Postás Dolgozó, 1956. november

1956-11-30

1956. november 30. Új élet születik Irta: Horn Dezső Hazánk egén szakadoznak a sötét fellegek. A fegyverek ropogását, a nemzet, a főváros szörnyű bénultsá­gát az életet jelentő munka váltja fel. Ki tudná, kinek van ideje még részleteiben elemezni az eseménye­ket. Ha erre nem is vagyunk képe­sek, sok mindent már világosan látunk. Min­denekelőtt látjuk azt, hogy az ország volt vezetőinek egy elve­temült csoportja bűnös, esztelen po­litikájával lejáratta a szocializmus s­ént ügyét a nép előtt, mélyen meg­sértette nemzeti érzéseinket, éveken keresztül milliókat félrevezetett és becsapta azokat a tízezreket is, aki­ket a nép szolgálatának hamis jel­szavával szedtek rá e népellenes politika támogatására. Tragikus, véres harcok, sok-sok emberélet és hatalmas anyagi kár az ára e bűnös klikk eltávolításának, új életünk el­kezdésének. Még gondolni is rossz arra, hogy mi lett volna hazánkból, a szocializmus alapvető vívmányaiból, ha a nemes célokért folyó forradalmi harcot már első pillanattól kihasz­náló sötét ellenforradalmi erők garáz­dálkodását és hatalomrajutását nem sikerül megfékezni. Most újra indul az élet. Új élet lesz az, más nem is lehet. Be kell gyógyítani az új és a régi sebeket. Orvosolni kell a régi sérelmeket, vissza kell adni a dolgozó népnek a szocializmus alapjára épülő új, jobb és szebb életbe vetett hitét. Soha nem volt nehezebb feladat, mint ezért küzdeni napjainkban. De aki igazán szereti a népet és a pos­tás dolgozókat, akit nem törtek össze a tragikus események, az nem této­vázik, hanem segít. A postás dolgozókat sok sérelem érte az elmúlt esztendőkben, sok-sok jogos követelésünk, mint annyi más dolgozónak a „népgazdaság érdeké­ben“ kielégítetlen maradt. szak­­szervezet (és a szakszervezetek) 1948 után képtelenné vált a dolgozók va­lódi érdekeinek képviseletére. Ennek alapvető oka nem egyesek politikai, erkölcsi adottságaiban, hanem abban a tragikus, lélekromboló, az emberi­ességet semmibevevő légkörben van, amit a Rákosi—Gerő uralom éveken keresztül kialakított, s amely átjárta társadalmi, politikai és gazdasági életünk minden pórusát s mint a méreg beivódott az emberekbe. Ez a méreg azonban nem halált okozott, hanem kitermelte a nemzet új életét jelentő ellenmérget, amely, ha tragikus körülmények között is, de máris érezteti jótékony hatását. Persze min­dezt figyelembe véve jogos és termé­szetes a dolgozók által elbírálni, hogy az adott körülményeket kik vették magától értetődőnek, vagy kik nem tekintették annak és próbáltak har­colni ellene. Jogos, de nem okos dolog a­­szélsőségekben is megnyil­vánuló bizalmatlanság minden iránt, ami régi és a vakbizalom mindenki iránt aki „új“. Aki ezt nem látja, ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, amelyek az elmúlt évekre is jellem­zőek voltak. El kell bírálni a szak­­szervezet vezetőinek tevékenységét is részben most, részben a normális élet helyreállítása után megtartandó, alulról felfelé történő józan, megfon­tolt főkkel lefolytatott tiszta, demok­ratikus, országos választásokon. A részbeni elbírálás az adott lehetősé­gek keretén belül már is nagyrészt megtörtént. Megújított, kibővített ve­zetőségek, új és régi vezetők vették át, a tartalmában és nevében is új, igen nagy és nehéz feladatok előtt álló szakszervezetünk vezetését. A Magyar Postások Szabad Szak­­szervezete megújult elnökségének programja tartalmazza azokat a leg­­általánosabb követeléseket, amelyek a postás dolgozók sérelmeit meg­szüntetni, jogos követeléseit kielégí­teni hivatottak. De tartalmazza a program azokat a biztosítékokat is, amelyek nélkül a szabad szakszer­vezetek eredményes tevékenysége el sem képzelhető. Kimondja, hogy szakszervezetünk „minden politikai párttól és kormánytól független, szabad érdekvédelmi szervezet“. Szó­­szerint nincs ugyan a programban — de sokak érdeklődésére kimond­juk így is, — ha a haza, a nép, a postásság érdeke úgy kívánja, ter­mészetesnek tartjuk adott esetben józan fővel átgondolva a szakszerve­ Az elmúlt héten jelent meg a for­radalom új szerveinek munkáját, ha­táskörét szabályozó kormányrendelet. A rendelet elismerése annak, hogy a forradalom vívmányaként a termelő üzemek gazdasági vezetése most már valóban a munkásoké, és még­­inkább az övéké lesz, ha az igazga­tók megbízását vagy felmentését is a munkástanácsokra bízzák. A rendelet értelmében a posta ter­­melőjellegű üzemeiben is van létjo­gosultsága a munkástanácsoknak. De miért csak ezekben ? Nagy forgalmi hivatalainkban, telefon és távbeszélő központjainkban, vagy az igazgatási szervekben nincs szükség a szakmai vezetésnek a dolgozók által történő ellenőrzésére és segítésére ? Sokan azt mondják nincs és rögtön hozzá­teszik, hogy a posta egységes veze­tése lehetetlen volna üzemekre, hi­vatalokra szétszakított, nem a felettes szervektől függő irányítással. Mi nem értünk egyet azokkal, akik a postás dolgozóktól meg akarják tagadni azt a jogot, hogy ők is magukénak tud­hassák üzemeinket, legnagyobb hi­vatalainkat. Nem értünk egyet azok­kal, akik a forradalomban született szerveinkben csak azt a hátrányt lát­ják, amelyet a posta egészének veze­tésében valóban okozhatnának, ha mechanikusan lekopírozva, a termelő üzemek munkástanácsainak feladatá­val bíznánk meg őket. Szerintünk helyesen járt el a szak­­szervezet elnöksége, amikor ezzel kapcsolatban a következő álláspontra helyezkedett: Hezek­ legélesebb fegyverének, a sztrájknak az alkalmazását is. Az elnökség programja, mely igen viharos időben készült, természetesen még sok mindenben kiegészítésre szorul. Ezt a feladatot elvégezni akkor tudjuk majd helyesen, ha a dolgozók legszélesebb rétegének — különösen a vidékiek — hangja is eljut hozzánk, ha lehetővé válik a forgalom megindulásával a vidék képviselőinek is az elnökség munká­jában való részvétele. De addig is dolgozhatunk és dol­gozunk is. Követeléseinket eljuttattuk a Kormányhoz és az összes illetékes szervekhez. Követeléseink jogosak és reálisak. Megvalósításuk már­is meg­kezdődött és számos pontja már meg is valósult. Vannak azonban olyan pontok is, amelyek megvalósí­tása napjainkban nemcsak elhatáro­zás kérdése. Sok követelésünknek sokat szenvedett hazánk teherbíró­képessége, az infláció veszélye szab határt. Mi ezt — különösen ha az ország helyzetét őszintén és nyíltan a nép elé tárják — elismerjük, de megköveteljük a Kormánytól az egyenes beszédet. A gazdasági hely­zet felmérése után határozott választ kérünk követeléseink teljesítésének idejére vonatkozóan. A posta termelőjellegű üzemein kívül valamennyi nagy hivatalban, műszaki és igazgatási szerveknél szükség van a szakmai vezetésnek a dolgozók által történő ellenőrzésére és segítésére, tehát szükség van a forradalmi szervekre. Ezeknek a for­radalmi szerveknek a feladata és hatásköre azonban más legyen, mint a termelő üzemeké. Figyelembe kell venni azt, hogy az említett posta­szervek szerves részét képezik az egész postának, és nem olyan ön­álló üzemek,­ mint egy gépgyár, kenyérgyár stb. A posta egységes, centralizált vezetésének és a posta­szerveknél helyileg megvalósítandó „munkásellenőrzés“ egyformán fontos szempontjai legyenek irányadók a forradalmi szervek munkájában. A két szempont érvényesítése biztosít­ható, ha a mi forradalmi szerveink hatáskörét, feladatát a mi adottsága­inknak megfelelően dolgozzuk ki. És dolgozzák is ki ezt közösen a szak­ Addig is mindent megteszünk a normális élet kialakítása, a posta­szolgáltatás normális biztosítása ér­dekében, mert világosan látjuk, hogy csak ezzel teremthetjük meg, hoz­hatjuk előbbre minden jogos köve­telésünk valóraváltásának időpontjá Tudom, még nagyon sok a­ tisztázandó kérdés, még frissen élnek a jogosan kirobbant indu­latok a fejekben és a szívekben, mégis azzal fordulok a szakszer­vezet minden tagjához, vezetőjé­hez, az összes postás dolgozóhoz, az új forradalmi szervek tagjaihoz, a szakmai vezetőkhöz, hogy most összefogásra és fegyelmezett mun­kára van a legnagyobb szükség. Legyen szakszervezetünk tevékeny­ségének és a postások összefogá­sának fokmérője követeléseink megvalósításának mértéke. A pos­tás dolgozók, súlyos helyzetben lévő népünk és nemzetünk érde­­keinek­ igazi védelmezői most nem széthúzásra, személyi hajszára és pozícióhajhászásra buzdítanak, ha­nem bátran harcolnak a rend, a nyugalom, a békés új élet helyre­­állításáért és ezzel a postás dol­gozók igaz érdekeiért, mai vezetők, forradalmi szerveink és a szakszervezet megbízottai. Dol­gozzuk ki mielőbb és javaslatunkat terjesszük jóváhagyás végett a Kor­mány elé. Addig a meglévő forra­dalmi szervek segítsék a postaszervek vezetését véleményező, tanácsadó te­vékenységgel ! A postaszolgáltatás előtt álló nagy feladatok megkövetelték a szakmai vezetőktől a felelős, határozott veze­tést, de megkövetelik a forradalmi szervekben résztvevő dolgozóktól is, hogy minden erejükkel ezeknek a feladatoknak megvalósításán fára­dozzanak. Azok, akik e szerveknek más szerepet szántak, vagy e szervek fedezékéből egyéni pecsenyéjüket kívánják sütögetni, rosszul számíta­nak. A dolgozók nem fogják engedni, hogy a forradalomban született szer­veik — ha kezdetben botladozva is — mást szolgáljanak, mint amiért harcokban megszülettek: a gazda­sági vezetésnek a dolgozók által tör­ténő irányítását, ellenőrzését, segíté­sét azért, hogy a réginél jobb és nem rosszabb legyen! Legyenek munkástanácsok és forradalmi bizottságok a Postán! Felhívás az alapszer­vekhez és a Területi Bizottságokhoz A forradalmi események következ­tében több Területi Bizottság a novem­ber havi tagdíjbélyeget nem tudta kiküldeni az alapszervekhez. Felhív­juk a Területi Bizottságokat, hogy ezeket haladéktalanul továbbítsák, az alapszervek pedig gondoskodjanak, hogy azok eljussanak a tagsághoz. A november havi bélyegek még a régi, SZOT által kiadott bélyegek. Kérjük a tagságot, hogy azokat kivé­telesen fogadja el. A december havi bélyeget már magunk állíttatjuk elő M. P. SZ. SZ. (Magyar Postások Sza­bad Szakszervezete) jelzéssel. Ameny­­nyiben a klissé elkészül, a bélyege­ken már a­ postakürt is rajta lesz Kérjük azokat az alapszerveket, amelyek október havi számadásaikat még a Területi Bizottsághoz nem továbbították, azokat nyomban adják postára.

Next