyi szakszervezeti aktívánknak, az üzemi háromszögeknek, de túl ezen valamennyi kommunistának, minden postás dolgozónak alaposan meg kell vizsgálnia az elmúlt években végzett munkáját, fel kell használnia a hároméves tervben szerzett tapasztalatait az elkövetkező munkája során. A három- éves terv tapasztalataival, tanulságaival megerősödve látunk neki új, hatalmas feladatunk, ötéves tervünk megvalósításához. Ötéves tervünk megindult és január elsejétől nemcsak gyönyörű perspektíva, hanem maga a naponkénti megvalósulás. Postás dolgozóink hatalmas lelkesedéssel kezdtek hozzá a terv végrehajtásához. Erről a lelkesedésről tanúskodtak feldíszített üzemeink, a röpgyűlések, üzemi gyűlések izzó hangulata és mindenekelőtt postás dolgozunk tömeges munkafelajánlásai és vállalásai Mi mással islehetne méltóbban ünnepelni a terv megindulását, mint azzal a fogadalommal, mint amelyet Erdősi és Koszta Kovács szaktársak tettek a Postaállomáson: „Az ötéves terv sikeréért mindent meg kell tenni, vállaljuk, hogy teljesítményünket 15 százalékkal emeljük. Mi mással ünnepelhetnek dolgozóink, mint azzal, hogy Horváth szaktárs a reptéri rádióhivatalban vállalta, hogy az új adó újjáépítését az előirányzott 600 óra helyett 400 óra alatt fogja befejezni, vagy Kovács szaktárs a Kábelüzem 2-nél, amikor ezt mondta: Mindenki ragadja meg a munkát, mert még mindég vannak hátulkullogók és 25 százalék teljesítményemelést ajánlott fel. Így ment ez tovább a Kábel 2-nél. Bartók csoport 20, Móra brigád 10, Nyíri szaktárs 20 százalékos teljesítményemelést ajánlott fel. A lelkes hangulat és az első vállalások is bizonyítják, dolgozóink megértették az ötéves terv történelmi jelentőségét. Megértették, hogy ötéves tervünkkel győzelemre fogjuk vinni a szocializmus ügyét,, hogy virágzó és boldog országot teremtsünk hazánkból. Megértették, amit Rákosielvtárs mondott: „Az ötéves terv a népi demokrácia útja, a jómódú, erős, művelt szocialista Magyarországé... Szakszervezeti bizottságaink feladata, hogy ezt a lelkesedést anyagi erővé formálják és kiszélesítsék a szoralista munkaverseny lendületét. Jobban fel kell karolni a termelést forradalmasító 300—400 százalékkal túlteljesítő dolgozóinkat. Az eddiginél még szélesebb tömegeket kell a csatasorba állítani a magasabb termelékenységért. A sztálini műszakban hivatalaink, üzemeink átlagteljesítménye nagyarányokban emelkedett. Ezért kell küzdenünk továbbra is, minden eszközzel támogatnunk kell dolgozóink kezdeményezéseit, a terv rejtett tartalékainak felszínre hozását. Mert van elég tartalékunk, ezt a sztálini műszak bebizonyította. Különösen sürgős feladat a tervek haladéktalan felbontása, hogy minden egyes dolgozó világosan lássa, mi esik rá a tervből, hogy valóban magáénak érezze a tervet és igyekezzen túlteljesíteni. Dolgozóink helyesen jegyezték meg a Lipót ép.oszt. tervértekezletén: „Van már nekünk is ötéves tervünk, tudjuk mi esik belőle ránk, így könnyű vállalást tenni. Igen, további sikereink előfeltétele a terv jó és gyors felbontása egész az egyes dolgozókig. Az a hatalmas lelkesedés, mellyel dolgozóink útjára indították az ötéves tervet, biztosíték arra, hogy tervünk ügyét győzelemre visszük. ÜZEMEINK TERVFELBONTÓ ÉRTEKEZLETEKEN VITATJÁK MEG A RÁJUK ESŐ FELADATOKAT 1950 január Ahofptiß f'fßtp astignl konservatív képviselő elképseli.. . A The Journal 1949 decemberi számában olvassuk: „ .. . konzervatív képviselő azt állítja, hogy addig, míg bizonyos mennyiségű munkanélküliség nincsen, munkásoktól igazán odaadó munkát kívánni nem lehet, mert az egyetlen sarkaló tény, amelyet az emberi lény komolyan vesz, a félelem. A munkás csak akkor adja munkája legjavát, ha attól fél, hogy elveszti máskülönben munkáját ...” (Figyelmébe ajánljuk a tisztelt képviselő úrnak csak a január 1. műszakot, ahol Matisz Imre, a Diósgyőri Vasgyár álmunkon jelölt esztergályosa az ötéves terv első műszakjában 4400 százalékot teljesített- Vájjon miféle „félelem” hajtotta Matisz Imrét ? Vagy inkább az, hogy a jólvégzett munka után egyszer Matisz Imre is megéri, hogy az ilyen „konzervatív képviselő urak“’ egyszers mindenkorra s mindanynyian a történelem szemétdombjára kerülnek!) ! A SZOT hetvenezer forintos „JÓZSEF ATTILA IRODALMI PÁLYÁZAT”-A A Szakszervezeti Tanács .József Attila irodalmi pályázatának második része múlt év november végén záródott. Ebbe a csoportba — regény, ifjúsági regény, háromfelvonásos színdarab — összesen 356 pályamű érkezett be. Az előzsűri munkálatai ebben a hónapban befejeződnek és az előjelekből máris megállapítható, hogy a SZOT irodalmi pályázata komoly sikereket fog eredményezni. A kéziratok döntő többsége a mai Magyarország problémáival foglalkozik. A művek jelentős része az ipari munkásság harcai, a dolgozó parasztság felszabadulás utáni életét tükrözi. Az egyik kézirat pl. a terv kölcsönjegyzést mutatja be az egyik üzemben. A regények és színdarabok legnagyobb része már túljutott az előzsűrin. A színész szakszervezet ebbe a munkába bekapcsolta ,a budapesti állami színházak lektorátusait is,amelyek örömmel vettek részt ebben a nagyjelentőségű munkában. Nagyjelentőségű a pályázat azért, mert a munkásosztály és a dolgozó parasztság felszabadult alkotó ereje ezen keresztül is utat tör magának az új műveltség, az új kultúra, az új ország építésében. „Ennek a darabnak a megírására, ez a pályázat indított" — olvassuk az egyik pályázathoz csatolt levélből. Ez az egy mondat is a pályázat egyik főcélkitűzését tartalmazza: megmozgatni a széles dolgozó tömegeket az új szocialista kultúra kialakítására. És itt kell megemlíteni, hogy az elmúlt nyáron lezáródott novella és egyfelvonásos színdarab pályázat díjazottjain kívül a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat közel 60 pályázóval vette fel a közvetlen kapcsolatot jó ötleteik és íráskészségük alapján. Jellemző a pályázat népszerűségére, hogy máris érkeznek novellák és egyfelvonásos színdarabok a következő ezévi fordulóra, melyek témái az újtípusú ember új hazafiságát ábrázolják az ötéves terv, a sztahanovisták és a béke harcos megvédésének problémáin keresztül. A SZOT irodalmi pályázatának mozgalmi eredményeit kívánják rögzíteni azok az újabb tárgyalások, amelyek arra irányulnak, hogy a felbukkanó tehetséges káderekkel állandó jelleggel foglalkozzanak a szakemberek. A középzsűri februárban fejezi be munkáját és ennek véleményezése alapján dönti el a pályázat végeredményét márciusban a József Attila irodalmi pályázat elnöksége. Eredményhirdetés április 4-én, hazánk felszabadítása ünnepén lesz és ekkor hirdetik meg ismételten a pályázatot és közlik az újabb feltételeket. Ez a pályázat — a munkásosztály áldozatkészségén túl — egyik komoly reményekre jogosító eszközünk, a kultúra frontján tátongó rések betömésére és fokmérője annak a ténynek, amely a munkásosztály vezető szerepét jelenti az egész nemzeti kultúránk kialakításában.