Postás Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Új esztendőt kezdtünk Eltelt az 1960-as esztendő, megk­ezdtünk egy új évet. Az esztendő fordulója a végzett munkánk felmérésének ideje, amikor örülünk elért sikereinknek, megfontoljuk elkövetett hibáinkat és terveket készítünk az előttünk álló feladatok minél eredményesebb végrehajtására. Értékelve a budapesti postás dolgozók, — köztük a több ezer­ szakszervezeti tisztségviselő — 1960. évi munkáját, el­mondhatjuk, hogy a budapesti postaigazgatóság hivatalai, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, a budapesti postaszervek, a javítóüzem stb. szinte kivétel nélkül teljesítették az 1960. évre előírt tervfeladatokat. A tervek teljesítéséhez, a minőségi munka javulásához nagymértékben hozzájárult az egyre job­ban kibontakozó és helyes irányban fejlődő szocialista mun­kaverseny. A szocialista brigádmozgalomban például a Táv­beszélő Igazgatóság üzemeinél közel száz brigád ötszáz tagja, a Postaigazgatóság hivatalainál mintegy hatvanöt brigád ezer tagja tűzte ki célul azt a nemes feladatot, hogy szocialista emberként éljen, tanuljon és dolgozzon. Gazdasági eredményeink tették lehetővé például az év­végi jutalom bevezetését és a februári bérkorrekciót, amelyek tovább javították a budapesti postás dolgozók életkörülmé­nyeit. Bátran mondhatjuk, hogy az elért eredményekben nagy részük van a szakszervezeti tisztségviselők , bizalmiak, vezetőségi tagok, társadalmi munkabizottsági tagok — fárad­ságot nem ismerő munkájának is. A tisztségviselőknek, akik a gazdasági feladatok segítése mellett eredményesen tevékenykedtek dolgozótársaik élet- és munkakörülményei megjavításában, az apróbb-nagyobb prob­lémák megoldásában, — ezúton is köszönetünket fejezzük ki eredményes munkájukért. Az 1960. év sem volt hibáktól mentes. Mind a gazdasági, mind a szakszervezeti munka egyes területén voltak kisebb­­nagyobb fogyatékosságok. Ilyen fogyatékosság volt a buda­pesti bizottság — de még nagyobb mértékben a szakszervezeti bizottságok és a szakmai vezetők — munkájában, hogy nem kísérték állandó figyelemmel az elért termelési szintet és eredményeket, így nem tudtunk mindig javaslatot tenni a dolgozóknak vállalásaik módosítására. Nem használtuk ki eléggé a szocialista munkaversenyben rejlő erőt. Nem fordítottunk kellő gondot a munkavédelmi törvények és rendeletek maradéktalan betartására sem. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben emelkedett a balesetek száma. Ezeket az 1961. évi feladatok megjelölésénél már most figye­lembe kell venni a szakmai vezetőknek, a beosztott dolgozók­nak és a szakszervezeti tisztségviselőknek egyaránt. Az új esztendő szakmai és szakszervezeti feladatait szak­­szervezetünk VI. kongresszusának határozata jelöli meg. Legfontosabb feladataink: az 1961. évi­­postai tervek maradéktalan teljesítése, a postai szolgáltatások minőségének javítása, a termelékenység fokozása és az önköltség további csökkentése. E feladatok végrehajtása nélkül nem beszélhe­tünk az életszínvonal további fokozatos emeléséről. Mi, szak­­szervezeti tisztségviselők pedig akkor teszünk legtöbbet dolgo­zótársaink érdekében, ha még jobban megértetjük velük e fel­adatok végrehajtásának szükségszerűségét a célok érdekében, és segítjük őket szakmai munkájuk még jobb végzésében. Helytelen lenne, és egyoldalú munkát végeznénk, ha le­becsülnénk azt a fontos szakszervezeti feladatunkat, amelyre a VI. kongresszus is felhívja a tisztségviselők figyelmét: „Ja­vítsuk a postás dolgozók élet- és munkakörülményeit, bizto­sítsuk a postán belüli törvényességet.” A határozatnak ezzel a részével fokozottabb mértékben kell foglalkoznunk. A budapesti bizottságnak és az alapszer­veknek egyaránt sokat kell törődniük a balesetek megelőzésé­vel, a dolgozók egészségvédelmével, a törvények és rendeletek betartásával, jobban kell élnünk­ a Munkatörvénykönyvben biztosított jogainkkal, és a mulasztókat — beosztásukra való tekintet nélkül — felelősségre kell vonnunk. A tisztségviselőknek nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a nevelő-, felvilágosító munka fokozásával segíteniük kell a munkáshatalom politikai és ideológiai erősítését. A napokban kezdtük meg a második ötéves terv első évé­nek munkáit. A tervek végrehajtása során sok feladat vár a budapesti postás dolgozókra és a szakszervezeti tisztségvise­lőkre. Legsürgősebb munkánk — és ebben a szakmai vezetők nagy segítséget várnak a szakszervezeti bizottságoktól —, hogy a­­postaszervek dolgozói megismerjék a tervszámokat, és hogy a feladatok minél sikeresebb végrehajtása érdekében a dolgo­zók javaslatainak felhasználásával történjenek a szükséges intézkedések. A tervek végrehajtásához szükséges feltételek biztosítot­tak és megteremtette hozzá az alapokat a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás—paraszt kor­mány helyes — a postás dolgozók érdekének is megfelelő — po­litikája, intézkedései. Szakszervezetünk budapesti bizottsága nevében minden szaktársnak és szakszervezeti tisztségviselőnek jó egészséget és komoly munkasikereket kívánunk az 1961-es esztendőre is. Csorba József a budapesti bizottság titkára VILÁG PROLETÁRJÁÉ EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 3. FILLÉR 1961. JANUÁR ?■$&.6­ Az átlagbér növelésére biztosított összeg felhasználása és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatok --------------­Népgazdaságunk ebben az évben is biztosította az auto­matikus előlépésekre és a magasabb szakcsoportokba történő átsorolásokhoz szük­séges összegeket. Ezen felül a postán dolgozók átlag­bérének növelésére, az egyes munkakörök közt fennálló aránytalanságok csökkentésére évi 9 mil­lió forintot juttatott. Tehát havi 750 ezer forintot lehet a munkaköri bérek emelésére felhasználni­ . A postavezérigazgatóság és elnökségünk a szakszervezet VI. kongresszusa idevonatko­zó határozatát szem előtt tart­va, elsősorban a városi for­galmi és adminisztratív dol­gozók bérhelyzetét figyelem­be véve szabta meg a rendel­kezésre álló összeg felhasz­nálását. A munkaköri bér növelé­sére fordítható összegből — a kongresszus határozatának megfelelően — főleg a városokban és ipa­ri gócokban foglalkozta­tott forgalmi és admi­nisztratív dolgozók bér­szintjét kell növelni. Ezen belül is elsősorban az éjjeli szolgálatot teljesítők és pályaudvari munkát végző levélbeosztók, rovatolók, cso­magraktárosok, rakodók, já­­ratkísérők stb. bérét, de egyes más munkakörökben foglal­koztatott, aránytalanul ala­csony munkaköri besorolás­ban levők bérét kell meg­emelni. Az átlagbér növelésére biz­tosított összegből a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság, a Budapesti Távbeszélő Igaz­gatóság, a Központi Táv­íróhivatal, valamint az egyéb forgalmi jellegű központi hi­vatalok végrehajtó szolgála­tában foglalkoztatott egyes forgalmi dolgozók bérszintjét is növelni kell. Az adminisztratív, a ki­segítő és nem postai ál­lománycsoportokban fog­lalkoztatott dolgozók bér­szintjének növelésére is sor kerül ebből az ösz­­szegből (az adott összegek határán belül) — figyelembe véve a jelenlegi átlagkereseteket, a helyesebb arányok kialakítá­sa érdekében. A munkaköri béremelésre most fordítható összeget nem lehet általános béremelésnek tekinteni. A munkaköri bér emelésére szolgáló összeget a postavezérigazgatóság és el­nökségünk a VI. kongresszus határozatának megfelelően, az igazgatóságok és központi postaszervek állománycsopor­­tonkénti átlagkereseteit is fi­gyelembe véve osztotta szét a gazdálkodó szervek között. A bérfejlesztési összeg­nek helyes felosztásában a középszervek és alap­­szervek a bizalmiak meg­hallgatásával vegyenek részt. Különösen fontos ez azért — amint a vonatkozó vezér­igazgatósági utasítás is ki­emeli —, mert a munkaköri bérjuttatásnak elsősorban ott van helye, ahol a jelenle­gi munkaköri bérek mérté­ke nem fejezi ki a nehezebb, terhesebb munkáért járó el­ismerést. Hasonlóan figyelembe kell venni, hogy egyes helyeken a minősítettebb szolgálatot vég­ző főpénztárosok, hivatali elő­adók, valamint az átlagbére­­zésben elmaradt forgalmi és adminisztratív dolgozók mun­ka­köri bérén is javítani kell. A szakszervezeti szervek­nek vigyázni kell arra is, hogy a kapott összeget a szakmai vezetéssel egyetér­tésben­­ vállalva a látszó­lag népszerűtlen feladatot is úgy osszák szét, hogy ér­vényre jusson a dolgo­zók szakmai hozzáérté­se, gyakorlottsága, a szor­galom és az eddig el­ért munkaeredmény. Semmi esetre sem engedhető meg az összegeik szétaprózá­sa, az egyenlősdire való törek­vés. Amennyiben ilyen je­lenségek fordulnának elő, mind a szakmai, mind a szak­szervezeti vezetőknek köte­lességük ennek gátat vetni, hogy a jelenleg rendelkezés­re álló összeg igazságos fel­­használása is segítse a pos­taszolgáltatás további javítá­sát és a postai törzsgárda erősítését. Gyimesi Antal, a közgazdasági és szociális osztály vezetője Újabb előnyös társadalombiztosítási intézkedés A Magyar Közlöny 1960. XII. 20-i száma tartalmazza a gümőkór elleni küzdelem to­vábbfejlesztéséről szóló kor­mányrendelet végrehajtási utasítását. A rendelkezés az eddiginél nagyobb mértékben biztosítja a gümőkóros betegek anyagi megsegítését, a gümőkór elle­ni vizsgálatok egész lakosság­ra kiterjedő alkalmazását, a megbetegedések megelőzését és leküzdését. Rendszeres anyagi támo­gatásban részesíti azokat a fekvő, gyógyintézetben ápolt, biztosított betege­ket, akiknek eltartásra szoruló családtagja van, és a gyógyintézeti ápolás ide­jére járó táppénz a napi hatvan forintot nem éri el. A betegek részére napi 8 fo­rintot, illetőleg, ha a táppénz napi összege az 52 forintot meghaladja, olyan összeget biztosít, amely a táppénzt na­pi 60 forintra egészíti ki. Azok részére, akiknek eltar­tásra szoruló családtagja nincs (egyedülálló), és a gyógyinté­zeti ápolás idejére járó táp­pénze a napi 30 forintot nem éri el, lehetővé teszi napi 6 fo­rint kifizetését. Ha ezen az alapon a rendszeres anyagi tá­mogatásra jogosult dolgozók táppénzének napi összege a 24 forintot meghaladja, annyi összeg kifizetését teszi lehető­vé, amely a napi táppénzt 30 forintra egészíti ki. Az összeget az SZTK-kifi­­zetőhelyek folyósítják azokra a napokra, ame­lyekre a fekvő­betegnek gyógyintézeti ápolás alap­ján táppénz jár. A kormányrendelet intézke­dik a gümőkóros betegek díj­talan kórházi­ ápolásáról, és a részükre biztosított ingyenes gyógyszerről is. Az eddiginél lényegesen nagyobb mérték­ben gondoskodik arról, hogy védőoltásban részesüljenek azok, akik gümőkóros megbete­gedés ellen természetes védett­séggel nem rendelkeznek. Csak néhány főbb részletét ismertettük az új kormány­rendeletnek. Ezek is megmu­tatják, hogy államunk a tár­sadalom egészségügyi helyze­tének javításáért, a megbete­gedett dolgozók mielőbbi gyó­gyulásáért, anyagi helyzetük javításáért igen sokat tesz, és újabb jelentős tehertételt vál­lal magára. A célok eléréséhez azon­ban nemcsak államunk erőfeszítése, hanem az egész lakosság közreműkö­dése is szükséges. A védőoltások és a szűrővizs­gálatok elvégzésében, a fertő­zések terjedésének megakadá­lyozásában az ország egész la­kossága érdekelt. Mindenki­nek — így az SZB-nek is — felvilágosító munkával, szűrő­­vizsgálatok szervezésével stb. elő kell segítenie a rendelet érvényesülését, és az intézke­dések végrehajtását, amelye­ket az állami egészségügyi szolgálat szervei és egyéb szervek a gümőkóros fertőzés terjedésének megakadályozá­sára és a betegség leküzdése érdekében tesznek. Orbán Sándor A VI. kongresszus után A kongresszus határozata megjelöli, hogy a Posta má­sodik ötéves tervét és­ annak első éves célkitűzéseit szé­les körben kell ismertetni, hogy a dolgozók tervvel kap­csolatos javaslatait a tervek kialakításánál fokozottabban lehessen figyelembe venni. A termelés kérdéseivel párhu­zamosan, a dolgozók ügyes­bajos dolgait is intézni kell, nagy figyelmet fordítva a szo­ros értelemben vett érdekvé­delmi feladatokra. A fentiekkel kapcsolatosan, a szakszervezeti szervek fő fel­adata, hogy a kongresszus ha­tározatát minden szinten se­gítsék megvalósítani, s ebben a munkában az eddiginél kö­vetkezetesebben vegyék igény­be a tagság hatékony közre­működését. A Budapest 62. számú hi­vatalt a VI. kongresszuson három­ küldött képviselte. A kongresszus után hivatalunk­ban azonnal hozzákezdtünk ismertetni a kongresszus hatá­rozatát. Mindenekelőtt szakszerve­zeti vezetőségi ülésen ismer­tettük, majd* kibővített aktíva­ülést tartottunk, amelyen több mint 110 aktíva vett részt Az ülésen Kubik István szak­­társ, szakszervezetünk köz­ponti vezetőségének tagja, részletesen ismertette a VI. kongresszus határozatát és az ebből eredő feladatokat. Ezen az ülésen részt vettek a szakszervezeti aktíváik, a párt­vezetőség tagjai, a pártbizal­miak és a szakmai vezetők is. A szakszervezeti bizottság munkatervét az 1961-es év­re már úgy készítettük el, hogy abban igen nagy teret kapnak a VI. kongresszus ha­tározatának célkitűzései. Hi­vatalunk szakszervezeti tiszt­ségviselőinek és dolgozóinak eltökélt szándékuk, hogy a kongresszus határozatait a munkaterületeken maradékta­lanul megvalósítják, mert ez a Posta munkájának további javulását, a postás dolgozók élet- és munkakörülményei­nek fejlődését eredményezi. Virág István Bp. 62. SZB-titkára Postai tervezők tapasztalatcseréje a Műszaki Egyetemen A Posta Tervező Iroda dol­gozói, ismereteik gyarapítá­sa céljából, már többször vol­tak tapasztalatcsere-látogatá­son a gyáripar egyes válla­latainál. Ezeket a látogatáso­kat Brebovszky Jenő, a POTI igazgatója, a műszaki szak­osztály elnöke szervezi, hogy bővüljön a tervezők látókö­re, akik így hasznos tapasz­talathoz jutnak. A múlt hónapban a POTI tervezőinek egy csoportja a Műszaki Egyetem híradás­­technikai tanszékén, a szak­ma professzoraival beszélge­tett a híradástechnika aktu­ális kérdéseiről, és ismerke­dett az egyetem munkájával. Az egyetem részéről Koz­ma László villamoskari dé­kán, Vágó Arthur profesz­­szor, valamint a tanszékek képviselői fogadták a látoga­tókat. Kozma dékán bemu­tatta a tanszékek munkahe­lyeit, laboratóriumait, a tan­széken készült elektromecha- ́­nikus számítógépet, mely a­­ professzor tervei szerint, kö­rülbelül 5000 darab jelfogó­ból épült fel. A gép kifogástalanul vé­gezte feladatát. Körülbelül 10—15 perc alatt megoldott­ például egy tetszőlegesen fel­állított negyedfokú egyenle­tet, melynek megoldásához; egyébként több matematikus­nak is hosszú időre lett vol­na szüksége.­­ A tanszékek megtekintése után Kozma professzor az automata távbeszélő közpon­tok fejlődésének irányát is­mertette. Véleménye sze­rint az elektronika e téren még jó ideig csak a vezérlési feladatokkal fog foglalkozni. A tisztán elektronikus fel­építésű automata központok­­ kifejlesztésével az egész vi- v­i­lágon foglalkoznak. Ez idő szer,­e­rint még csak néhány kisebb® központ van kísérleti üzem­ben. A megfelelő központ­rendszerek kifejlesztése va­lószínűleg hosszabb időt vesz igénybe. Az elektromágneses jelfogó még sokáig megtart­ja szerepét, mert egyszerű, olcsó, üzembiztos, továbbá hosszú élettartamú és egy­idejűleg sok feladat megol­dására alkalmas. A távbeszélő központok fej­lődésének új iránya a köz­pontok decentralizálása felé mutat. A decentralizálással a hálózatépítési költések je­lentékenyen csökkenthetők. A kapcsolástechnika területén a keresztrudas kapcsolórendszer világszerte előtérbe lépett, mert gyors és fenntartás szempontjából igénytelen. A professzor beszélt a köz­pontfejlesztési munka nehéz­ségeiről, amelyeket elsősor­ban a kapcsolástechnikus szak­emberhiány okoz. Fiatalsá­gunk e kapcsolástechnika iránt nem eléggé érdeklődik. Ennek egyik fő oka abban keresendő, hogy ez a szak­tudás nem sajátítható el könnyen és gyorsan. Nagy szorgalmat, megfelelő kom­­binatív készséget és jó me­móriát kíván. Éppen ezért — mint mondotta Kozma professzor — külföldön a kapcsolástechnikai szakembe­reket igen megbecsülik. A látogatók még több kér­désről folytattak hasznos esz­mecserét. Kozma dékán ki­látásba helyezte, hogy a lá­togatást viszonozni fogják. A POTI szakemberei tapasz­talták, hogy már az első ta­lálkozás is hasznos volt, ezért készülnek a látogatásra és ez­úton is köszönetet mondanak Kozma professzornak, aki le­hetővé tette az első látogatást. Salló Ferenc Postai Tervező Iroda A mellékelt képet a Budapest-vidéki postaigazgatóság karbantartó csoportjának szakszervezeti bizottsága küldte. A képen látható aján­dékokat a csoport dolgozói készítették társadalmi munkában, hogy ezzel is szebbé, örömtelibbé tegyék a csoportnál dolgozó szaktársak gyermekeinek fenyőfa-ünnepét

Next