Postás Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
VIrÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA . Nem Arany János találta ki a „csúcsforgalom” szót. Igazán nem illik a szép, óbor zamatú magyarsarak kincsestárába, nyelvünk halhatatlan mestere bizonyára kipellengérezte volna. Uramisten, hogy kirína e szó, mondjuk a „Toldi”-nak, ennek legszebb magyarsággal írott népi hőskölteménynek a sorai közül! Pedig igazán mondom, szinte népi hőskölteménybe illik, amit e forgalom jelent. Egyszerű, dolgozó embereknek, a mindennapok Toldijainak munkájáról, tetteiről van szó, azokról, akik a karácsonyi csúcsforgalomban álltak helyt. Az ezrek és tízezrek közül néhányról szól ez a „lírai” vallomás, de amikor őket köszöntöm, mindannyiukra gondolok. Budapest, sőt az ország karácsonyi csúcsforgalmának „legforróbb góca”: a 70-es hivatal csomagosztálya. Harmincadik karácsonyát szolgálta itt Hajdú Lajos csomagfeldolgozó, irányító. Még közelebbről: a Népstadion utcában felállított csúcsforgalmi fedett rakodóhely volt a posztja. Ez az új rakodóhely — a régebbi szűk, katonai sátrakkal szemben — korszerűbb munkakörülményeket nyújtott — nem úgy azonban az időjárás! Éppen a csúcsforgalom csúcsnapjaiban a december 23-i és 24-i sűrű havazás tette próbára erejüket! A központi épületből, a csomagosztályról kellett áthordania hatodmagával a csomagokat a rakodóhelyre. A térdig érő hóban bukdácsolva támogatták, húzták-vonták a dzsipp után kapcsolt targoncasort, amelyen a magasra polcozott csomaghegyek minden huppanónál, buktatónál ledőléssel fenyegettek. Gyorsan és mégis gonddal felrakodni, lerakodni, s újra térülni, fordulni ezen a terepen! Meg sem tudhatná számolni senki, hogy hányszor rakodtak, fordultak a 12 órás műszakokban! A 70-es csomagosztályára a nehéz napokban 20—24 000 csomag érkezett, ebből átlag 15—16 000 csomagot kellett átszállítani a Népstadion útra. S itt, a szűk folyosótérben kettős járatok szerinti pontos sorrendbe, 5—600-as gúlákba osztották, hogy reggel, a csomagkézbesítők munkájában ne legyen fennakadás. A nehéz munka közben mennyi fegyelemre, szakismeretre, szervezőkészségre volt szükség! Hiszen Hajdú Lajos mellé hat alkalmi munkás volt beosztva. Tehát minden egyes munkafázist munka közben kellett megmutatni a többieknek. S az alkalmi munkások fele egyegy műszak után cserélődött, mert szabad napot kértek, vagy elmentek, nem bírták. Mert mi is adhatna erőt ehhez? A postai szolgálatnak az az önfeláldozó szeretete, amely a Hajdu-típusú férfiakat jellemzi. És mégsem a maga munkáját emlegeti. (A barátaitól és főnökeitől tudom meg: a 12 órás műszak után, reggel nem mert hazamenni, mert amikor meglátta őt a felesége a kimerültségtől sápadtan, hótól, izzadtságtól csontig fagyott ruhájában, sírva fakadt...). Kiss Gáspár gépkocsivezetőről beszél, akivel együtt bajlódtak a targoncákkal, együtt ásták ki a hóból a besüppedt kerekeket, ahol a rakodásban is úgy segített, mintha feladata lenne. A szakmai utánpótlás szinte személyes gondja, hiszen 54 éves, de nincs utóda! Amikor a „csúcsforgalmi offenzíva vezérkarával” Balatoni István hivatalvezetővel, s két helyettesével, Dallos Kálmánnal és Házi Mihállyal beszélgettem, mindhárman a szocialista brigádok példamutatását emlegették! Pók Mihály, Lázár János, Mikóczi Vilmos, Somogyi Gyula, Kovács Vendel, Egyeki Zsolt brigádját. Egyeki Zsoltról nem először írok, a jubileumi postás szellemi vetélkedőn is a legjobbak közé tartozott; ugyanúgy, most is, a csomagosztály futószalagja mellett, amely több üzemzavar után a csúcsforgalmi időszakban indult meg újra... Karácsony estéjén telefonon beszéltem vele. Hadd valljam meg, e „lírai vallomás” keretében: valahogy furcsa volt, amikor a karácsonyfa mellől, családi körömbe hívtam őt — aki azon az éjszakán is ott dolgozott a futószalagon áradó csomagok között..., s nemcsak csupán akkor, hanem az ünnepek minden éjszakáján... önként vállalta ezt brigádjával. Karácsony éjszakáján 20 000 csomagot dolgoztak fel. Amikor azt mondtam Egyeki Zsoltnak, hogy Varjú Elek osztályvezető szerint, ő a legügyesebb brigádvezető, őszinte zavarral hárította ezt el magáról. Szerinte a jó szervezést a csúcsforgalomban most az jelentette, hogy a megelőző termelési tanácskozásokon, a szakszervezeti bizalmiak aktivitása révén és a dolgozók valóban kollektív szellemével teremtették meg , a munka alapfeltételeit. Mint ahogy Hajdú Lajos mások munkáját emelte ki úgy ő is, azokét a hivatali dolgozókét, akik önként jelentkeztek, hogy segítsenek a csomagfeldolgozásban. Minden offenzíva sikere a frontkatonákon dől el, bármilyen jól dolgozik is a vezérkar és az utánpótlás, muníció szállítás. A csomagkézbesítés a „tűzvonal”. Hadd szóljak végül a front másik hőséről, Vastag György csomagkézbesítőről. A hivatal egyik legnehezebb területe az övé Angyalföld, messze szétfutó utakkal és utcákkal. Hatvanhat kilométer útvonal! Két kilométerrel több, mint ahány éves... A 17 éves technikumi diák, akit mellé osztottak be, bizony nem tudott vele versenyezni, abban a munkában, amely nem is a „terepen” kezdődik, hanem már bent, a rakodóhelyen. Hány mázsa csomagot emelt reggelenként, „bemelegítésül”, hogy járata és pótjárata 150—170 csomagját szétossza, újra csoportosítsa, most már utcák szerint. S e valóban toldi-i fizikai munka közben mennyi koncentrálásra volt szüksége! A 43-ik karácsonyon! Negyvenhárom év karácsonyi szeretete köszöntse őt , „az Angyalföld Gyuri bácsiját”! Székesfehérvár 2-es hivatalban találkoztam olyan férfiakkal, akiket joggal sorolhatok a vidéki hivatalok „toldijai” közé. A 33 éves Barabás János vállas, izmos férfi, csomagrakodó és „első targoncás”. A tizedik karácsonyon volt már a járati csomagosztály örömhozója. A nagy állomásra befutó vonatok és a raktár között rohamtempóban, kellett térülni-fordulni a térdig érő hóban a 6 mázsás elektromos targoncával s ráadásul vannak olyan sűrített időszakok, amikor másfél órán belül négy távolsági, és két szárnyvonal menethez, illetve menettől kell a rakományt behozni, kivinni, behozni és megint kivinni. Itt csak perceik jutnak egy-egy mozgonyi csomag le- és felrakodására! Karácsonykor e rövid percek alatt 70—30 csomagot kellett levenni és ugyanennyit felrakni! 3—4000 átmenő csomagot, hozzá 1000 helyi csomagot megmozgatni, szortírozni, többször is...! Matkovics Gyula hivatalvezető: a dolgozók egyéni helytállásán túl a 2-es hivatal szocialista brigádjainak kollektív tanuságtétele volt a csúcsforgalmi munka. A „Törekvés”, a „Kossuth” komplexbrigádok keretében, amikor szükség volt rá, a levélirányítók segítettek a csomagosoknak és fordítva. A maga nagy elfoglaltsága mellett így segített Barabásoknak például Meszlényi Mihály levélosztó, egy év híján negyedszázados postai gyakorlatával és lelkiismeretességével. Holott nekik is kijutott a karácsonyi és újévi levéláradatból bőven ... ! Meszlényinek negyedmagával a napi 600 1 70 000-es levélforgalom idején úgy járt a keze az osztópolcok között, mint a motolla. A karácsony hetében „beköszöntött” havazás, és hóvihar nehezítette meg a fehérvári kézbesítők munkáját. Fodor Sándor 35 éves egyesített kézbesítő reggel 6 órától este 7-ig, sőt nyolcig is szolgálatban volt. Területén 1500 a tévérádióelőfizetők száma. S ő nem panaszkodott, annak örült, hogy nem kell neki, mint korábban 17 évig vidékről munkába járni, 3 órakor kelni. Lakást kapott! A 23 éves Arató István csomagkézbesítő szűkszavú ember, de csak ha magáról kell beszélnie, szívesebben dicséri társait, a „fiatalok brigádját”, a 30 éves Pajor Istvánt, a 20 éves Sinka Mihályt, a 13 éves Biróczi Zoltánt... A hivatalvezető viszont élénken méltatta Arató munkáját. Olyan nagy körzet az övé, hogy úgy szokták mondani, „övé a fél város”. Naponta két és félszáz csomagot is kihordott járatán, amelynek javarészén három-négyemeletes lakótelepek emelkednek — lift nélkül. Ha lett volna itt a hivatalban elektronikus számológép, azon talán ki lehetett volna számolni, hány száz emeletet gyalogolt 1970 karácsonyán a nehéz csomagokkal Arató István. De hát a kézbesítés gépesítésére egyelőre még elképzelés sincs, tehát még jó ideig emberi munka hősiességét példázza a postások lelkes fáradozása. Kárpáthy Gyula BUEK. — ezt kívánják egymásnak dolgozóink az új év küszöbén. Legtöbbször a postások részéről hangzik el a jókívánság, mert ők azok, akik nap mint nap találkoznak a lakossággal, s az emberek barátsággal kívánnak viszont minden jót a postás „bácsiknak”, egyszóval mindannyiunknak. Köszönjük a jókívánságokat, s minden okunk megvan arra, hogy bizakodóan tekintsünk az új esztendő és az azt követő elé. Hogy miért? Ugyanebben a lapban több hasábon keresztül tudósítjuk olvasóinkat a IV. ötéves terv postai céljairól. E nagy terv a korábbiaknál még megalapozottabb, hiszen először történt meg, hogy annak jóváhagyása előtt a központi vezetőség fórumán csiszolták, finomítják, majd elfogadásra javasolják. Igen, új alkotó szelek fújdogálnak hazánkban, íme a példa: saját dolgozóinkat, terveinket a szervezett postásság képviselői formálták. Bizonyára figyelemmel olvassák majd a terv részleteit, azt, hogy az elkövetkező öt esztendőben a Magyar Posta műszaki színvonala jelentős mértékben növekszik. S itt, egy mondat erejéig meg kell jegyezni: az új létesítmények átadásával együtt jár a munkakörülmények nagymérvű javulása is. S ez a tény szakszervezetünk számára soha nem volt, és soha nem lesz közömbös! Ugyanígy nem közömbös az sem, — amire a központi vezetőség ülésén a főtitkárunk hívta fel a figyelmet —, hogy a terv végrehajtásának anyagi alapjait mindenekelőtt a postásságnak kell megteremtenie, hogy elérjük a tervidőszak során az egyhavi nyereségrészesedést, vagyis a 13. havi fizetést. Ki merné állítani ezek után, hogy a postás dolgozók anyagilag és erkölcsileg nem érdekeltek a tervek végrehajtásában. Tehát vannak terveink, megalapozottak, megvan a végrehajtáshoz szükséges több tízezres postástábor lelkes, becsületes munkája, a szocialista munkaversenyben részt vevők nagy serege. Boldog, munkasikerekben gazdag új esztendőt kívánjunk egymásnak, s a kívánságok öltsenek testet az elért eredményekben. évi. évfolyam, 1. SZÁM ÁRA eo FILLÉR JÓ MUNKÁT! A Központi Vezetőség legutóbbi ülésén a III. ötéves terv várható teljesítéséről is szólt a vezérigazgatóhelyettes. örömmel jelentette: a terveket a postás dolgozók majdnem minden vonatkozásban túlteljesítették. Igen, ez tény! Gazdagabbak vagyunk eredményekben, s tapasztalatokban is. Amikor arról szólt, hogy például megépült egy távbeszélő központ, vagy 154 ezerrel növekedett a bekapcsolt állomások száma, akkor ezrek becsülettel végzett munkáját ismerte el. A dolgozók tudatos törekvése az eredményesebb, jobb munkára a szocialista munkaverseny-mozgalmakban nyilvánult meg. Az elmúlt években például a lenini jubileumra, a felszabadulás 25. évfordulójára, s a párt X. kongresszusára kezdeményeztek a postás dolgozók is. A kezdeményezések mozgatórugója a közösségért érzett felelősség, amely a munkahelyen végzett becsületes munkán túl, más kötelezettségvállalásokban is megnyilvánult. A Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság dolgozói például 573 munkanappal, mintegy 220 ezer forint értékű munkát végeztek az árvízkárosultaknak , szabad időben. Vagy a Debreceni Postaigazgatóság dolgozói fizikai munkát végeztek a károkat szenvedett postás családok otthonának építésénél. E cselekedetekben észrevehető a gondolkodásban végbement változás, a közösségért, a szocialista társadalomért érzett szeretet. Előfordul, hogy a postás dolgozók munkájáról nem úgy beszélnek, nem úgy ítélik meg, mint ahogyan azt az előzőekben írtam. Nemcsak kívülállók, de postások között is akad ilyen vélemény. Tény, hogy az utóbbi 1-2 évben egyes szolgáltatásaink minősége romlott. Nőtt a távolsági beszélgetések várakozási ideje, a zavaridő sem kedvező mindenütt. Sok a gond a kézbesítés, különösen a hírlap- és táviratkézbesítés körül. Hogyan egyeztethető ez össze az előbbi megítéléssel? Alapvetően arról van szó, hogy a nagymérvű teljesítményfelfutással nem tartott lépést a műszaki fejlesztés. A postás dolgozók nehéz körülmények között, becsületes munkával tudták csak az ilyen szintet is biztosítani. Ezzel nem védeni kívánom azokat, akiknek fegyelmezetlensége, pontatlan munkavégzése adott okot a jogos panaszokra. Ebből adódik, a mostani tervidőszakra, az első és legfontosabb feladat: a műszaki fejlesztési tervek határidőre történő teljesítése. Sok hasznos tapasztalat áll rendelkezésre, a postán belüli és a postán kívüli vállalatokkal való hasznos együttműködésről. E megállapodások minden oldalról való betartása fontos postai és munkavállalói érdek. A terv csak akkor valósul meg, ha az új létesítmények, berendezések kellő időben üzembe lépnek. Rajtuk a nagyobb forgalomigény minőségileg is jobb színvonalon lesz kielégíthető. Egyúttal hatékonyabb is lesz a dolgozók munkája. A szakszervezeti bizottságok, tanácsok a jövőben szorgalmazzák a szocialista együttműködési szerződéseket, s az azokban vállalt kötelezettségek pontos elvégzését. A szakszervezeti szervek kísérjék figyelemmel, hogy a munkavégzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételeket biztosítsák. Szorgalmazzák, hogy rendelkezésre álljon a létszámnorma szerinti szükséges létszám a közönséggel közvetlen kapcsolatban lévő munkaterületeken. Ezt az évenkénti fejlesztésből és természetesen a belső átcsoportosítás, a különböző termelékenységnövekedést eredményező intézkedések növekedésében felszabaduló tartalékból kell biztosítani.Szerintem jelentős az a belső tartalék is, ami a postás dolgozókban , a közöttük nagy számban lévő ifjúságban van. A mozgalmi szervek, a szakvezetők, a velük való rendszeres foglalkozással érjék el, hogy az ifjúság egyéni munkaversenymozgalomban tömegesen vegyen részt, s mielőbb váljon kitűnő szakemberévé munkaterületének. E tartalékok hasznosításával egyúttal enyhül az egyenlőtlen terhelés is. Ez azért is szükséges, mert egyes munkaterületeken, például a nagyhivatalok felvételi szolgálatában, és a kézbesítőknél a munkaintenzitás nem növelhető tovább. Egyébként a szocialista munkaversenynek nem is lehet ez a célja! Ha valahol mégsem sikerül a norma szerinti létszámot biztosítani, tartós létszámhiánnyal dolgoznak, ezt az anyagi és erkölcsi ösztönzők elosztásánál feltétlenül juttassák kifejezésre. Többször hangoztattuk — de nem érvényesül megfelelően —, hogy egy-egy feladat elvégzését előre meghatározott jutalom kilátásba helyezésével ösztönözzék. Ez különösen a munkásoknál, a velük kapcsolatban lévő műszakiaknál lenne elsősorban ösztönző. A szocialista brigádvezetők tanácskozásán (a postásokén és az országoson is) joggal felvetődött, hogy a mozgalom anyagi, erkölcsi elismerése nem megfelelő. A kormány és a SZOT Elnöksége a múlt évben rendezte ezeket. A postai rendelkezés a közeljövőben nyilvánosságra kerül, de amíg az hatályba lép, törekedni kell a mozgalomban kitűnteknek az eddigieknél fokozottabb megbecsülésére. A feladatokkal együtt azt is ismertessék a dolgozókkal, hogy ha a meghatározott feladatokat elvégzik, mit is kapnak érte. A szakszervezeti bizottságok, a Központi Vezetőség ülése után abban a helyzetben vannak, hogy a bérfejlesztéstől a szociális fejlesztésig mindent ismernek a posta terveiből. A felvilágosító munka során ismertessék ezeket is a dolgozókkal. Minden bizonnyal az életszínvonal és a munkakörülmények fejlesztésére irányuló tervek találkoznak a postás dolgozók nagy többségének helyeslő véleményével, egyetértésével. A postás dolgozók jövedelemfejlesztése, a munkakörülmények javítása, a munkásszállók, és nem utolsósorban az üdülőfejlesztés hozzájárul a postás dolgozók jobb hangulatának kialakításához és egyúttal a munkahelyi hűség és becsülettel végzett jó munkán keresztül a tervek teljesítéséhez, túlteljesítéséhez is. BIRO BODIS JÓZSEF 1971 JANUÁRt