Postás Dolgozó, 1953 (6. évfolyam, 1-2. szám)
1953-01-22 / 1. szám
2 FELADATAINK Dolgozóink a posta 1952-es tervét összességében teljesítették. Dolgozóink megértették pártunk és kormányunk felhívását, hogy ötéves tervünk harmadik esztendeje döntő tervét, amelynek teljesítésére minden erőnket meg kell feszíteni. Az elmúlt év után megállapíthatjuk, hogy a postás dolgozók munkájukat többségükben eredményesen végezték. Nézzük most meg, hogyan segítette szakszervezetünk, hogyan segítették szakszervezeti aktíváink a postás dolgozókat tervük teljesítésében és mik a feladataink, hogy ezeket az eredményeket az 1953-as évben még fokozzuk. Ha szakszervezetünk munkáját megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az 1952-es évben értünk el eredményeket. Az eredmények elérésében nagy segítségünkre volt, hogy pártunk, mint eddig is, állandóan segítette munkánkat és hogy pártunk második kongresszusának határozatai világosan megjelölték számunkra a legfontosabb feladatokat. Javult a szakszervezeti bizottságok és bizalmiak munkája E munka javulásában nagy segítséget adott szakszervezeti szerveinknek újraválasztása, melynek során sok fiatal harcos került szakszervezeti mozgalmunkba és a munkájukat eddig hanyagul, nem megfelelően végző szakszervezeti funkcionáriusok helyébe új, a munkát lendületesebben végző szaktársak kerültek. Szakszervezeti aktíváink jó munkája eredményeként a postás dolgozók lelkesen csatlakoztak a szocialista munkaversenyekhez és dolgozóink döntő többsége nagy lendülettel és akarattal küzdött felajánlása teljesítéséért. A vállalások megtételének irányításában és ellenőrzésében voltak azonban hiányosságok. A vállalások nem minden esetben a terv teljesítésére irányultak és egyes helyeken válogatás nélkül gyűjtötték a vállalásokat. Példa erre a tervév második felében megindult és már országos méreteket öltő mozgalom, mely a meghosszabbított távbeszélőszolgálat minden igény nélküli vállalására irányult. Munkaversenymozgalmunk hiányosságai között talán a legsúlyosabb, hogy szakszervezeti bizottságaink és bizalmiaink nem ellenőrizték megfelelő módon a vállalások teljesítését. Szakszervezetünk aktíváinak, szakszervezeti bizottságainknak jobban fel kell karolni a dolgozók kezdeményezéseit a sztahanovisták és újítók kezdeményezéseit és fáradhatatlanul gondoskodnak kell a munkában élenjárók munkamódszereinek, tapasztalatainak széleskörű terjesztéséről. Több gondot kell fordítanunk a szocialista munkaverseny kiszélesítésére. Szakszervezeti aktíváinknak és bizalmiainknak dolgozóink vállalásait úgy kell irányítaniuk, hogy azok a terv teljesítésére és túlteljesítésére irányuljanak és a vállalások konkrétan kiértékelhetők legyenek. Politikai nevelés Szakszervezetünk munkájában komoly hiányosságként mutatkozott az is, hogy nem foglalkoztunk súlyának megfelelően a postás dolgozók politikai nevelésével. Különösen keveset foglalkoztunk a kishivatali dolgozókkal. Az 1952 augusztusában megjelent SZOT és a minisztertanácsi határozatok, melyek a szakszervezetek munkavédelmi tevékenységéről szóltak, lendületet adtak e munkának. Ez a lendület azonban nem volt tartós, mert a rendelet megjelenése után ugyan szakszervezeti bizottságaink a munkavédelmi helyzet megtárgyalását napirendre tűzték, határozatokat hoztak a kijavítás módjára és lehetőségére, de azóta azonban már kevesebbet tettek. Példa erre, hogy az alközponti üzemnél a munkavédelmi felügyelő az ellenőrzései során észlelt hiányosságokról észrevételét a szakvezetés felé megtette ugyan, de ugyanakkor a szakszervezeti bizottság nem adta meg a megfelelő segítséget és a munkavédelmi kérdésekkel igen keveset foglalkozott a vezetőségi értekezleteken. Vagy például a kábelüzemben a munkavédelmi felügyelő nem végzett jó munkát. A szakszervezeti bizottság nem figyelt fel erre és a munkavédelmi felügyelő leváltására is csak a területi bizottság felhívására került sor. A munkafegyelem A munkafegyelem megszilárdítása terén is vannak eredményeink. Azonban nem" harcoltak a szakszervezeti aktíváink következetesen a munkafegyelem megbontói, a lógósok, az igazolatlan hiányzók és a munkafegyelem egyéb megbontói ellen. Nem használták fel kellőképpen a nyilvánosság nagy erejét és nem tudatosították szakszervezeti taggyűléseken, faliújságokon és a propaganda egyéb eszközeivel, hogy milyen komolyan gátolták ezek a fegyelmezetlen szaktársak az üzem, hivatal tervének teljesítését. Minden eszközzel erősíteni kell a munkafegyelmet és az állami fegyelmet. A munkafegyelem ellen vétőket ki kell pellengérezni és dolgozóinkat szocialista fegyelemre, a szociáldemokratizmus elleni kérlelhetetlen harcra és az ellenség leleplezésére kell nevelni. Az 1903-as évben fokozott figyelmet kell fordítanunk a a postás dolgozók szakmai képzésére. El kell érnünk, hogy a postán dolgozók mindegyike tökéletesen értse szakmáját és ne forduljon elő például az, hogy egyes hivatalokban a táviratokat távbeszélőn kelljen leadni csak azért, mert a hivatal egyetlen dolgozója sem ismeri a morse-jeleket. Így igen komoly jelentőségű kezdeményezésként kell foglalkoznunk Öveges és Kulics zalaegerszegi szaktársnőknek a postás dolgozókhoz intézett felhívásával, mely a szakmai továbbképzésre irányul. Kultúrmunka és nevelés Szakszervezeti bizottságainknak, de minden egyes aktívánknak és ezen túlmenően szakszervezeti központunknak is meg kell javítani a politikai nevelő és kulturális tömegmunkáját. Nem mindegy számunkra és ez különösen a kishivatali dolgozókra áll, hogy a hivatalvezető és a kézbesítő szaktársak, akik a legközvetlenebb kapcsolatban állnak a dolgozókkal, milyen politikai képzettséggel rendelkeznek. Emelnünk kell a postás dolgozók között a munkához, a szocialista tulajdonhoz való kommunista viszony szellemét. Nem szabad előfordulnia olyan eseteknek, mint például az 1952-es év folyamán előfordult Szolnok 2-es postahivatalnál, hogy a hivatal dolgozóinak egy része megtévedve csomagfosztogatásokat követett el és a szakszervezeti bizottság nem figyelt fel erre s így a fosztogatók komoly kárt okoztak népgazdaságunknak. ■ Minden erőnkkel támogatnunk kell a párt- és kormányhatározatok végrehajtását, de nemcsak támogatni, hanem ellenőrizni is kell, hogy azok ténylegesen meg is valósuljanak. Kritika és önkritika Összes szakszervezeti szerveinknek feladata, hogy minden módon fejlesszék a kritikát és önkritikát és különösen az alulról jövő bírálatot. Éberen figyeljenek fel a postás dolgozók javaslataira és kísérjék figyelemmel, hogy a felhozott hiányosságok, hibák kiküszöbölésére megtettek-e minden intézkedést. A szakszervezeti munka a szocialista építőmunka fontos segítője. Minden szakszervezeti funkcionáriusnak és aktívának tudatában kell lennie annak, hogy a szocialista építés fontos őrhelyén áll és komoly, nagy segítséget nyújt dolgozó népünknek a szocializmust építő ötéves tervünk megvalósításában és a békefront reánk eső szakaszának megerősítésében. Ha így végzik munkájukat szakszervezeti funkcionáriusaink és aktíváink, becsülettelfogják teljesíteni kötelességüket a terv teljesítésében, az új szocialista Magyarország felépítésében, a béke megvédésében. Básta Rezső POSTAS DOLGOZO Salgai Mária, Nagy Dezső, a szakma legjobb kézbesítője, Rétság. Teljesítménye átlagosan 190 százalék. Szorgalmas, megbízható és pontos. Állandóan selejtmentesen dolgozik. Sztahanovista jelvényét 1952 május hóban kapta a szakma legjobb mérnöke. Kísérleti Állomás. Kiváló munkájáért munkaérdemrenddel és sztahanovista oklevéllel lett kitüntetve. Szakmai tudását munkatársainak átadja, tanít a Műszaki Egyetemen és tevékenyen részt vesz a Műszaki és Tudományos Szakkör munkájában A postás dolgozók szociális helyzete: A Szakszervezeti Világszövetség Nemzetközi Társadalombiztosítási Konferenciájának célja és elsődleges feladata, hogy ■megvizsgálja a kapitalista és gyarmati országok társadalombiztosítási helyzetét, irányt mutasson ezen ország dolgozóinak helyzetük megjavításáért folytatott harcukhoz. Mint tudjuk, számos kapitalista országban, de elsősorban a gyarmati országokban a postás, dolgozók szociális biztosítása igen elhanyagolt. Ezért a nemzetközi társadalombiztosítási konferenciának hatalmas feladata van ezen a téren is. A nyugati országokban a postás dolgozók társadalombiztosítását egyhelyben ropogás, de legtöbbször határozott visszafejlődés jellemzi, a gyarmati és félgyarmati országokban pedig a postás dolgozók társadalombiztosítási helyzete számunkra szinte elképzelhetetlen. Franciaországban például a postások illetményeinek 8,5 százalékát vonják le társadalombiztosítás címén. Ez súlyos teherként nehezedik a francia postás dolgozók vállára és eddigi harcuk még eredménytelen maradt abban az irányban, hogy a társadalombiztosítási intézetek vezetésében képviseleti joguk legyen. Orvosi kezelésről és gyógyszerekről magának a megbetegedett postás dolgozónak kell gondoskodni. Az ilyen módon felmerülő költségeknek elméletileg 80 százalékát a társadalombiztosító megtéríti, gyakorlatilag azonban nem így fest a dolog, az orvosi rendelésért kifizethető törtés ugyanis lényegesen alacsonyabb, mint a valóságban kifizetett hozzájárulás. Ráadásul a téríthető gyógyszerek száma igen korlátozott. OLASZORSZÁG Olaszor-szágban a postás dolgozók kétféle társadalombiztosítási intézethez tartoznak. Az egyikhez a postaforgalom dolgozói, a másikhoz az országos és nemzetközi távbeszélő és távíró szolgálat dolgozói. Ugyanis ezek az üzemek Olaszországban magánkézben vannak. Milyen az állami postaüzemek dolgozóinak társadalombiztosítása? Az a tény, hogy az állam csak gyéren támogatja a betegsegélyző szervezeteket, korlátoz 1953 január 22. A Szakszervezeti Világszövetség Társadalombiztosítási Konferenciája elé Amikor 1945-ben a Szakszervezeti Világszövetség alakuló konferenciáját tartotta, programumjának egyik pontjában a következőket szögezte le: „Megfelelő szociális törvényekért kell harcolnunk, amelyek megvédik a dolgozókat a munkanélküliség, betegség, baleset, öregkor nyomasztó gondjaitól A Szakszervezeti Világszövetség egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy programmjait a gyakorlatban is meg ne valósítsa. Ázsiai, afrikai és latinaimerikai konferenciákom támogatta a des gőzök társadalombiztosítási követelésekkel kapcsolatos kezdeményezéseit. Nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasági és szociális tanácsának ülésein fel ne vesse a társadalombiztosítással kapcsolatos követeléseit. Ebben a szervben a Szakszervezeti Világszövetségnek állandó képviselete van. Javaslatokat nyújtott be 1949 júliusában a munkanélküli segélyre vonatkozóan, 1950 januárjában a faji megkülönböztetés elleni társadalombiztosításban. A kapitalista országokban a dolgozók egyre növekvő nyomora, a növekvő munkanélküliség és a szociális biztonság teljes hiánya késztette a Szakszervezeti Világszövetséget arra, hogy 1951-ben a végrehajtó bizottság ülésén Nemzetközi Társadalombiztosítási Konferencia összehívását vegye tervbe. A konferencia feladata, hogy mozgósítsa a szakszervezeteket a társadalombiztosítási rendszer megjavításáért és a fejlesztéséért folytatott harcra, hogy megerősítse a dolgozók egységét és közös akcióra buzdítsa őket. Ha ezek akcióképességét és kedvezőtlenül hat ki a biztosítottakra az is, hogy több betegsegélyző szerv működik és ezeknek magas igazgatási költségei hátrányosan befolyásolják a juttatások összegeit. Az állami postaüzemek dolgozói maguk fizetik a társadalombiztosítási járulékot, ez pedig a kisfizetésű postásokat komolyan érinti. A magánkézben lévő társadalombiztosítottak helyzete sem jobb, mindkét típusú betegsegélyzőnél megkülönböztetés van a tisztviselő és egyéb alkalmazott között A nem tisztviselő dolgozók gyermekei csak 14 éves korig kapnak orvosi kezelést. A tisztviselőké pedig 18 éves korig, illetve továbbtanulás esetén tanulásuk befejezéséig jogosultak betegsegélyzőre. ""777777 | A svájci postások __ s társadalombiztosítása nem terjed ki a betegség esetére is. Svájcban a betegség mindenkinek magánügye. Jellemző, hogy a nők, minthogy választójoguk nincs, önálló társadalombiztosítási tagok sem lehetnek. Üdültetés a tásadalombiztosító keretében teljesen ismeretlen fogalom Svájcban, de nemcsak Svájcban, hanem a többi nyugati országokban is. Gyenge lábon áll a megelőző egészségvédelem és munkavédelem [S. Gyarmati országok Még rosszabb a helyzetük a postás dolgozóknak a gyarmati és félgyarmati országokban. Csak két példát említek:Kamerunban például baleset következtében egy postagépkocsivezető munkaképtelenné vált. A Francia Gyarmatügyi Minisztérium ennek a szaktársnak háromhavonként 715 frank járadékot folyósít. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy egy prapot-ágyékkötő ára 600 frank, egy liter étolaj ára 125 frankba kerül. Az angol igazgatás alatt álló Nyassza-földön 56 ezer társadalombiztosítási juttatásokra jogosult benszülött dolgozója részére mindössze egyetlen kórház jutott. Meg kell jegyeznünk, hogy az angol gyarmatosítók a saját (megszállók) részükre körülbelül hatezren valutak, 7 kórházat biztosítottak. Nem sokkal kecsegtetőbb a helyzetük postás szaktárcáinknak az állítólag ,,független” félgyarmati országokban sem. Iránban például pár év óta kötelező társadalombiztosítás van, ötévi szolgálat után a munkaképtelenné vált postás dolgozók részére 35 napi, tíz-tizenöt évig terjedő szolgálat esetén 65 napi és tizenöt éven felüli szolgálat esetén 80 napi bérnek megfelelő összeget ad végkielégítés gyanánt. . Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a tőkés, gyarmati és félgyarmati országokban a postás dolgozók társadalombiztosítási helyzetén sürgősen javítani kel. A postás dolgozók nemzeti szövetsége követeli, hogy biztosítsanak segélyt, megfelelő orvosi ellátást a postás dolgozóknak betegség, terhesség, munkaképtelenség, öregség, baleset, szakmai megbetegedés, halálozás esetén. Követeli, hogy a postás dolgozók között sem faji, sem rangbeli megkülönböztetés ne legyen és társadalombiztosítási járulékot az állam és a munkaadó fedezzék. A társadalombiztosítás ilyen kiterjesztése a postás dolgozók valamennyi rétegének égető kérdése. A szociális biztonság kiterjesztésének problémája megerősíti a postás dolgozók egységét a szociális biztonság rendszeréért folytatott harcban. Sz. L A decemberi csúcsforgalom lebonyolításában jó eredményeket értek el a miskolci postás dolgozók December 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára a miskolci postaigazgatóság dolgozói azt a vállalást tették, hogy a miskolci kerületbe tartozó átrakó hivataloknál a decemberi csúcsforgalom lebonyolításában segíteni fognak. Munkájukat úgy szervezik meg, hogy a kötelező havi munkaórát ne lépjék túl. A mozgalom elindítói a párttagok voltak és példamutatóan résztvettek benne a szakszervezeti aktívák is. Az igazgatóság dolgozói vállalásuknak eleget tettek. Vállalásuk eredményeként Miskolc 1 és Miskolc 2-es postahivataloknál 414 órát dolgoztak a forgalom zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. Ezen túlmenően 15 napot mozgópostákon és vidéki átrakó hivataloknál segítettek. Munkájuk eredménye az volt, hogy pl. Miskolc 2-es postahivatalnál egyetlen zárlat vagy csomag sem maradt le és sérült csomagküldemény sem fordult elő, így sikerült erre az időre a kártérítéseket is csökkenteni. A vállalások teljesítésében élen jártak Balk Gyula, Ceglédi Istvánné, Fábri Dezsőnné, Aradi Sándorné, Homlokos Emil, Kuszi Elemér, Müller Endre, akik derekasan kivették részüket a decemberi csúcsforgalom lebonyolításából. A kultúrmunka területére is lendületesebben folyt a munka. Eddig a miskolci postás dolgozóknak nem volt olyan megfelelő helyiségük, ahol bővíthették volna tudásukat és ahol otthonosan érezhették volna magukat. Berde Béla, Laib László, Gál József, Kovács Mihály, Pomádi György, Szerdahelyi Ilona, Fodor Ilona és Csáki Béláné szaktársak mozgalmat indítottak, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára berendeznek egy kultúrtermet és széppé, otthonossá teszik. Jó munkájuknak köszönhető, hogy Sztálin elvtárs születésnapját a miskolci postás dolgozók már az új kultúrtermükben tudták megünnepelni. Horváth Kálmán Miskolc A Szakszervezeti Aktívák Háza február havi programmja Február 5-én: Az üzemi egészségügy időjéért! kérdései Előadó: Dr. Rajka Tibor, a SZOT társadalombiztosítási főosztálya egészségügyi osztálya-nak munkatársa. Február 11-én: Egy területi bizottság munkavédelmi munkája. Előadó: Keresztes Erzsébet, a textilszakszervezet TV. ker. területi bizottságának munkavédelmi felelőse. Február 12-én: A pénzügyi albizottságok feladatai. Előadó: Kovács Andor, a SZOT társadalombiztosítási főosztálya költségvetési és pénzügyi osztályának vezetője Február 17-én (Ankét); A Rákosi Művek kultúragitációs brigádjának munkájáról. Vita vezető: Sándor Ernő, a Rákosi Művek kultúrnevelési felelőse. Február 18-án. Az üzemi bizottságok feladatai a munka- és bérfegyelem megszilárdítása terén. Előadó: Kisfaludy Ervin, a SZOT munkabérosztályának munkatársa. Február 20-án: A műszaki vezetők felelőssége a munkabiztonság megteremtésében. Előadó: Bernhard György, a SZOT munkavédelmi osztályának munkatársa. Február 25 én (Ankét): Hogyan harcol a Rákosi Művek szakszervezeti bizottsága a munkafegyelem megszilárdításáért....Harc a munkafegyelemért a Rákosi Mátyás Művekben" c. brosúra alapján.) Vitavezető: Herczeg János, a Rákosi Művek szakszervezeti bizottságának elnöke. Február 26-án. Kultúr, és sportmunka az üdülőkben. Előadó: Garai László a SZOT üdülési osztályának munkatársa.