Postás Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Népgazdaságunk IV. ötéves terve jelentőségének megfele­lően foglalkozik a posta fejlő­désével. A tervtörvény, negye­dik fejezetének 27. §-a ki­mondja: 1. ) A hírközlésben a helyi és a helyközi távbeszélő háló­zat, valamint tömegkommuni­kációs eszközök jelentős fej­lesztését mintegy 7 milliárd forintos beruházás szolgálja. 2. ) Be kell fejezni a nemzet­közi kábelhálózat kiépítését, mintegy 40 százalékban id kell építeni az országos gerincirá­nyú kábelhálózatot. Meg kell kezdeni az önműködő kapcso­lású hálózatok kialakítását. A helyi távbeszélő-hálózat leg­alább 250 000 állomással bő­vüljön. 3.) Be kell fejezni a jászágói rövidhullámú rádióadó építé­sét, és URH-adók létesítésével javítani kell a rádióműsorok vételi lehetőségét. Meg kell kezdeni a színes műsort su­gárzó televízió-hálózat kiépí­tését. Fejlesztési lehetőség A Magyar Posta a központi célokhoz igazodva készítette el IV. ötéves tervét A rendelke­zésére álló beruházási, fejlesz­tési lehetőségeket ugyancsak ilyen szellemben határozta meg. A Vezérigazgatóság és szakszervezetünk Elnöksége úgy véli: a posta beruházási előirányzatai általában lehe­tőséget adnak a tervtörvény­ben meghatározott fejlesztési célok megvalósítására. A távbeszélő-szolgálat kap­ja a legtöbb pénzt. A tervezett fejlesztéseket figyelembe véve évi 6 százalékos forgalomnö­vekedés várható. A IV. ötéves terv végére 100 lakosra 9 be­szélőhely jut, de az igények ki­elégítéséhez, a felmérések sze­rint 10,4 beszélőhelyre lenne szükség. A távbeszélő-hálózat mint­egy 250 000 állomással bővül. A Beloiannisz Híradástechni­kai Gyár — mint ismeretes — megvásárolta a svéd Ericcson­­tól a crossbar-központ licen­­szét, ez lehetővé teszi a hazai távbeszélő-hálózat gyorsabb fejlesztését. A következő években olyan crossbar-beren­dezéseket is gyártanak, me­lyekkel kiépíthető az országos távválasztó-rendszer: a na­gyobb városokból az előfize­tők közvetlen tárcsázással, má­sodpercek alatt hívhatják egy­mást. A témához tartozik, hogy a távválasztó-rendszer bevezetésével egy időben sor kerül majd a beszélgetési idő korlátozására. Az ehhez szük­séges számláló­automatákat már tervezik. Egy forintért csak három percig lehet be­szélgetni. A lakástelefonoknál számlálóautomata méri az időt A távírószolgálat várhatóan évenként , 7 százalékkal fejlő­dik. A feladott táviratok szá­ma nálunk európai viszony­latban is magas, e területen mérsékelt növekedéssel szá­molhatunk. Az előfizetői táv­gépíró-szolgálat viszont erőtel­jesen fejlődik. A televízió-szolgálat a ter­vek szerint 9,6 százalékkal nő. A rád­iós­z­olgála­t — a telített­ség miatt — 1,3 százalékkal emelkedik. A felmérések sze­rint a három országos rádió­műsor — kiegészítve a helyi­ekkel — és a két tv-műsor ki­elégíti az igényeket. A tv má­sodik programjában azonban sok a tennivaló. A színes tv­­adás előreláthatóan 1973-ban kezdődik meg. A posta IV. ötéves terve részletekbe menően taglalja a hírlap- és bankszolgálat fej­lesztését. Az elsőnél 5,2 száza­lékban állapítja meg az éven­ként elérhető fejlődésit, a má­sodiknál 5,1 százalékra becsü­li a várható forgalomnöveke­dést. A postaszolgálat fejlődési le­hetőségét évi 2,7 százalékban határozták meg. A felmérések szerint a postahivatalok háló­zati sűrűsége megfelel az eu­rópai átlagnak, a kis postahá­zak nagy részének állaga, fel­szereltsége felújításra, korsze­rűsítésre szorul. Több kisebb, középnagyságú és nagyméretű postahivatal építését, illetve rekonstrukcióját szerepeltetik. A valóraváltás feltétele Már szóltunk róla, hogy a beruházás lehetőséget ad a tervtörvényben meghatáro­zott fejlesztési, forgalomnöve­lési célok megvalósítására, de csak akkor válik valósággá, ha saját területén mindenki lelki­ismeretesen és szorgalmasan dolgozik. A központi vezetőség ülésén hangsúlyozták: az eddigiek­nél tervszerűbb létszámgazdál­kodást, ösztönzőbb bérpoliti­kát kell meghonosítani a kö­vetkező ötéves időszakban. Er­ről legközelebb írunk. (mtk) VÉDJÜK AKTÍVÁINKAT! " A választott szakszervezeti tisztségviselőket védi a Munka Törv­énykönyve. Felvetődhet bárkiben: miért e nagy védelem, mi és kik ellen kell megvédeni azokat, akiket a szervezett dolgozók megbíztak ügyes-bajos dolgaik intézésével, érdekeik képviseletével? A kérdésre egyszerű a válasz: egyes túlbuzgó gazdasági vezetők, a kritikát nem bírók így kívánnak meg­szabadulni a „nyugtalan" emberektől, vagy előtérbe helyeznek olyan gazdasági érdekeket, amelyek sértik az üzemi és a szakszervezeti demokráciát is. Tehát a törvény szerint a vá­lasztott szakszervezeti tisztségviselőt áthelyezni, leváltani vagy elbocsátani, csakis az illetékes felsőbb szakszervezeti szerv jó­váhagyásával lehetséges. A törvény nagyon egyértelmű és közérthető, mégis a közelmúltban az egyik vidéki hivatalvezető semmibe vette azt, s enyhén szólva durván megsértette: egyik beosztottját, aki az igazgatóság munkaügyi döntőbizottságának tagja — tehát választott szakszervezeti tisztségviselő — más munka­helyre osztott be, de erről nem értesítette az illetékes területi bizottságot, nem kérte a törvényben előírt hozzájárulást. A sértett dolgozó ügyében szakszervezetünk központja fellebbezett az adott igazgatóság területi munkaügyi döntőbi­zottságához. A helyszíni tárgyaláson azonban igen furcsa dol­gokra derült fény. Területi bizottságunk tovább tetézte a törvénysértést, az áthelyezéshez utólag járult hozzá. Mivel a szenvedő fél a területi bizottság által delegált munkaügyi döntőbizot­tságbeli tag, ezért az egyetértési jogot csakis a szakszervezet elnöke gyakorolhatja. A területi munkaügyi döntőbizottság, szakszervezetünk központja megbízottjának helyszíni tárgyalása nyomán orvo­solta a jogsértést, vagyis a törvénysértő hivatalvezetőt köte­lezte: korábbi munkahelyére helyezze vissza a választott szakszervezeti tisztségviselőt. S kimondta azt is, hogy a terü­leti bizottság utólagos egyetértése — mivel arra illetéktelen —, nem vehető figyelembe. Lezárult egy ügy, de a szituáció kínos! Egy törvényesség felett őrködni hivatott szakszervezeti szerv törvénysértő lett. Nem jó dolog ez, szaktársak! A tanulságokat le lehet vonni a Tiszán túl és a Tiszán innen is... ; • iwi 1)■* i J dr. Pikó Adrienn T­V : Árvíz a Józsefvárosban A József Távbeszélő Üzem­ben megszólalt a riasztócsen­gő! A gépháziak rohantak az épület legmélyebb pontja fe­lé. Közben Kránicz Albert a műszerek rendellenes műkö­désére figyelt fel, majd Jakab Ferencné csoportvezetővel azonnal lement a kábelistoly­­ron. Megdöbbenve látták: su­gárban zubog a víz, s már 25 centiméter magas... Január 12-én délelőtt 10 óra 10 perckor történt az eset. Pintér György, az üzem veze­tője próbálta távbeszélőn hív­ni a tűzoltókat, de az már ak­korra nem működött. Ugyan­így járt a tűzjelzővel is. Víz­betörés történt, amely árvíz­nek is beillett! Mi történt? Er­ről Pintér Györgyöt faggat­tam. — Személygépkocsin siettem a VIII. kerületi tűzoltóság köz­ponti ügyeletére segítséget kérni. Ők értesítették a Víz­műveket is. A tűzoltók 11 óra­kor megérkeztek, de közben a Kábelfenntartó Üzem szi­vattyúj­át is bekapcsolták. A Kábelüzem és Kábelfenntartó­Üzem dolgozói is a helyszínre érkeztek segíteni. 14 órára 200 köbméternyi vizet szivattyúz­tak ki. A rejtett helyekről a vödörrel hordták a vizet. Ez­után következett a mintegy 5500 előfizető megbénult tele­fonjának üzembe helyezése. Embereink egész éjszaka dol­goztak, s 15-én 17 óráig vala­mennyi telefonelőfizető hasz­nálhatta készülékét. Mondha­tom, dolgozóinknak jólestek­­ a különböző társadalmi, poli- t­­ikai vezetők, üzemek igazga­tóinak, és az egyéni előfize­tőknek köszönő levelet. Mit akar tenni az üzem ve­zetése azért, hogy a jövőben ilyen vagy hasonló eset ne tör­ténjék? — Mindenekelőtt a vészjel­ző telefonhálózatot kívánjuk biztonságosabbá tenni. A ká­­belistály legmélyebb pontján egy nagyobb méretű vízgyűjtő­aknát építünk, ezzel egyidejű­leg egy nagyteljesítményű szi­vattyút is felszerelünk. Ezek a dolgok növelik az üzembiz­tonságot Említsen néhány, veszélyel­hárításában példamutató dol­gozót. — Nehéz lesz. Szinte min­denki ott volt a vártán. De azért példaként néhány nevet megemlítenék: Kránicz Al­bert, Hamp György, Bartha Ernő, Dikolli János, Jakab Fe­rencné, Tóth József, Majda László, Leithein Géza, Majo­ros Géza és a többiek, — mon­dotta Pintér György, üzemve­zető. Január 12-én a postás dolgo­zók hőstettet hajtottak végre a Józsefvárosban. Olyan hőstet­tet, amely költők, írók tollára kívánkozik. Mai életünknek szinte nélkülözhetetlen eszkö­ze a távbeszélő, s nem mind­egy, hogy egy hatalmas kerü­letben kórházakkal, iskolák­kal és egyéb fontos szervekkel mennyi ideig szünetel a táv­beszélőkapcsolat. (BGg) GÉPESÍTÉS AZ EMBERÉRT A Közalkalmazottak és Rokonszakmabéli Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetségének Postai és Távközlési Szekciói három napig tanácskoztak: Moszkvában, a posta és távközlési szolgálat gépesítéséről és az automatizációnak a dolgozókra gyakorolt hatásáról. Az értekezésen és a vitában 19 európai, ázsiai és afrikai ország­ból 36 postás- és távközlési szakszervezet képviselői vettek részt. Szövetségünk nemzetközi tekintélyét, befolyásának növekedését bizonyítja, hogy a tanácskozásra olyan országokból is érkeztek delegációk, amelyek nem tagok. Érdekes és új jelenség volt, hogy az olaszországi és franciaországi,­­különböző politikai, nézete­ket valló távközlési szakszervezetek közös delegációval képviseltették magukat, s el­jöttek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó szakszervezetek vezetői is. A háromnapos tanácskozás nemcsak érdekes, hanem hasznos és tanulságos is volt. A változatos összetétel ellenére az értekezés mindvégig szívélyes­ légkörben folyt, s minden­:­ elsősorban a közös érdekeket, célokat tartotta szem előtt. A rész­vevők sokszínűsége, s a nagyon eltérő körülmények között végzett szakszervezeti tevékenység, a politikai, ideológiai nézetkülönbségek nem akadályoztak abban, hogy szót értsünk egymással. Az egyes országok technikai, műszaki színvonalának külön­bözősége ellenére, a döntő kérdésekben azonos következtetésekre jutottunk. A nemzetközi tapasztalatcsere néhány olyan vonására utalok, amelyeket a kö­zeljövőben és a távlatokat tekintve saját munkánkban is hasznosítanunk kell. Minden ország képviselője egyetértett abban, hogy a postai és távközlési munkafolyamatok gépesítése, automatizációja világjelenség. A korszerű gépek széles körű elterjesztése — a szolgáltatások és a forgalom növekedése következtében — természetes és szük­séges. A gépesítéssel és automattizációval kapcsolatos megoldások a különböző orszá­gokban hasonlóak, vagy sok esetben azonosak. Az indítékok, a célok és hatások vi­szont merőben eltérnek egymástól, és elsősorban az adott ország társadalmi beren­dezkedésétől függenek. A szakszervezetek számára tulajdonképpen a gépesítési folya­matok elterjesztésének céljai és a dolgozókra gyakorolt hatásai jelentenek nagy fel­adatokat, felelősséget és kötelezettséget. A gépesítésnek és automa­trráciának a dol­gozók munkaviszonyára, létbiztonságára, előmenetelére, szociális helyzetére gyako­rolt kedvező vagy éppen kedvezőtlen hatásairól van szó. Számunkra alapvető és mindig lényeges kérdés: kinek az érdekében történik az egyes munkafolyamatok gépesítése, automatizációja. Kik élvezik a technikai fejlesztés előnyeit, gyakorlati hasznosságát, s kik látják kárát? Más szóval kinek az érde­keltsége jut kifejezésre elsősorban, a postaigazgatásé, a dolgozóké, vagy mindkettőé együtt. Szocialista társadalmi rendszerünkben nincs alapvető érdekellentét a­ posta­­igazgatás és a dolgozók között, sőt messzemenően érvényesül az érdekazonosság. Ezért mi a dolgozók képviseletében nemcsak támogatjuk a gépesítés széles körű elterjesz­tését, hanem magunk is szorgalmazzuk és segítjük. Miért tesszük ezt? Alapvetően két okból, amely egyúttal két érdeket is kifejez. Az egyik ok objektív. A népgazdaság általános fejlődésével a lakosság jólétének, kul­turáltságának fokozódásával arányosan növekednek — mennyiségileg is minőségileg egyaránt — a posta és a távközlés iránti igények. Bizonyos szolgáltatási ágakban, például a távbeszélő-, távgépíró-szolgálatban — amint ezt a tanácskozás is igazolta — napjainkban szinte általános az igények kielégítetlensége. Mindez egyértelmű k­a­­pacitásrerve­lést követel, amely ma már legelőnyösebben — sőt kizárólag — csak a gépesítés és automatizálás széles körű elterjesztésével valósítható meg. Ugyanez ér­vényes a megnövekedett forgalom fogadására, s a kulturált hírközlés nélkülöz­hetetlen ismérveire, a megbízhatóságra és a gyorsaságra is. De nem feledkez­hetünk meg arról a társadalmi kötelezettségünkről sem, amely a lakosság számára biztosított szolgáltatások megfelelő szinten való tartását követeli tőlünk. A gépesítés széles körű elterjesztésének másik, nem elhanyagolható oka, a postás dolgozók közvetlen és közvetett érdekvédelméből fakad. Nálunk, a kapitalista orszá­gokkal ellentétben, a munkafolyamatok gépesítése és automatizációja közve­ten anya­gi érdekeltséget, anyagi előnyöket biztosít a dolgozóknak. A gépek alkalmazása ked­vezőbb anyagi ráfordítást, a termelékenység növelését, az élő és holt munka arányá­nak megváltoztatását eredményezi, s e tényezők előnyösen jutnak kifejezésre a posta jövedelmének gyarapodásában, közelebbről: a részesedési alap nagyságában, amely­nek mértéke viszont magába foglalja és meghatározza, mind a bérek emelését, mind az összes béren kívüli juttatást. Szakszervezetünk sürgeti a gépesítést azért is, mert a technikai, műszaki fej­lesztés következtében igen sok dolgozó munkakörülménye változik meg kedvezően. Fokozatosan érvényesülnek a rég óhajtott szociális normák, hiszen a gépesítés rend­szerint építkezésekkel, rekonstrukciókkal jár, s ezáltal egyre inkább kialakulnak az egészséges, kényelmes, kulturált munkahelyek. Különösen szorgalmazzuk a kisgépesítést, mivel ezek a gépek igen széles körben alkalmazhatók, s rendkívül sok felesleges, fárasztó, idegfeszítő fizikai munkától mentesítik a forgalmi dolgozókat. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy a szakkép­zett munk­aerő egyre fokozódó hiánya, valamint a gépesítés viszonylag alacsony foka együttesen igen sok esetben odavezet, hogy a meglevő dolgozóknak az optimális szint­nél jóval több munkát kell elvégezniük. A szocialista országokban, így nálunk is, a gépesítéssel megtakarítható munka­erő elsősorban a létszámhiányt csökkenti, s nem jár a munkahelyek elvesztésével, azaz munkanélküliséggel. Ilyen veszély nálunk senkit sem fenyeget, sőt messzeme­nően érvényesül a munkahelyi biztonság. Ezzel szemben számunkra egyre több gon­dot jelent a beruházási és fejlesztési eszközöknek, az igényekhez képest hiányos vol­tából fakadó forgalmi és távközlési gépesítés viszonylag alacsony szintje. Mindez, saj­nos, nemcsak az előbbiekben felsoroltakra hat hátrányosan, hanem kedvezőtlenül be­folyásolja a forgalmi dolgozók előnyösebb munkarendjének kialakítását, az éjszakai szolgálatban részt vevők számának csökkentését, a vasárnapi, szombat délutáni szol­gálat megszüntetését, sőt akadályozza az általános és egyetemes munkaidő-csökken­tést. E problémák nem közömbösek sem a dolgozók, sem szakszervezetünk számára. Nálunk, a postás dolgozók körében ezek a legtöbbet vitatott kérdések, amelyekre vá­laszt kell adnunk, s a posta vezetőivel egyetértésben keresnünk kell a helyes meg­oldás módjait. Idejében számolnunk kell azzal is, hogy az új hírközlési rendszerek, az automa­­tizáció alkalmazása folytán átalakul a postás dolgozók szakmai összetétele, jelentősen csökken a mai értelemben vett forgalmi dolgozók részaránya. Megváltoznak a kép­zettségi előírások, követelmények, s mindez igen sok munkajogi és munkaügyi kér­dést érint. Az új körülményeket érvényesíteni kell a dolgozók jogait szabályozó kol­lektív szerződésekben és a kiegészítő postai rendelkezésekben is. Akkor teszünk jó szolgálatot a postának és dolgozóinak, ha a bérrendszert, a különböző juttatásokat, a kinevezési feltételeket, tehát a dolgozók közvetlen anyagi ér­dekeltségét, személyi jövedelmét, érvényesülési lehetőségét úgy alakítjuk, hogy mind­ezek ne fékezői, hanem elősegítői legyenek a technikai, műszaki körülmények fej­lesztésével járó sokrétű folyamatnak. E kérdéseket a posta vezetőivel egyetértésben már a közeljövőben napirendre kell tűzni. Szakszervezetünk arra törekszik, hogy mind a becsületes munkával megtermelt jövedelem elosztásának módja, mind a szak­oktatási rendszer jól szolgálja, segítse a posta és távközlés fő céljainak megvaló­sítását, hogy az egyes szolgálati ágak közötti kereseti arányok találkozzanak a dol­gozók igazságérzetével, hogy egyénileg is kifejezésre jusson a nagyobb felelősséggel és megerőltetéssel járó munka anyagi elismerése. Azt akarjuk elérni, hogy a postás dolgozók szeressék munkahelyüket, ragaszkodjanak hozzá, legyen biztonságérzetük előmeneteli lehetőségük. Meggyőződéssel hisszük, hogy a szolgáltatásainkat igénybe vevők és a postás dol­gozók közmegelégedésére sikerrel valósítjuk meg a posta negyedik ötéves tervében szereplő műszaki fejlesztési, gépesítési feladatokat. A postás dolgozók szorgalmas munkája nyomán megteremtődik az az anyagi, technikai bázis, s azok a feltételek, amelyek egyéni életük szebbé tételét, családi boldogulásukat hivatottak szolgálni. Ezeknek a követelményeknek eleget tenni szép feladat, jó érzés, s minden szakszer­vezeti tisztségviselőnek megtisztelő kötelessége is. BESENYEI MIKLÓS POSTÁS DOLGOZÓ 3

Next