Postás Dolgozó, 1967 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

"ñjjJig PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A POSTÁSOK S­ZAKSZERVE­Z­K LA­P­J­A INTŐÉT «) Mi épül a Postának 1967-ben? Az új esztendő igen gazdag postai beruházásokban. Re­mélhetőleg év végére elkészül és felavathatjuk az Üllői úti 100-as postahivatalt és a vele egybefüggő kollégiumot, tech­nikumot, illetve munkásszál­lást. Ennek építkezéséről az elmúlt esztendőben rendszere­sen beszámoltunk és folytat­juk majd az idén is. Ezúttal inkább a Posta másik három nagy munkájának jelenlegi állásáról adunk hírt. Becz Sándor elvtárstól, a Posta Rádió- és Televíziómű­szaki Igazgatóságának vezető­jétől hallottuk. A lakihegyi rekonstrukció a tervek szerinti ütemben ha­ladt. Sokakban felmerült, miért is van erre szükség, hi­szen a Kossuth Rádió adása jelenleg is kitűnő és közismert az is, hogy a műszaki hibák száma is jelentéktelen. Ez igaz, de mégis figyelembe kell venni, hogy az 1949-ben újjáépített 135 kilowattos nagy adó bár jó „kondíció­ban” van, mégis megörege­dett. A kifogástalan vételle­hetőséget ugyanis inkább csak a budapestiek dicsérik, mert bizony jócskán van az ország­nak olyan része, ahol joggal panaszkodnak. Az új Kossuth-adó kétszer 150 kW-os lesz. Azért döntöt­tünk így a 300 kW-os megosz­tásán, mert ennek kivitelezése technikailag könnyebb és üzemzavar esetén az egyik ki­segíti a másikat. Az új adó 1968 végén kezdi el a sugár­zást. Érdekel bennünket, hogy a dolgozók munkakörülményei az építkezés miatt nem rosz­­szabbodnak-e. — Mi azon voltunk és azon vagyunk, hogy az építkezés minél kevésbé zavarja a mun­kát. Sajnos, egyes hátrányokat kétségtelen vállalnunk kellett, önmagában rosszabb a rádió­adó karbantartóknak egy épít­kezés közelében dolgozni. Ne­kik ez valóban több munkát jelent, hiszen az eddigi parkí­rozott területen cement, mész, homok porlik. A különben is jól szervezett, fegyelmezett karbantartó kollektívának e nehézségeit és többletmunká­ját az üzemi jutalom elosztá­sánál figyelembe fogjuk ven­ni.­­ Az új adónál előnyöseb­bé válnak a munkakörülmé­nyek. Mindenekelőtt megemlí­tem az épülő modern ebédlőt és öltözőt. Nyugodtabbá válik a munka és nem kell az ott dolgozóknak állandó idegfe­szültséggel az üzemzavaroktól, a műsor félbeszakadásától tar­­taniok. Az új berendezések pedig magukban foglalják az összes eddig ismert balesetel­hárító felszereléseket és így biztonságosabbá válik majd a munka — fejezte be nyilatko­zatát Becz Sándor elvtárs. Másik nagy létesítményünk a Lágymányos Távbeszélő központ. Sajnos, itt lemara­dásról kell beszámolnunk, mert 1966-ban a tervezett 5 millió helyett mindössze há­rom és fél millió értékű épí­tést végzett az ÉM 21-es vál­lalata. Az elmúlt hetekben és ■napokban folytatott tárgyalá­sok alapján azonban várható, hogy amint az idő engedi, fo­kozódik a­ munkatempó, s jú­nius 15-én, az eredeti ter­veknek megfelelően, a Beloi­annisz Gyár dolgozói megkez­dik a gépi berendezések sze­relését. Ennek azonban története van, amelyből a szakszervezet is kivette a részét. Szakszer­vezetünk Budapesti Bizottsá­gának képviselői megállapod­tak az Építők Szakszervezeté­nek Budapesti Bizottságával, hogy­ patronálják az építkezést. A kivitelező vállalat szakszer­vezeti bizottságát is bevonták az akcióba. Sikerült a Posta és az építő vállalat dolgozói között egy jobb baráti légkört, érdemi munkakapcsolatot te­remteni. Az, hogy a két szak­­szervezet figyelemmel kíséri az építkezést, máris jó hatás­sal van az építkezés tempójá­ra.­­ Felkerestük Nagy Antal elv­társat az Építők Szakszerveze­tében, hogy véleményét kér­jük egy szocialista szerződés­­kötés lehetőségéről. — Mi eddig — mondotta Nagy elvtárs — csak néhány kiemelt létesítménynél szor­galmaztuk a szocialista szer­ződést, mert ez egy kicsit ki­vételezett helyzetet teremt. Látva azonban a Budapesti Bizottság lelkesedését, a Pos­tás Szakszervezetnek az épít­kezés iránti buzgalmát, vál­laltuk, hogy összehozzuk a ki­vitelezésben érdekelteket és megbeszélést tartunk velük. Többször kint voltunk már a munkahelyen is, és nem saj­náljuk a továbbiakban sem a fáradságot. Állítom, hogy az építőmunkásokon nem múlik a sikeres befejezés. A József utcában még bont­ják a régi házakat, de a mö­götte levő Horváth Mihály té­ri épületben már hosszú ide­, de ott fekszenek a jövendő távválasztó központ tervei. Az öreg házak helyére hatalmas új épület kerül. Az építési munkák ebben az évben kezdődnek el, s több esztendeig tartanak. Az auto­matizálás első lépése pedig már 1967-ben megvalósul, 1968-ban nemzetközi vonal lé­tesül. A jugoszláv gépek rövi­desen megérkeznek és meg­kezdik felszerelésüket. De hol? A Horváth Mihály téri régi épületben. Ez pedig azt jelen­ti, hogy ott növekszik a zsú­foltság. Négy irodát már ki­ürítettek az automataközpont részére, s a kezelők pihenő­körülményei is romlanak. Az igazgatóság vezetői tárgyaltak erről a szakszervezeti bizott­sággal, az érintett dolgozók­kal, s ennek alapján a kisebb pihenőhelyiségbe fotelágyakat raktak, hogy a pihenés azért viszonylag kényelmes legyen. A dolgozók megértették, hogy a posta jövője, a távközlés fejlesztése közérdek és így még az új üzem megépülése előtt megkezdik az automati­zálást. Szarvas Sándor igazgató elvtárssal ezekről beszélget­ve, a dolgozókat közvetlenül érintő két kérdést tettem fel. Az egyik: vajon az új műsza­ki épület rendelkezik-e majd megfelelő szociális létesítmé­nyekkel, másik problémánk pedig — tekintve, hogy erről már sokfajta hír kering — igaz-e, hogy az automatizálás feleslegessé teszi a forgalmi személyzetet. — Ma már nincs olyan épít­kezés, amelyik egyben nem biztosítaná az ott dolgozók fürdési, étkezési, a mi ese­tünkben pedig a pihenési fel­tételeket is. Azt hiszem, min­denki szívesen dolgozik majd az új távválasztó központban. Ami pedig a felesleges mun­kaerőket illeti, s ez elsősor­ban a nőket foglalkoztatja , megnyugtató választ kaptak. Az automatizálás valóban ke­vesebb kezelőt igényel, de a gépekre is felügyelni kell. Ez a munka azonban sokkal ma­gasabbrendű, kifinomultabb, mint a jelenlegi kezelés, ma­gasabb jövedelemhez is jut­tatja a dolgozókat. Oktatásuk, képzésük már megkezdődött. A teljes automatizálás 1980- ra fejeződik be. S nem képzel­hető el olyan műszaki fejlő­dés, amely a dolgozóknak az előbbinél rosszabb életkörül­ményeket teremtene­ itl. TIT műsor a Postás Művelődési Házban A Postás Művelődési Ház az előző évekhez hasonlóan az idén is biztosítja a postásdolgozóknak a művelődés gazdag le­hetőségeit. A Postás Szabadakadémia népszerűségét bizonyít­ja, hogy az 1966—67-es tanévben beindított 20 különféle tago­zaton — a tavalyinál jóval több, 2018 a létszám. Az idén a szabadakadémia 6 tagozatát üzemekbe helyezték ki. Ezáltal segítik a szakszervezeti bizottságok kulturális tevé­kenységét, megkönnyítik a dolgozóknak az előadások látogatá­sát, a szocialista brigádoknak, a Szakma ifjú mestere mozgalom résztvevőinek kulturális vállalásait és a KISZ ismeretterjesz­tő munkáját. Az üzemekbe kihelyezett tagozatok témája igen változatos: irodalom, földrajz, zene, sport, politika, pszichológia és sok más érdekes, hasznos témájú előadás. (A Himalája meg­hódítása, Az emberi élet célja, Mai magyar költészet stb.) Az idei év kísérletezés, ha beválik és eredményes lesz, jövőre még több üzemben szerveznek majd TIT-előadássorozatokat. A művelődési házban tartott ágazatok közül igen népszerű a műszaki klub, amelyen speciális postai kérdéseket tárgyal­nak igen magas szinten és nagy érdeklődés mellett. Földrajzi tagozatra is szép számmal jelentkeztek, a szomszédos országok híres városaival részben pedig a világ más, egzotikus tájaira vezetik el az előadók a hallgatókat. A világirodalmi tagozaton az irodalom olyan nagyjaival ismerkedhetnek a hallgatók, mint Brecht, Miller, Dürrenmatt. Új ágazatként indultak idén a gyermeknevelési előadások és a Hogyan közlekedjünk című sorozat. Mindkét téma iránt nagy az érdeklődés, vok XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 60 FILLÉR Az idei munkaverseny-feladatok A Posta vezérigazgatója és a Postások Szakszervezete elnöksége együttesen kiadta a Posta 1967. évre szóló szocialista munka­­versenyének főbb irányelveit. A szocialista munkaverseny irányítása és szervezése a szakmai és szakszervezeti, va­lamint a KISZ-szervek együttes feladata. A verseny nyilvántartása, az előfeltételek meg­teremtése a szakvezetők dolga, a célok meg­határozása, a verseny értékelése, az élenjá­rók jutalmazása viszont már közös munka. A fentiekből következik, hogy a postaszer­vek vezetőinek — együttműködve a szak­­szervezeti és a KISZ-szervekkel közösen kell az adott szintnek megfelelően, a konk­rét feladatokból adódóan meghatározniuk a munkaverseny céljait úgy, hogy az érdekelt dolgozók és kollektívák előtt azok világosak és egyértelműek legyenek. Az irányelvek azt is rögzítik, hogy az alap­vető feladat a postai szolgáltatások minősé­gének és kulturáltságának, valamint gazda­ságosságának javítása. Ez az elsődleges és minden postai tevékenységet ennek kell alá­rendelni. Minden egyéni vagy kollektív ver­senyvállalásnál ez legyen a döntő, s ez ve­zérelje a szakmai és mozgalmi vezetőket a munkaverseny irányításában és szervezésé­ben. Minőség, kulturáltság, gazdaságosság. E jellemzők világos választ adnak a még egyes területeken jelentkező mennyiségi szemlélet helytelenségére. A Posta egyes irányító szerveinél elter­jedt, hogy a munkaverseny elsősorban a végrehajtó szolgálatban foglalkoztatott dol­gozók erkölcsi kötelessége. A kongresszusi munkaverseny tapasztalatai alapján célsze­rűnek látszott az irányelvekben megfogal­mazni azt az igényt, hogy a műszaki és egyéb irányító munkakörökben foglalkoztatottak saját feladataik jobb ellátása, egymás segí­tése érdekében fokozottan vegyenek részt a munkaverseny-mozgalomban, a szocialista vagy komplex brigádokban. Vállalásaik­kal mindenekelőtt az irányításuk alá tartozó munkaterületek jobb üzem- és munkaszer­vezését, a dolgozók megfelelő anyag- és szer­számellátását segítsék. Lényeges az is, hogy a harmadik ötéves tervben szereplő beru­házások részlettervei mindenre kiterjedő alapossággal készüljenek és megfelelő idő­ben a kivitelező szervek rendelkezésére áll­janak. Természetes, hogy egyetlen postás dolgo­zó vagy kollektíva ténykedése — éppen a szolgáltatások jobbátétele érdekében — nem lehet elszigetelt. A postaszervek egy­­maguk nem oldhatják meg feladataikat, hi­szen a postai munkára az egymásrautaltság a jellemző. Elsősorban a berendezések fej­lesztésénél és a műszaki szolgálatban a pos­tán kívül álló gazdasági egységekkel is köz­vetlen munkakapcsolatban állnak, s az ilyen együttműködést is hatékonyabbá teszi a szo­o­cialista munkaverseny, a szocialista munka­­szerződés. Éppen ezért az irányelvek meg­szabják: az eredményes együttműködés és kölcsönös segítés, a kapcsolódó feladatok si­keres végrehajtása érdekében a postaszer­­vek egymás között, valamint a postaszer­vek és külső vállalatok kössenek szocialista munkaszerződéseket, vagy alakítsanak komplex brigádokat. A munkaversenyben élenjárók erkölcsi és anyagi elismerésének egyik leghatékonyabb módszere, ha az egyes érdekelt dolgozókat, vagy kollektívákat a meghatározott cél vagy figyelemre méltó vállalás teljesítése után közvetlenül jutalmazzák. E módszer mind jobban megértésre talál, de nem vált még általános gyakorlattá. Ezért rögzíti az irány­elv, hogy kitüntetésben és jutalomban első­sorban a munkaversenyben legjobb ered­ményt elérő egyének és kollektívák része­süljenek. Jó általánossá tenni, hogy az előre meghatározott feladat elvégzésekor, vagy a vállalás teljesítésekor az erkölcsi és anyagi elismerést mindenki hamarosan megkapja. Az ismertetett általános elvi és gyakor­lati módszereken kívül a postaszolgálat mi­nőségének javítása, a termelékenység növe­lése, a költséggazdálkodás, valamint az álló­eszköz fejlesztése feladatainál az irányelvek megszabják a teendőket. Természetesen a Posta előtt álló felsorolt feladatokat az egyes postaszervek a szakszervezeti és KISZ-szer­­vekkel közösen, a helyi adottságoknak meg­felelően alakítják ki. Csak így lesz meg a reális lehetősége annak, hogy a tervismer­tető termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádértekezleteken a dolgozók megismer­hessék feladataikat és megtegyék az egész évre szóló munkaverseny-vállalásaikat. A gazdasági munkát elősegítő vállalások­kal együtt jelentősebb helyen szerepeljenek a munkaversenyben a postás dolgozók tu­datának formálását, általános és szakmai műveltségük fejlesztését célzó vállalások. E területen a szakszervezeti szervek, az összes szakszervezeti aktivisták és tisztségviselők tevékenysége kerül előtérbe. Végül — de nem utolsósorban — nem fe­ledkeztünk meg egy pillanatra sem arról, hogy a munkaverseny — mint általában szo­cialista rendszerünkben minden tevékeny­ség — csupán eszköz a cél eléréséhez. A cél az ember, az egyéni és társadalmi jólét, a dolgozók életszínvonalának tervszerű, rend­szeres emelése. Ezért az irányelvek hangsú­lyozzák: az egyéni és kollektív versenyfor­mákon belül továbbra is szem előtt kell tar­tani a vállalásoknál és teljesítésüknél — az erkölcsi és anyagi elismeréssel egyetemben — a biztonságot, az óvórendszabályok ma­radéktalan biztosítását, a balesetmentes munkát, valamint a munkavédelmi intézke­dési tervből adódó feladatok megoldását. S. I. 1997. JANUÁR

Next