Postás Dolgozó, 1967 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
"ñjjJig PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK. A POSTÁSOK SZAKSZERVEZK LAPJA INTŐÉT «) Mi épül a Postának 1967-ben? Az új esztendő igen gazdag postai beruházásokban. Remélhetőleg év végére elkészül és felavathatjuk az Üllői úti 100-as postahivatalt és a vele egybefüggő kollégiumot, technikumot, illetve munkásszállást. Ennek építkezéséről az elmúlt esztendőben rendszeresen beszámoltunk és folytatjuk majd az idén is. Ezúttal inkább a Posta másik három nagy munkájának jelenlegi állásáról adunk hírt. Becz Sándor elvtárstól, a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóságának vezetőjétől hallottuk. A lakihegyi rekonstrukció a tervek szerinti ütemben haladt. Sokakban felmerült, miért is van erre szükség, hiszen a Kossuth Rádió adása jelenleg is kitűnő és közismert az is, hogy a műszaki hibák száma is jelentéktelen. Ez igaz, de mégis figyelembe kell venni, hogy az 1949-ben újjáépített 135 kilowattos nagy adó bár jó „kondícióban” van, mégis megöregedett. A kifogástalan vétellehetőséget ugyanis inkább csak a budapestiek dicsérik, mert bizony jócskán van az országnak olyan része, ahol joggal panaszkodnak. Az új Kossuth-adó kétszer 150 kW-os lesz. Azért döntöttünk így a 300 kW-os megosztásán, mert ennek kivitelezése technikailag könnyebb és üzemzavar esetén az egyik kisegíti a másikat. Az új adó 1968 végén kezdi el a sugárzást. Érdekel bennünket, hogy a dolgozók munkakörülményei az építkezés miatt nem roszszabbodnak-e. — Mi azon voltunk és azon vagyunk, hogy az építkezés minél kevésbé zavarja a munkát. Sajnos, egyes hátrányokat kétségtelen vállalnunk kellett, önmagában rosszabb a rádióadó karbantartóknak egy építkezés közelében dolgozni. Nekik ez valóban több munkát jelent, hiszen az eddigi parkírozott területen cement, mész, homok porlik. A különben is jól szervezett, fegyelmezett karbantartó kollektívának e nehézségeit és többletmunkáját az üzemi jutalom elosztásánál figyelembe fogjuk venni. Az új adónál előnyösebbé válnak a munkakörülmények. Mindenekelőtt megemlítem az épülő modern ebédlőt és öltözőt. Nyugodtabbá válik a munka és nem kell az ott dolgozóknak állandó idegfeszültséggel az üzemzavaroktól, a műsor félbeszakadásától tartaniok. Az új berendezések pedig magukban foglalják az összes eddig ismert balesetelhárító felszereléseket és így biztonságosabbá válik majd a munka — fejezte be nyilatkozatát Becz Sándor elvtárs. Másik nagy létesítményünk a Lágymányos Távbeszélő központ. Sajnos, itt lemaradásról kell beszámolnunk, mert 1966-ban a tervezett 5 millió helyett mindössze három és fél millió értékű építést végzett az ÉM 21-es vállalata. Az elmúlt hetekben és ■napokban folytatott tárgyalások alapján azonban várható, hogy amint az idő engedi, fokozódik a munkatempó, s június 15-én, az eredeti terveknek megfelelően, a Beloiannisz Gyár dolgozói megkezdik a gépi berendezések szerelését. Ennek azonban története van, amelyből a szakszervezet is kivette a részét. Szakszervezetünk Budapesti Bizottságának képviselői megállapodtak az Építők Szakszervezetének Budapesti Bizottságával, hogy patronálják az építkezést. A kivitelező vállalat szakszervezeti bizottságát is bevonták az akcióba. Sikerült a Posta és az építő vállalat dolgozói között egy jobb baráti légkört, érdemi munkakapcsolatot teremteni. Az, hogy a két szakszervezet figyelemmel kíséri az építkezést, máris jó hatással van az építkezés tempójára. Felkerestük Nagy Antal elvtársat az Építők Szakszervezetében, hogy véleményét kérjük egy szocialista szerződéskötés lehetőségéről. — Mi eddig — mondotta Nagy elvtárs — csak néhány kiemelt létesítménynél szorgalmaztuk a szocialista szerződést, mert ez egy kicsit kivételezett helyzetet teremt. Látva azonban a Budapesti Bizottság lelkesedését, a Postás Szakszervezetnek az építkezés iránti buzgalmát, vállaltuk, hogy összehozzuk a kivitelezésben érdekelteket és megbeszélést tartunk velük. Többször kint voltunk már a munkahelyen is, és nem sajnáljuk a továbbiakban sem a fáradságot. Állítom, hogy az építőmunkásokon nem múlik a sikeres befejezés. A József utcában még bontják a régi házakat, de a mögötte levő Horváth Mihály téri épületben már hosszú ide, de ott fekszenek a jövendő távválasztó központ tervei. Az öreg házak helyére hatalmas új épület kerül. Az építési munkák ebben az évben kezdődnek el, s több esztendeig tartanak. Az automatizálás első lépése pedig már 1967-ben megvalósul, 1968-ban nemzetközi vonal létesül. A jugoszláv gépek rövidesen megérkeznek és megkezdik felszerelésüket. De hol? A Horváth Mihály téri régi épületben. Ez pedig azt jelenti, hogy ott növekszik a zsúfoltság. Négy irodát már kiürítettek az automataközpont részére, s a kezelők pihenőkörülményei is romlanak. Az igazgatóság vezetői tárgyaltak erről a szakszervezeti bizottsággal, az érintett dolgozókkal, s ennek alapján a kisebb pihenőhelyiségbe fotelágyakat raktak, hogy a pihenés azért viszonylag kényelmes legyen. A dolgozók megértették, hogy a posta jövője, a távközlés fejlesztése közérdek és így még az új üzem megépülése előtt megkezdik az automatizálást. Szarvas Sándor igazgató elvtárssal ezekről beszélgetve, a dolgozókat közvetlenül érintő két kérdést tettem fel. Az egyik: vajon az új műszaki épület rendelkezik-e majd megfelelő szociális létesítményekkel, másik problémánk pedig — tekintve, hogy erről már sokfajta hír kering — igaz-e, hogy az automatizálás feleslegessé teszi a forgalmi személyzetet. — Ma már nincs olyan építkezés, amelyik egyben nem biztosítaná az ott dolgozók fürdési, étkezési, a mi esetünkben pedig a pihenési feltételeket is. Azt hiszem, mindenki szívesen dolgozik majd az új távválasztó központban. Ami pedig a felesleges munkaerőket illeti, s ez elsősorban a nőket foglalkoztatja , megnyugtató választ kaptak. Az automatizálás valóban kevesebb kezelőt igényel, de a gépekre is felügyelni kell. Ez a munka azonban sokkal magasabbrendű, kifinomultabb, mint a jelenlegi kezelés, magasabb jövedelemhez is juttatja a dolgozókat. Oktatásuk, képzésük már megkezdődött. A teljes automatizálás 1980- ra fejeződik be. S nem képzelhető el olyan műszaki fejlődés, amely a dolgozóknak az előbbinél rosszabb életkörülményeket teremtene itl. TIT műsor a Postás Művelődési Házban A Postás Művelődési Ház az előző évekhez hasonlóan az idén is biztosítja a postásdolgozóknak a művelődés gazdag lehetőségeit. A Postás Szabadakadémia népszerűségét bizonyítja, hogy az 1966—67-es tanévben beindított 20 különféle tagozaton — a tavalyinál jóval több, 2018 a létszám. Az idén a szabadakadémia 6 tagozatát üzemekbe helyezték ki. Ezáltal segítik a szakszervezeti bizottságok kulturális tevékenységét, megkönnyítik a dolgozóknak az előadások látogatását, a szocialista brigádoknak, a Szakma ifjú mestere mozgalom résztvevőinek kulturális vállalásait és a KISZ ismeretterjesztő munkáját. Az üzemekbe kihelyezett tagozatok témája igen változatos: irodalom, földrajz, zene, sport, politika, pszichológia és sok más érdekes, hasznos témájú előadás. (A Himalája meghódítása, Az emberi élet célja, Mai magyar költészet stb.) Az idei év kísérletezés, ha beválik és eredményes lesz, jövőre még több üzemben szerveznek majd TIT-előadássorozatokat. A művelődési házban tartott ágazatok közül igen népszerű a műszaki klub, amelyen speciális postai kérdéseket tárgyalnak igen magas szinten és nagy érdeklődés mellett. Földrajzi tagozatra is szép számmal jelentkeztek, a szomszédos országok híres városaival részben pedig a világ más, egzotikus tájaira vezetik el az előadók a hallgatókat. A világirodalmi tagozaton az irodalom olyan nagyjaival ismerkedhetnek a hallgatók, mint Brecht, Miller, Dürrenmatt. Új ágazatként indultak idén a gyermeknevelési előadások és a Hogyan közlekedjünk című sorozat. Mindkét téma iránt nagy az érdeklődés, vok XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. 60 FILLÉR Az idei munkaverseny-feladatok A Posta vezérigazgatója és a Postások Szakszervezete elnöksége együttesen kiadta a Posta 1967. évre szóló szocialista munkaversenyének főbb irányelveit. A szocialista munkaverseny irányítása és szervezése a szakmai és szakszervezeti, valamint a KISZ-szervek együttes feladata. A verseny nyilvántartása, az előfeltételek megteremtése a szakvezetők dolga, a célok meghatározása, a verseny értékelése, az élenjárók jutalmazása viszont már közös munka. A fentiekből következik, hogy a postaszervek vezetőinek — együttműködve a szakszervezeti és a KISZ-szervekkel közösen kell az adott szintnek megfelelően, a konkrét feladatokból adódóan meghatározniuk a munkaverseny céljait úgy, hogy az érdekelt dolgozók és kollektívák előtt azok világosak és egyértelműek legyenek. Az irányelvek azt is rögzítik, hogy az alapvető feladat a postai szolgáltatások minőségének és kulturáltságának, valamint gazdaságosságának javítása. Ez az elsődleges és minden postai tevékenységet ennek kell alárendelni. Minden egyéni vagy kollektív versenyvállalásnál ez legyen a döntő, s ez vezérelje a szakmai és mozgalmi vezetőket a munkaverseny irányításában és szervezésében. Minőség, kulturáltság, gazdaságosság. E jellemzők világos választ adnak a még egyes területeken jelentkező mennyiségi szemlélet helytelenségére. A Posta egyes irányító szerveinél elterjedt, hogy a munkaverseny elsősorban a végrehajtó szolgálatban foglalkoztatott dolgozók erkölcsi kötelessége. A kongresszusi munkaverseny tapasztalatai alapján célszerűnek látszott az irányelvekben megfogalmazni azt az igényt, hogy a műszaki és egyéb irányító munkakörökben foglalkoztatottak saját feladataik jobb ellátása, egymás segítése érdekében fokozottan vegyenek részt a munkaverseny-mozgalomban, a szocialista vagy komplex brigádokban. Vállalásaikkal mindenekelőtt az irányításuk alá tartozó munkaterületek jobb üzem- és munkaszervezését, a dolgozók megfelelő anyag- és szerszámellátását segítsék. Lényeges az is, hogy a harmadik ötéves tervben szereplő beruházások részlettervei mindenre kiterjedő alapossággal készüljenek és megfelelő időben a kivitelező szervek rendelkezésére álljanak. Természetes, hogy egyetlen postás dolgozó vagy kollektíva ténykedése — éppen a szolgáltatások jobbátétele érdekében — nem lehet elszigetelt. A postaszervek egymaguk nem oldhatják meg feladataikat, hiszen a postai munkára az egymásrautaltság a jellemző. Elsősorban a berendezések fejlesztésénél és a műszaki szolgálatban a postán kívül álló gazdasági egységekkel is közvetlen munkakapcsolatban állnak, s az ilyen együttműködést is hatékonyabbá teszi a szoocialista munkaverseny, a szocialista munkaszerződés. Éppen ezért az irányelvek megszabják: az eredményes együttműködés és kölcsönös segítés, a kapcsolódó feladatok sikeres végrehajtása érdekében a postaszervek egymás között, valamint a postaszervek és külső vállalatok kössenek szocialista munkaszerződéseket, vagy alakítsanak komplex brigádokat. A munkaversenyben élenjárók erkölcsi és anyagi elismerésének egyik leghatékonyabb módszere, ha az egyes érdekelt dolgozókat, vagy kollektívákat a meghatározott cél vagy figyelemre méltó vállalás teljesítése után közvetlenül jutalmazzák. E módszer mind jobban megértésre talál, de nem vált még általános gyakorlattá. Ezért rögzíti az irányelv, hogy kitüntetésben és jutalomban elsősorban a munkaversenyben legjobb eredményt elérő egyének és kollektívák részesüljenek. Jó általánossá tenni, hogy az előre meghatározott feladat elvégzésekor, vagy a vállalás teljesítésekor az erkölcsi és anyagi elismerést mindenki hamarosan megkapja. Az ismertetett általános elvi és gyakorlati módszereken kívül a postaszolgálat minőségének javítása, a termelékenység növelése, a költséggazdálkodás, valamint az állóeszköz fejlesztése feladatainál az irányelvek megszabják a teendőket. Természetesen a Posta előtt álló felsorolt feladatokat az egyes postaszervek a szakszervezeti és KISZ-szervekkel közösen, a helyi adottságoknak megfelelően alakítják ki. Csak így lesz meg a reális lehetősége annak, hogy a tervismertető termelési tanácskozásokon, a szocialista brigádértekezleteken a dolgozók megismerhessék feladataikat és megtegyék az egész évre szóló munkaverseny-vállalásaikat. A gazdasági munkát elősegítő vállalásokkal együtt jelentősebb helyen szerepeljenek a munkaversenyben a postás dolgozók tudatának formálását, általános és szakmai műveltségük fejlesztését célzó vállalások. E területen a szakszervezeti szervek, az összes szakszervezeti aktivisták és tisztségviselők tevékenysége kerül előtérbe. Végül — de nem utolsósorban — nem feledkeztünk meg egy pillanatra sem arról, hogy a munkaverseny — mint általában szocialista rendszerünkben minden tevékenység — csupán eszköz a cél eléréséhez. A cél az ember, az egyéni és társadalmi jólét, a dolgozók életszínvonalának tervszerű, rendszeres emelése. Ezért az irányelvek hangsúlyozzák: az egyéni és kollektív versenyformákon belül továbbra is szem előtt kell tartani a vállalásoknál és teljesítésüknél — az erkölcsi és anyagi elismeréssel egyetemben — a biztonságot, az óvórendszabályok maradéktalan biztosítását, a balesetmentes munkát, valamint a munkavédelmi intézkedési tervből adódó feladatok megoldását. S. I. 1997. JANUÁR