Postás Dolgozó, 1974 (19. évfolyam, 2-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
Film, színház a televízióban A televízió szórakoztató műsorai közül ** a legnagyobb sikere minden bizonynyal a filmvetítéseknek, a színházi közvetítéseknek és az önálló televíziójátékoknak van. Népszerűségük érthető, minden tévétulajdonos többé-kevésbé házimozinak is tekinti a készülékét, amely megkíméli attól, hogy este felöltözzön, esetleg jegyért sorba álljon, vagy hosszú, fáradságos utazást tegyen meg színházba, moziba és viszsza. Az a körülmény azonban, hogy a képernyő előtt papucsban is lehet filmet vagy színdarabot nézni, alapvetően megváltoztatja a közönség természetét, befogadókészségét, magatartását. A leglényegesebb különbség, hogy moziban vagy színházban sötétben ül a néző, oldalán más nézőkkel, akiket természetesen nem ismer és ez fegyelemre kényszeríti. Odahaza, ha tévét nézünk, többnyire világos van, valamennyi családtagunkat — természetesen — ismerjük, nem zavartatjuk magunkat, esetleg egy-egy megjegyzést is teszünk, de még az sincs kizárva, hogy a család valamelyik tagja ki-be jár, vagy mással foglalkozik, miközben a többiek a készüléket figyelik. Egyszóval: nincs mód olyan mértékben a képernyőre koncentrálni, mint ahogyan a sötétség és a csend, meg a többi néző jelenléte ezt a filmszínházakban és a színházakban természetessé teszi. A televíziós filmek, tévéjátékok készítői számolnak is ezzel a változott helyzettel, s ezért sokkal lazábban szerkesztik műveiket. Ez azt jelenti, hogy nem kell minden részletre oly mértékben figyelni, továbbá nem lehet mindent csak a látvánnyal elmondani: a szövegnek, a dialógusoknak épp ezért nagyobb szerepe van a televízióban, mint például a moziban. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy rendes, mozivászonra készült filmek miért hatnak néha jobban a televízióban, mint eredetileg a filmszínházban, gyakran pedig miért oly keserves-kínos hatást vált ki egyegy film a képernyőn, aminek pedig a moziban sikere volt. Azok a mozifilmek ugyanis, amelyekben sok közelkép van az emberek fejéről, amelyekben a cselekmény mindenekelőtt a szereplők párbeszédeiben bomlik ki, kitűnően érvényesülnek a képernyőn. Azok a filmek viszont, amelyek elsősorban a látványra építenek, amelyekben nagyon fontos szerepe van, esetleg egy-egy apró tárgyinak, mozdulatnak is, nemritkán megbuknak a „házimozikban”, mert a nézőnek módja sincs felfedezni ezt a kis tárgyat, vagy mozdulatot, hiszen oly rövid ideig látja és különben is a szövegre figyel. Még a színházi közvetítéseknél is tapasztalható, hogy bizonyos színdarabok jobban „élnek” a képernyőn, mint az élő színházban, ahol a néző legalább 5—8 méteres, de többnyire 10—15 méter távolságban ül a színésztől, nincs módja oly részletesen megfigyelni arcjátékukat, gesztusaikat, mint akkor, amikor a kamera akár a szemeket is külön közelségbe tudja hozni, s mint közismert, a szem a színészi játéknak — különösen filmen, vagy televízióban — rendkívül fontos eszköze lehet. Ezért aztán a sok mozgással, jelentős képi, látványelemekkel dolgozó művek sokat veszítenek értékükből a közvetítések során. A Magyar Televízió megszületése óta rendkívül sok színházi közvetítést ad. Talán világviszonylatban a legtöbbet, hiszen jószerivel hetente akad a műsorban egyegy színházi felvétel sugárzás. Nagy értéke ez a Magyar Televíziónak, s bizonyára sokban hozzájárult ahhoz, hogy sokszázezren megismerkedjenek a színházi kultúra legjobb alkotásaival, amelyek eddig távol álltak tőlük, s amelyeket a televízió nélkül nemigen ismertek volna meg. Van azonban a színházi közvetítéseknek egy árnyoldala is. A magyar televízióban kétféle módon készítenek önálló drámai műsort. Vagy filmre veszik az alkotást, ugyanazokkal a módszerekkel, mintha moziban bemutatandó filmről lenne szó, vagy stúdióban veszik fel elektronikus kamerákkal és képmagnóra rögzítik. Ez utóbbi eljárás nagyon károsan hagyatkozott a színházi közvetítések gyakorlatára. A tévéjátékok nagyobb részét még ma is úgy rendezik, hogy a stúdió hatalmas termében egy színpadszerű díszletet építenek és azt három kamerával úgy közvetítik, mintha színházi előadást látna a néző. Márpedig egészen más a helyzet, ha odahaza a képernyő előtt tudjuk, hogy most egy valóságos színházi előadást látunk, ahol valóságos nézők ülnek a játéktér előtt, s megint más, ha egy steril stúdióban veszik fel a darabot, amelyről nekem a képernyő előtt azt kellene gondolnom, hogy az az élet egy valóságos helyszíne. Ezek a merev stúdiódíszletek és a filmkamerához képest sokkal kisebb rugalmassággal kezelt, valóban nehezen mozgatható elektronikus kamerák végül azt a hatást keltik, színház nélkül is, mintha színházi előadást látnánk. Hiteltelen lesz, márpedig a művészetekben a hitelesség a hatás elsőrendű forrása. Ezt a színházszerűséget vetik gyakran a kritikusok a tévéjátékok rendezőinek szemére, s talán nem jogtalanul. Valószínűleg javul a helyzet, ha a tv technikai berendezése korszerűsödik és ha filmes múlttal rendelkező rendezők gyakrabban dolgoznak a televízió stúdióiban. Bernáth László Ablakban (Hernádi Paula rajza) Újra az iskolapadban Hetenként két délután 26 pécsi postás siet a postaigazgatóság Rákóczi úti tantermébe, ahol 4-től 8-ig a számtan, földrajz, biológia, magyar irodalom tudományával ismerkednek. Itt működik ugyanis a Dolgozók Általános Iskolájának kihelyezett postás osztálya. Ez év őszén 26 pécsi postás ■ült be újra az iskolapadba, hogy befejezze általános iskolái tanulmányait, pótolja a hiányzó hetedik, nyolcadik osztályt. Az új típusú oktatási forma adta lehetőségeknek megfelelően, a VII. és VIII. osztályt 16—16 hét alatt végzik el, amely egy osztálynál 160 órás elfoglaltságot jelent. Az a tény, hogy mind a 26 hallgató eleget tett első beszámolási kötelezettségének, bizonyítja, hogy mindannyian komolyan, lelkiismeretesen tanulnak és rendszeresen részt vesznek az órákon. Ez utóbbi biztosítéka, hogy az érintett hivatal és az üzem vezetője gondosan ügyel az oktatásban résztvevők szolgálati beosztására, hisz az iskola elvégzése a Posta és a postás dolgozók közös érdeke. Az üzemi iskola szervezésekor ösztönzően hatott az a lehetőség, hogy a megszokott munkahelyi közösségben tanulhatnak és nem utolsó sorban a 100 forintos béremelés, amelyben képzettségi díj címén részesülnek az általános iskolai tanulmányaikat sikeresen befejezőik. Tudjuk, hogy látványos eredményeket a felnőttoktatás terén rövid idő alatt nem lehet elérni. A megoldást nagymértékben nehezíti, hogy VIII. általános iskolával nem rendelkezők nagy része kisebb településeken él, ahol nemhogy kihelyezett osztály nem szervezhető, de a Dolgozók Általános Iskolája sem működik. Az MSZMP KB 1972-es oktatáspolitikai határozata nemcsak a jelen időszakra vonatkozik, végrehajtása hosszabb időt vesz igénybe, éppen ezért komoly eredményekről még nem számolhatunk be. Azt azonban már előrehaladásnak tekinthetjük, hogy ez évben a korábbi 4—5 fővel szemben a négy megyében — beleértve a ■pécsi kihelyezett osztályt is — 52 dolgozónk iratkozott be általános iskolába. Felvetődhet az a kérdés, minek tudható be ez évben a viszonylagos magasabb létszám? El kell mondanunk, hogy a Postaigazgatóság és a Szakszervezet Területi Tanácsa jól összehangolt agitációs és propaganda tevékenysége, és az alkalmazott anyagi ösztönzés hozta meg a kívánt eredményt. Mármarosi Miklósné 2 POSTÁS DOLGOZÓ Kulturális estek a Posta Múzeumban A felújított Posta Múzeum a Népköztársaság útján a jövőben nemcsak a Posta történetének dokumentumaival és látványosságaival szolgálja az ismereteket, hanem a tervek szerint irodalmi, zenei különlegességekkel is, elsősorban — remélhetőleg — a postásoknak. Havonta, vagy ha az érdeklődés majd kívánja gyakrabban, olyan kamaraestekre kerül sor, amiket máshol nem rendeznek. Vezető és legnépszerűbb művészeink lépnek majd az apró dobogóra, hogy szavaljanak, prózai részeket olvassanak fel irodalmi alkotásokból és ehhez járul majd a zene, pl. egy kiváló zongoraművész, vagy akár egy vonósnégyes muzsikálása is. Mindezeket az irodalmi művek és az előadók színvonalához méltó rövid előadások vezetik be. Bár az első estre már februárban sor kerül, mégis a pontos idő és a teljes program helyett ma még csak annyit mondhatunk, hogy valószínűleg vendégünk lesz majd Sinkovits Imre és felesége Gombos Kati, Zolnay Zsuzsa és Básti Lajos, Ruttkay Éva és Latinovits Zoltán, önálló estre készül Bánky Zsuzsa, olvasóival találkozik Szabó Magda. A múzeum persze nem színház, így befogadóképessége is legfeljebb 80—100 személyre alkalmas, ez pediig, az estek nívójára gondolva és a beléptidíjak alacsonyságát számítva azt jelenti, hogy még a bérletek is hamar elkelnek. Ezért helyes lenne a bérleteket először a postások között árusítani, hogy ne kelljen esetleg majd egyetlen kollégának sem fájó szívvel visszafordulni a pénztártól, amelyen ott függ a tábla, hogy „Minden jegy elkelt", holott szép esti szórakozást tervezett magának. Selejtezés helyett támogatás Két évvel ezelőtt szakszervezetünk központi könyvtára és a Postás Művelődési Központ könyvtára egyesült, hogy ötvenötezres gyűjteménnyé váljék, amelyben nagyobb választékot találnak a budapesti hivataloknál és igazgatóságoknál kihelyezett könyvtárak. Ám a „házasságba” mind a két fél a könyvek olyan seregét hozta, amely már a másiknak is megvolt, így nemcsak duplikáció, hanem olyan műből húsz példány is akadt, amelyek az olvasók körében jelenleg — bár irodalmi alkotások —nem nagyon kapósak. Csak terpeszkedtek a polcokon és a helyfoglalással akadályozták az újabb könyvek beszerzését. Ilyenkor következik a selejtezés, a papírból a papír lesz. Ez várt az itteni megöregedett művekre is. A Művelődési Központ néhány népművelő munkatársának azonban erősebb volt a könyv iránti szeretete, mint a megszokottság tisztelete, s bár „nem az ő asztaluk volt”, hivatali munkájukon kívüli elfoglaltsággal járt, hozzákezdtek a könyvek mentéséhez. Önként és olyan ügynökké csaptak fel, akik ingyen adták a könyvet. Jöttek is a jelentkezők. Négyszázötven könyvet kapott a postások József Attila kollégiuma és ebből az állományból gyarapodott a Postás SE hazai turistaháza; jutott könyv annak a két nevelőotthonnak, amelyeket postai szervek patronálnak, azután a VI. kerület több iskolájának és végül 1100 darab a Szigligeti Művelődési Háznak. (Ennek balszerencsés leégéséről az egész ország tud.) Férfiak Először hirdette meg a Postás Művelődési Központ a dolgozó nők kondicionáló tornáját és mindjárt háromszoros volt a túljelentkezés. Hetente két alkalommal gyűlnek össze azok a postás asszonyok és lányok — továbbá a környéken lakó, de más hivatású nők — akiknek izmaik az egész napos ülőmunka miatt kezdik rugalmasságukat veszteni, akiknél, mint minden hivatalnoknőnél nem végzi funkcióját a láb, a kéz, a tüdőnek meg a füstöskormos levegő jut. Panaszkodunk a meggyorsult életre, holott nem mi rohanunk — egy kis futás nem is ártana — hanem a villamos, az autóbusz, az autó. Mi csak azokon ülve idegeskedünk és nem biztosítjuk a szervezetünknek olyan fontos mozgást. Ezen is segíteni akar a szakszervezet — legalább a fővárosi szaktársnőknek — amikor kizárva megindította Pásztor Klára táncpedagógus irányításával a tornát. Akik az első tanfolyamról kiszorultak, vagy nem tudtak eddig róla és szeretnének részt venni, azok számára közöljük, hogy áprilisban újabb 3 hónapos kurzus indul. Tokaji kilátások Az új tokaji színes televízióadó építése és szerelése a megfelelő ütemben halad. Az Elektromechanikai Vállalat ígérete szerint az új adó 1974. III. negyedében megkezdi a sugárzást. Ezzel együtt a tv II. műsorát az ország lakosságának már mintegy 40 százaléka élvezi. Lissák György: Ókori szerelmek A Gondolat Könyvkiadó „Az aranykígyó” című nagy siker aratott történelmi regény írójának újabb művét jelentette meg. Lissák Györgynek ez a regénye gazdag és nem közismert kultúrtörténeti anyag kerete. Lebilincselően megkomponált történet keretében az időszámításunk előtti VIV. századi Kis-Ázsia világából nyújt színes képet. A mű hősének személye és élete történeti valóság, s a történettudomány a regény sajtjain kápráztató kavalkádban felvonuló szereplők és események javarészét is számon tartja. Tűnt idők tanulságául tollát a szerző megöregedett hősének kezébe adta: a pédaszoszi Hermotimosznak, perzsa néven Hégájának, aki a királyok királyának, Xerxésznek, a perzsa-méd világbirodalom urának volt a bizalmasa, asszonyai házának legfőbb őre, s e tisztségében a birodalmi titkosszolgálat parancsnoka. Emlékirataiban Hermotimosz főenuch minden elmond, amit a szerelemről tud, s ez nem kevés, hiszen boldog ifjúságában Erósz gyönyöreit maga is a szerelem istenasszonyának kegyeltjeként élvezte. A dús jólétből férfikora delén kerül rabszolgaságba, eunuchsorsra, majd egy helytartó ajándékaként Dareiosz perzsámét király asszonyai házába. A királyi háremben nemcsak a lány- és asszony vágyak legfőbb őrzőjévé válik, hanem megismeri a világbirodalom kormányzásának ezernyi intrikáját is. Oly sikerrel, hogy Dareiosz fia, Xerxész uralkodása idején csaknem minden hatalmat a kezébe kaparint. Eszközei: Erósz és Mammon — a szerelem és az arany, melyek eunuch lelke fölött varázsukat veszítették, de segítségükkel az egész világbirodalmat uralhatja. A főeunuch visszaemlékezéseit őrző papíroszlopokat a történelem útját szabó erők és féktelen emberi szenvedélyek, rabszolgalázadások és főúri összeesküvések, háborúk és a művészeteket ápoló békés jólét évei tarkítják, holott szándéka szerint Hermotimosz csupán szerelmekről emlékezik . .. Két és félezer évvel ezelőtti eseményeket örökít és ezek indítékául „a világegyetemet mozgató nagy művészetet”, a szerelmet tudja. Ókori balgaságát bocsássuk meg neki. . ., s azt is, ha az emlékiratai ismeretében másként látjuk a világot. A magyar könyvművészetnek ezt a remekét Reich Károly Kossuthdíjas grafikusművész 34 illusztrációval gazdagította. Technikai fejlesztés, tudati fejlődés Az ország gazdasági életében a postának, mint szolgáltató ágazatnak, igen jelentős szerepe van. A postai beruházásokra nyújtott milliárdok azonban csupán lehetőségét adják a korszerűbb, jobb szolgáltatás megteremtésének. A berendezések felszerelése és azok fenntartása, üzemeltetése a végrehajtó szerveket egyre nagyobb gondok elé állítja. A munkaerőhelyzet, a nem mindig megoldott akadozó anyagellátás vagy az egyes új berendezések felszerelésénél tapasztalható hosszú átfutási idő sok esetben oka a postai szolgáltatásokat igénybe vevők elégedetlenkedéseinek. A szűkös létszámhelyzet miatt kevés esetben van lehetőség, hogy az újonnan felszerelt berendezéseket üzembehelyezés előtt megismerjék karbantartóik. Ezek a hiányosságok aztán a szolgáltatások minőségének romlásánál éreztetik hatásukat. Mivel a megváltozott körülmények lelkiismeretesebb és több munkát igényelnek, fontos és lényeges a nagyobb munkafegyelem megteremtése. Ez a feladat egyre nagyobb követelményeket kíván a vezetőktől is. Ahol ugyan nem ismerik és nem ismérik fel kellő időben, hogy a távlati fejlesztés milyen új igényeket támaszt és erről nem gondoskodnak kellő időben, csak a nehézségekre hivatkozhatnak tehetetlenségükben. A jövőt ugyanis nemcsak megismerni, de bizonyos esetekben tervezni is lehet és kell is. Az ember ugyanis alkotója és művelője is lehet gazdasági életünk fő emelőjének, a tudományinak. A közös cél felismerése világos. Korszerűbb, modernebb, gyorsabb a megnövekedett igényeknek minden tekintetben megfelelőbb szolgáltatást nyújtani a posta valamennyi ágazatában. Hírrendszerünk korszerűsítésére kapott lehetőségeinket csak akkor tudjuk hathatósan jól felhasználni, ha a korszerű technikai fejlesztéssel párhuzamosan megvalósul postás dolgozóink tudati fejlődése is. Mert még oly korszerű technikai berendezés sem képes betölteni funkcióját megfelelő szervező-irányító és tudatosan tevékenykedő emberek nélkül. Kovács András műszerész