Postás Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-15 / 1. szám

Tanácskozik az V. kongresszus. A kongresszusi küldöttek egy csoportja. A kongresszusi küldöttek egy csoportja. Fet.Jin János, a Budapesti Bizot­t­ság elnöke Molnár János, a Központi Távírda dolgozója betűéi KONGRESSZUSI KÜLÖN SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA 30 FILLÉR 1958. JANUÁR 15. ­ Szakszervezetünk osztályharcosa érdekvédelmi tevékenységet fejt ki és harcol a szocializmus felépítéséért, megvédéséért A postás dolgozók küldöttei 1958. január 10—11-én össze­­ültek, hogy szakszervezetünk V. kongresszusán megtárgyal­ják mindazokat a kérdéseket,­­­melyeik biztosítják a­ posta szolgáltatásainak megjavítását, gazdaságosabbá tételét, vala­mint megvitassák a postás dolgozók szociális és kulturá­lis helyzetét, bírálatot mondja­nak szakszervezetünk munká­járól. Szakszervezetünk V. kong­resszusát eredetileg 1956. no­vemberében akartuk megtarta­ni, de az imperialisták és ha­zai csatlósaik ezt megakadá­lyozták. Ellenforradalmat robbantot­tak ki és meg akarták­ semmi­síteni eddigi eredményeinket, szétzülleszteni a szocialista tá­bor egységét, újra visszaállí­tani hazánkban a kizsákmá­nyolok uralmát. Természetesen a támadások a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei, a szakszerve­zetek ellen is irányultak Nem­­csa­k a szakszervezeti vezetést, de a hivatali alapszerveket is hazug, ál-jelszavakkal meg akarták semmisíteni. Az ellenforradalom súlyos károkat okozott egész népgaz­daságunknak ezen belül a postának is. A testvéri országok összefo­gása, a Szovjetunió segítsége és a szocializmus­hoz hű ma­gyar dolgozók és közöttük a postás dolgozók együttes ereje ezeket a támadásokat sikere­sen meghiúsította. Az árulók által előidézett át­meneti zavart és az ellenfor­radalom által okozott hatal­mas károkat fákról fákra le­küzdve, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány ve­zetésével dolgozó népünk ered­ményesen építi tovább a szo­cializmust. Kongresszusunkon 44 ezer postás dolgozó küldöttei vet­tek részt, összesen 199-en. Szakszervezetünk székházá­nak színháztermét zsúfolásig megtöltötték a kongresszus küldöttei és a meghívott ven­dégek. A kongresszuson megjelent Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke, Kossa István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, közleke­dés és postaügyi miniszter, Or­bán László, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, Vas-Witteg Miklós, a Szakta­nács alelnöke, Vaszilij Zsiga­­nov, a Szovjetunió Autó és Közúti Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének titk­ára, Georges Frischmann, a CG­T postás szövetségének főtitkára, Karl Kalauch, az NDK posta és távközlési dolgozók szak­szervezetének elnökhelyettese, Josef Sturm, az osztrák pos­tások szövetsége „Egység?’ frakciójának vezetője, Katona Antal közlekedés és postaügyi m­iniszterhe­lye­ttes. Bessenyei Miklós elvtárs, szakszervezetünk elnökhelyet­tesének megnyitója után a kongresszus munkájához szük­­séges bizottságokat választot­ták meg a küldöttek, majd Horn Dezső elvtárs, a Postá­sok Szakszervezete főtitkára ismertette a központi vezető­ség beszámolóját, szakszerve­zetünk IV. kongresszusa óta végzett munkáról. A központi vezetőség beszámolója — Elmondta: Horn Dezső főtitkár "■ öt esztendő telt el szakszer­vezetünk IV. kongresszusa óta. Kemény munka, sikerek és eredmények, de tragikus ki­menetelű események, hibák és az ellenség ellen folytatott ke­mény harcok évei voltak ezek. Sorsunk, életünk az elmúlt 13 esztendőben, de különösen az 1956-os ellenforradalom vi­harában visszavonhatatlanul összeforrt a szocialista táborral és a szabadságukért küzdő né­pekkel. Ebben az időben ün­nepeltük az emberiség felsza­badulásának legnagyobb ün­nepét, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfor­dulóját. Ez a 40 év fényesen bizonyítja mindenki előtt, hogy a szocializmus eszméje diadalmaskodik a kapitalista embertelen, kizsákmányoló vi­lág fölött, bizonyítja, hogy a történelem kerekét megállí­tani legfeljebb csak pillana­tokra lehet. Bizonyítja, hogy a szocialista rendszer gazdasági, politikai, erkölcsi, katonai és tudományos téren megállja a versenyt az évszázados kapi­talista rendszerrel, sőt a fej­lődés viharos ütemét tekintve, biztosak vagyunk benne, hogy rövid időn belül minden téren túlszárnyalja azt. Majd az elnyomott gyar­mati és félgyarmati népek har­cáról beszélt Horn elvtárs, megemlítve, hogy a szocialista tábor ereje, léte és fellépése a világpolitikában felbecsülhe­tetlen segítséget nyújt minden szabadságáért harcoló, vagy ki­vívott szabadságát védelmező nép számára. Azután így foly­tatta: Ellenforradalmi támadás Magyarországon Az imperialisták 1956. októ­berében támadást indítottak Magyarországon a szocializ­mus, a népek szabadsága el­len. Ma már világosan látjuk, hogy a szocializmus építésében elkövetett szektás, dogmatikus hibák kijavítása címén — már az október előtt jóval — meg­kezdődött harc volt az a Tró­jai faló, amiben az ellenforra­dalom belső és külső erői, szö­vetségben a revizionistákkal, a szemünk láttára, sőt sok jó­szándékú ember segítségével jutottak be szocialista rendsze­rünk várába, a pártba, állami intézményeinkbe és fertőz­ték hónapokon keresztül köz­életünket. Október végén már csak a vakok nem látták, hor­y Magyarországon az ellenforra­­dalmak­o­k kapitalista restau­rációt akarnak, legyilkolva a haladó hazafiak legjobbjait. Tragikus volt a helyzet az országban. Az ország területén az ellenforradalom kezdte meg tobzódását és a nemzetközi helyzet alakulása következté­ben háborús tűzfészek fenye­gető felhője tornyosult hazánk egén. Az ellenforradalmárok szervezői mindent elkövettek, hogy a postás dolgozókat is maguk mellé állítsák. Ez azon­ban nem sikerült. Derék dolgo­zóink nagy része az ellenforra­dalom viharában is becsülete­sen dolgozott, teljesítette kö­telességét, biztosította a hír­közlést. Voltak közöttük is megtévedtek, és azt is világo­san kell látni, hogy ellenséges elemek is. Elismerés a becsü­lettel helytállóknak, megbo­­csájtást a megtévedt egysze­rű dolgozóknak, és megtorlást az ellenségnek! Csa­k ilyen el­vek valóraváltása vihet ben­nünket előre. Természetesen a szakszerve­zet sem mentes a tévedésektől. Mi is elkövettük mindazokat a hibákat, amelyeket az egész magyar szakszervezeti mozga­lom ebben az időben elköve­tett, s amelyekről a Szakta­nács X. plénuma 1957. január­jában igen őszintén beszélt, amikor lerögzítette a magyar szakszervezeti mozgalom szá­mára követendő utat. , Hiba volt kimondani novem­ber elején ilyen abszolút érte­lemben, hogy szakszervezetünk minden politikai párttól és kormánytól független, szabad érdekvédelmi szervezet. Hiba volt a sztrájkjogot deklarálni akkor, amikor az ellenforradalmi erők félreve­zető és terrorisztikus eszkö­zök alkalmazásával megbéní­tották a gazdasági életet, egy olyan sztrájkkal, amelyet mi magunk sohasem helyeseltünk. Úgy gondolom, nem kell bi­zonygatni — mondotta Horn elvtárs —, hogy a szakszerve­zet kommunista vezetői akkor sem a szocializmus megmenté­se ellen kívántak cselekedni, amikor ezek a kijelentések­ el­hangzottak. Mégis hibák voltak ezek, melyek ártottak a mozgalom­nak, mert elvi zavarokat okoz­tak. A postás dolgozók tisztánlá­tását nagymértékben elősegí­tette — folytatta Horn elvtárs —, hogy szakszervezetünk Köz­ponti Vezetősége már novem­ber elején kiadott programjá­ban a következőket jelentette ki: „A forradalmi munkás-pa­raszt kormány célkitűzéseit tá­mogatjuk, mert programjában nemzeti függetlenségünk és hazánk szuverenitásának biz­tosítását, népi demokratikus és szocialista rendszerünk meg­védését, hazánk más országok­kal — társadalmi rendszerük­re való tekintet nélkül — bé­kés együttélését, a dolgozók életszínvonalának gyors eme­lését, a demokrácia kiszélesí­tését, a dolgozók bevonását a vállalatok igazgatásába biz­tosítja, és itt a program felso­rolta a kormány programját. Központi Vezetőségünk 1957. februárjában a következőket szögezte le: „Szakszervezetünk minden erejével támogatja és segíti a szocialista társadalmi rend felépítését, a munkásha­talom megszilárdítását azzal, hogy osztályharcos, önálló tár­sadalmi tömegszervezet, mely tagsága érdekeinek védelmét, a postás dolgozók törvényes jo­gainak megvédését tekinti fő feladatának. Mindezek érde­kében csak a régi bürokra­tikus versenyszervezési mód­szereket veti el és alapvető feladatának tartja a postai szolgáltatások minőségének megjavítását, az önköltség csökkentését, a szilárd mun­kafegyelem biztosítását.”­ Ez ma is munkánk alapja. Népgazdaságunk helyzete Az­ ellenforradalom hosszú hónapokra megbénította nép­gazdaságunkat 22 milliárd fo­rint az a kár, amelyet anya­giakban néhány hónap alatt okozott igaz, hogy 1957 végé­re, illetve már a III. negyed­évben elértük az 1956-os év azonos időszakának termelési szintjét, de az év első felében még jóval alatta voltunk. A Szovjetunió és a testvéri or­szágok anyagi segítségével el­kerültük a tömeges munka­­nélküliséget, az inflációt, sőt az 1957-es évben mintegy 15%-os reálbér erejét­ is biz­tosított kormányzatunk a dol­gozóknak. A mérleg tehát a következő: Jóval kevesebbet termeltünk, mint 1956-ban, ugyanakkor jóval többet fogyasztottunk.

Next