Postás Dolgozó, 1952 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-14 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. A POSTÁS SZAKSZERVEZET LAPJA 1952 JANUÁR 14. ÁRA 20 FILLÉR Szakszervezeti vezetőségek újjáválasztása a postán­­ A postás dolgozók a felszabadu­lás előtt el voltak zárva attól a lehetőségtől, hogy szabadon szer­vezkedhessenek, hogy létrehozzák munkás szervezeteiket napi érde­keik biztosítására, kultúr-, sport­igényeik kielégítésére, általános műveltségük, szakképzettségük nö­velésére. Felszabadulásunk után alakultak csak meg a szakszervezet szervei, az üzemi bizottságok, a helyi cso­portok, a területi szakszervezetek (a mai területi bizottságok), végül 1946. februárjában az első országos küldöttkongresszuson választott központi vezetőség. Sok nehézséggel küzdöttünk az új szervezetekben mozgalmi, ügy­kezelési, gyakorlati tapasztalatok nélkül, nem egy szervben kifeje­zetten ellenséges polgári, jobboldali szociáldemokrata elemekkel szem­ben. Mindezek a tényezők károsan be­folyásolták szervezeteink és a köz­pont munkáját s csak kis mérték­ben tudtuk elvégezni a reánk háruló feladatokat. Még ilyen körülmé­nyek között is azonban a felsza­badulás utáni, a munkásosztály javára megváltozott helyzet, a kor­mányban és egyéb hatalmi pozí­ciókban lévő kommunisták befo­lyása, a szakszervezetek megnöve­kedett tekintélye eredményeként szakszervezetünk javaslatára év­tizedes fájó­­sérelmek nyertek elin­tézést, így például 1945. évben a 2.500 KKM rendelet megszüntette a postakezelők (akkor altisztek) különböző fizetési csoportjait és az egységes státuszba sorolta őket, megszüntetve egyúttal az emberi méltóságot megcsúfoló számozását is kezelő kézbesítő szaktársainknak. Az 1946 — 7000 sz. KKM rendelet megszüntette a postán az ideigle­nes jellegű alkalmazást. Nem volt ritka a 15—20 éves szolgálattal rendelkező ideiglenes postai alkal­mazott. Ezeknek száma a rendelet végrehajtásakor körülbelül 10.000 fő volt, akik díjnoki, gyakornoki és kisegítő szolgai „rang”-ban teljesí­tettek szolgálatot. Ugyanilyen nagyjelentőségű in­tézkedés volt az 1947 — 8500 sz. kormányrendelet a postamesterek és alkalmazottak állami státuszba való átvétele, amely kb. 7000 dol­gozót érintett és ezek között is első­sorban a postamesteri kiadókat és altiszteket, kik eddig m­agánalkal­­mazottai voltak a postamesternek és nem egy esetben olyan házi­szolga-félét is. Ezeknek a nagy horderejű rendelteknek a kidolgozásába bevonták a dolgozókat, a szakszervezetet, ami már magá­tól értetődő ma — de még gondo­latban is hallatlan merénylet lett volna a „rend” ellen a felszabadu­lás előtt. Ilyen hatalmas változások és eredmények után uralkodott el szer­veinkben és a központban egy bizo­nyos mértékű önelégültség, olyan nézet, hogy itt magától megy min­den, nincs különösebb tennivaló. Fokozta ezt a káros nézetet az a körülmény is, hogy 1949-ben voltak utoljára az üzemi szervezetekben választások és 1948-ban a köz­ponti vezetőségválasztás. Azóta a megválasztott funkcionáriusok egy része átkerült szakvonalra, egy része egyéb elfoglaltság miatt, vagy mert nem tudott lépést tartani az egyre növekvő feladatokkal, köve­telményekkel — lemondott, vagy le kellett váltani,­­ mert ellenséges magatartást­ volt, így például a szakszervezeti központ 1948-ban megválasztott 11 tagú elnökségéből ma már csak két választott tag van, a többi behívott, megbízott. És így van ez szerveink több­ségében. Megkerülése, kijátszása a szakszervezeti demokráciának. Ez a körülmény ,magyarázat rész­ben arra is, hogy dolgozóink, tagsá­gunk egy része nem tekinti teljes jogú vezetőinek a szakszervezeti vezetőket, mert nem maga válasz­totta, egyben arra is, hogy funkcio­náriusaink,­egy része nem is érez oly mértékű felelősséget a tagság felé, mint kellene, mert nem vá­lasztott. Ilyen körülmények között, tények mellett ránk fokozottabb mértékben vonatkoznak pártunk politikai bi­zottságának „a szakszervezeti munka egyes kérdései”-ről szóló megállapításai, határozatai. A hatá­rozat kimondja, hogy „a munkájuk középpontjába az üzemi és műhelyi alapszervek, illetve szakszervezeti bizottságok, továbbá a bizalmi háló­zat megszilárdítását a szakszerve­zeti tagság fokozott, eleven üzemi szakszervezeti étel kialakítását ál­lítsák úgy, hogy a szakszervezetek valóban a szocializmus építésének tömegiskoláivá váljanak”. Ahol csak megközelítően ilyen a szakszervezeti munka, ez meglát­szik az üzem eredményeiben, a tervteljesítésben és a dolgozók ügyeinek elintézésében. Így pél­dául az Alközpont üzemi vállalat funkcionáriusai a szakvezetéssel a legszorosabb együttműködéssel be­szélik át a tervfeladatokat, mozgó­sítják a dolgozókat a feladatok végrehajtására, figyelembe veszik és megvalósítják a dolgozók hasz­nosítható javaslataikat, kezdemé­nyezéseiket. A szakszervezeti bizott­ság és a társadalombiztosítási ta­nács megvitatják a tennivalókat, lelkiismeretesen, önállóan végzik a dolgozók üdültetését, segélyezését, beteglátogatását. Hibák itt is van­nak, főleg a bizalmiak között, jól és rosszabbul dolgozók. De a jellem­ző általában mégis a felelősség­­érzet. És az Alközpont évi tervét a vállalt december 21-e helyett m­ár október 31-én részleteiben is telje­sítette. Szilárdan tartja az első helyét a­­ műszaki üzemek közötti versenyben és legjobb úton halad, hogy egymásután negyedszer el­nyerje a büszke ésüzem­ címet. fokozódó jó munkát végez a Járműtelep szakszervezeti bizottsága és társadalombiztosítási tanácsa különösen a dolgozók nevelése, a munkafegyelem megjavítása terén, így például az elmúlt év folyamán 337 beteg vagy otthoni problémák­kal küzdő szaktársat látogattak meg és voltak segítségükre. Elin­tézték, hogy megfelelő védőberen­dezésekkel lássák el a gépeket, hogy a fényezőműhelyt felszerel­ték korszerű szellőztető berende­zéssel. Ilyen törődés a dolgozókkal nagyobb­­munkakedvet, jobb mun­kalehetőséget eredményez és nem valamilyen „csoda”, hogy a jármű­telep erősen a nyakán van az Al­központnak az élüzemért folyó versenyben úgy, hogy ha az­ Al­központ nem erősít, a Járműtelep könnyen megelőzheti. És így sorolhatnánk tovább, ahol csak némileg is kielégítő a szak­­szervezet munkája, az meglátszik a dolgozókkal való törődésben, az üzemi eredményekben. Mint például a Főpostán, Keleti-postán Javító­műhelyben, Székesfehérvári Rádión, Szegedi hálózatépítőnél és így to­vább. És fordítva, ahol nem dolgozik, vagy épen rosszul dolgozik a szak­­szervezeti bizottság, ott az alkot­mányban, a Munkatörvénykönyv­ben lefektetett jogok, juttatások, járandóságok nincsenek biztosítva, ott nincs munkafegyelem, nem telje­­ sítik a tervet. Mi az oka például, hogy a Soproni Hálózatépítő Vál­lalat évi tervét november végéig csak 80 százalékig teljesítette? Hogy az összes munkanapoknak 16,6 százalékát igazolatlan hiány­zások miatt nem dolgozták ki? Hogy nagy a munkaerővándorlás? Ha tudjuk például, hogy az SZB- titkár a távirdamunkásszállásról vitt el saját használatára lepedőket, a kirendeltség vezetője szalma­zsákot, a főkönyvelő a távirda­­munkásoknak járó szalonnából tiz­­óraizgatott, hogy a dolgozók járan­dóságaikat három-négy napos ké­séssel kapták meg — azonnal vilá­gos lesz, hogy mi az oka a terv­­lemaradásnak, a nagyfokés fegyel­mezetlenségnek. A szakszervezeti titkár nem a terv teljesítésében volt segítségére a szakvezetésnek, hanem a szabálytalanságok elkövetésében, nem­ ügyelt gondosan arra, hogy a dolgozók megkapják járandóságai­kat, hanem maga is megrövidítette őket. A közvagyon az nem közpréda ahogy ez az „úri” világban volt. Az állam a mi államunk. A dol­gozók közhatalma és közvagyona. Aki ma az államot fejőstehénnek tekinti, az a becsületes, öntudatos dolgozókat károsítja, meglopja. A legkíméletlenebbül kell velük szem­ben eljárni. Pártunk Politikai Bizottságának határozatából, a felhozott példák­ból látható, hogy mennyire szüksé­gesek a választások, hogy m­ennyire fontos, hogy kik a szakszervezeti vezetők. Minden postás dolgozó érezze magát felelősnek azé­t, hogy a megválasztandó ve­zetőségekbe tiszta múltú, a munká­ban, a magánéletben példamutató, becsületes, a munkásosztályhoz, pártunkhoz, a Szovjetunióhoz hű dolgozók kerüljenek. Minden szer­vezett dolgozó érezze megtisztelő kötelességének, hogy­­ a szakszer­vezeti vezetőségválasztáson nem­csak részt vegyen, szavazzon, ha­nem erejéhez, tehetségéhez képest a legtevékenyebben részt vegyen az előkészítő, tudatosító munkában, hogy minden munkatársát meg­győzze a választás fontosságáról és ennek szükségességéről, hogy szavazatával hozzájáruljon a szak­szervezeti munka megjavításához. Minden postás dolgozó érezte, hogy a választási munkában való tevékeny részvételével hozzájárul ötéves tervünk sikeres teljesítésé­hez, hogy építi szocialista hazán­kat, hogy erősíti a népi demo­kratikus államunkat, a világ béke­szerető népeinek hatalmas táborán Bássa Rezső Mészöly Géza elvtárs, szakszervezetünk elnöke meghalt Mészöly Géza elvtárs, aki 1948. áprilisa óta szakszervezetünk el­nöke, január hó 8-án, hosszas szenvedés után elhunyt. Mészöly elvtárs 1898-ban született és 1915. óta a Magyar Postánál teljesített szolgálatot. Az 1918-as Tanácsköztársaság idején már bekapcsolódott a mozgalmi munkába és ebben az időben hivatalában bizalmi, majd a postás díjnak ok országos szakcsoportjának vezetője lett. Mozgalmi tevékenysége miatt az ellenforradalom uralomrajutása után fegyelmi eljárás alá vonták,és csak azért nem bocsátották el állá­sából, mert még igen fiatal volt, azonban az előmenetelében hosszas időn keresztül éreztették vele, hogy a kapitalista rendszer nem felejtette el tevékenységét. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a mozgalmi munk­ába. 1946. januárjától szakszervezetünk szervezési titkárának, majd­ 1948-ban szakszervezetünk elnökének választották. 1948-ban mozgalmi munkája elismeréseképen a Köztársasági Érdemérem aranyfokozatát kapta meg, amely helyett 1950-ben Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatát adományozta. Mészöly Géza elvtárs halála komoly vesztesége szakszervezeti mozgalmunknak. Példamutató munkája, lelkesedése utat mutat nekünk további nagy feladataink elvégzéséhez. Az 1952-es tervév első napjairól Az 1951. évi terv befejezésével üzemeink és hivatalaink lendületesen fogtak hozzá az 1952. évi terv tel­jesítéséhez. A harc a napi tervek tel­jesítéséért és tű­te­jesítéséért folyik. Üzemi levele?«» nk egymásután szá­molnak be a tervév első napjainak sikereiről, jött a kooperáló vállalatokkal s így a termelésben az áttérést zökkenőmente­sen hajtották végre. Molt évi tervüket■ 12 százalékkal teljesítették túl, ez év­ben még jobb eredményt akarnak — és mint az eredmények mutatják, fog­nak is —­ elérni. A posta Javítóműhely Béke-brigádja 400 óra megtakarítást vállalt egy munkán A Javítóműhely dolgozói jó hangu­latban kezdték meg a harmadik terv­eket. A munkaidő megkezdése előtt az érkező dolgozókat a pártszervezet zeneszóval a hangszórókon keresztül, személy szerint üdvözölte. A műhe­lyek dolgozói egymás után fogadták meg, hogy az új évben tervüket na­ponta túlteljesítik. Az év első nap­ján különösen Molnár Oszkár és Koós Antal értek el jó eredményeket, mert Molnár szaktárs 210, Koós szaktárs pedig 200 százalékos teljesítményt ért el. Az áramellátás-berendezések készí­tésével Timár Béla és Berecz Lukács értek el 150, illetve 155 százalékot. A javítóműhely nődolgozói is az élen járnak A kapcsolóműhelyben Bitter Jánosné, kábelform­ázó 135, Grántz Istvánná te­kercselő 185 százalékos teljesítmény­­nyel dolgozott. Az asztalosműhely dolgozói az ön­költségcsökkentést tűzték ki célul és vállalták, hogy egy 25.000 normaórá­s munkából 400 munkaórát fogunk meg­takarítani, .A tavi­tömű heti az előző év hibáin okulva, idejében keretszerződéseket kö­ Temesvári László, a Járműtelep sztahanovista gépkocsivezetőjének harca a benzinmegtakarításért A Posta Járműtelep 523 gépkocsi­vezetője versenyzett azért, hogy a leg­nagyobb benzinmegtakarítást érjék el. Átlagban 1951-ben 25 százalékos ben­­zinmegtakarítást értek el és 1952-ben még nagyobb eredményeket akarnak elérni. Az év második napján Temesvári László sztahanovista gépkocsivezető, aki már egy éve tartja a sztahanovista színvonalat, rekordot ért el a benzin­­megtakarításban. Január 2-án, egyet­len nap alatt 2,2 liter benzint takarí­tott meg, ami azt jelenti, ha a meg­takarítását ilyen ütemben folytatja, ak­kor a hó végére 30 százalékos meg­takarítással vezet a gépkocsivezetők között. Temesvári szaktárs megfogadta az év első napján, hogy állandóan 28— 30 százalékos benzinmegtakarítást fog elérni. Példáját követi Gulyás Sándor, aki 6,7 liter benzinnel fogyasztott keve­sebbet az előirányzatnál. Gulyás szak­­társ decemberben összesen 1,4 liter benzint takarított meg, de Temesvári szaktárs példáján fellelkesedve, ő is hasonló jó eredményeket kíván elérni. Sz. L. A vezetékes rádió dolgozói globálisan befejezték évi tervüket A posta Vezetékes Rádió Üzemi V­­állalat dolgozói is harcolnak a minisztertanács vándor zászlajának elnyeréséért.­ Megindítanák a 128-ik vezetékes rádióboltot, s ezzel tervü­ket globálisan befejezték, lehetővé téve, hogy 45 ezer magyar család hajlékában szólaljon meg a veze­tékes rádió. A Vezetékes Rádió TV dolgozói­nak komoly segítséget nyújtottak az Anyaghivatal dolgozói is. Pártunk határozata értelmében a bekapcso­landó hangszóróik száma évköz­ben jelentősen emelkedett, így pl. a 22 ezer tetőtartó helyett 45 ezer darabot kellett biztosítani. Az Anyaghivatal adminisztratív dolgozóiból brigád alakult s ez a brigád válogatta ki az ócskavas­telepeken a használható gömbvas­­anyagot s ezzel hidalták át a mu­tatkozó nehézségeket. Komoly segítség volt­ a Veze­tékes Rádió IV. .számára, hogy az Anyaghivatal a Posta Kísérleti Állomás dolgozóival szoros együtt­működésben az ólmot helyettesítő PVC. anyag felhasználásával kb. 150 km. hosszú kárpithuzalt gyár­tatott, amelyet már be is építettek. A vezetékes rádiót építő brigádok hasonló jó munkával, küzdöttek a gócok felszereléséért. A debreceniek, a pécsiek, a miskolciak, a szegediek és a soproniak pl. rossz kazán­csövekből­ készítettek tetőtartókat, csakhogy a minisztertanács zászla­jáért folyó verseny során teljesít­­h■­essék tervüket. A posta dolgozói soron kívül szerelték fel a vezetékes rá­diót a termelésben élenjáró városoknak, községeknek. A hálózatot építő brigádok közül különösen jó munkát végzett a pécsi brigád, amely tervének teljesíté­séért, azért, hogy Sormáson, Sztálin elvtárs születésnapjára megszólalhasson a 37 ezredik hang­szóró, a normának előírt 48 helyett 118 hangszórót szerelt fel egyetlen napon. A sormási rádió bekapcsolá­sában különösen kitűnt Jánosi László, Víg Sándor, Szávai Gyula és Takács László. G. A.

Next