Postás Dolgozó, 1976 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Múlt évi Egy év: 365 nap, de sok-sok ezer esemény. Az elmúlt év világpolitikai történetét úgysell összeállítani, hogy csak a legfontosabb, a nemzetközi helyzet szempontjából meghatározó fontosságú történéseket emeljük ki a sok ezerből. 1975 leglényegesebb vonása a szocialista békepolitika fmesszeható, az egész nemzetközi helyzetet befolyásoló eredményeinek sora. Ennek a szocialista békepolitikának az a fő eleme, hogy a szocialista közösség országainak egybehangolt fellépése mellé mindinkább felzárkóznak a tőkés világ pozitív erői (nem mindig csak a szocialista erők, néha a polgári politikusok és mozgalmak mellett egy-egy konzervatív személy vagy csoport is ide számítható), és a kapitalista országok reálisan gondolkodó kormánykörei is mind ritkábban tudnak szembeszegülni egy-egy szocialista békekezdeményezéssel A második Világháború befejezése óta eltelt három évtized legfontosabb európai eseménye is erre az évre esik — 1975 volt Helsinki éve, azaz 35 ország (a földrész összes országai, Albánia kivételével, valamint az Egyesült Államok és Kanada) legmagasabb szintű csúcstalálkozójának, az európai biztonsági konferencia zárószakaszának esztendeje. Kádár János, aki a magyar nép nevében írta alá a helsinki dokumentumot, emlékeztetett arrra, hogy tudni kell: a szocialista politika hat évig állhatatosan küzdött Helsinkiért, de figyelmeztetett arra is, hogy illúzió lenne reménykedni abban, hogy az aláírás percében egy csapásra megváltozik a világhelyzet. Kétségtelen, hogy az a tíz alapelv, amelyet a záródokumentum aláírásával elfogadtak. Sokan ezt ,,a békés egymás mellett élés tízparancsolatának” nevezik, jelentős, valóban történelmi kötelezettségvállalás összefoglalása. De hiba lenne egy pillanatra is megfeledkezni arról, hogy akik a világ másik felén hat évig gátolták a biztonsági konferenciát, az aláírás másnapján már megkísérelték a maguk célzatos ,magyarázataival, kiegészítéseivel” az enyhülés ellen felhasználni a finn fővárosban éppen az enyhülés jegyében közösen megfogalmazott elveket. Akadnak mások is (Amerikában is, a NATO más országaiban is, de Pekingben is), akik nagyon jól tudják:az enyhülés a kalandorpolitika, a fegyverkezési üzlet, a hidegháborús mesterkedések végét jelenti, és ez éppen egyes „atlanti politikusok”, „ágyúés rakéta-elnökjelöltek” vagy akár a maoista vezetők közéleti ténykedésének vége is. Hiba lenne csak azért, mert ennek a retrográd állásfoglalásnak számszerűleg kicsi a tábora, lebecsülni a feszültségcsökkentés ellenfeleinek erejét. Helsinki azonban, az ellendrukkerek szándékaitól és vágyaitól függetlenül, 1975 legnagyobb eseményei között is első, mutatja a követendő utat — a politikai enyhülést is kell egészíteni katonai enyhüléssel. Európában Helsinki előtt harminc évig már háború nélkül éltünk. Délkelet-Ázsiában harmincéves háborút zárt le 1975 — ez volt Vietnam éve — ekkor röppent fel Saigon zászlórúdjaira is a szabadságharcosok, a nép lobogója. Három évtized hősi küzdelme, előbb a francia, majd az amerikai imperializmus kényszerült visszavonulni Vietnam előbb csak puszta kézzel, majd a támadóktól elvett fegyverrel küzdő harcosai elől, és ezek a harcosok a szocialista közösség testvéri támogatásával még 1975-ben, azonnal a győzelem után tallózás hozzáláttak, hogy újjáépítsék a lerombolt országot. A gyarmati uralmat, kizsákmányolást, élősdi és korrupt bábrendszert elsöprő győzelem elhozta a lehetőséget. 1975-ben már döntött a 45 milliós vietnami nép, hamarosan alkotmányjogilag is egyesül a mesterségesen elválasztott, kettétépett ország két fele. Nem lehet úgy beszélni 1975- ről, hogy hallgatunk a pekingi téveszmék néhány, a nemzetközi színtéren is felbukkanó megnyilvánulásáról. A maoista vezetők azt állítják, hogy „az enyhülés nem létezik, az enyhülésről mondott szónoklatok nem leplezhetik el a háború növekvő veszélyét. A bástyákon átsüvöltő szél a hegyekből érkező vihar jele”. Ez a jellemző világkép Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes megfogalmazásában hangzott el, mégpedig Ford amerikai elnök pekingi látogatása idején. A maoisták Ford látogatását — amelyet Kissinger külügyminiszter pekingi útja előzött meg, s ez alkalommal a kínai vezetők újra mindent megkíséreltek, hogy elhitessék vele: az enyhülés „súlyos veszély a világra és Amerikára nézve” — arra használták fel, hogy újra nyíltan a világ előtt kifejtsék szovjetellenes nézeteiket. Mindaz, ami 1975-ben a világpolitika legkülönbözőbb területein történt, a tőkés gazdaság válságjeleinek sokatmondó folyamatai kíséretében zajlott le. Az egyik legnagyobb tőkés gazdasági lap, a Financial Times írta 1975-ös karácsonyi számában, hogy ez a recesszió (ezt a szót szívesebben használja a komorabb csengésű krízis helyett) a legsúlyosabb, amit a tőkés gazdaságok átéltek a harmincas évek kezdetén a világon végigsöprő súlyos válság óta. Az angol lap megállapítja: ebben az esztendőben a tőkésországok termelési számai mintegy 2,5 százalékkal kisebbek, mint az előző évben, és a termelés csökkenését kíséri az a tény, a világkereskedelemben is hétszázalékos csökkenés van. Hivatalos adat 1975 végén: az OECD (Gazdasági és Együttműködési Szervezet, tagja 20 európai tőkésország, az USA, Kanada és Japán) tagországaiban már több mint 15 millió a munkanélküliek száma. A csak vázlatosnak tekinthető körképet nem lehet anélkül befejezni, hogy ne utalnánk a szocialista közösség összeforrottságának, politikai, védelmi és gazdasági együttműködése megszilárdulásának tányére. 1975 a szocialista országokban egy ötéves tervidőszak befejeződésének, 1976 januárja pedig egy új ötéves terv munkáinak kezdő ideje. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa komplex integrációs terve a következő öt esztendőben újra újabb területeken segít összekapcsolni az erőforrásokat, hatékonyabbá tenni az egyes országok s ezen keresztül az egész közösség gazdaságát. Azok a tervek — akár a Szovjetunióra, akár hazánkra, akár a történelme első ötéves tervének megvalósításába kezdő szocialista Kuba terveire gondolunk —, amelyeknek elképzeléseit 1976 januárjának első munkanapján kezdjük megvalósítani, a realitások figyelembevételével, a szocialista országok erőforrásainak megfontolt számbavételével, az együtthaladás előnyeinek kihasználásával lendületes, ütemes termelésnövekedést és ami ezzel a szocialista rendben természetesen együttjár, a dolgozó százmilliók életszínvonalának állandó, rendszeres emelkedését jelenti. G. M. 2 POSTÁS DOLGOZÓ C1075-üs NEMZETKÖZI TEVÉKENYSÉGÜNK Az 1975. évi nemzetközi tevékenységünket a Postások Szakszervezete IX. kongresszusa és a SZOT Elnöksége határozatai alapján végeztük. Fő célkitűzéseink között szerepelt a VIII. Szakszervezeti Világkongresszus határozataiból adódó feladatok megvalósításának elősegítése, a kapcsolataink eredményességének növelése a szocialista országok Postás Szakszervezeteivel, kapcsolataink erősítése és bővítése a kapitalista és a fejlődő országok társszervezeteivel, a közös fellépésekre, akciókra, a szakszervezeti egység megvalósítására való törekvés. Éves munkánkat pozitívan értékelhetjük. Úgy érezzük, eredményesen hozzájárultunk a magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi tevékenységéhez, célkitűzéseinek megvalósításához. Kapcsolatot tartottunk a Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Nemzetközi Szövetségével, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Közalkalmazotti Paritásos Bizottságával, mintegy 83 Postásszakszervezet országos központjával és több területi szintű szervezettel. Tervünknek megfelelően delegációt utaztattunk a Szovjetunióba, Bulgáriába, Lengyelországba, Belgiumba és Maliba. A szocialista országokban járt delegációink hasznos tapasztalatokat szereztek a szakszervezetünk előtt álló feladatok megoldásához. Belgiumban és Maliban járt delegációnk is eredményes munkát végzett. Részt vettünk az osztrák Postás Szakszervezet Bécsben megtartott kongresszusán. Felvettük a kapcsolatot az NSZK Postás Szakszervezetével. A meglevő nézetkülönbségek ellenére, több kérdésben azonos álláspontot alakítottunk ki. Felújítottuk kapcsolatainkat a norvég és a japán Postás Szakszervezetekkel. Delegációt fogadtunk Romániából, Csehszlovákiából, az NSZK-ból, Norvégiából és Japánból. Elősegítettük a területi és az üzemi szintű kapcsolatok felvételét. Mintegy 100 tagú postás aktivistákból álló csoport részére szovjetunióbeli tapasztalatcsere-utazást szerveztünk. Üzemi találkozót szerveztünk a barátságvonattal hazánkba érkezett szovjet postások részére. 350 felnőtt és 100 postás gyermek részére — saját szervezésben — kedvezményes üdülést biztosítottunk Csehszlovákiában, Lengyelországban, az NDK-ban, Jugoszláviában és Olaszországban. Tájékoztatást adtunk tevékenységünkről, hazánk politikai, gazdasági, kulturális és tudományos eredményeiről a hazánkba látogató vagy átutazó mintegy 600 postás küldött és turista részére. Csatlakoztunk a különböző szolidaritási és tiltakozó akcióhoz. A spanyol vérengzések elleni akcióban — felhívásunkra — 550 tiltakozó röpgyűlésen, mintegy 14 ezer postás dolgozó vett részt és 180 táviratban követelte a terror azonnali beszüntetését. Tevékenységünk végzésénél mindig szem előtt tartjuk, hogy megítélésünk alapja mindig az a munka, amelyet a magyar postás dolgozók körében végzünk. Nemzetközi tekintélyünk akkor növekszik kellőképpen, ha jogainkkal, hatásköreinkkel megfelelő módon tudunk élni és biztosítani tudjuk a postás dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javulását. Az 1976. évi nemzetközi tevékenységünk irányelveit szakszervezetünk X. kongresszusa határozta meg. A proletár internacionalizmus elveihez híven, to-vábbra is részzé kívánunk" venni a nemzetközi munkásmozgalom egyetemes érdekeinek, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom haladó célkitűzéseinek, feladatainak megvalósításában. Krakk József Közlemény a Magyar Postások Szakszervezete Központi Vezetősége delegációjának látogatásáról a Mali Köztársaságban. A Mali Postai és Távközlési Dolgozók Szakszervezetének meghívására a Magyar Postások Szakszervezete delegációja, Kiss Ernő KV-titkár és Baranyai Gézáné KV-osztályvezető 1975. december 17—23. között baráti látogatást tett Maliban. A látogatásra a Mali és Magyar Postás Szakszervezet között levő kölcsönös együttműködés keretében került sor. A delegáció baráti és eredményes megbeszéléseket folytatott a munkaügyi és közszolgálati, a postaügyi, távközlési és információs miniszterekkel, a posta-vezérigazgató helyettesével és más hivatalos személyiségekkel. Tárgyalt az MTM (a „Mali SZOT”) főtitkárával és a Mali Postai és Távközlési Dolgozók Szakszervezete végrehajtó irodájának tagjaival. Postai és távközlési létesítményeket látogatott meg Bamakóban, Kulikoróban és Katibugában. A magyar delegáció mindenütt forró fogadtatásban részesült. Tájékoztatást adott a magyar postás dolgozók helyzetéről, Magyarország politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséről. A mali szakszervezeti vezezetők tájékoztatták a magyar vendégeket arról a döntő szerepről, amelyet a mali szakszervezetek játszanak a vállalatok életében, az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésében az MTM III. kongresszusa előtt és után. Mindkét részről megelégedéssel vették tudomásul a mali és a magyar SZOT, valamint a Mali és a magyar Postások Szakszervezete közötti jó kapcsolatokat. Megvitatták a további együttműködés erősítésének lehetőségeit. Igen pozitívan értékelték a nemzetközi enyhülés és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikáját, amely hozzájárul a világ haladó erőinek egyesítéséhez. Határozottan elítélik a fajgyűlölő rezsimeket, az imperializmust és a kolonializmust Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Latin-Amerikában. Kifejezik szolidaritásukat minden nép iránt, amelyek felszabadulásukért harcolnak, és üdvözlik az újonnan függetlenné vált népeket. Támogatásukról biztosítják az Angolai Népi Köztársaságot, az MPLA-t és az angolai népet nemes harcában a délafrikai betolakodók és társaik ellen. Kifejezik meggyőződésüket, hogy a Magyar Postások Szakszervezete delegációjának látogatása hozzájárul a két szakszervezet közötti baráti kapcsolatok erősítéséhez. A magyar delegáció köszönetet mond az MTM-nek, a mali szakszervezeti és postai vezetőknek, a mali postás dolgozóknak a forró és baráti fogadtatásért. A csúcsforgalomról Tavaly a csúcsforgalom kapcsán megállapítottuk, hogy 1974. decembere az eddigi legjobban sikerült munkahónap volt a Postán. „Ez volt a csúcs” — állapítottuk meg. Nos, ez a csúcs is a múlté, mert ahogy Juhari Istvánné, a Posta vezérigazgató-helyettese mondta: — Az idei decemberi csúcsforgalalom lebonyolítása még a múlt évivől istolta volt A vezérigazgató-helyettessel való beszélgetés során kiderült az , hogy az előző évihez képest 1975. decemberében a Budapest 62-es postahivatal forgalma több mint 10 százalékkal, a 72-es hivatal feldolgozott küldemény-mennyisége pedig 6 százalékkal növekedett. De a csomag területén is nőtt a forgalom, mintegy 9 százalékkal — Tehát a megnövekedett forgalom mellett is, jobb teljesítmény. Hogyan érte el ezt a Posta? — A lényegesebben az volt, hogy a múlt évi csúcsforgalom nem egy-két hétre, hanem most már csaknem az egész decemberi hónapra vonatkozott. A csúcsforgalmi idő alatt elmondhatjuk, hogy szinte semmilyen maradvány nem volt egyik napon sem. A karácsonyi zárás is jól sikerült, nyugodtan, pontosan zajlott le az idei csúcsforgalom. Persze, megtettük már jó előre az intézkedéseket is: kerületenként kijelöltük azokat a góchivatalokat, amelyek segítették a Budapest 72-es hivatalnak a feldolgozásban. Segítettek a postaforgalmi szakközépiskolák tanulói is, mintegy 1200-an. De a vártán álltak a budapesti postaszervek KISZ-szervezetei is, sok nyugdíjas is, s ezen felül alkalmi munkavállalókat is foglalkoztattunk a csúcsforgalom zavartalan lebonyolítására. (Igaz, kevesebbet, mint tavaly.) — Úgy tudjuk, decemberben a nyugdíjak kikézbesítése is rendben folyt. — A terv szerint december 15 és 24-e között kellett az egész országban kikézbesíteni a nyugdíjakat. Nos, a vécé dátum 20-ra módosult, eddig a tveg minden ’’yugdíjot kikézberí tettünk. És e témánál egy közérdekű bejelentést is tehetek: a januári nyugdíj kézbesítésekor az ország minden nyugdíjasa kézhez kap egy egész évre szóló kis naptárt, amelyen fel van tüntetve minden hónapban, hogy melyik napon kapják meg a nyugdíjat. Azt hiszem, hogy ezzel az intézkedéssel is javítjuk a szolgáltatást. Ez jó, de felelősséget is vállalunk ezzel, mert hisz most már „papíron, írva” adunk garanciát, amit be is kell tartanunk. Visszatérve a csúcsforgalomra: az egész idő alatt kifogástalan volt a küldemények szállítása. A gépkocsik pontosan, kellő számban álltak elő és jól végezték feladataikat. Az idén az előző éveknél is jobb, zökkenőmentesebb volt a MÁV-val, illetve a VOLÁN Vállalattal való kooperáció. A két vállalat valóban mindent megtett azért, hogy a postai küldemények időben eljussanak a lakossághoz. A csúcsforgalmi időszakban úgynevezett figyelőszolgálatot szerveztünk, naponta érkeztek a jelentések az ország különböző részeiről, s ezek is igazolták, hogy jól zajlott le a decemberi nagy munka. A Posta szakmai vezetőinek, és külön Horn elvtársnak köszönetét is szeretném kifejezni. A postaforgalom területén dolgozók a vártnál is jobban teljesítették kötelességüket. Köszönetünket fejezzük ki a lelkiismeretes, becsületes munkáért. — Volt-e személyes élménye is a csúcsforgalomban? — Több is, így például karácsony előtt ott voltam a 72-es hivatalban, s magam is tapasztaltam, érzékeltem a jól szervezett munkát. Láttam, amint a levélgyűjtők 8 órán át cipelték a sok tízezer levelet, majd a munkaidő leteltével felmentek a levélosztályra segíteni, s újabb 6 órát dolgoztak azért, hogy az aznapi mennyiségből nem maradjon másnapra, a levelek és képeslapok minél gyorsabban jussanak el a címzettekhez. Mindent összegezve, talán azért sikerült ez a csúcsforgalom jobban, mint az előzőek, mert még korábban kezdtük a szervezést, és egy kicsit mindenki még jobban végezte a dolgát. Juhari Istvánná, a nemrég kinevezett posta vezérigazgatóhelyettes mondta el tapasztalatait a legutóbbi csúcsforgalomról. Most őt mutatjuk be, röviden, mert hisz újra tudták, nagyon sok postás ismeri. 1949-ben kezdett a Postán, akkor amikor elkezdődött a fiatalítás. Szegeden kezdte a szolgálatot, az 1-es postahivatalban, ahol szinte minden osztályon dolgozott, a felvételi szolgálatnál, a rovatolóban, a pénzfelvételnél, a távbeszélőközpontban ... Újabb tanfolyamot végzett, majd 1951-ben a vezérigazgatóságra, az akkor alakult tervosztályra került. Tíz évvel ezelőtt, 1965-ben az anyaggazdálkodási osztály vezetője lett, egészen a tavalyi év végén történt újabb kinevezéséig. Közgazdasági egyetemet végzett, S elvégezte a Marxista—Leninista Egyetem szakosítóját is. „Nem vagyok átlagon felüli képességű, de nagyon szeretek dolgozni” — mondta. Rengeteg társadalmi és politikai munkát végzett az évek során, többnyire propagandista volt. Részt vett a szakszervezeti munkában, 1970-ig OB-titkár volt, majd megválasztották a Vezérigazgatóság Szakszervezeti Bizottságának titkárává. Felelősséggel és odaadással végezte ezt a megbízatását is. Nemrég szakszervezetünk kongresszusa, a Központi Vezetőség tagjává választotta. „A munka közben mindig izgat a gondolat, jól csinálom-e, amit csinálok...?” ■— mondta magáról. Eredményes munkát kívánunk Juhari Istvánnénak. Kettős jubileum Szeretettel köszöntjük a 125 éves Soproni Postaigazgatóságot és a Győr-Soproni mozgóposta 100. évfordulóját.