Postás Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

2 a történelemnek szól A világ becsületes, haladó gondolkodású, dolgozói a na­pokban ünnepelték a kubai népi forradalom győzelmének évfordulóját. Kuba kis ország, népe nehéz harcban mégis elkerget­te az amerikai imperializmus lakásait. A kubai nép már ví­vott forradalmat a spanyol gyarmatosítók ellen is és ak­kor a spany­olok uralmát ráz­ta le. A legutóbbi forradalom az amerikabarát Batista diktá­tor és az amerikai gyarmati iga megszüntetéséért folyt. Ki vívja és mi táplálja Kuba népi forradalmát? A földnélküli éhező paraszt­ság, a végtelenségig kizsákmá­nyolt és a munkanélküliség állandó rémétől fenyegetett munkásság, a haladó szellemű értelmiség és fiatalság. Hiába volt Batista kegyetlen és véres terrorja, nem tudott ellenállni a népi forradalom­nak. A kubai nép forradalma szétzúzta az ellenállást. A győztes népi forradalom után, most eredménnyel birkózik az amerikai imperializmus erői­vel, amely minden eszközt fel­használ: gazdasági blokádot, terrorista bandák felbérelését, nyílt fenyegetést , hogy meg­semmisíthesse a győztes nép forradalmát. Kuba népét semmi sem tán­torította meg. Bátran halad a forradalom győztes útján. Ál­lamosította az amerikai társa­ságok vállalatait, leleplezte az amerikai imperializmus sötét üzelmeit az ENSZ emelvényén is. Kemény küzdelme közben érleli a forradalom gyümöl­csét. Megvalósította a tényle­ges demokráciát; a fehér és néger ember egyenlő jogokat élvez. Földet adott a paraszt­ságnak, iskolákat, szociális in­tézményeiket alakított a Batis­­ta-rendszer kaszárnyáiból. A nép győztes hadserege pedig traktorokat, földgyalukat ve­zet, épít, műveli a földet és őr­ködik kivívott szabadsága fe­lett. Kuba nincs egyedül. Harcát, fejlődését a dél-amerikai né­pek szolidaritása kíséri, és ténylegesen segíti a szocialis­ta tábor, mert Kuba szabadsá­gának ügye, nemcsak a kubai népé. Kuba hangja a népek­nek, a történelemnek szól. A világ haladó­­szellemű dolgozói a kubai néppel együtt éreznek és őrködnek Kuba ki­vívott szabadsága felett. A magyar szervezett postás dol­gozók üdvözletüket küldik és együttérzésükről biztosítják a forradalom győzelme felett nehéz körülmények között őr­ködő és a jövőjét építő kubai népnek. Három éve működnek a postai egyeztető bizottságok Nagy utat tettek meg az 1957. december 1-e óta műkö­dő postai egyeztető bizottsá­gok, amelyen az irányt a szo­cialista törvényesség mutatta. A posta felső- és középfokú igazgatási szervei­­ és né­hány végrehajtó szerv mellett működnek az elsőfokú egyez­tető bizottságok. A Postave­zérigazgatóság mellett pedig — a posta egész területére ki­terjedő illetékességgel — a posta másodfokú egyeztető bi­zottsága működik. Az egyeztető bizottságok a postai szervek mellett, de azoktól függetlenül és csupán a törvényeknek alávetve tevékenykednek. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy a bizottságok tagjainak felét a munkáltató jelöli ki. Azért említjük meg az egyeztető bizottságok szerve­zeti helyzetét, mert ezek a kér­dések eleinte nem voltak eny­­nyire világosak. A szakmai ve­zetők, a bizottsági tagoknak utasítást adtak több esetben arra, hogy a bizottságban a vezetők — nem mindig helyes — álláspontját képviseljék. Meg kell jegyezni, hogy ezek az esetek csak eleinte és csak szórványosan fordultak elő. A helytelen jogszemlélet az­ött azt is eredményezte, hogy a törvénysértő intézkedést megváltoztató egyeztető bi­zottsági határozatot egyes szakmai ügyintézők, vezetők, személyük elleni sértésnek vették. Pedig az egyeztető bi­zottsági határozatok sohasem egyes személyek ellen — le­gyen az akár a panaszos is —, hanem mindig valamilyen tör­vénysértő intézkedés, ha­tározat vagy helytelen jo­gi felfogás ellen irányul­nak. A fogalmak tisztulásával ké­sőbb már nem volt olyan ve­zető, aki ne látta volna helye­sen ezeket a kérdéseket. Ilyen elvi vonatkozású ne­hézségek után az egyeztető bi­zottságok mind határozottab­ban végezték kormányzatunk­tól kapott jogkörükben a mun­kaügyi viták eldöntését. Az el­ső időkben voltak tétovázások, találkoztunk kirívó eljárási szabálytalanságokkal. Napvi­lágot látott olyan határozat is, amelyben sem a panaszos ne­ve, sem a panasz tárgya fel­tüntetve nem volt, csupán annyi, hogy az egyeztető bi­zottság a panaszt elutasította. Fellebbezés híján örök titok marad, hogy ez a határozat, kinek, milyen természetű pa­naszát utasította el. A kezdeti nehézségeket egyeztető bizottságaink­ gyor­san leküzdötték, és ebben nagy segítséget jelentett a má­sodfokú egyeztető bizottság iránymutató működése. A pos­tai egyeztető bizottságok tag­jai hamarosan beletanultak fontos szerepükbe, és egyre inkább a szocialista törvényesség szilárd táma­szává váltak a postai munkaügyi írták intézésé­ben. Közel 2000 munkaügyi vitá­ban döntöttek működésük kezdete óta az egyeztető bi­zottságok, amelyből 600-nál többet a másodfokú egyeztető bizottság is felülvizsgált, és túlnyomórészt megerősített. Ezek a számok igazolják, hogy a postán is szükség volt ennek az intézménynek létre­hozására. Az egyeztető bizottságok működésük kezdetén tömegé­vel változtattak meg olyan szakmai intézkedéseket, ame­lyek törvénysértő volta a ko­rábbi ügyintézési mód mellett sem feltűnő, sem orvosolható nem volt. A postai ügyinté­zőkben fokozatosan tudatossá vált, hogy a Munka Törvény­­könyve rendelkezései a Postá­ra is vonatkoznak. Ma már a kár felfedezésétől 30 napon túl alig hoznak a dolgozókkal szemben kártérítési határoza­tot. Az áthelyezéseknél job­ban ügyelnek a közlési határ­időkre, de arra is, hogy a nép­­gazdasági érdek valóban fenn­álljon. A panaszok száma csökkent, de még ma is van belőlük szép számmal. A postai egyeztető bizott­ságok eddigi működésük során a munkaügyi viták eldöntésében jó munkát végeztek. Munkájuk alap­ja az igazság és a törvé­nyes rendelkezések vol­tak. Munkájukkal megszerezték a dolgozók bizalmát, és kiér­demelték az illetékes állami és szakszervezeti szervek el­ismerését. A további előreha­ladás biztosítékát képezi az addigi jó munka, amelyhez ré­szünkről is sok sikert kívá­nunk. Jankovich Lajos POSTÁS DOLGOZ­Ó 1961. JANUÁR A termelékenyebb postai munkáért A felsőbb párt- és állami szervek széleskörű vizsgálata megállapította, hogy a három­éves terv teljesítésében elért számottevő eredmények mel­lett a népgazdaság vállalatai és üzemei, többségükben nem fordítottak kellő gondot a ve­zetés és gazdálkodás szín­vonalának emelésére, a ter­melékenység arányos növelé­sére. A postára vonatkozó konk­rét helyzetet a postavezérigaz­gatóság szakkollégiuma, a szakszervezet központi vezető­sége és elnöksége megtárgyal­ták. Megállapították, hogy a népgazdaságban­­ általánosan feltárt káros jelenségek, hiá­nyosságok nagy részben a pos­ta területén is megtalálhatók­ Megállapították továbbá azt, hogy a termelékenységi ará­nyok­­ a feladatok sajátos­ságából a postán ugyan terv­szerűen alakultak, az eddig el­ért eredmények mellett azon­ban a posta termelékenysége tovább növelhető. Szakmai és szakszervezeti értekezleteken hozott határo­zatok alapján intézkedési ter­vet dolgoztak ki azokra a fel­adatokra, amelyek a határoza­tok végrehajtásából adódnak. A szakszervezet elnökségé­nek intézkedési tervét eljuttat­tuk a megyebizottságokhoz azért, hogy azt figyelembe vé­ve készítsék el saját intézke­dési terveiket, és hangolják össze a postaszervek tervezett intézkedéseivel. Az elmúlt év utolsó heteiben megvizsgáltuk, hogyan kezdő­dött meg az összehangolás és a célkitűzések teljesítése a szak­mai és szakszervezeti intézke­dések után, hogyan fogadták a posta vezetői, dolgozói, a szak­­szervezet tisztségviselői, akti­vistái azokat. A Posta Központi Javító­üzemében néhány héttel a ha­tározatok megjelenése után, a szakmai vezetők az üzemi ta­náccsal közösen készítették el az üzem intézkedési tervét. Munkájuk lendületét fokozta, hogy a IX. kerületi pártbizott­ság a helyszínen, az üzemben vizsgálta meg és segítette ez­ irányú tevékenységüket. Jó volt a javítóüzemben az intéz­kedések végrehajtására való mozgósítás is. Az egyik kibőví­tett üzemitanács-ülésen a ve­zetők beszámolói után, a dol­gozók közül többen elmond­ták, hogy miben látják a ten­nivalókat, s hogy hol kellene javítani a termelékenységet. Nem fukarkodtak a kritiká­val, de egyben javaslatot is tettek­­ a munkahelyek jobb anyagellátására, a tervszerűbb munkabeosztásra, a vezetés színvonalának emelésére stb. A javítóüzemhez hasonlóan jártak el a határozatokból ere­dő feladatok végrehajtásának jó előkészítése érdekében a kábelüzemnél, a Távbeszélő Igazgatóságnál, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságnál, a Központi Távíróhivatalnál, a pécsi postaigazgatóságnál és még másutt is. Ugyanezen szerveknél tapasztalható és ér­tékelhető a jó szakszervezeti munka a segíteni akarás is. Vizsgálódásunk közben ta­láltunk megnyilvánulásokat, amelyekkel nem értettünk egyet. Megállapítottuk, hogy például a miskolci és a buda­pesti postaigazgatóságnál de­cember közepéig még csak ve­zetői szinten igyekeztek eleget tenni a határozatoknak. Ezek­nél az igazgatóságoknál az maradt el, ami szerintünk a legtöbbet jelenthet: a dolgozók véleményének, segítségének kérése, a javaslataikra való támaszkodás. Ezeken a helye­ken hiányzott a szakszerveze­ti szervek kellő segítsége, akti­vitása is. Ma már megállapítható, hogy a legtöbb postaszervnél nagy erővel megindult az élen haladó postaszervekhez való felzárkózás. Mégis szóvá kell tenni a hiányosságokat, mert még mindig tapasztalható az a helytelen nézet, hogy a hi­bák nyílt feltárása helyett egyesek a könnyebb megol­­dást választva, csak rende­letekkel, utasításokkal akar­ják — amint ez máskor is megtörtént — a határozatot végrehajtani. December utolsó hetében kezdték meg a postavezérigaz­gatóságon a tervkötelezett pos­taszervek 1961. évi feladatai­nak jóváhagyó tervtárgyalá­sait, amelyeken a postavezér­igazgatóság érdekelt szakosz­tályai és a nagyobb postaszer­vek szakmai és mozgalmi ve­zetői részletesen megbeszélték az új tervév feladatait. Ezeken a tárgyalásokon ismételten ta­pasztalhattuk, hogy a vezetők a termelékenység növelése és a takarékosság érdekében hozott határozatok­at nem egyformán értelmezik A vezérigazgató­sággal közös megállapításunk, hogy például a 12 műszaki szerv közül mindössze 3 szerv volt, ahol a részletes terveket úgy állították össze, hogy azok tükrözzék a határozatokat. A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, a Posta Központi Javítóüzeme és a debreceni postaigazgatóság tervei már tartalmazzák a termelékenység növelése és a hiányosságok fel­számolása érdekében tervezett­ intézkedéseket. Sajnálattal ál­lapítjuk meg, hogy a többi műszaki postaszervekről nem állíthatjuk ugyanezt. Nem érthetünk egyet azzal, hogy bár a határozatok végre­hajtására jó intézkedési tervet készítettek — az éves tervek összeállításakor a vezetők még­is megengedik azt az idejét múlt szemléletet, hogy ahol le­het, lazítsák a terveket (keve­sebb teljesítmény több lét­számmal, nagyobb önköltség­gel). Akkor ugyanis könnyeb­ben lehet teljesíteni, illetve túlteljesíteni a felajánlásokat, vagy szépíteni az eredménye­ket. Véleményünk szerint a túlzó óvatosságra eddig sem volt szükség, és különösen most nem helyes, amikor a termelé­kenység növeléséhez minden lehetőséget fel kell kutatni és fel kell használni, hogy foko­zottabb takarékossággal bizto­sítsák a kétségtelenül nagyobb feladatokat, az évi tervek ma­radéktalan végrehajtását. A tervtárgyalásokon részt vevők számos jó — a termelékenysé­get és a posta bevételeit növe­lő, az önköltségeket csökkentő — javaslatot tettek. Ilyen volt például a Helykö­zi Távbeszélő Igazgatóság ja­vaslata a törölt beszélgetések számának csökkentésére. Java­solták a nagyobb propagandát, a közönség jobb tájékoztatá­sát a távbeszélgetések kapcso­lási sorrendjéről, továbbá a sürgősre minősítésről, illetőleg az üzenetközvetítés felajánlá­sát a kapcsolásra hosszú ideig várakozóknak. Javasolták az alközponti kezelés minőségé­nek javítását — a postán kí­vüli alközpontok kezelőinek oktatásával —, hogy csökken­jen a már állandó gyakorlattá vált hosszas vonaltartás. A Budapest-vidéki posta­­igazgatóság javasolta, hogy a külön oszlopsoron épült külte­rületi előfizetők vonalát fel­újításkor földbe fektetett PVC (kárpit) kábellel építsék, hogy a nehezebben beszerezhető importált oszlopokat meg­taka­ríthassák és kisebb költséggel, gyorsabban építsenek. Javasolták továbbá a műsza­ki létszámnormák kidolgozá­sát főként a fenntartási tevé­kenységre, továbbá a vidéki LB távbeszélő-központok ka­pacitásának jobb kihasználá­sát. A debreceni postaigazgató­ság a fenntartási munkák költ­ségeinek pontos felmérését ja­vasolta a tervszerűbb, jobb gazdálkodás érdekében. Több szerv felvetette az egységár-táblázatokban meg­adott munkaidőnormák, a ke­zelési és fenntartási utasítások felülvizsgálatának szükséges­ségét. Az igazgatóságok postafor­galmi terveiben talán a hely­közi távbeszélgetés száma a legfeszítettebb az 1961. évben. Ezzel azért fontos külön is fog­lalkozni, mert — amint az igazgatóságok jelzik — a hatá­rozatok nyomán a népgazda­ság minden területén megnyil-­­ vánuló takarékosság máris je­lentkezik abban, hogy a válla­latok korlátozzák helyközi távbeszélgetéseiket. Ez termé­szetesen csökkentheti a posta távbeszélő-bevételeit is. Ezért figyelemre méltó az az ered­mény, amit kísérletként egy napon át megfigyelt két hiva­talnál állapítottak meg. A két hivatalnál egy nap alatt több mint 500 forint volt a szabály­talan kezelésből, rossz időmé­résből, „szívességbeszélgetés­­ből“ stb. eredő díjkiesés. A törölt beszélgetések számának csökkentésével, a díjkiesések megakadályozásával és számos tervezett más hasznos intézke­déssel ellensúlyozhatjuk — a népgazdaságnak egyébként előnyös — takarékos helyközi távbeszélgetésből eredő bevé­telkiesést. A postaforgalom területén a termelékenység növelésére, a bevételek fokozására javasolt intézkedések, például a szolgá­lati küldemények számának csökkentése, a munkaidő jobb kihasználása, munkahely-át­szervezés útján, a portafogási verseny indítása stb. A felsoroltakon kívül még számos javaslatot ismerünk máris, például a prémiumfel­adatok felülvizsgálására; az anyagtakarékossági, anyaggaz­dálkodási problémák megoldá­sára; az igazgatási és repre­zentatív kiadások, szállítási költségek csökkentésére;­­ amelyek bizonyítják annak fel­ismerését, hogy az idei na­gyobb feladatok több fejtörést, több ötletet és nagyobb helyt­állást követelnek meg a posta vezetőitől, a postás dolgozók­tól. Jelentős központi erőforrá­­sokkal és belső tartalékokkal rendelkezünk. Ezek együttes felhasználása most a felada­tunk, és az, hogy jó szakmai és szakszervezeti munkával, közös erőkifejtéssel elérjük a kitűzött célt, a határoza­tokból a postára jutó felada­tok végrehajtását, hogy a pos­tánál is emelkedjék a terme­lékenység és a gazdálkodás színvonala, amely az életszín­vonal további emelésének alapja. Polgár István A Természet­tudom­ányi Közlöny A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Természettu­dományi Közlönye sok érde­kes, képpel illusztrált cikkei hathatósan segítik a term­é­­szettudományos és a műszaki ismeretterjesztést. 1960-ban többek között a kö­vetkező cikkek jelentek meg a havi folyóiratban: Az atom­­kísérletek veszélyei a tudo­mány újabb eredményeinek tükrében; A tér és az idő fi­zikai megismerése; Mi a kiber­netika?; Mit lát és mivel ta­lálkozik a fénysebességgel re­pülő asztronauta?; A szovjet űrkutatás újabb eredményei. Javasoljuk, hogy az üzemi bizottságok fizessenek­ elő erre a hasznos lapra, hogy a mű­velődési otthonokban és a könyvtárakban minden érdek­lődő postás dolgozó számára hozzáférhető legyen. Törődjenek többet Sopronban­­a dolgozók testi épségének védelmével! 5 "­­­ ­ A soproni postaigazgatóság­­ területén a postás dolgozók­­ egészségügyi és balesetelhárí­­­­tási helyzetének javításában , az utóbbi években voltak ered­­­­mények.­­ Az igazgatóság vezetői­­ igyekeztek a munkavédel­mi hiányosságokat felmér­­­­ni, és a lehetőségekhez ké­pest gondoskodtak a felis­­­­mert hibák megszünteté­séről.­­ Helyes intézkedésük például­­ az, hogy egyes alapfokú és­­ középfokú postai tanfolyamon­­ a munkavédelmet külön tan­­­­tárgyként tanítják; a munka­­­­védelmi hiányosságok meg- s szüntetésére tervet készítenek­­ stb.­­ Ezeken túl még sok esetben­­ igyekeztek jól végezni munka­­­­védelmi tevékenységüket. Nem­­ töltheti el azonban elégedett­­­­ség az igazgatóság vezetőit,­­ mert alapos vizsgálat után­­ még sok hibával találkozhat­­­­nak, amelyek kiküszöbölése további erőfeszítéseket igényel,­­ mind a postaszervek vezetői,­­ mind szakszervezeti szervek­­ részéről.­­ Vannak például olyan mu­ll­­asztásaik, amelyek egyáltalán nem viszik előbbre a munka­­­, védelem illetőleg a balesetel­hárítás ügyét. A postaigazga­­tóság műszaki ellenőrzésének hiánya okozza egyes posta­szerveknél, hogy például a szombat­helyi 1. fenntar­tási üzemnél és a veszp­rémi fenntartási üzemnél kevés figyelmet fordítanak a dolgozók balesetelhárítá­si oktatására. Az utóbbi helyen 1957 óta nyoma sincs annak, hogy a dolgozókat balesetelhárításra oktatták volna. Ez a mulasztás nem tűrhető meg, különösen akkor, amikor az ott dolgozók eléggé jelentős baleseti ve­szélynek vannak kitéve. De nemcsak ez az egyetlen hiba. A postaigazgatóság terüle­tén elsősorban a forgalmi szer­veknél emelkedett a balesetek száma. A balesetek miatt ki­esett napok száma közel a két­szeresére nőtt. Ha a balesetek szaporodásá­nak okait vizsgáljuk, kiderül, hogy ahhoz az igazgatóság for­galmi ágazatának mulasztásai is hozzájárulnak. A forgalmi szerveknél az utóbbi időben történt 23 baleset közül egyet­len esetben sem alkalmaztak felelősségrevonást, amely pe­dig ösztönözte volna az illeté­keseket biztonságos munka végzésére. Elősegítette a forgalmi szer­veknél a balesetek szaporodá­sát az a tény is, hogy az elmúlt évben mindössze öt alkalommal tartott az igazgatóság munkavédelmi ellenőrzést. Valamivel jobb a helyzet a műszaknál de még itt sem ki­elégítő. Az előző adatokhoz képest a műszaki balesetek száma jelentősen csökkent. Ez dicséretre méltó. De nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a megtörtént 17 baleset közül csak 3 esetben vonták felelős­ségre a biztonságtechnikai elő­írásokat elmulasztókat. Úgy gondoljuk, hogy azok­nak a vezetőknek, akikre több ember testi épsége, élete van bízva, nagyobb felelősséget kell érezniük munkatársaik, beosztottaik iránt. Legyenek erélyesebbek azokkal szemben, akik a balesetelhárítási óvórend­szabályokat nem tartják meg az igazgatóság is szi­gorúbban vonja felelősség­re azokat a vezetőket, akik az ilyen mulasztáso­kat elnézik. Gondolkozzanak el a posta­­igazgatóság vezetői azon is: helyes-e elhanyagolni az új üzemek létesítése, üzemrészek áthelyezése, új eljárások beve­zetése stb. alkalmával az elő­zetes munkavédelmi ellenőr­zést? Ez vonatkozik a sopro­ni új távbeszélő-kapcsolóterem és az újonnan létesített moso­da üzembehelyezése előtti el­lenőrzésére is. A mosoda ese­tében súlyosbítja a mulasztást az is, hogy egy későbbi ellen­őrzés komoly baleseti veszélyt állapított meg. A soproni postaigazgatóság területén tapasztalható mun­kavédelmi hiányosságok szol­gáljanak figyelmeztetésül ar­ra, hogy van még tennivaló a dolgozók testi épségének, vé­delme érdekében.­­ Tisztában vagyunk azzal, hogy a postaigazgatóság sok nehézséggel küzd, elsősorban a postaépületek állapota miatt. De rá lehetne a postaszervek vezetőit arra szoktatni, hogy ne várjanak minden esetben felsőbb utasításra, hanem a helyben megold­ható hibák kijavítását el­sősorban ők szorgalmaz­zák. Ez természetesen vonatkozik azokra a szakszervezeti szer­vekre is, ahol nincs kellő el­lenőrzés és nem segítik a hi­bák kijavítását. El kell érnünk, hogy a mun­kavédelem közügy legyen. Er­re kell nevelni a dolgozókat és szigorúan meg kell követelni a munkavédelmi előírások megtartását. Ez pedig elsősor­ban a postaszervek vezetőinek és a szakszervezeti szerveknek a kötelessége. Orbán Sándor

Next