Postás Dolgozó, 1968 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A postások helytálltak a csúcsforgalomban Túl vagyunk rajta! Az 1967. év végi csúcsforgalmat, amely meghaladta az előző évit, a dolgozók lényegében hasonló anyagi, tárgyi és személyi feltételek mellett oldották meg. A kezelt küldemények számát csak ezrekben, súlyát pedig mázsákban és tonnákban lehet kifejezni. Harmincnégyezer csomag A felvételi szolgálatban a levélpostai forgalom egész decemberben — az utóbbi évekhez hasonlóan — arányosan emelkedett. Növekedett az egyéb küldemények darabszáma is. A Bp. 62. sz. hivatalban például a postai bevételek összege 7,5 százalékkal haladta meg a bázisidőszakot. A tulajdonképpeni csúcsforgalom — az elmúlt években is szokásos időben — december 11—23 között volt. Budapesten a felvett csomagok darabszáma már december 12-től fokozatosan emelkedett és 19-én 24 ezer darabbal tetőzött. A megelőző propaganda több területen kedvező hatással járt. Többek között a küldemények díjazásával és bérmentesítésével kapcsolatban kevesebb volt a probléma, mint az előző években. (Képeslapok, üdvözlőkártyák stb.) A csomagok feladásánál viszont még mindig nagy volt a torlódás. A december 18. és 22-e között feladott csomagok darabszáma például: Bp. 62. napi 1300—1600 db, Bp. 78. hivatal átmenő forgalma naponta átlagban 7000 db stb. A pénzfelvételi szolgálat ellátását, a nagyösszegű készpénzek megolvasását gyakran csak a dolgozók túlterhelésével lehetett biztosítani. Még így is többször volt nagyobb torlódás, különösen a rendkívüli befizetések napján (december 17-én, 24-én és 30-án), bár a Bp. Postaigazgatóság a boltok nyitvatartásához igazodva, 17 postahivatalban rendkívüli pénzfelvételt biztosított. E szolgálatban a Bp. 62. és Bp. 72. sz. hivatal dolgozói vettek a legnagyobb arányban részt. A felvevők munkáját bizonyos mértékig tehermentesítette az automaták forgalmának növekedése és a külön képeslapárusító munkahelyek szervezése. A Járműtelep is... A szállításnál, a csomagrakodásnál és a pályaudvari közvetítő szolgálatban volt a legerősebb az igénybevétel. Az itt dolgozók helytállásáról csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni. Nemcsak a hatalmas anyagot dolgozták fel és továbbították időben, hanem leküzdötték az időjárás viszontagságait is. Egyes esetekben a csomagok feldolgozását és továbbítását csak többletmunkával lehetett biztosítani. Budapestre a mozgóposták túlterhelten érkeztek, hiány volt továbbá gépkocsikban és peronkocsikban is. Mindez az anyag többszöri mozgatását tette szükségessé. A levélpostai forgalomban volt a legnagyobb a felfutás. Ennek ellenére a Bp. 72. sz. hivatal a feldolgozást szinte menetrendszerűen oldotta meg. A Bp. 62. sz. hivatal nehezebb körülmények közt látta el feladatát. Az irányító osztályok befogadóképessége szűknek bizonyult, a törzsgárda létszáma megfogyatkozott, nem volt elegendő munkaeszköz (tárolókosarak stb.). A hatalmas forgalomból eredő jelentős maradványt csak karácsony után lehetett felszámolni. A csúcsforgalom az egyesített és csomagkézbesítőket is nagyon megterhelte. Az egyesített kézbesítők munkáját gyarapítja, hogy állandóan emelkedik a televízió- és HDB-nyugták száma. A csomagkézbesítés gépkocsiigényét már az őszi forgalomban sem tudta kielégíteni a Járműtelep. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat, határozott ígérete ellenére sem biztosított elegendő gépkocsit. A hiányokat csak a kézbesítők odaadó munkájával lehetett pótolni. A nagyobb torlódások elkerülése érdekében a Járműtelep dolgozói is sok segítséget nyújtottak. A szakszervezet jelezte az akadályokat A forgalom zavartalan lebonyolításában a legnagyobb teher a törzsgárdára nehezedett. A gyakorlott, idősebb dolgozók még a fiatalabbak és az alkalmi dolgozók oktatását, irányítását is segítették. Szükséges és hasznos volt a felsőfokú postaforgalmi tanfolyam 44, a Postaforgalmi Technikum 80—125 és a Puskás Tivadar Távközlési Technikum 120—130 főnyi hallgatóinak segítsége is. A nyugdíjasok munkájáról is elismeréssel nyilatkoztak a hivatalokban. A szakszervezeti szervek az előkészítést követően a forgalom lebonyolításából is kivették a részüket. Indokolt esetben jelezték a problémákat, kérték a segítséget, hasznos tájékoztatást adtak, amit a szakvezetők szívesen fogadtak. Az 1967. évi csúcsforgalmat a dolgozók önzetlen, lelkiismeretes helytállásával lehetett lebonyolítani. A jövőre vonatkozó tapasztalatokat is helyes azonban elemezni, hogy az idei csúcsforgalmat még sikeresebben bonyolíthassák majd le. Kovács József XIII ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Az elmúlt időszak fő témája: az év végi csúcsforgalom volt. Nem volt napilap, hetilap, amely ne emlékezett volna meg arról a helytállásról, amellyel a magyar postások lebonyolították az évi átlagot messze meghaladó csúcsforgalmat. Tudósítások szóltak a postai küldemények és a távközlés forgalmának lebonyolításáról. A közleményekből nem hiányzott az elismerés és a dicséret sem. Ezüst szamovárt kapott az Ózd 2. sz. postahivatal vezetője a Szovjet Híradó 10 éves fennállása alkalmából, a jó terjesztési munkáért. Burghardt Eta részére a megtisztelő ajándékot a Miskolci Postaigazgatóság helyettes vezetője adta át (Ózdi Vasas XII. 30.) A Magyar Sajtó Napján, december 7-én, a Petőfi Népe, Névtelen segítőtársak címmel a sajtómunkának azt a részét is méltatja, amely az újságokat az olvasókhoz juttatja el. A cikkben név szerint említi Páré Lászlóné hírlapkézbesítőt, aki Kecskeméten évek óta kiválóan kézbesíti a hírlapokat. Majd minden időszakban találkozhatunk olyan cikkekkel, amelyek a külterületi kézbesítők munkájával foglalkoznak. A Petőfi-rádió december 6-án interjút sugárzott Gazály Ferenc tatárszentgyörgyi lovaspostásról. A technika korszakában sem nélkülözhető a kézbesítés ilyen formája a tanyavilágban. Az interjúból a többi között az is kiderült, hogy gyakran a lovaspostás az összekötő kapocs a tanyákon élők és a világ között. Képes riportban számol be a Pest Megyei Hírlap (XII. 9.) a monori postahivatal telefonközpontjáról és távírdájáról, s név szerint is méltatja Bajkai Júlia, Dékány Antalné, Vér Imréné, Rédei Károlyné és Rácz Istvánné munkáját. Több napilapban olvashattunk megtévedt postásokról. A Kelet-Magyarország (XII. 3.) B. 1. sikkasztásáról, a Dél-Magyarország (XII. 21.) Sz. S., a Somogy megyei Hírlap (XII. 23.) pedig G. A. kézbesítő visszaéléséről tudósít. Az okozott kár nem volt nagy, a következmények azonban súlyosak, hiszen a bírói elítélésen kívül az érintettek postai állásukat is elvesztették. Ismét bebizonyosodott: a postai számadási rendszerben felfedezetlen visszaélés nem követhető el. A Zalai Hírlap (XII. 17.) arról az örvendetes tényről számol be, hogy a zalaegerszegi automata központot december 20-án bekapcsolják. Műszaki dolgozóink nagyszerű munkát végeztek, mert a központ felszereléséhez időben megépítették a helyi hálózatot és az előre felszerelt telefonokkal 1600-ra emelkedett a zalaegerszegi előfizetők száma. A kézi kapcsolású központból felszabadult postások más területen kaptak munkát. J . AZ ELSŐ KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSÜNK ! December 27-én a Postavezérigazgatóság épületében Besenyei Miklós, a szakszervezet főtitkára és Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, postavezérigazgató aláírta , a posta kollektív szerződését. A Magyar Posta történetében ez az első ilyen szerződés, amely 50 ezer szervezett postás dolgozó jogainak, kötelességeinek dokumentuma. 60 FILLÉR Közös munka közös érdek A találgatások, a mendemondák és a rémhírek időszaka véget ért. Az Országgyűlésen elhangzott kormánybeszámolóból mindenki választ kapott a kérdésekre. A kirakat„szemlékből” gyakorlatban is meggyőződhettünk róla, hogy a kormány, a párt útmutatásait követve, a szakszervezetek véleményére támaszkodva — munkásosztályunk, dolgozó népünk érdekeit szem előtt tartva döntött. Az árváltozás és az új mechanizmussal összhangban álló egyszerűbb forgalmi adórendszer végső egyenlegében körülbelül 1 százalékos megtakarítást eredményez a lakosságnak. Ugyanakkor azt is előrevetíti, hogy a szabadabb árformák területén valamelyest emelkedhetnek majd az árak. A várható áremelkedéseket és a hatóságilag elrendelt árcsökkentéseket figyelembe véve, 1968-ban éves átlagban — a teljes kiskereskedelmi forgalomra és szolgáltatásokra vetítve — az árszínvonal 1—2%-os emelkedésével számolhatunk. Az ármozgások az 5 éves tervben előírt életszínvonalat nem befolyásolhatják hátrányosan. A lakosság életszínvonalának 1968 évi növekedését a személyi jövedelmek, a fogyasztás és a fogyasztói árak várható alakulásának alapján szabályozták. A párt és a kormány határozott törekvése, hogy a fogyasztói árak általános színvonala a népgazdasági terv előírásaihoz igazodjon. Az áremelkedés mértékét — a társadalom és a dolgozó tömegek érdekeinek megfelelően — korlátok között tartják, s árleszállítással vagy béremeléssel ellensúlyozzák. Idei tervünk szerint a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 3—4%-kal, az egy keresőre jutó reálbér 1—1,5°/o-kal nő. A fogyasztás mintegy 5—6%-kal, a pénzbevétel pedig körülbelül 7°/o-kal emelkedik. Az általános helyzeten belül nézzük a postás dolgozók kilátásait. Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy az egy főre eső jövedelem mindenképpen meghaladja a várható áremelkedés mértékét. A kormány az idén kivételes elbírálást biztosított a postának. Az új mechanizmus viszonyai között az év közbeni béremelkedések általában a nyereségrészesedést terhelik. A posta 1%-os bérfejlesztést a nyereségrészesedés alakulásától függetlenül, a költségek terhére számolhat el. A további béremelés, illetve a nyereségrészesedés mértékét természetesen a postai eredmények döntik el. Ha jól dolgozunk, eredményesen gazdálkodunk bérben, év végi részesedésben, szociális és egyéb ellátásban is többet kaphatnak a postások. A lelkiismeretes munka az új mechanizmus és benne az árreform kulcskérdése is. Az egyes családok életszínvonala elsősorban jövedelmük nagyságától függ. De nemcsak ettől. Életviszonyainkat a mostani jövedelmünk mellett is kedvezőbbé tehetjük. Elég talán csak utalni rá, hogy az áruk és a szolgáltatások jó részénél ingadozik a minőség. Ezen a téren a postán is akad még tennivaló. A párt és a kormány szándéka akkor érvényesülhet, ha mindnyájan támogatjuk. S ebben a munkában — ha keresi és valóban akarja — mindenki megtalálhatja a helyét, szerepét és felelősségét. A fogyasztók jogosan kívánnak a pénzükért teljes értékű, jó minőségű árut és szolgáltatást. A kívánság azonban néha-néha egyoldalúan cseng, úgy tűnik, egyszer-másszor elfelejtkezünk róla, hogy ilyenkor tulajdonképpen önmagunknak is teszünk, vagy tehetünk szemrehányást. Mindenki termelő, szolgáltató és fogyasztó is egy személyben. Kölcsönösen egymás hasznára vagy kárára tevékenykedünk. A selejt bosszúja vagy az árdrágítás következménye elöl — ha társadalmi méretűvé válna — senki sem menekülhet. Az idén és a következő években biztosítanunk kell — postán is — a harmadik ötéves terv és a gazdasági mechanizmus reformjának egyidejű megvalósítását. Idei tervünkben a leglényegesebb: megteremteni a termelés és a fogyasztás helyesebb egyensúlyát, összhangját. Az új mechanizmus fokozatosan érvényesül, kibontakozása mintegy 2—3 évet igényel. Nagyon sok múlik viszont azon, hogy a vezetési módszerek javításával, az anyagi és az erkölcsi érdekeltség tökéletesítésével, a részleges árreform zökkenőmentes lebonyolításával, lelkiismeretes és felelősségteljes munkával, miként sikerült megteremteni az új mechanizmus megvalósulásának nélkülözhetetlen feltételeit. 1968. JANUÁR