Postás Dolgozó, 1965 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2 Gyűjtsük a papírhulladékot Az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958. IVII. 30 . sz. Kormányrendet előírja, hogy a szervek az irattári őrzés idejének lejártától számított három éven belül kötelesek az iratokat selejtezni. A kiselejtezett iratanyag értékesítéséből befolyt összeg 40 százalékát a selejtezésben részt vevő dolgozók jutalmazására lehet fordítani. A selejtezési kötelezettségen túlmenően egyéb papírhulladék öszszegyűjtése szintén jutalommal jár. A papírhulladékot átadó vállalatoknak, az 5/1964 O. T. sz. utasítás szerint, a befolyt ellenérték 20 százalékával igazgatói alapjukat kell növelniük. Ha a papírhulladékot bálázottan, zsákoltat minőségenként elkülönítve adják át, az ellenérték 40 százalékát kell az igazgatói alap képzésére fordítani. Az ebből eredő összegeket csakis a gyűjtésben közreműködő dolgozók között kell kiosztani. A 300 Ft-ot meg nem haladó ellenérték teljes egészében a gyűjtést végző dolgozók jutalma. Érdemes tehát a papírhulladékot összegyűjteni, még a papírkosarakból is, az ellenérték maradéktalanul azé a dolgozóé, aki a papírkosarakból kiszedett hulladékot átadja. A postahivatalok és szervek gondnokai, vezetői ösztönözzék a papírhulladék gyűjtésére a takarító személyzetet is. Korszerű technika A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár automata táváfosztó központja több külföldi vásáron aratott sikert. A hazai közönség most a Budapesti Nemzetközi Vásáron először látja. A berendezés alkalmas arra, hogy a különböző országok távbeszélő-előfizetői közvetlenül hívhatják egymást. A vásáron kiállított mintaberendezéshez 12 távbeszélőkészülék és egy hatalmas világító tábla tartozik. A kilenc távbeszélőkészülék kilenc európai fővárost jelképez, s a látogatók— maguk tárcsázva — a táblán szemmel követhetik, hogyan jön létre néhány másodperc alatt, automatikusan az összeköttetés. A táválasztó-rendszert elsősorban a rotary központok számára dolgozták ki. Számozási rendszerében és a jelzések átvitelében azonban bármilyen más telefonrendszerrel, így a crossbar központokkal is összedolgozhat. A tervezők a félig nyitott számrendszert vezették be a táválasztásban. A helyközi hívások számozását külön választják a helyi hívásokétól. Ha a hálózatban ötnél több számjegyet igénylő körzetek, vagy központok vannak, akkor több körzetválasztó számjegyet használnak. A vonalra küldendő jelzéseket a vonalcsatlakozó áramkörök egyenáramú jelek formájában kapják, ezeket code-ok formájában hangfrekvenciásan adják a hozzájuk tartozó jeladó segítségével a vonalra. A vonal másik oldalán, a vonalcsatlakozókhoz tartozó jelvevők felveszik a hangfrekvenciás jelzéseket és egyenáramú jelek formájában továbbítják a megfelelő áramkörbe. A jeladó és a jelvevő berendezés teljesen tranzisztorizált. Ezért az alacsony feszültséggel működő távbeszélő-áramkörök között a régi típusú elektroncsöves berendezésekkel szemben nincs szükség nagy anódfeszültség alkalmazására. ÖNTEVÉKENYSÉG! A Budapesti Távbeszélő Igazgatóságon elhatározták a kultúrterem felújítását, s a különböző szakipari munkák elvégzésére időben megkötötték a szerződéseket. A teremvilágítást is meg kellett változtatni. Négy 16 éges kovácsoltvas csillárt rendeltek egy ktsz-től, de az csak 1965. II. negyedévére vállalta a feladatot. Veszélyben volt a kultúrterem felújításának határidőre történő befejezése. Ezt megtudva a József Távbeszélő Üzem áramellátási csoportjának karbantartó szocialista brigádja — a pártvezetőségi választás tiszteletére — vállalta a csillárok elkészítését. Brigádértekezleten megbeszélték, hogy a kivitelezés során kire milyen munka hárul. Elkészítették a műszaki dokumentációt, a jóváhagyott tervek alapján határidőre elkészítették a négy csillárt. A munkálatok során felhasználtak négy tábla 1 mm-es vaslemezt, több szál 8x8-as négyzetvasat, valamint kb. 25 méter láncot. A brigád 14 400 forintot takarított meg. A szocialista címet már többször is elnyert kollektíva ezzel a különleges vállalással ismét bebizonyította: öntevékenységgel és közös összefogással még olyan feladat is megoldható, amely mindannyiunk napi munkájától távol eső valami. —égy— PÁLYÁZAT A Munka szerkesztő bizottsága a szakszervezeti gyakorlati tevékenység tapasztalatainak közkinccsé tételére pályázatot hirdet. A téma: Milyen tevékenységgel, kezdeményezésekkel, módszerekkel, és milyen eredménnyel segítette elő a szakszervezeti bizottság az 1964. évi terv teljesítését? A legutóbbi pályázat tanulságai alapján felhívják a figyelmet arra, hogy csak megtörtént eseményekről, az stb. munkájáról és annak eredményéről szóló pályamunkákat fogadnak el. Az írások terjedelme 100—300 gépelt sor lehet. Ha mód van rá, lehet fényképet is mellékelni. A pályázatok beküldésének határideje: 1965. február 15. A díjnyertes pályázatok felsorolását 1965. májusi számában közli a Munka szerkesztő bizottsága. A legjobb dolgozatokat díjazzák: I. díj: külföldi üdülés, II. díj: 2 hetes (esetleg családos) üdülés, III. díj: húszkötetes kiskönyvtár, IV.—X. díj: könyv-, illetve tárgyjutalmak. Kérjük a szakszervezeti bizottságok titkárait és tagjait, hogy minél többen írják le tapasztalataikat, hogy azok elterjesztésével az egész mozgalom hasznára lehessenek. Cím: Munka szerkesztősége, Budapest, VI., Dózsa György út 84/b. (Kéziratot, fényképet nem őriznek meg.) Tegye a szívére a kezét az, aki közülünk őszintén elmondhatja, hogy látta a Postamúzeumot, hogy fordított rá annyi fáradságot, és megnézte intézményünk büszkeségét. Ugye, kevesen vagyunk? Pedig a posta történetének megismerése, hagyományainak ápolása fontos zálogát képezi a szocialista posta megteremtésének, és kiegészítő része általános műveltségünknek is, hiszen a Magyar Posta története messze évszázadokra nyúlik vissza, és részét képezi a magyar nép történetének. A történelmi múltról legékesszólóbban beszélnek azok a tárgyi emlékek, amelyeket sikerült az utókornak összegyűjteni és megfelelően elhelyezni. Becsüljük meg emlékeinket azzal, hogy a Postamúzeumot mind többen és gyakrabban látogatjuk. (Gondolunk itt arra is, hogy egyes hivatalok, vagy osztályok csoportos látogatást szerveznek.) A múzeum nyitva vasárnap, továbbá minden szerdán 9—14 óráig. Bejárat: XII. Várfok utca 24. sz. alatt. POSTAS DOLGOZÓ HATÁROZAT A NYERESÉGRÉSZESEDÉSRŐL Az alábbi határozat postai szempontból úgy értelmezendő, hogy a nyereségrészesedés a Magyar Posta területén az év végi jutalomban jut kifejezésre. Tanulmányozzuk a határozatot és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy azt végrehajthassuk. A SZOT elnöksége 1964. december 19-i ülésén határozatot fogadott el, amelyben szabályozta a nyereségrészesedéssel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. A népgazdaság és a vállalati tervfeladataik megoldásában az anyagi ösztönzésnek jelentős szerepe van. A nyereségrészesedés rendszere a tervekben meghatározott célok gazdaságos teljesítésére ösztönzi a vállalatokat. A nyereségrészesedés megtermelésében, igazságos elosztásában a szakszervezeti szerveknek jelentős a szerepük. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve a SZOT elnöksége a szakszervezeti szervek feladatait az alábbiakban határozza meg: A nyereségrészesedés biztosítása érdekében végzendő feladatok: A nyereségrészesedés alapja a vállalati tervekben előírt, a jövedelmezőséggel összefüggő feladatok teljesítése és túlteljesítése. A szakszervezeti szervek követelték meg a gazdasági vezetőktől, hogy a vállalati tervmutatókat — különösen a jövedelmezőséggel kapcsolatos feladatokat — gyáregységekre, üzemekre lebontsák. Ez a feltétele annak, hogy az egyes dolgozó csoportok a rájuk vonatkozó feladatokat megismerjék és végrehajtását elősegítsék; — a szakszervezeteik termelést segítő munkájában — a tervek komplex teljesítése mellett — a fő figyelmet a gazdaságosságot segítő versenymozgalmakra irányítsák. A szocialista munkaverseny különböző formáin keresztül biztosítsák, hogy a dolgozók vállalásaiban a gazdaságos termelést segítő feladatok végrehajtása tükröződjön; — a szocialista munkaverseny nyilvánosságán keresztül biztosítani kell, hogy a dolgozók év közben tájékozódjanak vállalásaik teljesítéséből. A szakszervezeti szerveik követeljék meg a gazdasági vezetéstől, hogy a jövedelmezőséggel kapcsolatos feladatok teljesítéséről, a nyereségrészesedés alakulásáról év közben rendszeresen beszámoljanak. Erről a dolgozókat is tájékoztassák, — az anyagi ösztönzőket — ezen belül a nyereségrészesedés vállalaton belüli feltételeit is — úgy állapítsák meg, hogy az erkölcsi ösztönzőkkel párosulva a tervekben előírt minőségi mutatók teljesítésére is ösztönözzenek. A nyereségrészesedés elosztásával kapcsolatos feladatok: A nyereségrészesedés vállalaton belüli (gyáregységek közötti) és az egyénekre történő felosztásánál a következő főbb elveket kell alkalmazni : — a kollektív ösztönzés elvéből kiindulva a nyereségrészesedés mindazokat a dolgozókat megilleti, akik munkájukkal, tevékenységükkel hozzájárultak a nyereségrészesedés biztosításához; — a munka szerinti elosztás elvét — a gyáregységek, üzemrészek és dolgozók között — a nyereségrészesedés elosztásánál is biztosítani kell. Ezért az egyes dolgozók, dolgozó csoportok a nyereségrészesedést hozzájárulásuk arányában kapják; — a nyereségrészesedés elosztásával is elő kell segíteni a vállalati törzsgárdák megszilárdítását, a szocialista munkafegyelem erősítését, a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. A fenti elvek érvényesítése érdekében a nyereségrészesedést minden vállalatnál egységesen a következő módszer alapján kell felosztani: 1. Teljes nyereségrészesedés megilleti mindazokat a dolgozókat, akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba vett tárgyévben a vállalatnál dolgoztak és december 31-ig 1 éves folyamatos munkaviszonyuk van. Két év folyamatos munkaviszony szükséges annál a dolgozónál, aki előző munkaviszonyát egy éven belül kétszer vagy többször, továbbá az ilyen évet követő évben akár csak egyszer is felmondta [kivéve az Mt. V. 30. § (2) bekezdés a—f) pontjában említett esetekben történt felmondást]. 2. Részleges (időarányos) nyereségrészesedésre jogosultak — a minimálisan előírt éves munkaviszonytól függetlenül —• azok a dolgozók, akik: — év közben nyugállományba kerültek; — év közben elhaláloztak (ilyen esetben az elhalálozott dolgozó örökösei a jogosultak); — akiknek év közben átszervezés, létszámfelesleg címén felmondtak (kivéve a vállalat indokolás nélküli felmondását [Mt. 29. § (2) bek.]; — akiket határozott időre, vagy meghatározott munkára alkalmaztak, ha legalább 3 hónapos munkaviszonyuk van a vállalatnál; — a fegyveres testületekhez tényleges szolgálatra behívottak és leszereltek; — az év közben más vállalathoz áthelyezettek és a vállalathoz áthelyezéssel került dolgozók; — a hozzájárulással — az Mt. V. 30. § (2) bekezdés a—f) pontja alapján — kilépett dolgozók, ha a tárgyévben legalább 3 hónapot a vállalatnál ledolgoztak. 3. Állományon kívüli, illetve nem a vállalat állományába tartozó dolgozók (pl. orvos, ipari tanulók és oktatók) a nyereségrészesedésből csak az üzemi tanács külön határozata alapján részesíthetők. A részesedés mértékét is az üzemi tanács határozza meg. A vállalatnál tevékenykedő függetlenített párt- és tömegszervezeti tisztségviselők a nyereségrészesedés szempontjából úgy bírálandók el, mint a vállalat állományába tartozó dolgozók. A trösztök, nagyvállalatok központjában dolgozók, valamint a vállalatok, gyáregységek vezető állású dolgozóinak nyereségrészesedésre való jogosultságánál az 1. és 2. pontokban foglaltakat értelemszerűen kell alkalmazni. 4. A nyereségrészesedésre jogosultak az év folyamán a ténylegesen munkában töltött idejük arányában kapjanak nyereségrészesedést Ténylegesen ledolgozott időnek kell tekinteni a munkában töltött időn kívül: — a fizetett szabadságot; — a szülési szabadságot; — a fegyveres testületekhez (munkásőrség, honvédség, légó stb.) továbbképzésre behívottak szolgálati idejét; — az ülnöki megbízatással járó elfoglaltságot; ■— a mozgalmi szervek és az üzem részéről történt iskolára, tanfolyamra küldés idejét; — a dolgozó önhibáján kívül betegállományban töltött időt (pl. a foglalkozási megbetegedés, üzemi baleset, tbc. rákos megbetegedés, gyermekápolás címén fizetett táppénzes időszak időtartamát). 5. Az egyéni nyereségrészesedés számítási alapja a dolgozó átlagkeresete 6. Nyereségrészesedést növelő tényezők: a) azoknak az egységeknek, amelyek a nyereségrészesedés megtermelésében különösen kimagasló munkát végeztek, az átlagos nyereségrészesedésnél magasabbat kell adni. Ennek feltételeit és mértékét gyáregységekre az intéző bizottság a vezérigazgatóval közösen, vállalatoknál, gyáregységeknél az üzemi tanács határozza meg; b) a vállalatoknál huzamosabb idő óta dolgozókat — ideértve az áthelyezett dolgozókat is — a nyereségrészesedés terhére hűségjutalomban kell részesíteni. Ennek mértékét az üzemi tanács határozza meg. Az egy dolgozónak kifizethető nyereségrészesedés a növelő tényezőkkel együttesen a 6 heti átlagkeresetnek megfelelő összeget nem haladhatja meg. 7. A nyereségrészesedést, csökkenteni kell: a) azoknál az egységeknél, amelyeknél bizonyítható, hogy tevékenységükkel rontották a vállalat gazdaságosságát, jövedelmezőségét. A csökkentés mértékét gyáregységek esetében az i. b. a vezérigazgatóval közösen, vállalatoknál, gyáregységeknél az ü. t. határozza meg: b) fegyelmi vétség, ezen belül fokozottabban a társadalmi tulajdon elleni vétség, a dolgozók testi épségét veszélyeztető magatartás esetén; c) igazolatlan hiányzás és rendszeresen ismétlődő késéseik esetén; d) olyan egyéb tényezők fennforgása esetén, amelyek gátolják, illetve rontják a vállalat jövedelmezőségét, mint mi.seleti, szerszámtörés, kötbérfizetés, helytelen anyaggazdálkodás stb., fegyelmi határozat nélkül is lehet a nyereségrészesedést csökkenteni az egyes dolgozóknál. A b), d) és d) pontoknál a csökkentés szabályait a felosztási szabályzatban előre kell meghatározni és közölni kell a dolgozókkal, kivéve azokat az eseteket, amikor a nyereségrésesedés csökkentése az Mt. Vzf. 8 (1) bekezdése a) pontja alapján fegyelmi büntetésként, illetve a társadalmi bíróság határozata szerint történt. 1. Nyereségrészesedésre nem jogosultak: a) az előírt minimális idővel nem rendelkezők (kivéve a 2. pontban felsorolt eseteket); b) akik a nyereségrészesedés szempontjából számításba, vett tárgyévben szüntették meg a munkaviszonyukat, kivéve, akiknél a munkaviszony folyamatossága nem szakad meg [Mt. V. 30. § (2) bekezdés a—f) pontok]; c) akiket a vállalat fegyelmi úton elbocsátott; d) más vállalattól korábban elbocsátott dolgozók az elbocsátástól számított 2 évig [Mt. V. 172. § (3) d) bekezdése alapján]; e) akiknek az üzemi tanács által meghatározott napnál több igazolatlan hiányzásuk van; f) akiknek a vállalat az Mt. 29. § d) pontja alapján felmondott (kivéve, ha a dolgozó önhibáján kívül válik alkalmatlanná munkája ellátására, pl. betegség); g) akiket a bíróság az év folyamán bármilyen bűntett miatt szabadságvesztésre ítélt, továbbá akiket a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt bármilyen büntetéssel sújtott. Amennyiben a jogerős fegyelmi, illetve bírósági határozat a kifizetés időpontjában nem áll a vállalat rendelkezésére, a dolgozó nyereségrészesedését az ügy jogerős befejezéséig vissza kell tartani. Egyéb kérdések: 1. A fennálló rendelkezések alapján a „kiváló dolgozó” kitüntetéssel járó jutalmakat a nyereségrészesedésből kell fedezni. Azonban a jutalmazott dolgozók nyereségrészesedését emiatt csökkenteni nem lehet. 2. A felosztható nyereségrészesedésből évközi jutalmazásokra, kulturális, szociális, sport támogatására, valamint az esetleges reklamációk fedezésére tartalékot kell képezni. Nagyvállalati szinten a tartalék mértékéről és felhasználásáról az intéző bizottság a vezérigazgatóval közösen dönt. Vállalatoknál és gyáregységeiknél e jogkör az üzemi tanácsot illeti meg. 3. Az üzemi tanácsok minden évben legkésőbb január 15-ig határozzák meg a nyereségrészesedés egyénekre történő elosztásának szabályait. Az ipari nagyvállalatoknál működő intéző bizottságok irányelvek kiadásával segítsék ezt. Ahol üzemi tanács nincs, ott e határozatban felsorolt jogokat a szakszervezeti bizottság gyakorolja. A szabályzatban foglalt csökkentő és kizáró tényezőket (kivéve az üzemi tanács határozatánál magasabb rendű jogszabályban foglaltakat) csak attól az időponttól lehet alkalmazni, amikor a dolgozókkal ismertették. Zárórendelkezés: 1. E határozattal hatályát veszi a SZOT elnökségének 60/1960. (XII. 24.) számú határozata. 2. Ez a határozat 1965. január 1-én lépett hatályba. Az 1965. évre a nyereségrészesedési szabályzatot kivételesen 1965. március 31-ig ke® elkészíteni. A Munka Törvénykönyve módosításáról I. Az év első napján életbe lépett a Munka Törvénykönyvét módosító 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelet és annak minisztertanácsi és munkaügyi miniszteri végrehajtási rendelete. A módosítás több lényeges változást hozott a korábbi szabályozással szemben. A munkaviszony keletkezésével kapcsolatban az új szabályozás pótolja a korábbi rendelkezéseknek azt a sok panaszra okot adó hiányosságát, amely a korábbi munkaviszonyok beszámítását nem rendezte kellően. A tvr. 19/A. § (2) bekezdése szerint a vállalatnál megszakítás nélkül munkaviszonyban töltött időnek számít az előzően munkaviszonyban töltött idő. A folyamatosságot nem szakítja meg a munkaviszony megszűnése, ha a dolgozó 30 napon belül új munkaviszonyba lép. (Mt. V. 30. § (1) bek.) Ez a kedvezmény azonban az új szövegezés szerint csak a munkaviszony megszűnésének eseteire vonatkozik. Ezek a következők: a) a nem fegyelmi büntetésként más helységbe helyezett dolgozónak az új helyen 6 hónap alatt nem biztosítanak lakást és ezért mondott fel; b) házasságot kötött és házastársát más helységbe helyezték és annak lakóhelyére kíván költözni; c) terhes lett, illetőleg szült, feltéve, hogy a felmondás jogát legkésőbb gyermeke harmadik életévének betöltéséig gyakorolja; d) a társadalombiztosítási szabályok szerint öregségi vagy rokkantsági teljes, illetőleg résznyugdíjra vagy baleseti járadékra szerzett igényt; e) középfokú, illetőleg felsőfokú tanintézet nappali tagozatára vették fel; f) a vállalat a társadalmi tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségét megszegte. A felmondáskor a felmondás okát igazolni kell. A munkaviszonynak minden más módon történő és a dolgozó részéről kezdeményezett megszakítása a folyamatosság megszűnésével jár. De erről a munkaviszony megszüntetésének kérdéseinél foglalkozunk részletesebben. Itt még csak a korábbi munkaviszonyok beszámítási kérdéseit vizsgáljuk. Az Mt. V. 30/C § (1) bekezdése szerint: „Ha a dolgozó folyamatos munkaviszonya a két évet eléri, kérelmére minden, korábban figyelembe nem vett munkaviszonyban töltött idejét be kell számítani. Háromévi folyamatos munkaviszonyra van szükség, ha a dolgozó korábbi munkaviszonya önkényes kilépés (1965. január 1. előtti szabályok szerint), fegyelmi úton, vagy büntető ítélet alapján szűnt meg. (A még formailag hatályon kívül nem helyezett miniszteri utasítás ezzel a rendelkezéssel ellenkezik.) Amíg a dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, a beszámításnak nincs helye. Ha a dolgozó munkaviszonyának folyamatossága megszakad, az előbbiek szerinti beszámítás hatályát veszti. Ez a kedvező rendelkezés azonban a jubileumi jutalom szempontjából óvatossággal értelmezendő. A jutalomban ugyanis a 33/1964. (XII. 18.) Korm. sz. rendelet 18. §-a szerint az is szükséges, hogy a Mt. V. korábbi 95. §-a szerint 1965. január 1-én az 1961 évben megnyíló jogosultságához 20 év, az 1968 évben megnyíló jogosultsághoz 15 év, az 1969 évben megnyíló jogosultsághoz 10 év folyamatos munkaviszonya legyen a dolgozónak. (Az Mt módosításával kapcsolatos postai vonatkozású feladatokat folytatásokban közöljük a következő hónapokban megjelenő lapszámainkban.) DR. JANKOVICH LAJOS Az üzemkiesési idő csökkentése A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság felügyelete alá tartozó főközpontokban hol nagyobb, hol kisebb mértékben, de növekedett a távbeszélő-állomások üzemkiesési ideje. Ez a körülmény kedvezőtlenül befolyásolja a szolgáltatások minőségét, a bevételeket, s ez nem utolsósorban népgazdasági szempontból sem kívánatos. Az üzemkiesési időnek a tavalyi bázison való tartása komoly feladat elé állítja az üzemvezetőket és a dolgozókat egyaránt. A Teréz Távbeszélő Üzem hibaelhárító szolgálatának átlagos üzemkiesési ideje — 1964. II. negyedében — az előző év azonos időszakához viszonyítva, 3 perccel növekedett. Jóllehet, ez messze elmarad az egyes főközpontokban tapasztalható üzemkiesési időtől, ennek ellenére, érdemes intézkedéseiket megemlíteni. Az üzemkiesési idő további növekedésének megakadályozása és a korábbi szint elérése érdekében fokozottabban ellenőrzik a készülék- és vonalkarbantartók munkaidejének lehető legteljesebb kihasználását. Ezt úgy oldják meg, hogy az ellenőrző csoportvezető is részt vesz a zavarelhárítók irányításában. A fő cél: a hibaelhárítás során minél kisebb legyen az úti idejük. A gyakran szükséges alkatrészekből a raktárkészletet azonos szinten tartják, s így jelentősen csökkenthető az üzemkiesési időnek alkatrészhiány okozta hosszabbodása. Az elhárítási hibák jelentős része a számtárcsáknál található. A korábbiakban a javítást a helyszínen végezték. Különböző okok miatt ez a tevékenység nem volt eredményes, mert a legtöbb visszatérő hibajelentés ebből származott. Ezért az alközponti karbantartók szocialista brigádja vállalta a számtárcsák javítását, így a hibaelhárítók az előfizetőnél csupán a számtárcsát cserélik ki. Ezzel jelentősen csökken a helyszínen eltöltött idő, valamint megszűnik a hiba ismétlődése is. Az intézkedések maradéktalan végrehajtásának máris megvan az eredménye: az első félévben az üzemkiesési idő átlaga 2 óra 38 perc volt, ami jobb, mint az elmúlt év azonos időszakában elért eredmény. Az év második felében tovább csökkent az üzemkiesési idő, novemberben 2 óra 24 perc. Az elért eredmény értékét növeli az is, hogy az üzemvezetők és az osztályvezetők még az év elején számos, nehezen elhárítható akadállyal küzdöttek meg. Ilyen akadályok voltak többek között, hogy két hibavizsgáló dolgozó több hónapig betegállományban volt, pótlásukat megnehezítette az is, hogy a készülékeknek a műhelyben történő javításához a hibaelhárítók közül kellett munkaerőket elvonni. A különböző alkatrészek időszaki hiánya még csak súlyosbította a munkaerőgondokat. Az üzemkiesési idők csökkentése valamennyi távbeszélőüzem vezetőjének fontos feladata. Munkájukat elősegíthetik a Teréz Távbeszélő Üzemben bevezetett újszerű és eredményes munkaszervezés tapasztalatai is. (1—1)