Postás Dolgozó, 1974 (19. évfolyam, 2-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA évfolyam 7 .48. szám 1974 XIX. február Ára: 60 fillér Gondolatokig az új év küszöbén Írta: Horn Dezső "Ismét eltelt egy dolgos esztendő, me­­­­lyet a postások ez év utolsó napjai­ban is csúcsteljesítményekkel tetéznek. Éjjel-nappal viszik, kézbesítik az ünnepi jókívánságokat, a csomagokat, az ajándé­kokat. Néha igen nehéz körülmények kö­zött, nagy erőfeszítések árán teljesítik hi­vatásukat, a közönség, a népgazdaság szol­gálatát. Ilyen áldozatos munka volt jel­lemző az elmúlt évben is dolgozóink túl­nyomó többségére. Ha nem így lett volna, képtelenek lettünk volna a tervezettnél jó­val nagyobb forgalmat lebonyolítani, a posta korszerűsítését egyre gyorsabb ütem­ben folytatni, amit olyan intézkedések fémjeleznek, mint a postai irányítószámok bevezetése, az országos és a helyi távbe­szélő szolgálat gyorsuló automat­izálása, az új 200 kilowattom • „Kossuth” adó építésének elkezdése és a még hosszan so­rolható beruházási feladatok csaknem 100 százalékos teljesítése. A tervezettnél na­gyobb teljesítmények következtében ter­mészetesen jobbak gazdasági eredmé­nyeink is. Az előrelátó, fegyelmezett gaz­dálkodás nagyobb nyereséget hozott, ami a népgazdaság és a posta fejlesztése, a postás dolgozók életkörülményeinek javítása szempontjából jelentős és hasznos. Ami talán mindennél jelentősebb, né­hány területen tovább javult szolgáltatá­saink minősége, pontosabb lett a külterü­leti kézbesítés, csökkent a törlések, a pa­naszok, a kártérítések száma és a távhívás bevezetésével újabb irányokban, helysé­gekben történt minőségi változás a távbe­szélő-szolgálatban. Elismerés és köszönet jár ezért vala­mennyi becsületes postás dolgozónak, veze­tőnek, társadalmi munkásnak. Megkapta ezt a postásság az elmúlt esztendőben? Úgy vélem igen, sőt ennél többet is. Mivel bizonyítsam ezt? Talán a legfontosabbal, ami időrendben is a 73-as év első napjai­ban indult. Nagyon alapos előkészítő munka és a kormány jóváhagyása után azzal a kérés­sel fordultunk a közönséghez, valamennyi „fogyasztónkhoz”, hogy ezután küldemé­nyeikre írják rá a postai irányítószámot is. Kérésünk várakozáson felül teljesült. Se­hol a világon — ahol az irányítószám hasz­nálatára áttértek — nem érték el, hogy né­hány hónap alatt a küldemények 80—90 százalékára ráírják az irányítószámokat. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a közönség megérti a posta gondjait, magáévá teszi és segíti a posta korszerűsítési törekvéseit. Bizonyítja azt, hogy a közönség a posta gépesítésével vagy a távhívás bevezetésé­vel járó újszerű kezelési eljárásokat ma­gáévá teszi, s ezzel részt vállal a szolgálta­tások magasabb szinten történő ellátásá­ban. Bizonyítja azt, hogy a mi néha türel­metlen közönségünk bizalommal van a postásság iránt és segíti, ha okos cél támo­gatásáról van szó, ha udvariasan, jó szóval kérjük, ha nem rosszízű „hatósági” előírá­sokkal követeljük az új kezelési módok át­vételét. Ez a példa, ez a népszavazásnak beillő bizalom törekvéseink iránt újra bizonyít­ja, hogy a mi postánk akkor lesz igazán szocialista, ha sorainkban mindenki meg­érti, hogy mi nem a régi, rossz értelemben vett hivatal, vagy hatóság vagyunk, hanem elsősorban a közönség, a népgazdaság hír­közlési igényeit ellátó intézmény, ha úgy tetszik szolgáltató vállalat. Félreértés ne essék: a posta egyes szervei pl. a vezér­­igazgatóság mint a minisztérium egyik fő­osztálya vagy az igazgatóságok ma és a jö­vőben is ellátnak szakhatósági feladatokat, de ezt soha ne keverjük össze a végrehajtó szolgálatban, a postahivatalokban végzett feladatokkal. A közönség soha ne érezze,­­ hogy hatósággal áll szemben, mert közü­lünk senkinek nincs joga a közönség ki­szolgálása közben bármiféle módon régi­módi, hatósági szellemet teremteni, uta­sítani, udvariatlanul tárgyalni. A postai „utasítások” nem a közönségnek szólnak, a szakhatósági rendeletek és határozatok sem őket, hanem elsősorban azokat a társ­hatóságokat, intézményeket érintik, ame­lyek felett a közlekedés- és postaügyi mi­niszter vagy leadott hatáskörben a fent jelzett postaszervek vezetői a postatörvény előírásai szerint hírközlési ügyekben szak­felügyeletet gyakorolnak. Ezért várja és joggal várja közönségünk minden postás­tól, aki az ő ügyeit intézi, az udvarias, pon­tos kiszolgálást. Ha ezt megkapja, a még előttünk álló sok nehéz feladat megoldásá­ban segítségünkre lesz és vállalja majd a rá háruló újabb közreműködést. A bizalom és az elismerés, a segítő szán­dék nemcsak a közönség, hanem legfelsőbb politikai és állami szerveink, kormányunk részéről is megnyilvánult. Dolgozóink több mint fele — a forgalmi szolgálat harminc­hétezer dolgozója — 10 százalékon felüli béremelésben részesült és felzárkózott a hasonló munkakörökben dolgozók bérszín­vonalához. Engedélyezte kormányunk, hogy 1974. április 1-től valamennyi postás dolgozó számára saját erőnkből bevezessük a csökkentett munkaidőt, illetve a kéthe­tenkénti szabad szombatot, vagyis lehető­ség nyílt a még régi munkaidőben dolgozó 32 000 fő, — köztük több mint húszezer dolgozó nő, családanya — szolgálatának könnyítésére. A közlekedési tárca terüle­tén elsőként ért el szakágazatunk a nép­gazdaság termelő ágazataiban dolgozókhoz hasonló elbírálást a munkaidő terén. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy a nehéz,­­áldozatos munka elismerés­re talált. Hozzájárultunk közös ügyünk fejlődéséhez, adtunk, de kaptunk is tisztes­ségesen az elmúlt esztendőben. Jól zártuk az elmúlt esztendőt, de ma­radt még gondunk elég. Még több, jobb és pontosabb szolgáltatást vár tőlünk is a la­kosság, nagyobb igényeket támasztanak velünk szemben gazdasági, állami és poli­tikai intézményeink. Az ehhez szükséges fejlesztési intézkedések 1974-ben is terv­szerűen, ha nem is kielégítő ütemben, de megtörténnek. Vannak régi és újkeletű adósságaink. Nem tartható már tovább a késedelmesen kézbesített sürgős, expressz küldeményeik, a táviratok mai és sajnos már évek óta tapasztalt nagy száma. Sürgősen fel kell számolni azokat a hibákat, amelyek az irányítószám-rendszerre való áttéréskor a posta belső kezelési munkájában, főleg Budapesten jelentkeztek, s amelyeknek ha­tása sok száz és ezer feladónak és címzett­nek okozott bosszúságot az elmúlt hóna­pokban. Az új technikai-műszaki fejlesz­tési feladatok mellett az eddiginél sokszo­rosan nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a meglevő eszközállományunk rekonstruk­ciójára a postaszolgálat minden területén. Az elöregedett eszközeink műszaki színvo­nala lerontja az újak hatásfokát és komo­lyan veszélyezteti üzembiztonságát. "Igan tehát feladatunk erre az évre is­­ elég. De bizakodva nézhetünk ezekkel is szembe, ha becsületes, szorgalmas mun­kával tovább erősítjük a társadalmunk és kormányzatunk részéről egyre jobban érezhető bizalmat. Ha nem tévesztjük szem elől, hogy a szocialista társadalom tagjait nemcsak termelési kapcsolatok kötik egy­máshoz, hanem ennek igazi tartalmát — postán belül és postán kívül is — az egy­más tiszteletére, segítésére és megbecsü­lésére alapozott emberi kapcsolatok adják. Jó erőben, egészségben munkálkodjunk ezen együtt ebben az esztendőben is! „RÓLUNK ADNAK HÍRT...” Számos kedves, elismerő, köszönő levél érkezett szer­kesztőségünkhöz olvasóinktól, nyugdíjasainktól. Örülök, hogy elismerést vált ki lapunk, s ezután is azon leszünk, hogy olvasmányos, a postások életét, gondjait, eredményeit tükröző újságot készítsünk. Ezúton kí­vánunk valamennyi kedves ol­vasónknak boldog új évet, nyugodt örömteli életet. HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐ A POSTÁN A Postavezérigazgatóság ál­tal, szakszervezetünkkel egyet­értésben elkészített munkaidő­csökkentés általános bevezeté­sére vonatkozó előterjesztést a Minisztertanács 1973. decem­ber 6-i ülésén elfogadta. A mi­nisztertanácsi határozat értel­mében a Magyar Posta 1974. évben általánosan bevezeti a heti 44 órás munkaidőt. A munkaidő-csökkentést ön­erőből kell megvalósítani. A dolgozók bére nem csökkenhet. A postai szolgáltatások zavar­talanságát biztosítani kell. A forgalmi végrehajtó szol­gálatban a heti 44 órás mun­kaidő alapulvételével — to­vábbra is havi munkaidőkere­tet kell alkalmazni. A munka­idő-csökkentés után a havi munkaidőkeret 191 óra. A munkaidő-csökkentést ál­talában kéthetenkénti többlet­­szabadnap kiadásával kell megoldani. Az egyedül kezelő vidéki kispostahivatalok dol­gozóinál —­ a 6 napos munka­hét további fenntartása mel­lett — a napi munkaidő csök­kentésével, vagy összevont szabadnapokkal kell végrehaj­tani. Az előkészítés munkálatai elkezdődtek. A Postavezérigaz­gatóság szakszervezetünkkel egyetértésben részletes útmu­tatót készített a heti 44 órás munkahét megvalósításával kapcsolatos postaforgalmi szakmai követelményekről, melyet a postaigazgatóságok megkaptak. Az útmutató alap­ján a postaigazgatóságoknak saját területükön részletes fel­készülési tervet kell készíteni. A zavartalan áttérés biztosítá­sa érdekében minden hivatal­ban 1974. januárban — előre egy hónapra — el kell készíte­ni a szolgálati beosztást. A szolgálati kiírásokat ellenőriz­ni kell abból a szempont­ból, hogy a Munka Törvénykönyve, a Kollektív Szerződés és az ér­vényes munkajogi rendeletek betartása, valamint a dolgozók kéthetenkénti többletszabad­nap kiadása maradéktalanul biztosított-e? A Minisztertanács ezen ha­tározata mintegy 32 ezer dol­gozót érint. A határozatot igen nagy jelentőségűnek tartjuk. A sikeres megvalósítás tovább javítja a dolgozók élet- és munkakörülményeit. A végre­hajtással szakszervezetünk IX. kongresszusa határozatának a munkaidő-csökkentésre vonat­kozó célkitűzése is megvalósul. A 44 órás munkahétre való át­térés alapos felkészülést igé­nyel, komoly munkát jelent a szakmai és mozgalmi vezetők részére, ugyanakkor a sikeres végrehajtás nagyban függ a dolgozók hozzáállásától, lelki­­ismeretes munkájától. Fejes Istvánná AZ ELNÖKSÉG NAPIRENDJÉN: Az üzemi demokrácia, az 1974. évi költségvetés és a munkatervek Az óév utolsó elnökségi ülé­sén — melynek rendkívül gazdag programja volt — megjelent Horn Dezső minisz­terhelyettes is, a Posta vezér­­igazgatója. Előterjesztésben vitatta meg az elnökség az üzemi demokrácia helyzeté­ről, továbbfejlesztéséről készí­tett beszámolót. Több tájékoz­tató anyag is napirenden volt, így a Munkaügyi Bíróságok működésének múlt évi tapasz­talatait, a vállalati üdülés és a saját szervezésű csereüdülte­tés eredményeit és problémáit ismerhették meg az elnökség tagjai. Major Béla főkönyvelő ismertette a szakszervezet 1974. évi költségvetési javas­latát, végül a szakszervezet 1974. évi munkaprogramját, a KV és az Elnökség munka­tervét vitatták meg. Az üzemi demokrácia hely­zetéről készített jelentés meg­vitatásának nagyon fontos célja volt: gyakori hibák, hiá­nyosságok feltárásával segíte­ni a továbbfejlesztéshez szük­séges vezetői intézkedések ki­alakítását. A beszámoló szerint a mű­szaki-forgalmi konferenciák színvonala, a tájékoztatás mi­nősége sokat javult az elmúlt időszakban. Az egyik fő probléma — főleg a vidéki pos­taszerveknél — az időtartam. Több helyen a beszámoló és a vezetők kiegészítése minden részletre, minden számadatra, körülményre kiterjed, s így a konferencia jelentős részét ki­tölti. Ezért a hozzászólók ré­szére kevés idő marad. A ne­gyedévenként megtartott ter­melési tanácskozások fő napi­rendi pontja rendszerint a gazdasági munka értékelése, a soron következő feladatok­­ismertetése. Arra kell töre­kedni, hogy a termelési ta­nácskozásokat olyan időpont­ban tartsák, amelyek a posta­­szervek adottságaihoz és a soron levő feladatokhoz iga­zodnak. E tanácskozásokon ál­talában az aktivitással nincs baj, kevés viszont a problé­mák megoldását segítő javas­lat. A dolgozók a döntési jo­gokat jobban ismerik és al­kalmazzák, mint a vélemé­nyezést, bár az is igaz, hogy nem tisztázott: mikor és mi­ben kell a dolgozók vélemé­nyének előzetes kikérése. Az elnökség megállapítása szerint — ezt hangoztatták a felszólalók is — a demokrácia továbbfejlesztéséhez a meg­levő fórumok alapvető vál­toztatása nem szükséges, a tartalmi színvonalat kell első­sorban emelni. Horn Dezső vezérigazgató külön is hang­súlyozta a vita során: szo­cialista társadalmunkban nem lehet gazdasági vezető az, aki nem veszi figyelembe, hogy a dolgozóknak joguk van bele­szólni a Posta — és munka­helyük — dolgaiba, s­ ezt a jogot biztosítani is kell szá­mukra! Kérte: a kiadásra ke­rülő utasítás rögzítse a veze­tők kötelességét. Lényegesnek tartotta a későbbiek során, hogy a vezetőknek megfelelő kapcsolata legyen a dolgozók­kal, beosztottakkal. Döntő fontosságú ez a közvetlen kapcsolat a vezetésben. Az üzemi demokrácia rend­szere, a szakmai rendelkezés keretet ad, a gyakorlati meg­valósítást azonban a szakszer­vezeti szerveknek és tisztség­­viselőknek az eddigieknél lob­iján kell segíteni és ellenőriz­ni. Az üzemi demokrácia to­­vábbfejlesztésére kidolgozott „javaslat”-ot — a kiegészíté­sekkel — az elnökség elfogad­ta. A tájékoztató anyagokat az elnökség elfogadta, majd Be­­senyei Miklós főtitkár számolt be a két ülés között végzett munkáról. Az év utolsó elnök­ségi ülésének akkordjaként a főtitkár köszöntötte Horváth Kálmán elvtársat abból az al­kalomból, hogy a közgazdasá­gi osztály megbízott vezetője lett. Működik a ceglédi automata telefonközpont Január 5-én ünnepélyes ke­retek között helyezték üzembe Cegléd postahivatalában az új crossbar automata távbe­szélő központot. Horn Dezső miniszter-he­lyettes, s amikor az üzembehe­lyezés után elsőként hívott egy budapesti számot, ezt mondta: „Jobban izgultam, mint a szaktársaik: jól műkö­dik-e vajon a központ, vagy sem?" Nagy Béláné, az igazgatóság vezetője beszédében hangsú­lyozta: az igazgatóságot, vala­mint a megyei és városi tanács vezetőit az vezérelte az új köz­pont átadásakor, hogy a gyors ütemben fejlődő város postai igényeit kielégíthessük. A Pos­ta célja világos: szolgálatain­kat igénybevevők mind kultu­­ráltabb kielégítése. Az új köz­pont fontosságát igazolta Ikló­­dy Gábor miniszteri biztos, a BHG vezérigazgatója is, aki ezt mondta: „Elértünk oda, hogy nem magyarázkodnunk kell a késésért, hanem átad­hatunk a Postának egy modern távbeszélő és távközlési beren­dezést. Reméljük, hogy ez to­vábbra is így lesz.” Kürti And­rás, a városi tanács elnöke történelmi eseményként aposztrofálta az automata távbeszélő üzembe helyezését. Cegléden ünnepi esemény volt — az igazi ünnepi han­gulatot mégis az váltotta ki, amikor a crossbar az ,,ő” jel­legzetes, halik, „intelligens” zö­rejével mind jobban betöltöt­te a géptermet. Ezután a hi­vatali vagy lakás­állomások­ról közvetlenül hívhatják a ceglédiek Budapestet, Pécset, Miskolcot, vagy bármelyik vá­ros és falu hivatali vagy egyé­ni előfizetőjét, amelyek már beletartoznak a távválasztó rendszer nagy családjába. Sütő István

Next