Postás Dolgozó, 1952 (5. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-14 / 1. szám

4 MHK Az 1951. évi MHK testnevelési rend­szer, mely a magyar sport alapját ké­pezi, postás területen jó eredménnyel zárult. Az előirányzat 6000 postás dol­gozó lepróbáztatása volt és az év vé­géig 8006-ra emelkedett az MHK-pró­­bát tett dolgozók száma. Az eredmény elérése érdekében komoly, áldozatkész munkát végeztek a társadalmi aktívák, a sportkörök vezetői, a területi és az országos vezetők. Sportkörök közül ki kell emelni az alközponti üzem sport­körét, akik kezdeti lemaradásukat nagy lendülettel behozták és év végére MHK-tervüket 160 százalékra teljesí­tették. Élenjártak ebben a munkában a Posta Épület Karbantartó Üzemi Vállalat dolgozói, akik az üzem létszámához mérten igen szép eredményt értek el. MHK-tervüket 226 százalékra teljesítet­ték. Jó munkát végzett valamennyi üzem és azt mind felsorolhatnánk, az Erzsébet központ. Óbudai postaszer­­vek és a Teréz központ kivételével, akik nem teljesítették MHK-tervüket. Vidéki városok közül a már koráb­ban kiváló munkát végzett Kecskemét, Békéscsaba, Orosháza, mert kevés ki­vétellel felsorakoztak a többi vidéki városok is. A területek teljesítését vizsgálva a legjobb eredményt a deb­receni kerület érte el, azonban szoro­san nyomában vannak a többi terüle­tek is. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy most már minden rendben van és nyugodtan megpihen­hetünk babérjainkon. MHK-munkánk­­ban a fellendülés akkor kezdődött meg, mikor a kiértékelés­ alapján nyilvánva­lóvá vált, hogy az MHK munka, a fej­lesztési terv teljesítése terén súlyos lemaradás van. Ekkor láttunk hozzá a lemaradás felszámolásához és ebből következett az, hogy munkamódszerünk nem volt helyes, mert kampányszerűen, nem elég alaposan előkészítve végez­tük munkánkat. Tanulságul kell, hogy szolgáljon számunkra ez az 1952-es esztendőben, hogy munkánkat ütemezve, az idő­szakoknak megfelelően, versenyszerűen végezzük el az MHK-próbáztatásokat. Ezen keresztül a postás dolgozók to­vábbi széles tömegeit vonjuk be a testnevelésbe és a sportba. A II. Alapfokú tornász Csapatbajnokság bírói Sportköreinkben nagy lelkesedéssel folyik a felkészülés az alapfokú tor­nász-csapatbajnokságra. Addig, amíg az 1951-es évben 65 csapat nevezése érkezett be és ebből mindössze 40-en vettek részt a versenyeken, jelenleg 67 csapat nevezett s előreláthatóan alaposan felkészülve résztvesznek a bajnokságban. A jó szereplés előfelté­tele a szorgalmas munka. A területi döntők megindulásáig már nem sok idő áll rendelkezésre és ezért még jobban fokozni kell az előkészületi mu­nkát. Az alapfokú tornász-csapatbajnok­ság gyakorlatainak megtanulása nem könnyű feladat és ehhez nem elég az edző jó munkája, hanem feltétlen a szaktársak fegyelmezettsége szükséges. .-4 sportköri vezetők hassanak oda, hogy a szakvezetéssel karöltve, bizto­sítsák a lehetőséget a zavartalan elő­készületre. A Szakszervezetek Országos Tanácsa kiírta az 1952. évi sakkcsapatba­jnokságot, asztalitenisz egyéni bajnokságot, nagygolyós teke egyéni bajnokságot, egyéni ökölvívó­bajnokságot, egyéni súlyemelőbajnoksá­got. A versenykiírást a sportkörök részére elküldtük és az abban meg­jelölt időpontig a nevezést küldték be a területi elnökségnek. A postás sport kiemelkedő eredményei az 1951-es évben A hivatali tornacsapatbajnokság Bu­­­dapest-bajnokság ifjúsági férfi és női vonalon. Hivatali csapatbajnokság fel­nőtt vonalon. 1951. évi egyéni baj­nokságban ifjúsági férfi- és női bajnokság. 111. osztályú férfibajnok­ság, II. osztályú férfibajnokság, mesterfokú egyéni összetett baj­nokság, mesterfokú nyújtó-, lólengés­­bajnokság. Budapest I. országos bajnokságot nyert csapatában öt pos­­tásversenyző szerepelt. Budapest le­llő III. férfi- és női csapatában minden tornászunk válogatott. Tornászaink, úgy férfi, mint női vonalon német— magyar és bulgár—magyar válogatott tornásztalálkozókon képviselték népi demokráciánk színeit. Postás női kézilabdacsapat meg­nyerte Magyarország 1951. évi baj­nokságát, a Népköztársasági Kupában a 2. helyen végzett. Motorosaink közül Torna Mihály a salakpályán valamennyi versenyét megnyerte és Magyarország bajnok­ságát megszerezte a 100 és 125 kem-es kategóriában, Magyarország gyorsa­sági bajnokságán 3. helyen végzett 100 kem-es futamban. 250 kem-es kategó­riában Máté Sándor postásversenyző volt az év legeredményesebb moto­rosa. Két nemzetközi versenyen ara­tott győzelmet. A Budapesti Postás labdarúgócsa­pat az NB II. keleti csoportjának baj­nokságát megnyerte, majd a 4 csoport bajnoka között rendezett osztályozó mérkőzésen is első helyen végzett. Ez­zel ismét NB I-es csapata lett a pos­tásnak. A Szegedi labdarúgócsapat meg­nyerte Csongrád megye bajnokságát. Postás vívók megnyerték Szeged egyéni és csapat kardvívóbajnokságát, úgyszintén a Szegedi Postás­­röplab­­d­ázók és kosárlabdázók megnyerték Csongrád megye bajnokságát. Az ifjú­sági atléták országos csúcseredményt értek el. Postás gyephokizók megnyerték Ma­gyarország 1951. évi bajnokságát, a jégkorongozók a Béke Kupa megnyeré­sével bizonyították be, hogy az ország egyik legjobb csapata. A többi sporteredményekről részle­tes kiértékelést a Postás Dolgozó kö­vetkező számában fogunk közölni. Postás Sport Egyesület POSTASDOLGOZO Kiadja a Postások Szakszervezete Felelős kiadó: SZABÓ LÁSZLÓ Felelős szerkesztő BASTA REZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Benczur­ u. 27 Megjelenik minden hó 10-én Telefon: 428—777 Nyomatott a Szikra Lapnyomda körforgógépein Budapest. Vill. József­ körút­i Felelős nyomdavezető- KULCSÁR MIHÁLY POSTAI DOLGOZÓ Az új nyugdíjtörvény, a felemelt gyermeknevelési pótlék és a 75 százalékos táppénz a dolgozók szociális ellátásának újabb eredménye A szocializmus építése törvénysze­rűen magával hozza a dolgozók élet­­színvonalának tervszerű emelését, amely nemcsak a keresetek meg­növekedésében és ezen keresztül a közszükségleti sikkek mind nagyobb­­mértékű fogyasztásában jelentkezik. Ötéves tervünk eddigi sikere, a nem­zeti jövedelem emelkedése pártunk és kormányzatunk gondoskodása eredmé­nyeképpen válhatott­­valóra a társa­dalombiztosításnak minden dolgozója és családjára való kiterjesztése, vala­mint az egészségügyi ellátás fejlesz­tése. A magyar dolgozóknak az új nyugdíjtörvény bevezetésével nem kell rettegniük az öregségtől, vagy a betegségből kifolyólag való megrokkanástól. Nem kell rettegni attól, hogy mit csinál, ha időnek előtte megrokkan. A magyar dolgozókra nyugodt öregség vár, nem kell a családra támaszkodniuk. A Horthy-Magyarországon a munka­nélküliség réme mellett et állt a dol­gozók előtt az az ijesztő kérdés is, hogy mi lesz, ha megöregszik. Mi lesz vele és családjával, ha akár betegség­ből, vagy üzemi balesetből kifolyólag tartósan vagy végleg megrokkan. A tőkés rendszerben a munkások számára erre csak egy felelet volt, kirakták az utcára, koldulhatott, várva az „urak jótékonyságát” és szeren­­csés esetben kaphatott naponta sor­­ban állva a népkonyhán egy tányér levest. Az akkori OTI-járadék,­ ha ugyan szerencsés volt és volt elég éve a dolgozónak, amely után meg­kapta, még ahhoz sem volt elég, hogy az éhhalált megakadályozza. Volt ugyan egy vékony réteg a kapitalista társadalomban, így a postás dolgozók is ezek közé­ tartoztak, akiknek biztosí­tották 40 éves szolgálat után a nyug­díjat. De ez a kapitalista társadalmi rendszerben arra volt jó, hogy minél nagyobb éket verjenek a dolgozók közé. Most az új nyugdíjtörvény beveze­tésével megszűnik ez a különbség, amely elsősorban a fizikai munkásokat sújtotta. Az új nyugdíjtörvény egysé­gesíti a különböző nyugdíjrendszere­ket, mindenki számára áttekinthetővé teszi. Kormányzatunk egyben gondos­kodik arról is, hogy a dolgozók a meg­illető nyugdíjat bürokrácia nélkül kap­hassák meg. Ezt is a szakszervezetekre bízta. Az új nyugdíjrendszer 1952 január 1-én lépett életbe Tehát azokra a dolgozókra vonat­kozik, akiknek nyugdíjigénye 1952 január 1 után nyílik meg. A nyugdíj­ban lévőknek nyugdíjukat változatla­nul folyósítják továbbra is, illetve a társadalombiztosítási járulékokat, öreg­ségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járulékokat a minisztertanácsi rende­let értelmében 20—25 százalékig f­i­­emelten. Az új nyugdíjtörvény a közalkalma­zottaknak előnyjogot biztos,ha ez ránézve előnyösebb. Így a postás dol­gozóknak is. Azoknak a postás dolgo­zóknak, akik rendelkeznek 1951 de­cember hó 31-ig a legkisebb nyugdíj­joggal, illetve 10 évvel, vagyis 10 év közalkalmazotti minőségben eltöl­tött idővel. Az előny jogot a férfiak 65 éves kortól, a női dolgozók 60 éves kortól kérhetik. Pl. Szabó János szak­társ 1952-ben éri el a 65 éves kort, ekkor kérheti nyugdíjazását az előny­­jogok alapján, választhat abban, hogy a régi, vagy az új nyugdíjtörvény sze­rint akar-e nyugdíjba menni. Választ­hat aközött, amely ránézve előnyö­sebb. A közelmúltban második gondosko­dása a kormányzatunknak a családi, illetve a gyermeknevelési pótlék felemelése. Itt is megmutatkozik az a gondoskodása a kormányunknak, amely a sokgyermekes családok felé már oly sok intézkedésben előnyöket biztosít a nagycsaládos dolgozók számára, termelést, hogy elhagyják munkahelyü­ket, veszik ki részüket a termelésből. Nagy jelentőségű azért is, mert nem­zeti­­ jövedelmünk növekedését, bizo­nyítja, amely lehetővé tette, hogy a dolgozó, aki önhibáján kívül esik ki a termelésből és válik keresetkép­­nélkülivé, 1952 január 1-től már előző hónapi átlagkeresetének 75 százalékát kapja meg táppénz címén. Ami sok esetben többet tesz ki, mint amelyet akkor kap kézhez a dolgozó, amikor dolgozik, azért, mert a táppénzből nincs levonás, előleg és egyéb cí­meken. Nagy jelentősége van azért is, mert a beteg dolgozóknak ez­­áttal­­kisebb gondjaik vannak, ami megkönnyíti és­­gyorsítja felgyógyulá­sát. E táppénz azoknak a táppénzes állományban lévő dolgozóknak is jár, akiknek táppénzes állománya 1951-ről folytatódik 1952-re. Természetesen csak akkor, ha igazolni tudja, hogy meg­van a kétéves megszakítatlan munka­viszonya. Láthatjuk, hogy kormányzatunk gon­doskodása milyen széles és minden területre kiterjedő, ha csak ezt a három szociá­­l vívmányt nézzük is- Mit lát­hatunk a kapitalista országokban. Nyugdíj csak egy vékony rétegnek van, gyermeknevelési­­ pótlék nincs, illetve ahol van, ott az olyan kicsiny, amely csak porhintésre jó a dolgozók szemé­be. Táppénz és egészségügyi ellátás szintén nincs és ha van is­, olyan kismértékű és olyan rossz, hogy a dolgozók, ameddig csak mozogni tud­nak, nem veszik igénybe. Pl. a híres amerikai „demokráciában” egy dolgo­zónak három hónapig kell dolgoznia azért, hogy egy vakbélműtét költsé­gért ki tudja fizetni, táppénzt nem kapnak és az pedig még a jobbik eset, ha a dolgozót betegségéből való felgyógyulása után visszaveszik munkahelyére. A fent­ ismertetett legutolsó három szociális vívmány: az új nyugdíjtör­vény, a gyermeknevelési pótlék­ feleme­­lése és a felemelt táppénz bevezetése, amellyel elkezdjük az új esztendőt, mindezek azért valósulhattak meg, mert a felszabadulás óta visszatekint­hetünk hét dicsőséges, eredményekben gazdag esztendőre. A hároméves terv politikai és gazdasági sikere, az öt­éves terv eddigi eredményei tették lehe­tővé, hogy az életszínvonal állandóan és .,fokozatosan,, emelkedjék. Azonban ezek az­­eredmények arra kell, hogy serkentsenek bennünket, hogy az 1952-es esztendőben még jobban fokoz­zuk a termelést, a termelékenységet, harcoljunk a munkafegyelem meg­szilárdításáért, azon keresztül nő a nemzeti jövedelem és ha a nemzeti jövedelem emelkedik, mindjobban nő a nemzeti jövedelem azon része is, amely elosztásra kerül a dolgozók­­nak. Mészáros József ne. Szocialista munkaversennyel az 1952. évi hírlapterjesztési terv sikeréért 1951. december hónappal véget ért a nagydobosi Szabad Nép terjesztési verseny. Ez a verseny jelentős ered­ményeket hozott. Elsősorban azt, hogy dolgozóink s főleg kézbesítőink mind­inkább felismerik a hírlapszolgálat po­litikai jelentőségét s lelkes igyekezet­tel terjesztették és terjesztik a Sza­bad Népet, Szabad Földet, helyi párt­lapokat és a többi sajtótermékeket. - Ennek a lelkes munkának eredménye­ként sok új előfizetővel, olvasóval nö­velték a saj­tóelőfizetők táborát, s hó­napról hónapra egyre több megye érte el és múlta felül az alapértékként megállapított májusi Szabad Nép ter­jesztési számot. Az elmúlt évben - a végrehajtó szervek mellett - nagyot fejlődött a vezető­, az irányítószervek­ munkája is. 1952. évre reális hírlapterjesztési tervszámokat kapnak hivatalaink, erről világos tájékoztatást nyújt a Szocialista Posta január 5-i száma. Ezeket a tervszámokat hi­vatalaink bontsák fel dolgozóként, hogy mindenki világosan lássa, milyen feladatok állnak előtte a hírlapterjesztés terén. Szakszervezeti alapszerveink segít­sék a szakvezetést a dolgozókra fel­bontott terv legszélesebb körben való tudatosítására. Az összes sajtótermékekre vonatkozó globális tervszámon, belül külön meg­kapják a hivatalok a súlyponti lapok­nak: a Szabad Nép, megyei pártlap, Szabad Föld,­ Szabad Ifjúság és a Népszava tervszámait, amit ugyanúgy dolgozókra fel kell bontaniok,­­mint a globális tervszámot. A posta hírlapszolgálatának eddigi fejlődése indokolttá, az egyénekre fel­bontott tervszámok lehetővé teszik, hogy hírlapterjesztési versenyünket 1952. évre új alapokra helyezzük. Dol­gozóink levelei, észrevételei és javas­latai, amelyek az eddigi versennyel kapcsolatban beérkeztek, is arról szól­nak, hogy a versenyt egyszerűbbé, könnyen és gyorsan kiért­ékelhető­v­é kell tenni, amely a lehető legkevesebb adminisztrációt igénylik. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével történt meg a hírlapterjesztési verseny új alapokra való helyezése, ezért van, hogy 1952-ben a­­ verseny a hírlap­­terjesztési példányszámtervre van ala­pozva. Az előbbiek szerint a verseny győztese tehát az lesz, aki példány­­számtervét a legjobban teljesíti. A példányszámterv teljesítése mel­lett az elbírálásánál az előfizetők szervezése és lemorzsolódás nélküli megtartása is figyelembe lesz véve­. A versenyben a legjobb eredményt elérők ingyen üdülésben, pénz- és könyvjutalomban részesülnek. A versenyről a részletes tájékozta­tást hivatalaink és szakszervezeti alapszerveink külön megkapják. Népgazdasági tervünk a szocialista építés, boldog jövőnk, s a­ béke terve. Ennek a tervnek egyik része a hír­­lapterv is. Ipari üzemeinkből nap mint nap érkeznek hírek, hogy a mun­kások nagy tömegei teljesítik túl ter­vüket már az újév első napjaiban is és vállalják évi tervük határidő előtti befejezését. Szakszervezeti alapszerveink segít­sék és mozdítsák elő a hírlaptervek felbontását, tudatosítását. Széleskörű politikai felvilágosító munkával moz­gósítsák dolgozóinkat a tervre épített hírlapterjesztési versenyben való rész­vételre, a felbontott egyéni tervek alapján versenyvállalások­ megtéte­lére. Így sorakozzunk fel mi, postá­ik is a szocializmus építéséért, a béke megvédéséért vívott harcban. Sz. S. A felemelt gyermeknevelési pótlék elősegíti a gyermekek gondtalanabb és egészségesebb nevelését. Szemben a kapitalista rendszerrel, ahol a sok gyermeket „istenverésének” tartják a dolgozók, mert a háziurak­tól, még lakást sem tudnak bérelni és amely valóban együttjár a kapita­lista rendszer minden nyomorával. A kapitalista rendszerben a családi pótlk minden gyermek után egyfor­ma. Nálunk, ahol a családi pótlék, illetve gyermeknevelési pótlék a Szov­jetunió rendszerének mintájára van megvalósítva, gyermekek után progresszíven emelkedik, mégpedig olyan mértékben, hogy a december hónapban, amikor a kézbesítő szaktár­sak kézbesítették a sokgyermekes szü­lőknek a 700 vagy 800 forintos össze­get, akadtak­ olyanok, akik nem­ mer­ték felvenni, kételkedtek az összeg nagyságában, nem hitték, hogy ez mind az ő pénzük. Így jár! Nagykanizsán több helyen Kuhár József kézbesítő szakázsunk. Pedig ez valóság. 1952 január be 1-től az SZIK felemelt táppénzt fizet a beteg dolgozóknak. Az eddig fize­tett 65 százalékos táppénz helyett 75 százalékos tápírpénzt kapnak azok a dol­gozók, akik 1t év óta nem változtat­tak iiaként munkahelyet. Ez a rendel­kezés nagyjelentőségű azért, mert azo­kat a dolgozókat jutalmazza, akik fe­gyelmezetten, nem zavarva azzal is a 1952 január 1. Sztahanovistáink csatlakozása Röder elvtárs kezdeményezéséhez Rákosi elvtárs legutóbbi beszédében rámutatott arra: ahhoz, hogy a felsza­badulás óta elért eredmények még job­ban megszilárduljanak és a szocialista építést még gyorsabb ütemben tovább­­vigyük, szükséges a dolgozók fokozott lendülete és azon igyekezete, hogy öt­éves tervünket maradéktalanul telje­sítsük, sőt túlteljesítsük. Rákosi elvtárs beszédének elhang­zása óta nap mint nap tapasztaljuk a dolgozók szeretetét és hűségét népünk bölcs vezetője iránt, amikor teljesítmé­nyük emelésével, a munka jobb meg­szervezésével, a munkafegyelem meg­­szilárdításával, tervünk teljesítésé­vel válaszolnak pártunk és kormá­nyunk határozatára. Dolgozóink megértették, hogy mi­lyen hatalmas eredményt jelent a tervnek csak egy százalékkal való túlteljesítése is. Sztahanovistáink lát­ják azt, hogy a terv teljesítése mind­annyiunk kötelessége és nem elég csak az élenjáróknak fokozniuk a tel­jesítményüket, hanem segíteniük kell a lemaradókat. Ennek alapján indult el az üzemek­ben a ma már országos méretűvé nőtt Rőder-mozgalom, amelynek a célja, hogy Rőder elvtárs kezdeménye­zését továbbfejlesztve, a 100 százalé­kon alul teljesítő dolgozókat 100 szá­zalékra hozza fel, előbbrevinni ter­vünk megvalósulását és túlteljesíté­sét. Postás sztahanovistáink és legjobb dolgozóink sem maradnak le az ipari üzemek mögött és igyekeznek, hogy erejükhöz mérten ők is kivegyék ré­szüket a szocialista építés nagy mun­kájából, tervünk teljesítéséből. A Budapest 72. hivatal 14 sztahano­vistája vállalta 31 dolgozónak a pat­­ronálását (akik részben 100 százalé­kon alul és selejtesen, vagy 100 száza­lékon és azon felül teljesítenek, de se­lejtesen) abból a célból, hogy jó mun­kamódszereknek az átadásával őket TOO­ százalékra felhozzák, illetve a mi­nőségi munkájukat megjavítsák. Ezzel járulnak hozzá a hivatal sztahanovis­tái az A­B-mozgalom célkitűzéseinek megvalósításához és a hivatali terv teljesítéséhez. Különösen kitűnik itt Peresztegi, Selmeci és Leibinger sztahanovista szaktársak vállalása, akik hat 70 és 90 százalék között teljesítő és selejtesen dolgozó szaktárssal foglalkoznak és arra törekednek, hogy ezeknek a dol­gozóknak teljesítményét 100 százalékra emeljék és a selejtjüket teljesen kikü­szöböljék. A Budapest Keleti-posta sztahano­vistái és több jól és selejtmentesen dolgozó, de nem sztahanovista szak­társ tett vállalást a kevésbbé jól dol­gozók segítésére, munkájuk megjaví­tására. A Budapest 62-es hivatal 57 sztahá­­novistája vállalta a munkájukban ne­hézségekkel küzdő dolgozók jó mun­kamódszerekre való megtanítását és segítését, hogy ezáltal ők is teljesít­hessék a tervből reájuk eső részt. Ha a Főposta Felügyelő Hivatal sztahánovistáit nézzük, azt tapasztal­juk, hogy a hivatal 27 sztahanovistá­jának kezdeményezése nyomán, (akik 39 dolgozó segítését vállalták), a sztahanovisták lendülete m­agával ra­­gadva a hivatal többi dolgozóját és így a sztahanovistákon kívül 21 ki­váló dolgozó 67 dolgozó patronálását vállalta, akik közül 37 száz százalé­kon alul teljesít. E hivatalok sztahánovistái és kiváló dolgozói példát mutattak a posta min­den sztahánovistájának, hogy hogyan kell harcolni a békéért, pártunk és kormányunk határozatainak megvaló­sításáért, a szocialista építésnek meg­gyorsításáért és tervünk teljesítéséért. Kezdeményezésüket a teljesítmény fokozásáért, a minőségi munka meg­javításáért és a jó munkamódszerek­nek elterjesztéséért örömmel üdvözöl­jük és kívánunk munkájukhoz sok sikert. Eszes Elemér, a postafőosztály sztahanovista csoportja

Next