Postás Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-15 / 1. szám
Tanácskozik az V. kongresszus. A kongresszusi küldöttek egy csoportja. A kongresszusi küldöttek egy csoportja. Fet.Jin János, a Budapesti Bizottság elnöke Molnár János, a Központi Távírda dolgozója betűéi KONGRESSZUSI KÜLÖN SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA 30 FILLÉR 1958. JANUÁR 15. Szakszervezetünk osztályharcosa érdekvédelmi tevékenységet fejt ki és harcol a szocializmus felépítéséért, megvédéséért A postás dolgozók küldöttei 1958. január 10—11-én összeültek, hogy szakszervezetünk V. kongresszusán megtárgyalják mindazokat a kérdéseket,melyeik biztosítják a posta szolgáltatásainak megjavítását, gazdaságosabbá tételét, valamint megvitassák a postás dolgozók szociális és kulturális helyzetét, bírálatot mondjanak szakszervezetünk munkájáról. Szakszervezetünk V. kongresszusát eredetileg 1956. novemberében akartuk megtartani, de az imperialisták és hazai csatlósaik ezt megakadályozták. Ellenforradalmat robbantottak ki és meg akarták semmisíteni eddigi eredményeinket, szétzülleszteni a szocialista tábor egységét, újra visszaállítani hazánkban a kizsákmányolok uralmát. Természetesen a támadások a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei, a szakszervezetek ellen is irányultak Nemcsak a szakszervezeti vezetést, de a hivatali alapszerveket is hazug, ál-jelszavakkal meg akarták semmisíteni. Az ellenforradalom súlyos károkat okozott egész népgazdaságunknak ezen belül a postának is. A testvéri országok összefogása, a Szovjetunió segítsége és a szocializmushoz hű magyar dolgozók és közöttük a postás dolgozók együttes ereje ezeket a támadásokat sikeresen meghiúsította. Az árulók által előidézett átmeneti zavart és az ellenforradalom által okozott hatalmas károkat fákról fákra leküzdve, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével dolgozó népünk eredményesen építi tovább a szocializmust. Kongresszusunkon 44 ezer postás dolgozó küldöttei vettek részt, összesen 199-en. Szakszervezetünk székházának színháztermét zsúfolásig megtöltötték a kongresszus küldöttei és a meghívott vendégek. A kongresszuson megjelent Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke, Kossa István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, közlekedés és postaügyi miniszter, Orbán László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke, Vaszilij Zsiganov, a Szovjetunió Autó és Közúti Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének titkára, Georges Frischmann, a CGT postás szövetségének főtitkára, Karl Kalauch, az NDK posta és távközlési dolgozók szakszervezetének elnökhelyettese, Josef Sturm, az osztrák postások szövetsége „Egység?’ frakciójának vezetője, Katona Antal közlekedés és postaügyi miniszterhelyettes. Bessenyei Miklós elvtárs, szakszervezetünk elnökhelyettesének megnyitója után a kongresszus munkájához szükséges bizottságokat választották meg a küldöttek, majd Horn Dezső elvtárs, a Postások Szakszervezete főtitkára ismertette a központi vezetőség beszámolóját, szakszervezetünk IV. kongresszusa óta végzett munkáról. A központi vezetőség beszámolója — Elmondta: Horn Dezső főtitkár "■ öt esztendő telt el szakszervezetünk IV. kongresszusa óta. Kemény munka, sikerek és eredmények, de tragikus kimenetelű események, hibák és az ellenség ellen folytatott kemény harcok évei voltak ezek. Sorsunk, életünk az elmúlt 13 esztendőben, de különösen az 1956-os ellenforradalom viharában visszavonhatatlanul összeforrt a szocialista táborral és a szabadságukért küzdő népekkel. Ebben az időben ünnepeltük az emberiség felszabadulásának legnagyobb ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Ez a 40 év fényesen bizonyítja mindenki előtt, hogy a szocializmus eszméje diadalmaskodik a kapitalista embertelen, kizsákmányoló világ fölött, bizonyítja, hogy a történelem kerekét megállítani legfeljebb csak pillanatokra lehet. Bizonyítja, hogy a szocialista rendszer gazdasági, politikai, erkölcsi, katonai és tudományos téren megállja a versenyt az évszázados kapitalista rendszerrel, sőt a fejlődés viharos ütemét tekintve, biztosak vagyunk benne, hogy rövid időn belül minden téren túlszárnyalja azt. Majd az elnyomott gyarmati és félgyarmati népek harcáról beszélt Horn elvtárs, megemlítve, hogy a szocialista tábor ereje, léte és fellépése a világpolitikában felbecsülhetetlen segítséget nyújt minden szabadságáért harcoló, vagy kivívott szabadságát védelmező nép számára. Azután így folytatta: Ellenforradalmi támadás Magyarországon Az imperialisták 1956. októberében támadást indítottak Magyarországon a szocializmus, a népek szabadsága ellen. Ma már világosan látjuk, hogy a szocializmus építésében elkövetett szektás, dogmatikus hibák kijavítása címén — már az október előtt jóval — megkezdődött harc volt az a Trójai faló, amiben az ellenforradalom belső és külső erői, szövetségben a revizionistákkal, a szemünk láttára, sőt sok jószándékú ember segítségével jutottak be szocialista rendszerünk várába, a pártba, állami intézményeinkbe és fertőzték hónapokon keresztül közéletünket. Október végén már csak a vakok nem látták, hory Magyarországon az ellenforradalmakok kapitalista restaurációt akarnak, legyilkolva a haladó hazafiak legjobbjait. Tragikus volt a helyzet az országban. Az ország területén az ellenforradalom kezdte meg tobzódását és a nemzetközi helyzet alakulása következtében háborús tűzfészek fenyegető felhője tornyosult hazánk egén. Az ellenforradalmárok szervezői mindent elkövettek, hogy a postás dolgozókat is maguk mellé állítsák. Ez azonban nem sikerült. Derék dolgozóink nagy része az ellenforradalom viharában is becsületesen dolgozott, teljesítette kötelességét, biztosította a hírközlést. Voltak közöttük is megtévedtek, és azt is világosan kell látni, hogy ellenséges elemek is. Elismerés a becsülettel helytállóknak, megbocsájtást a megtévedt egyszerű dolgozóknak, és megtorlást az ellenségnek! Csak ilyen elvek valóraváltása vihet bennünket előre. Természetesen a szakszervezet sem mentes a tévedésektől. Mi is elkövettük mindazokat a hibákat, amelyeket az egész magyar szakszervezeti mozgalom ebben az időben elkövetett, s amelyekről a Szaktanács X. plénuma 1957. januárjában igen őszintén beszélt, amikor lerögzítette a magyar szakszervezeti mozgalom számára követendő utat. , Hiba volt kimondani november elején ilyen abszolút értelemben, hogy szakszervezetünk minden politikai párttól és kormánytól független, szabad érdekvédelmi szervezet. Hiba volt a sztrájkjogot deklarálni akkor, amikor az ellenforradalmi erők félrevezető és terrorisztikus eszközök alkalmazásával megbénították a gazdasági életet, egy olyan sztrájkkal, amelyet mi magunk sohasem helyeseltünk. Úgy gondolom, nem kell bizonygatni — mondotta Horn elvtárs —, hogy a szakszervezet kommunista vezetői akkor sem a szocializmus megmentése ellen kívántak cselekedni, amikor ezek a kijelentések elhangzottak. Mégis hibák voltak ezek, melyek ártottak a mozgalomnak, mert elvi zavarokat okoztak. A postás dolgozók tisztánlátását nagymértékben elősegítette — folytatta Horn elvtárs —, hogy szakszervezetünk Központi Vezetősége már november elején kiadott programjában a következőket jelentette ki: „A forradalmi munkás-paraszt kormány célkitűzéseit támogatjuk, mert programjában nemzeti függetlenségünk és hazánk szuverenitásának biztosítását, népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédését, hazánk más országokkal — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — békés együttélését, a dolgozók életszínvonalának gyors emelését, a demokrácia kiszélesítését, a dolgozók bevonását a vállalatok igazgatásába biztosítja, és itt a program felsorolta a kormány programját. Központi Vezetőségünk 1957. februárjában a következőket szögezte le: „Szakszervezetünk minden erejével támogatja és segíti a szocialista társadalmi rend felépítését, a munkáshatalom megszilárdítását azzal, hogy osztályharcos, önálló társadalmi tömegszervezet, mely tagsága érdekeinek védelmét, a postás dolgozók törvényes jogainak megvédését tekinti fő feladatának. Mindezek érdekében csak a régi bürokratikus versenyszervezési módszereket veti el és alapvető feladatának tartja a postai szolgáltatások minőségének megjavítását, az önköltség csökkentését, a szilárd munkafegyelem biztosítását.” Ez ma is munkánk alapja. Népgazdaságunk helyzete Az ellenforradalom hosszú hónapokra megbénította népgazdaságunkat 22 milliárd forint az a kár, amelyet anyagiakban néhány hónap alatt okozott igaz, hogy 1957 végére, illetve már a III. negyedévben elértük az 1956-os év azonos időszakának termelési szintjét, de az év első felében még jóval alatta voltunk. A Szovjetunió és a testvéri országok anyagi segítségével elkerültük a tömeges munkanélküliséget, az inflációt, sőt az 1957-es évben mintegy 15%-os reálbér erejét is biztosított kormányzatunk a dolgozóknak. A mérleg tehát a következő: Jóval kevesebbet termeltünk, mint 1956-ban, ugyanakkor jóval többet fogyasztottunk.