Postás Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Népgazdaságunk IV. ötéves terve jelentőségének megfelelően foglalkozik a posta fejlődésével. A tervtörvény, negyedik fejezetének 27. §-a kimondja: 1. ) A hírközlésben a helyi és a helyközi távbeszélő hálózat, valamint tömegkommunikációs eszközök jelentős fejlesztését mintegy 7 milliárd forintos beruházás szolgálja. 2. ) Be kell fejezni a nemzetközi kábelhálózat kiépítését, mintegy 40 százalékban id kell építeni az országos gerincirányú kábelhálózatot. Meg kell kezdeni az önműködő kapcsolású hálózatok kialakítását. A helyi távbeszélő-hálózat legalább 250 000 állomással bővüljön. 3.) Be kell fejezni a jászágói rövidhullámú rádióadó építését, és URH-adók létesítésével javítani kell a rádióműsorok vételi lehetőségét. Meg kell kezdeni a színes műsort sugárzó televízió-hálózat kiépítését. Fejlesztési lehetőség A Magyar Posta a központi célokhoz igazodva készítette el IV. ötéves tervét A rendelkezésére álló beruházási, fejlesztési lehetőségeket ugyancsak ilyen szellemben határozta meg. A Vezérigazgatóság és szakszervezetünk Elnöksége úgy véli: a posta beruházási előirányzatai általában lehetőséget adnak a tervtörvényben meghatározott fejlesztési célok megvalósítására. A távbeszélő-szolgálat kapja a legtöbb pénzt. A tervezett fejlesztéseket figyelembe véve évi 6 százalékos forgalomnövekedés várható. A IV. ötéves terv végére 100 lakosra 9 beszélőhely jut, de az igények kielégítéséhez, a felmérések szerint 10,4 beszélőhelyre lenne szükség. A távbeszélő-hálózat mintegy 250 000 állomással bővül. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár — mint ismeretes — megvásárolta a svéd Ericcsontól a crossbar-központ licenszét, ez lehetővé teszi a hazai távbeszélő-hálózat gyorsabb fejlesztését. A következő években olyan crossbar-berendezéseket is gyártanak, melyekkel kiépíthető az országos távválasztó-rendszer: a nagyobb városokból az előfizetők közvetlen tárcsázással, másodpercek alatt hívhatják egymást. A témához tartozik, hogy a távválasztó-rendszer bevezetésével egy időben sor kerül majd a beszélgetési idő korlátozására. Az ehhez szükséges számlálóautomatákat már tervezik. Egy forintért csak három percig lehet beszélgetni. A lakástelefonoknál számlálóautomata méri az időt A távírószolgálat várhatóan évenként , 7 százalékkal fejlődik. A feladott táviratok száma nálunk európai viszonylatban is magas, e területen mérsékelt növekedéssel számolhatunk. Az előfizetői távgépíró-szolgálat viszont erőteljesen fejlődik. A televízió-szolgálat a tervek szerint 9,6 százalékkal nő. A rádiószolgálat — a telítettség miatt — 1,3 százalékkal emelkedik. A felmérések szerint a három országos rádióműsor — kiegészítve a helyiekkel — és a két tv-műsor kielégíti az igényeket. A tv második programjában azonban sok a tennivaló. A színes tvadás előreláthatóan 1973-ban kezdődik meg. A posta IV. ötéves terve részletekbe menően taglalja a hírlap- és bankszolgálat fejlesztését. Az elsőnél 5,2 százalékban állapítja meg az évenként elérhető fejlődésit, a másodiknál 5,1 százalékra becsüli a várható forgalomnövekedést. A postaszolgálat fejlődési lehetőségét évi 2,7 százalékban határozták meg. A felmérések szerint a postahivatalok hálózati sűrűsége megfelel az európai átlagnak, a kis postaházak nagy részének állaga, felszereltsége felújításra, korszerűsítésre szorul. Több kisebb, középnagyságú és nagyméretű postahivatal építését, illetve rekonstrukcióját szerepeltetik. A valóraváltás feltétele Már szóltunk róla, hogy a beruházás lehetőséget ad a tervtörvényben meghatározott fejlesztési, forgalomnövelési célok megvalósítására, de csak akkor válik valósággá, ha saját területén mindenki lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgozik. A központi vezetőség ülésén hangsúlyozták: az eddigieknél tervszerűbb létszámgazdálkodást, ösztönzőbb bérpolitikát kell meghonosítani a következő ötéves időszakban. Erről legközelebb írunk. (mtk) VÉDJÜK AKTÍVÁINKAT! " A választott szakszervezeti tisztségviselőket védi a Munka Törvénykönyve. Felvetődhet bárkiben: miért e nagy védelem, mi és kik ellen kell megvédeni azokat, akiket a szervezett dolgozók megbíztak ügyes-bajos dolgaik intézésével, érdekeik képviseletével? A kérdésre egyszerű a válasz: egyes túlbuzgó gazdasági vezetők, a kritikát nem bírók így kívánnak megszabadulni a „nyugtalan" emberektől, vagy előtérbe helyeznek olyan gazdasági érdekeket, amelyek sértik az üzemi és a szakszervezeti demokráciát is. Tehát a törvény szerint a választott szakszervezeti tisztségviselőt áthelyezni, leváltani vagy elbocsátani, csakis az illetékes felsőbb szakszervezeti szerv jóváhagyásával lehetséges. A törvény nagyon egyértelmű és közérthető, mégis a közelmúltban az egyik vidéki hivatalvezető semmibe vette azt, s enyhén szólva durván megsértette: egyik beosztottját, aki az igazgatóság munkaügyi döntőbizottságának tagja — tehát választott szakszervezeti tisztségviselő — más munkahelyre osztott be, de erről nem értesítette az illetékes területi bizottságot, nem kérte a törvényben előírt hozzájárulást. A sértett dolgozó ügyében szakszervezetünk központja fellebbezett az adott igazgatóság területi munkaügyi döntőbizottságához. A helyszíni tárgyaláson azonban igen furcsa dolgokra derült fény. Területi bizottságunk tovább tetézte a törvénysértést, az áthelyezéshez utólag járult hozzá. Mivel a szenvedő fél a területi bizottság által delegált munkaügyi döntőbizottságbeli tag, ezért az egyetértési jogot csakis a szakszervezet elnöke gyakorolhatja. A területi munkaügyi döntőbizottság, szakszervezetünk központja megbízottjának helyszíni tárgyalása nyomán orvosolta a jogsértést, vagyis a törvénysértő hivatalvezetőt kötelezte: korábbi munkahelyére helyezze vissza a választott szakszervezeti tisztségviselőt. S kimondta azt is, hogy a területi bizottság utólagos egyetértése — mivel arra illetéktelen —, nem vehető figyelembe. Lezárult egy ügy, de a szituáció kínos! Egy törvényesség felett őrködni hivatott szakszervezeti szerv törvénysértő lett. Nem jó dolog ez, szaktársak! A tanulságokat le lehet vonni a Tiszán túl és a Tiszán innen is... ; • iwi 1)■* i J dr. Pikó Adrienn TV : Árvíz a Józsefvárosban A József Távbeszélő Üzemben megszólalt a riasztócsengő! A gépháziak rohantak az épület legmélyebb pontja felé. Közben Kránicz Albert a műszerek rendellenes működésére figyelt fel, majd Jakab Ferencné csoportvezetővel azonnal lement a kábelistolyron. Megdöbbenve látták: sugárban zubog a víz, s már 25 centiméter magas... Január 12-én délelőtt 10 óra 10 perckor történt az eset. Pintér György, az üzem vezetője próbálta távbeszélőn hívni a tűzoltókat, de az már akkorra nem működött. Ugyanígy járt a tűzjelzővel is. Vízbetörés történt, amely árvíznek is beillett! Mi történt? Erről Pintér Györgyöt faggattam. — Személygépkocsin siettem a VIII. kerületi tűzoltóság központi ügyeletére segítséget kérni. Ők értesítették a Vízműveket is. A tűzoltók 11 órakor megérkeztek, de közben a Kábelfenntartó Üzem szivattyúját is bekapcsolták. A Kábelüzem és KábelfenntartóÜzem dolgozói is a helyszínre érkeztek segíteni. 14 órára 200 köbméternyi vizet szivattyúztak ki. A rejtett helyekről a vödörrel hordták a vizet. Ezután következett a mintegy 5500 előfizető megbénult telefonjának üzembe helyezése. Embereink egész éjszaka dolgoztak, s 15-én 17 óráig valamennyi telefonelőfizető használhatta készülékét. Mondhatom, dolgozóinknak jólestek a különböző társadalmi, poli- tikai vezetők, üzemek igazgatóinak, és az egyéni előfizetőknek köszönő levelet. Mit akar tenni az üzem vezetése azért, hogy a jövőben ilyen vagy hasonló eset ne történjék? — Mindenekelőtt a vészjelző telefonhálózatot kívánjuk biztonságosabbá tenni. A kábelistály legmélyebb pontján egy nagyobb méretű vízgyűjtőaknát építünk, ezzel egyidejűleg egy nagyteljesítményű szivattyút is felszerelünk. Ezek a dolgok növelik az üzembiztonságot Említsen néhány, veszélyelhárításában példamutató dolgozót. — Nehéz lesz. Szinte mindenki ott volt a vártán. De azért példaként néhány nevet megemlítenék: Kránicz Albert, Hamp György, Bartha Ernő, Dikolli János, Jakab Ferencné, Tóth József, Majda László, Leithein Géza, Majoros Géza és a többiek, — mondotta Pintér György, üzemvezető. Január 12-én a postás dolgozók hőstettet hajtottak végre a Józsefvárosban. Olyan hőstettet, amely költők, írók tollára kívánkozik. Mai életünknek szinte nélkülözhetetlen eszköze a távbeszélő, s nem mindegy, hogy egy hatalmas kerületben kórházakkal, iskolákkal és egyéb fontos szervekkel mennyi ideig szünetel a távbeszélőkapcsolat. (BGg) GÉPESÍTÉS AZ EMBERÉRT A Közalkalmazottak és Rokonszakmabéli Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetségének Postai és Távközlési Szekciói három napig tanácskoztak: Moszkvában, a posta és távközlési szolgálat gépesítéséről és az automatizációnak a dolgozókra gyakorolt hatásáról. Az értekezésen és a vitában 19 európai, ázsiai és afrikai országból 36 postás- és távközlési szakszervezet képviselői vettek részt. Szövetségünk nemzetközi tekintélyét, befolyásának növekedését bizonyítja, hogy a tanácskozásra olyan országokból is érkeztek delegációk, amelyek nem tagok. Érdekes és új jelenség volt, hogy az olaszországi és franciaországi,különböző politikai, nézeteket valló távközlési szakszervezetek közös delegációval képviseltették magukat, s eljöttek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó szakszervezetek vezetői is. A háromnapos tanácskozás nemcsak érdekes, hanem hasznos és tanulságos is volt. A változatos összetétel ellenére az értekezés mindvégig szívélyes légkörben folyt, s minden: elsősorban a közös érdekeket, célokat tartotta szem előtt. A részvevők sokszínűsége, s a nagyon eltérő körülmények között végzett szakszervezeti tevékenység, a politikai, ideológiai nézetkülönbségek nem akadályoztak abban, hogy szót értsünk egymással. Az egyes országok technikai, műszaki színvonalának különbözősége ellenére, a döntő kérdésekben azonos következtetésekre jutottunk. A nemzetközi tapasztalatcsere néhány olyan vonására utalok, amelyeket a közeljövőben és a távlatokat tekintve saját munkánkban is hasznosítanunk kell. Minden ország képviselője egyetértett abban, hogy a postai és távközlési munkafolyamatok gépesítése, automatizációja világjelenség. A korszerű gépek széles körű elterjesztése — a szolgáltatások és a forgalom növekedése következtében — természetes és szükséges. A gépesítéssel és automattizációval kapcsolatos megoldások a különböző országokban hasonlóak, vagy sok esetben azonosak. Az indítékok, a célok és hatások viszont merőben eltérnek egymástól, és elsősorban az adott ország társadalmi berendezkedésétől függenek. A szakszervezetek számára tulajdonképpen a gépesítési folyamatok elterjesztésének céljai és a dolgozókra gyakorolt hatásai jelentenek nagy feladatokat, felelősséget és kötelezettséget. A gépesítésnek és automatrráciának a dolgozók munkaviszonyára, létbiztonságára, előmenetelére, szociális helyzetére gyakorolt kedvező vagy éppen kedvezőtlen hatásairól van szó. Számunkra alapvető és mindig lényeges kérdés: kinek az érdekében történik az egyes munkafolyamatok gépesítése, automatizációja. Kik élvezik a technikai fejlesztés előnyeit, gyakorlati hasznosságát, s kik látják kárát? Más szóval kinek az érdekeltsége jut kifejezésre elsősorban, a postaigazgatásé, a dolgozóké, vagy mindkettőé együtt. Szocialista társadalmi rendszerünkben nincs alapvető érdekellentét a postaigazgatás és a dolgozók között, sőt messzemenően érvényesül az érdekazonosság. Ezért mi a dolgozók képviseletében nemcsak támogatjuk a gépesítés széles körű elterjesztését, hanem magunk is szorgalmazzuk és segítjük. Miért tesszük ezt? Alapvetően két okból, amely egyúttal két érdeket is kifejez. Az egyik ok objektív. A népgazdaság általános fejlődésével a lakosság jólétének, kulturáltságának fokozódásával arányosan növekednek — mennyiségileg is minőségileg egyaránt — a posta és a távközlés iránti igények. Bizonyos szolgáltatási ágakban, például a távbeszélő-, távgépíró-szolgálatban — amint ezt a tanácskozás is igazolta — napjainkban szinte általános az igények kielégítetlensége. Mindez egyértelmű kapacitásrervelést követel, amely ma már legelőnyösebben — sőt kizárólag — csak a gépesítés és automatizálás széles körű elterjesztésével valósítható meg. Ugyanez érvényes a megnövekedett forgalom fogadására, s a kulturált hírközlés nélkülözhetetlen ismérveire, a megbízhatóságra és a gyorsaságra is. De nem feledkezhetünk meg arról a társadalmi kötelezettségünkről sem, amely a lakosság számára biztosított szolgáltatások megfelelő szinten való tartását követeli tőlünk. A gépesítés széles körű elterjesztésének másik, nem elhanyagolható oka, a postás dolgozók közvetlen és közvetett érdekvédelméből fakad. Nálunk, a kapitalista országokkal ellentétben, a munkafolyamatok gépesítése és automatizációja közveten anyagi érdekeltséget, anyagi előnyöket biztosít a dolgozóknak. A gépek alkalmazása kedvezőbb anyagi ráfordítást, a termelékenység növelését, az élő és holt munka arányának megváltoztatását eredményezi, s e tényezők előnyösen jutnak kifejezésre a posta jövedelmének gyarapodásában, közelebbről: a részesedési alap nagyságában, amelynek mértéke viszont magába foglalja és meghatározza, mind a bérek emelését, mind az összes béren kívüli juttatást. Szakszervezetünk sürgeti a gépesítést azért is, mert a technikai, műszaki fejlesztés következtében igen sok dolgozó munkakörülménye változik meg kedvezően. Fokozatosan érvényesülnek a rég óhajtott szociális normák, hiszen a gépesítés rendszerint építkezésekkel, rekonstrukciókkal jár, s ezáltal egyre inkább kialakulnak az egészséges, kényelmes, kulturált munkahelyek. Különösen szorgalmazzuk a kisgépesítést, mivel ezek a gépek igen széles körben alkalmazhatók, s rendkívül sok felesleges, fárasztó, idegfeszítő fizikai munkától mentesítik a forgalmi dolgozókat. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy a szakképzett munkaerő egyre fokozódó hiánya, valamint a gépesítés viszonylag alacsony foka együttesen igen sok esetben odavezet, hogy a meglevő dolgozóknak az optimális szintnél jóval több munkát kell elvégezniük. A szocialista országokban, így nálunk is, a gépesítéssel megtakarítható munkaerő elsősorban a létszámhiányt csökkenti, s nem jár a munkahelyek elvesztésével, azaz munkanélküliséggel. Ilyen veszély nálunk senkit sem fenyeget, sőt messzemenően érvényesül a munkahelyi biztonság. Ezzel szemben számunkra egyre több gondot jelent a beruházási és fejlesztési eszközöknek, az igényekhez képest hiányos voltából fakadó forgalmi és távközlési gépesítés viszonylag alacsony szintje. Mindez, sajnos, nemcsak az előbbiekben felsoroltakra hat hátrányosan, hanem kedvezőtlenül befolyásolja a forgalmi dolgozók előnyösebb munkarendjének kialakítását, az éjszakai szolgálatban részt vevők számának csökkentését, a vasárnapi, szombat délutáni szolgálat megszüntetését, sőt akadályozza az általános és egyetemes munkaidő-csökkentést. E problémák nem közömbösek sem a dolgozók, sem szakszervezetünk számára. Nálunk, a postás dolgozók körében ezek a legtöbbet vitatott kérdések, amelyekre választ kell adnunk, s a posta vezetőivel egyetértésben keresnünk kell a helyes megoldás módjait. Idejében számolnunk kell azzal is, hogy az új hírközlési rendszerek, az automatizáció alkalmazása folytán átalakul a postás dolgozók szakmai összetétele, jelentősen csökken a mai értelemben vett forgalmi dolgozók részaránya. Megváltoznak a képzettségi előírások, követelmények, s mindez igen sok munkajogi és munkaügyi kérdést érint. Az új körülményeket érvényesíteni kell a dolgozók jogait szabályozó kollektív szerződésekben és a kiegészítő postai rendelkezésekben is. Akkor teszünk jó szolgálatot a postának és dolgozóinak, ha a bérrendszert, a különböző juttatásokat, a kinevezési feltételeket, tehát a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét, személyi jövedelmét, érvényesülési lehetőségét úgy alakítjuk, hogy mindezek ne fékezői, hanem elősegítői legyenek a technikai, műszaki körülmények fejlesztésével járó sokrétű folyamatnak. E kérdéseket a posta vezetőivel egyetértésben már a közeljövőben napirendre kell tűzni. Szakszervezetünk arra törekszik, hogy mind a becsületes munkával megtermelt jövedelem elosztásának módja, mind a szakoktatási rendszer jól szolgálja, segítse a posta és távközlés fő céljainak megvalósítását, hogy az egyes szolgálati ágak közötti kereseti arányok találkozzanak a dolgozók igazságérzetével, hogy egyénileg is kifejezésre jusson a nagyobb felelősséggel és megerőltetéssel járó munka anyagi elismerése. Azt akarjuk elérni, hogy a postás dolgozók szeressék munkahelyüket, ragaszkodjanak hozzá, legyen biztonságérzetük előmeneteli lehetőségük. Meggyőződéssel hisszük, hogy a szolgáltatásainkat igénybe vevők és a postás dolgozók közmegelégedésére sikerrel valósítjuk meg a posta negyedik ötéves tervében szereplő műszaki fejlesztési, gépesítési feladatokat. A postás dolgozók szorgalmas munkája nyomán megteremtődik az az anyagi, technikai bázis, s azok a feltételek, amelyek egyéni életük szebbé tételét, családi boldogulásukat hivatottak szolgálni. Ezeknek a követelményeknek eleget tenni szép feladat, jó érzés, s minden szakszervezeti tisztségviselőnek megtisztelő kötelessége is. BESENYEI MIKLÓS POSTÁS DOLGOZÓ 3