Postás Dolgozó, 1969 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

FHÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAP­J­A EGYÉVES MÉRLEG A nyereségrészesedésről - Felemelik az éjszakai pótlékot - Rentabilitás A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÜLÉSE Január 9-én ülésezett szak­­szervezetünk központi vezető­sége. Elsőként az elnökség beszámolt a központi vezető­ség két ülése között végzett munkáról. (Ezekről folya­matosan tudósítottuk már ol­vasóinkat.) Különösen nagy jelentőségű a felkészülés a szakszervezeti alapszervi vá­lasztásokra, az ezzel kap­csolatos propaganda, tájé­koztatás, a választások segí­tése és ellenőrzése. A közpon­ti vezetőség a jelentést elfo­gadta. Ezután Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója adott tájékoztatót a posta 1988. évi tervteljesítéséről és az 1969— 70. évi tervfeladatokról. A szakszervezet vezetősé­gével közösen foglalt állást a vezérigazgatóság az egyes dolgozó kategóriáit bérszint­­jének növelésében, elsősor­ban azokon a területeken, ahol a munkaerő-hiány gon­dot okozott. A nyereségrészesedés: 16.17 nap — Köztudott, hogy 1968. ja­nuár 1-től a posta is az új gaz­dasági mechanizmus jegyében végezte feladatát, s ennek eredményeként olyan gaz­dasági alapok képződtek, amelyek biztosítják a további fejlődést . Hangoztatta: az eredmények azt igazolják, hogy az új gazdaságirányítá­si rendszert postai vonatko­zásban jól előkészítették, s így az átállás zökkenők nél­kül történt. A szolgáltatá­sok igánybevétele az elmúlt évhez viszonyítva­­ 4,5 százalékos növeke-t etési ütemet mutat. Az­­ igazgatóságok, az üzl-t mek igyekeztek fel­­£ tárni a lehetőségeket, hogy a szolgáltatások minő­ségi és mennyiségi i­ő­pontból jobban kielégítsék a lakosság igényeit. A bevéte­lek meghaladják a 4,5 mil­liárd forintot, az anyaggaz­dálkodás is kedvező képet mutat 500 fővel nőtt a lét­szám. Figyelmeztető viszont, hogy a fenntartási munkák­nál lemaradás mutatkozik.­­ — Jó munkánk ered­­­ményeként, az előzetes­­ számítások szerint,­­ mintegy 16—17 nap a­­ felosztható nyereség a­­ postán — mondotta, majd a továb­biak­ban szólt a távbeszélő­­kapacitás jelentős bővülésé­ről, a szolgáltatások minő­ségének javulásáról. A rádió- és televízió-sugárzásnál pél­dául nagymértékben csök­kent a zavaridő. A hely­közi távbeszélésnél is sike­rült a megfelelő szintet tar­tani. Viszont a gépi kapcso­lású központoknál, fővárosi és vidéki viszonylatban egy­aránt, növekedtek a hibák. Az üzemszervezési iroda megbízást kapott arra, hogy kidolgozza a szolgáltatások minőségét kifejező mutató­­rendszert. Ennek birtokában a jövőben hatékonyabbá vá­lik az ellenőrzés, s így ter­mészetesen a szükséges in­tézkedéseket is gyorsabban megteszik. A postai ipar és építő­ipar munkája is tervsze­rűbbé vált, s várható, hogy az éves programot teljesítik. Hangsúlyozta az elmúlt évi intézkedések között például a hírlapátrendezést, vala­mint a november 15-én ér­vénybe lépett új postai ta­rifák alkalmazását. E sok­rétű feladatokban a postá­sok derekasan helytálltak, s ezt Horn elvtárs a központi vezetőség ülésén megköszönte. „Eleget tettünk a kollektív szerződésnek..." — A posta egész területét átfogó első kollektív szerző­dés elkészítése, megkötése is sajátos, jelentős feladat volt. A tervezetet nyilvános vitára bocsátottuk, s azt mintegy 10 ezer postás beszélte meg. Sok jó javaslatot tettek, amelyek a kollektív szerződés végle­ges szövegébe bele is kerültek. A középfokú postaszervek, a helyi sajátosságoknak meg­felelően, függelékeket készí­tettek a kollektív szerződés szellemében, ezeket a szak­­szervezettel közösen a Posta­vezérigazgatóság felülvizsgál­ta. Az új kollektív szerződést az 1969—70-es évekre köt­jük, s az 1969. április 1-én lép hatályba. Elkészítéséhez a középfokú postaszervek, szak­szervezeti szervek javaslatát, véleményét is kikértük, el­sősorban azért, hogy milyen változtatások, módosítások történjenek a még érvényben levővel szemben. Ezek fi­gyelembevételével készül az új kollektív szerződés ter­vezete, amelyet szintén nyil­vános vitára bocsátunk, a hasz­nos észrevételeket a vég­leges szövegezésnél termé­szetesen felhasználjuk.­­ Már most készüljenek­­ fel középfokú szinten , a függelékek elkészí­­­téséhez, illetve azok | megvitatásához is. Az­­ elmúlt évben kötött | kollektív szerződésben | vállalt feladatokat ösz-| szépségükben teljesítet­| tük. A dolgozók étkeztetésére for­dított hozzájárulást­ mintegy félmillióval növeljük. A gyer­mekjóléti intézmények fenn­tartásának költséghozzájáru­­lási összege 0,2 millióval nö­vekszik. A dolgozók segélye­zésére előreláthatólag 3,3 millió forintot fordítunk. A továbbiakban szóvá tette, hogy a kollektív szerződés­ben megállapított jutalom­szabadság lehetőségével a kö­zépfokú postaszervek veze­tői csak igen kis mértékben éltek.­­ A szakszervezeti szervek­­ ilyen vonatkozásban is­­ lépjenek fel eréllyel és­­ kezdeményezően. XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Lakásfejlesztési program | A jövőben is Irányelv: a­­ bérfejlesztéssel kapc­sola­­­­tos lehetőségeket ne a*g­­| rázzák el, hanem ott | fejlesszenek, ahol az | indokolt. Határozatot­­ hoztak az üdülőhelyek I korszerűsítésére, hét­­­­végi pihenők létesíté-­­ sére, így kerül sor az almádi üdülő korszerűsítésére, bővítésére, illetve a római-parti hétvégi pihenő megépítésére. A vezér­­igazgatóság a lakásfejlesztési program keretén belül is in­tézkedést tervezett, de a vo­natkozó felsőbb határozat csak a közelmúltban jelent meg,­­ így ezután kerülhet sor egy konkrét, postai vo­natkozású lakásfejlesztési program kialakítására. Az évi programon belül kulcsfontosságú feladat volt: korszerű, világszínvonalon ál­ló távbeszélőközpontok és átviteltechnikai hírközlőbe­rendezések vásárlása. A több mint 10 millió dolláros licenc és áruvásárlási programon belül, a posta kereken 6 mil­lió dollárért korszerű cross­bar rendszerű központot, nagy kapacitású átviteli lehetősé­get biztosító kiskoaxiális ká­belt, s annak berendezéseit vásárolta meg. Sok ezer vo­nal kapacitású távbeszélő­­központok építése folyik a fővárosban, Pécsett, Vácott, Egerben és Siófokon. A nyu­gati hírközlő rendszer befe­jezése 1969. áprilisában vár­ható. A budapesti távvá­lasztó központ építése, illetve üzembe helyezése 1970-ben megtörténik. A lágymányosi 8000 állomás kapacitásbőví­tése, illetve új főközpont üzembe helyezése megtörtént. Üzembe helyezték a tiszán­túli (Komádi) tv-adót, be­fejeződött a lakihegyi re­konstrukció, épül a pécsi tv-torony. Viszont nem ked­vezően halad a Bu­­dapest 100-as postahivatal építése. Valószínű azonban, hogy 1989 áprilisában ez is elké­szül, s — összességében meg-­­ állapíthat­juk: 1968-ban­­ a sokrétű és tartalmá­­­ban összetettebb beru-I házási tevékenység­­ eredményes volt, ös­­­­szes beruházási pénz­­­eszközeink az év eleji 1 7­0 millióról 1,1 mil­­­liárdra növekedtek. Az új gazdaságirányítási rend­szer irányelvei alapján az igazgatóságok az eddigieknél lényegesen nagyobb önálló­ságot kaptak és viszonylag jelentős pénzeszközök felett teljes joggal dönthetnek. Az elv bevált, hiszen a lehetősé­gekkel körültekintően él­nek és a teljesítés színvona­la eléri a vezérigazgatósági hatáskörbe tartozó beruházá­sokét. A tervezésben viszont minden szinten bőven lehet javítani. Az elmúlt évi eredmények­ről szólva Horn Dezső kiemel­te a lakott helyek távbeszélő­állomással való ellátását, amelyben kezdeményező kész­ségben és eredményekben a Budapest vidéki Posta­­igazgatóság jár elöl jó példával. Az eredmény: közel 500 lakott telepü­lés kapott telefont. (Folytatás a 2. oldalon.) SUGÁR LÁSZLÓ: Tizennyolc őszén, csodaláttán ébred az ország rongyosan, munkás — paraszt áll a határon, fegyvere talál pontosan. Talpal a zsoldos fehér horda elfojtani a nép szavát, reszket az antant vicsorogva... — Vörös sereg előre hát! Gesztely alatt a Postás század szurony rohamra készen áll, menekül már a burzsoá had, űzi a felkelt proletár! Kézbesítők és távk­d­ászok, műszakiak és tisztesei­, kik megunták a szolgaságot, egy jobb világért küzdenek. Gesztelynél állt a Postás század, — egy régi ősz emléke száll — menekült ott a burzsoá had, űzte a győztes proletár! Elég volt már a régi rendből! bilincstörésre sor kerül, acélizmú postás kezekből a kézigránát elrepül Ha pusztít is mély gödröt vágva, azért teszi, hogy egy napon, piros virág nőjön nyomába a vér­ öntötte frontokon. Így volt, s már tudjuk: nem hiába hullott a gránát és a vér, álmaikat valóra váltva termővé lett a csatatér. Helytállásukat nem feledjük, emlékük már örök marad, s mi ápoljuk virágzó kertjük hol mindig újabb tő fakad. Sikeres volt a csúcsforgalom 3,8 millió forint Jutalom a részvevőknek Valljuk be, hogy egy kicsit drukkoltunk. A postások tízezreinek helytállása, a vezetők előrelátása biztosította a sikert Mert nyu­godtan nevezhetjük sikernek az ország köz­véleménye előtt letett nagy vizsgát. Igaz, ez évben sokat tréningeztünk hozzá. Több más olyan feladatot kellett megoldani, amelyek hasonlóak voltak a csúcsforgalom­hoz. Mi több, a csúcsforgalom tulajdonkép­pen nem is decemberben kezdődött, hanem már novemberben — legalábbis a vele való foglalkozás. A postai díjszabások megváltoz­tatása már novembertől csúcsforgalmi han­gulatot teremtett. Megtöbbszöröződött a fel­világosítások száma, nagyobb figyelmet kel­lett szentelni a küldemények bérmentesíté­sére, és még több türelemmel kellett foglal­kozni az ügyfelekkel, ami­Aztán jött december. A csomagszállítások­ra, mint arról már beszámoltunk, a posta igénybe vette a különféle autóközlekedési vállalatokat, a FOSPED-et, a MÁV-ot, s mindenekelőtt saját munkatársaitól kért többet. A szállítás megoldása volt az elsőd­leges, és az előbb említett külső vállalato­kon kívül a Posta Központi Járműtelepére hárult — annak nem is legmodernebb gép­kocsiparkjára — a lebonyolítás. Különösen december 22 és 23 volt kritikus, mert ha azokban a napokban nem sikerül a feldol­gozás és kézbesítés, az egész karácsonyi csomagszállítás elúszik. Ezeken a napokon is túljutottunk. Ehhez azonban decemberben például a 78-as hivatalban 653 ezer csomagot kellett feldolgozni, a Budapest 70-esben pe­dig 235 ezret. Ez bizony azt jelentette, hogy a kézbesítőknek több napon át a­z átlag csomagmennyiség háromszorosát kellett ki­­hordaniuk. Ez vonatkozik a levélkézbesítésre is. Decemberben a budapesti 72-es hivatalon 11 millió 297 ezer belföldi levél ment keresz­tül, a 62-es hivatalnál pedig 22 millió 891 ezer. A nemzetközi levélforgalom is megkö­zelítette a 20 milliót, s ebből 11 millió volt a kimenő levelek száma. Többször említettük budapesti postahiva­talok nevét, de a vidékiek sem maradtak el. Ugyanilyen lelkesedéssel, hozzáértéssel vé­gezték munkájukat Miskolcon, Fehérváron, Győrben, Szolnokon, Dombóváron, Kecske­méten, Szegeden az igazgatóságok, mint a fővárosban. A vidékiek javára írandó, hogy náluk kisebb létszámmal kellett megbirkóz­ni a növekedéssel. Találkozunk csökkenéssel is. Kevesebb expresszlevelet kellett kézbesíteni, s ez je­lenleg nem panaszolandó, mert így sikerült a Budapest 4-es és 111-es hivataloknál elér­ni, hogy a napközben érkezett táviratokat két óra alatt kézbesítették. A távközlésnél is már karácsony előtt kezdődött a csúcsforgalom. Számukra a nagy feladat a kommunista pártok tanácskozását előkészítő ülések jelentették, no és az olim­pia. Ezek lebonyolítása után következett a karácsonyi és újévi csúcsforgalom. A Budapesti Központi Távíróhivatalnál a múlt évi táviratfelvevések száma: 1 millió 470 ezer volt; közel 6 százalékos növekedés 1967-hez képest. Legerősebb forgalmi napjuk december 23, amikor 30 274 táviratot vettek fel. Érdekes módon csökkent a dísztáviratok száma, mert jelenleg­ formájában a dísz­távirat még nem karácsonyi ajándék, sőt a jókívánságok közlésére is meghittebb a le­vél. A belföldi távbeszélő-forgalom napi át­laga 18—19 ezer beszélgetés, viszont decem­berben több alkalommal elérte a 21 ezret. A nemzetközi magánjellegű beszélgetések legnagyobb száma is a decemberi ünnepekre jutott. Ezért már előzőleg propagálták a kül­földi előjegyzések lehetőségét, s akik időben közölték, hogy mikor akarnak beszélni, a kívánt időpontban megtalálták a kapcsolatot szeretteikkel. A legtöbb karácsonyi beszél­getés Ausztriával, az NSZK-val, Svájccal és a Szovjetunióval történt. A gazdasági vezetés mindenhol nagy hozzáértésről tanúskodott. Hogyan álltak helyt a szakszervezeti szervek? Erről is csak elismeréssel szólhatunk, hiszen az em­berek hangulata, szorgalma nem választható el a szakszervezet tevékenységétől. Részt vettek az átcsoportosításokban, a postásöntu­dat erősítésében, a brigádok kialakításában, s abban is, hogy hangsúlyozták: a dolgozó­kat az erkölcsi elismerés mellett az anyagi jutalmazás is megilleti. Kétségtelen: köny­­nyebb volt az embereket több és jobb mun­kára serkenteni, amikor e kérdést alátá­masztotta az előző időkhöz képest nagyobb bérfejlesztés. Amikor nemcsak túlórát kér­tünk, hanem lehetővé vált a munkaidő utá­ni, a hivatalon belüli, alkalmi munkaválla­lás, amely tetemes összeget jelentett minden­ki számára. S a szakszervezetek kérték, hogy haladéktalanul honorálják a csúcsforgalom­ban résztvevők tevékenységét- A 3 millió 800 ezer forintból 1 millió a budapesti igazgató­ságot illeti, a többi a vidékieket. V. E. 60 FILLÉR 1969. JANUÁR

Next