Postás Dolgozó, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Tapasztalatok A számvizsgáló szemével A tagkönyvcsere zökkenőmentes, eredményes lebonyolítása fontos politikai, gazdasági és szervezési feladat, amelynek végrehajtása segítésében, ellenőrzésében a különböző szinten működő számvizsgáló bizottságok is tevékeny részt vállaltak. Annak érdekében, hogy az ellenőrzés minél nagyobb segítséget adhasson a szakszervezeti, illetve operatív bizottságoknak, ezen a téren is egységes állásfoglalásra, irányításra volt szükség. A Központi Számvizsgáló Bizottság ennek érdekében, a különböző fórumok által kiadott útmutatókat, állásfoglalásokat összefoglalva és sajátos céllal kiegészítve „szempont”-gyűjteményt állított össze, amelyet ajánlás kíséretében a szakszervezeti bizottságok útján felhasználásra és alkalmazásra megküldött a számvizsgáló bizottságoknak. A Központi Számvizsgáló Bizottság is végzett tájékozódó és segítő jellegű ellenőrzést néhány alapszervezetnél. Ennek során nem egy alkalommal találkozott olyan esettel, amikor a megküldött „szempont”-gyűjtemény nem érhette el célját, azért, mert az nem jutott el a számvizsgáló bizottsághoz, hanem a titkár iratai között elhevert. A Központi Számvizsgáló Bizottság is nem egy esetben adott segítséget, tanácsot egyegy tévesen értelmezett szemlélet, nézet kapcsán. Néhány kiragadott példa: — Vidéken élő postás fiatalok, a férj műszaki vonalon dolgozik, a feleség gyermekgondozási szabadságon. Nemrég kaptak új lakást, amelynek viszonylag nagy a rezsiköltsége. A férjnek hadmentességi adót is kell fizetnie. Érthető, kevés pénzük marad. A férj a tagságdíjjal elmaradásban van. Az szb részéről határozatlanok, felvetődik bennük, van-e erkölcsi alapjuk arra, hogy a dolgozót az elmaradt tagdíj megfizetésére kötelezzék ? — Érvekkel meggyőztük. — Igen! — Egy másik esetben kishivatal vezetője szakmai, anyagi problémáinak (vélt vagy jogos, erről nem volt lehetőségünk meggyőződni), el nem intézése miatt kilépett a szakszervezetből. Az esetet a járási titkár hozta fel, amikor éppen az igazgatóság szakmai ellenőre is jelen volt. Kérésünkre ígéretet tettek a probléma mindkét részéről történő megvizsgálására és rendezésére. Reméljük, azóta teljes sikerrel. — Más alkalommal nehezményezték a tagkönyvben a foglalkozás megjelölésének feltüntetését. Jóllehet az egységes értelmezés érdekében erre a célra külön útmutató készült, voltak, akik nem értettek vele egyet, sőt adott esetben sérelmezték az ilyetén való beírást. — Találkoztunk olyan alapszervezettel is, ahol az igen alacsony szintű szervezetlenség felszámolására ezt az időszakot sem használta fel az szb, közelebbről a titkár. Sőt nemtörődömsége az ez irányban nagyfokú segítséget adó aktivista szervező munkáját is úgyszólván teljesen meghiúsította. Mindezek a példák azonban csak „erősítik a szabályt”. A Központi Számvizsgáló Bizottság megállapítása és egyben meggyőződése, hogy a tagkönyvcsere elérte politikai és gazdasági célját. A postás dolgozók szervezettsége, annak évről évre növekvő irányzata mellett 1974-ben előreláthatólag az utóbbi évek legkedvezőbb szintjét érte el. Ezt a szintet 3—4 százalékkal a tagdíjfizetési készség is meghaladja. Már alig egy százalék hiányzik ahhoz, hogy az eredmény teljes, 100 százalékos legyen. A szervezettség és tagdíjmorál együttes emelkedése a tagság politikai állásfoglalásán túl egyúttal az alapszervezetek anyagi bázisának növekedését is jelentik. Ha mindezt a tagkönyvcsere tükrében szemléljük és értékeljük, nem látszik korai és elhamarkodott megállapításnak, hogy a feladat végrehajtásában részt vállaló tisztségviselők és munkatársak becsületesen helytálltak. Dr. Walter György, a számvizsgáló bizottság elnöke A magyar külpolitika számára 1975: folytatás, annak a békét és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élést szolgáló szocialista politikának természetes folytatása, amelyet eddig is szolgált. Az esztendő első hetében a magyar diplomácia vezetője, Puja Frigyes külügyminiszter, jugoszláv kollégájának Milos Minicsnek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa alelnökének. Szövetségi külügyi titkárának meghívására, hivatalos, baráti látogatást tett Jugoszláviában. A két ország harmonikus, együttműködése eredményeit értékelő közös közleményben szó esik az időszerű nemzetközi kérdésekről is, azzal a megállapítással, hogy a feszültség az utóbbi években csökkent. „Nagy szerepet játszanak ebben a szocialista országok, és az el nem kötelezett országok erőfeszítései, valamint a világ más haladó erői. A miniszterek hangsúlyozták, hogy a pozitív eredmények ellenére a világ egyes térségeiben a helyzet még mindig veszélyekkel terhes az emberiség békéjére és biztonságára nézve.” Ha a békét fenyegető veszélyekről beszélünk, elsősorban a washingtoni fegyveres fenyegetés kérdését kell megemlíteni. Több vezető amerikai kormánytisztviselő nyershangú, az olajtermelő országokkal szembeni követeléseket hangoztató kijelentései után Kissinger külügyminiszternek egy, a Business Week-ben megjelent nyilatkozata tette fel a koronát az USA agresszív terveinek ismertetésére. A külügyminiszter azt mondotta, hogy bizonyos körülmények között az Egyesült Államok esetleg katonai akciót tervez az olajárak emelkedésének meggátlására. Igaz, hogy Kissinger ezt rendkívül veszélyes irányvonalnak mondotta, és hozzátette: „Meg kellett tanulnunk Vietnam példájából, hogy sokkal könnyebb belépni egy háborúba, mint kilépni belőle. Nem mondom, hogy semmilyen körülmények között nem használnánk erőt, de más dolog az erő eszközéhez nyúlni egy árvitában, és megint más olyan esetben, amikor az iparilag fejlett világ megfojtása fenyeget” — ám az adott körülmények között teljesen világos volt, hogy az USA külügyminisztere fegyveres beavatkozással fenyegeti meg azokat az országokat, amelyek nem hajlandók a washingtoni diktátumoknak engedni. Rendkívül érdekes, hogy az ingerülten türelmetlen amerikai hangokkal szemben igen éles visszautasítások egész sora hangzott el Nyugat-Európában, és nem egy olyan állásfoglalás hangzott el, amely a viszszautasítás mellett bizonyos következtetéseket is levont. E következtetések lényege: az elmúlt időkben az úgynevezett olajválság időszakában egyáltalán nem a közel-keleti olajtermelő országok, hanem az amerikai olajmágnások uralták az energiapiacokat, és ha valaki „Nyugat-Európa gégéjére tette a kezét, az a nagy nemzetközi olajmonopóliumok képviselője volt”. Valami más történt tehát, mint amit Washingtonban terveztek. Sem a közel-keleti országok nem ijedtek meg az amerikai fenyegetőzéstől, sem Nyugat- Európában nem követték a durva zsarolást helyeslő kijelentések. Sőt több nyugateurópai ország hivatalosan is elutasította a Kissinger-elképzeléseket. Egyébként egyre világosabban látszik, hogy az Egyesült Államok a maga gondjait, mindenekelőtt a gazdasági visszaesést igyekszik áthárítani tőkés világbeli partnereire. Nemcsak az egyesült államokbeli munkanélküliség számainak rendkívül gyors növekedését (jelenleg hat és fél millió) követi a munkanélküliek számának megugrása a partnereknél (a múlt év december végén már több mint 1 600 000 teljes és részleges munkanélküli volt az NSZK-ban, és az angol munkanélküliek száma is elérte január derekára az 1 milliót), hanem az amerikai inflációt is exportálták Nyugat-Európába. (Az amerikai 12 % Olaszországban már 20, Angliában 19, Franciaországban 15, az NSZK-ban 13 % lett, nem is szólva Japánról, ahol 1974 nem kevesebb mint 23 %-os pénzromlást hozott.) Mindez különösen akkor érdekes, ha tudomásul vesszük, hogy szemben a szocialista világ állandó és ütemes jövedelem növekedésével, ami természetesen a termelésnövekedésen alapul, a tőkés világban valami egészen más történt. Az USA-ban 1973-ban még évi 6%-os növekedés volt — tavaly, 1974-ben 1 %-os csökkenést jelentettek. Angliában 1973 3,5 %-os növekedésével szemben 3,5 % volt a csökkenés és Japánban például (itt általában évi 10% körül járt a múltban a növekedés) 1 %-os csökkenés volt. Természetesen nem mondható, hogy ez már a kapitalista világ teljes válsága, azonban még a tőkés kommentátorok is megállapítják, hogy „súlyos visszaesésről”, „a hét szűk esztendő kezdetéről” van szó. Az egyik legnagyobb tőkés gazdasági lap, a londoni Economist írja: „Ha szerencsénk van, akkor a tömeges munkanélküliség a társadalmi szervezet széthullása nélkül megállítja majd Világszerte megdöbbenést és felháborodást keltett az amerikai fegyveres fenyegetőzés az olajtermelő országok ellen és az összeomlóban lévő saigoni rezsimnek adott katonai és anyagi támogatás. A londoni Observer közötte az első olyan karikatúrát Gerald Ford amerikai elnökről, amelynek ezt a jellemző címet kellett adni: „Mars 1975?” az inflációt.” Azaz, a tőkés gazdaság egyik súlyos betegségét a másikkal látja gyógyíthatónak a lap — mégpedig cinikus nyíltsággal úgy, hogy a tőkés társadalom megmentésének nem jelentéktelen összegű költségeit a munkából kilökött dolgozók millióival kívánják megfizettetni. A világpolitika egyik legizgalmasabb témája volt januárban a szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás életbelépését akadályozó amerikai kereskedelmi törvény körüli vihar. Kissinger egy nyilatkozatban közölte, hogy a szovjet kormány tudtára adta Washingtonnak: a mostani kereskedelmi törvény ellentmond az 1972-ben kötött szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodásnak. Hiszen akkor éppen a megkülönböztető kereskedelmi korlátozások feltétel nélküli megszüntetését határozták el a felek. Most pedig — néhány szovjetellenes szenátor, mindenekelőtt Jackson kezdeményezésére — olyan diszkriminációs előírásokat foglaltak bele az új törvény szövegébe, amelyet a Szovjetunió nem fogadhat el. A TASZSZ egyik hírmagyarázója a szovjet államrendbe, államformába való beavatkozási kísérletekről szólva megjegyzi: „A szovjet emberek sohasem teszik alku tárgyává azt a jogukat, hogy maguk döntsenek saját belügyeikről. A világpolitika aktuális eseményei közül ki kell még emelni a vietnami eseményeket is. Az 1973-as párizsi megállapodásokat kezdettől fogva szabotáló saigoni rezsim 1974 nyarán-őszén megkísérelte, hogy kiszorítsa a megállapodás idején szabaddá tett területekről a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány fegyveres erőit. December közepén azután a felszabadító fegyveres erők megkezdték a Saigon által elrabolt területek megtisztítását a Thieu-rezsim alakulataitól. A saigoni rezsim katonai, erkölcsi, politikai és gazdasági összeroppanása — szinte egyhangúlag ezt állapították meg a Thieu fővárosában dolgozó külföldi újságírók — mind közelebb és közelebb kerül és bár az amerikai 7. flotta egységeit tüntető módon útnak indították a délkelet-ázsiai vizek felé és Washingtonban félhivatalosan már közölték, hogy „Thieu, tekintettel növekvő gondjaira még a tavasz előtt háromszázmillió dollár gyorssegélyt kap", a saigoni bábrendszer aligha menthető már meg. Az azonban sajnálatos tény, hogy az amerikai flottatüntetés és gyorssegély egyaránt a feszültségnövelés negatív céljait szolgálja. Gárdos Miklós KULPA&LITK4 2 POSTÁS DOLGOZÓ Eredményes évzárás, évkezdés (Folytatás az 1. oldalról.) mek és hivatalok többsége teljesítette, sőt túlteljesítette vállalását. Szarka György, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság tszttitkára elmondta, hogy a decemberi szocialista brigádvezetők tanácskozásán értékelték a kongresszusi-jubileumi munkaversenyt. Ez alkalommal öt szocialista brigádot összesen 40 ezer forint jutalomban részesítettek és vezetőik kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. így: a Posta Alközpont Alkotmány szocialista brigádja, vezetője Simicska Endre; a Ferenc Üzem Zalka Máté brigádja, vezetője Stirzer János; a Lágymányos Üzem Puskás Tivadar brigádja, vezetője Várkonyi Antal; a Posta Kábelfenntartó üzem, Kossuth brigádja, vezetője Széll István; a TIG Tervező Iroda Schönherz brigádja, vezetője Endes József. — Az évzárás eredménye? — Pozitív. Legfontosabb tervünket teljesítettük, 15 ezer új állomást szereltünk fel Budapesten, december 31- ig. Az igazgatóság 1974-ben minden főbb gazdasági mutatóját teljesítette, így például a bevételi tervet is. A karbantartást a nehézségek ellenére is úgy szervezte meg az igazgatóság, hogy mind az alközpontos, mind a főközpontos területen a szolgáltatás színvonalát biztosítani tudja. Ezt igazolja a fő- és alközpontok jóságfoktervének teljesítése. Bérfejlesztési tervünket is maradéktalanul teljesítettük. Év végén nyolc üzemünkben volt bérkorrekció, így például a József Távbeszélő Üzemben 80 munkásállományú dolgozó részesült bérfejlesztésben! Nagy esemény, öröm volt nálunk, hogy a TIG fiataljainak ifjúsági klubot adtunk át, ötven szocialista brigád — 250 résztvevővel — tartott szocialista brigádvetélkedőt. De múlt évi munkánk eredménye az Óbuda és az Erzsébet központ bővítése is. Megkülönböztetett figyelemmel, szeretettel segítettük a nagycsaládosokat, részben segéllyel — erre a célra augusztusban, illetve decemberben összesen 10 ezer forintot fizettünk ki — részben üdülési beutalókkal. — Milyen tervekkel indult az új esztendő? — 1975-ben tízezer főközponti új állomást, továbbá nyolcezer alközponti állomást létesítünk. Legnagyobb feladat az új Belvárosa Központ üzembe állítása lesz. Bevételi tervünket 9,5 százalékkal szeretnénk növelni az 1974. évivel szemben. Van tehát bőven feladatunk, ezek között az egyik legfontosabb: a munkásállomány feltöltése. ★ Kovács József, a Budapesti Postaigazgatóság tszt-titkára is arról tájékoztat, hogy az 1974 év gazdasági eredményei a tervezettnek megfelelően jól alakultak. Továbbra is elsődlegesnek tartják a szolgáltatások színvonalának, minőségének javítását, különösen a felvételi és kézbesítő szolgálatban. — Szakszervezeti vonalon is, az értekezleteken és tanfolyamokon külön foglalkozunk a kulturált, udvarias magatartás jelentőségével és annak hatásával a szolgáltatásra. Fontos feladatunk továbbra is a postai dolgozók munkakörülményeinek javítása, a szociálpolitikai tevékenységnek mind szakmai, mind szakszervezeti vonalon történő erősítése. Sor kerül idén több budapesti postahivatal korszerűsítésére, új berendezések és kisgépek beszerzésére. Meg akarjuk az idén oldani hírlapkézbesítőink munkaruha-ellátását is. — Hol tartanak a kongresszusi versenyvállalással? — Értékeltük a kongresszusi-jubileumi munkaverseny első szakaszát. A verseny jutalmazására — menet közben — 250 ezer forintot fordítottunk és a legkiválóbbak közül 14-en kiváló dolgozó kitüntetésben részesültek. Feladatunk a mozgalmi munka további erősítése, a választás végrehajtása. A testületek megújítására, felfrissítésére készülünk. Megkezdtük postai vonalon az országban elsőként a szakszervezeti jogsegélyszolgálat előkészítését, beindítását A budapesti igazgatóságon hetente kétszer lesz fogadóóra. Havonta egyszer, munkaidő után, hogy a kishivatalok dolgozói az esti órákban felkereshessék. Ugyanakkor kihelyezett fogadóórákat tartunk majd a 62-es, a 70-es, a 72-es és a 78-as postahivatalokban, valamint a Budapesti Hírlapterjesztő Üzemben. ★ Kiss Ernő, a Miskolci Postaigazgatóság tszt-titkára elmondta, hogy eredményes évet zárt a kollektíva Az 1974 nehézségei között említi a borsodi árvizet, amely próbára tette a dolgozókat, ebben a küzdelemben helytálltak a Posta szocialista brigádjai, tovább javultak élet- és munkakörülményeik. — Nagyjelentőségű eredményeket értünk el a kongreszszusi felszabadulási munkaversenyben — mondja Kiss Ernő. — A verseny első szakaszát most értékeltük. Dicséret illeti a Miskolci Városi Távközlési Üzemet, amely november 7-re teljesítette éves vállalását. Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és segítjük nagycsaládos dolgozóinkat. — Új évi feladataik? — Az új ötéves terv előkészítésével foglalkozunk és felkészülünk a szakszervezeti választásokra. Alapvető feladatunk a kongresszusi irányelvek széles körű ismertetése, a vélemények „csokorba” gyűjtése és a pártszervezethez való továbbítása. Célunk: töretlen lendülettel tovább folytatni a felszabadulási-kongresszusi versenyt, s azt a II- szakaszban is sikerre vinni. Gazdasági vonalon több megoldásra váró gond van, ilyen például — az igényeknekmegfelelően — a leninvárosi és kazincbarciki-i új postaépület átadása, a gépjárműfejlesztés korszerűsítése és a javítóbázis megteremtése. Az elmúlt évi munkát a szakmai és szakszervezeti vezetés jó együttműködése jellemezte. Minden feltétel adott a jó munka továbbviteléhez. Bízunk abban, hogy idei eredményeinkkel túlszárnyaljuk a múlt évit. ★ Szépe Lőrinc, a Pécsi Postaigazgatóság tszt-titkára elmondta, hogy a legjelentősebb mozgalmi feladat a szakszervezeti választások előkészítése, lebonyolítása, mégpedig úgy, hogy ez a munka ne jelentse a szakszervezet „befelé fordulását”. Tehát eközben is nagy figyelmet fordítanak a hagyományos szakszervezeti munkára. Fő feladatunk továbbra is az üzemi demokrácia tartalmi kérdéseinek figyelemmel kísérése, főként a kishivatali dolgozókkal való hathatósabb törődés. A szakmai vezetés ez évben is kétszer összehívja a kishivataloknál dolgozókat. E tapasztalatcserén mi, szakszervezeti aktívák is részt veszünk, hogy minél jobban tájékoztathassuk őket és véleményt kérjünk tőlük. A gazdasági téren nagy feladatok állnak előttünk, ilyen például a munkásszállítás bővítése; a terület gépkocsiellátásának javítása; a munka- és védőruha-ellátás korszerűsítése. — Fontos feladat az idei beruházások időarányos vitele, illetve befejezése (ellentétben az 1974-es elmaradásokkal). — Reméljük, idén is minél több munkáscsaládnak tudunk segíteni a lakásépítési akció keretében. Ez egyébként a tavaly megindult eredményes támogatás folytatása lenne. ★ Benkő Tibor a Soproni Postaigazgatóság tszt-titkárától kérdeztem: — Hogyan indult az új esztendő? — Bizakodóan — válaszolja. — Ismerjük gondjainkat , és ezekkel meg is tudunk birkózni. Méltó felkészülést akarunk biztosítani pártunk XI. kongresszusára és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójának megünneplésére. Ezeket a felkészüléseket összekötjük az alapszervezeti és középszervi szakszervezeti választások előkészítésével és lebonyolításával. Megvitatjuk tagságunkkal az ésszerű és szükséges takarékosságot, kidolgozzuk az anyaggal, az idővel és pénzzel való takarékosság konkréten értékelhető formáit. Ennek érdekében a szocialista munkaverseny-mozgalmunkat továbbfejlesztjük. Szeretnénk, ha szocialista brigádjaink között szorosabb lenne az együttműködés. A szocialista brigádok versenyében nagy gondot fordítunk a közművelődés segítésére, a szociális, kulturális és sportigények differenciált kielégítésére, főleg a szabad idő okos és helyes el töltésére. Fokozott figyelemmel foglalkozunk a kishivatali dolgozók problémáival. Gondot fordítunk nagycsaládosok segítésére, segélyezésüket, üdültetésüket biztosítva. Törődünk a gyermekgondozási segélyen levő édesanyákkal, továbbá a nyugdíjasokkal. Napi munkánk szerves része a szakszervezeti munka erősítése, a szervezettség növelése. Ezt elsősorban a kölcsönös információ és tájékoztatás megteremtésével segítjük elő, hogy még szorosabb legyen kapcsolatunk a választóinkkal. Bokros E.