Postás Dolgozó, 1978 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

2 POSTÁS DOLGOZÓ A kölcsönös megismerés a cél Beszélgetés dr. Molnár Dániellel, az európai szakszervezeti jogásztanácskozásról 1976-ban, a lengyelországi Sopot adott helyet az akkor első ízben megrendezett európai szakszervezeti jogásztalálkozónak. 1977 végén pedig Budapestet választotta tanácskozása színhelyéül a Szakszervezetek Világszövetségének Jogi Bizottsága. Az egyhetes, és immáron hagyományossá váló összejövetelen 11 európai ország szakszervezete képviseltette magát jogászküldöttekkel, nevezetesen Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Franciaország, Finnország, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Spanyolország, Portugália és a Szovjetunió. Hazánk delegáltjai között jelen voltak a Magyar Jogász Szövetség, az Igazságügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség és a SZOT szakemberei, valamint delegáción kívül ágazati-iparági szakszervezeteink — közöttük a Postások Szakszervezete — és a SZOT Központi Iskola jogászai. Dr. Molnár Dániel, a SZOT osztályvezető-helyettese, ugyancsak részt vett a szakszervezeti jogásztalálkozón. Őt kerestük meg, hogy tájékoztassa a lap olvasóit a szeminárium munkájáról, az ott megtárgyalt témák lényegéről. Mi is állt a budapesti összejövetel középpontjában? — Olyan kérdés, amely közvetlenül érinti a munkásokat is és az alkalmazotti állományban tevékenykedőket is. Vagyis a foglalkozásban megnyilvánuló diszkrimináció elleni nemzetközi védekezés. Erről az igen fontos témáról Sulkumen Olavi, az SZVSZ jogi bizottságának titkára tartott bevezető előadást. Mondandójának az volt lényege, hogy a világ minden pontjában, fajra, vallásra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül az embereknek szabad választási lehetőséget kell biztosítani abban, hogy hol akarnak dolgozni, tevékenykedni. Ezen kívül még négy kérdést tűzött napirendre a szakszervezeti jogász szeminárium. Mégpedig a munkaerő-toborzás és a munkaviszony létesítésének kapcsolatait, a bérek és az egyéb munkafeltételek hatásait, a munkaviszony megszüntetésének különféle gyakorlatát, és a szakszervezetek választott tisztségviselőinek védelmi rendszerét. — Önnek, mint jogász embernek, mi pluszt tudott adni ez a tanácskozás? — Közhely, de igaz, a jó nap is holtig tanul. Ám tréfán kívül, érdekes volt számomra, ahogyan kirajzolódott, hogy a kapitalista és a szocialista joggyakorlatban egyaránt szinte szóról-szóra megegyeznek a felmondási okok. Itt megjegyzem, hogy a mi felmondással kapcsolatos gyakorlatunk eltér a tanácskozáson részt vevő országokétól. Ők ugyanis valamennyien a törvénykönyvükben rögzítik a felmondási jogot. — Úgy tudom, ön is hozzászólt. Mely témában? — Mondhatom, hogy a leghálásabb témában. A szakszervezeti tisztségviselők védettségének kérdése ugyanis élénk érdeklődést váltott ki a küldöttekből. Elismeréssel és tetszéssel hallgatták a jelenlevők az erről a hazai gyakorlatról szóló beszámolókat. Mindőjük Intézkedésünk helyességét hangsúlyozta, mondván, hogy errre a védettségre nagyon is szüksége lehet annak a szakszervezeti funkcionáriusnak, akinek éppenséggel kötelessége indokolt esetekben szembeszállni a gazdasági vezetővel. És ha egy ilyen gyakran szembeszálló funkcionárius lemond, de ugyanabban a gazdálkodó egységben marad, mivel az ördög nem alszik, jobb és biztonságosabb, ha a törvényerőre emelt védettség veszi körül. — Miben látja ön az európai szakszervezeti jogásztanácskozások lényegét? Pontosabban, mi hasznunk van ezekből? — Elsősorban politikai jelentőségét hangsúlyoznám. A kölcsönös megismerést és megértést. Megannyi példával tudnám ugyanis bizonyítani, hogy a megismerés mennyi rossz előítéletét, helytelen, elavult beidegződést képes megszüntetni, amire nagy szüksége van az európai szakszervezeti mozgalomnak. Egy kapitalista országból érkezett vendég ült például mellettem a tanácskozást záró búcsúvacsorán. Beszélgetünk. Egyszercsak azt mondja nekem: „Mást képzeltem önökről. Nem is tudom, mit. De semmi esetre sem ilyen sok jó és pozitív dolgot, mint amit itt láttam, hallottam, tapasztaltam ...” De azt az egyszerűen hihetetlen kérdést is hadd idézzem, amelyet ugyancsak nekem tett fel egy szakszervezeti vendégünk néhány éve. Azt mondta, legyek őszinte: igaz, hogy nálunk a téliszalámit szamárhúsból csinálják? Hogy mit válaszoltam neki? Azt, hogy hálás leszek, ha mutat akárcsak egyetlen szamarat Magyarországon, mert lassan már csak fényképeken vagy festményeken látni egyetegyet mutatóban ... — Gondolom, a politikai hasznon felül egyéb hasznot is hoznak ezek a tanácskozások. — Természetesen. Elleshetjük, átültethetjük egymás legjobb, gyakorlatát, amivel a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység gazdagodik, teljesebb lesz. Nem szégyen a másiktól tanulni. Se nekik tőlünk, sem nekünk tőlük. Mert hogy mást ne mondjak, elavult tévhit az, hogy a kapitalista országokban csak kizsákmányolás van. Nemrégiben kinn jártam egy munkásdelegációval nyugaton. A csoport tagjait az ország legkülönfélébb városaiból verbuváltuk. Megnéztünk egy automata gyárat. Mit mondjak? Nagyszerű volt. A gyár vezetői lelkesen és elégedetten mutattak meg mindent. Mire képesek a gépek. Milyen egyszerű itt a munkás dolga. Arról persze egyik se szólt, hogy ezek a munkások minden nap a bizonytalansággal kelnek és fekszenek. Azzal, hogy mi lesz, ha holnap őket teszik ki az utcára... Mondtuk is, ezt a felszereltséget kellene a mi dolgozóink biztonságával ötvözni. A példát azért meséltem el, hogy illusztráljam, ami ott jó, arra egy épeszű ember nem mondhatja, hogy nem jó. Csak azért, mert az kapitalista és nem szocialista országban van ... Ugyanez értendő a szakszervezeti mozgalom próbálkozásaira, sikereire és eredményeire is. A tartalom megítélése a legfontosabb ... — Az európai szakszervezeti jogásztanácskozás soron következő összejövetelét Finnországban rendezik. A budapesti konferencia milyen ajánlásokat, témajavaslatokat tett erre a szemináriumra? — Talán mondanom se kell, hogy először is mindenki letette a voksát a folytatás mellett. Éppen azért, hogy az eltérő társadalmi rendszerekben tevékenykedő szakszervezeti jogászok nézetei szélesedjenek és közelebb kerüljenek egymáshoz. Javasolták, hogy az 1978-as találkozónak ugyanaz legyen az összetétele, mint ami a Budapesten megrendezettnek volt. A témákat tekintve a küldöttek azon voltak, hogy a finnországi találkozón vitassák meg a kollektív szerződésekkel, az üzemi demokráciával és a baleseti kártalanítással kapcsolatos jogi kérdéseket. Megállapodás született arra is, hogy a tanácskozás munkájának minden ország megfelelő nyilvánosságot ad. Ez nálunk is megtörtént. Szabó Iréné Együttes tanácskozás a Járműtelepen A postavezérigazgatónak és a Postások Szakszervezete Elnökségének együttes határozata alapján a Posta Központi Járműtelep 1977-es tervteljesítését, valamint az 1978. évi elképzeléseket a bizalmiak testülete és a szakszervezeti tanács együttes ülésén vitatta meg. Az ülést megelőzően minden bizalmi kézhez kapta a tervről szóló írásos anyagot, valamint a szb javaslatát az igazgató és helyettesei tevékenységének véleményezéséről. A bizalmiak 90%-a csoportértekezleten ismertette mindkét anyag tartalmát, így a dolgozóknak lehetőségük nyílt azokat megvitatni, róluk véleményt mondani. Miről volt szó? A Posta Központi Járműtelep 1977. évi bevételi tervét várhatóan 0.3%-kal túlteljesíti, az 1978. évi terv továbi 5.5%-os növekedéssel számol. Ebből is kiemelkedik az ipari tevékenység, amelynek 9,2%-os többletbevétel az előirányzata. Ezt jórészt munkaszervezéssel kívánják elérni. Mintegy 50 gépkocsit szereznek be. Saját gépkocsivezetői létszámuk alig változik, ezért az új gépkocsikhoz, amelyeket a járműtelep állít ki, mindig az igénybe vevő igazgatóság adja a vezetőt. A hasznos kilométer-mutató 4,7%-os javulását tervezik. Közismert a Posta nehéz létszámhelyzete, ez vonatkozik a járműtelepre is. Az összes létszámot 3%kal tervezik emelni, de elgondolkodtató, hogy ebből a fizikai létszám növekedése 1,7%-os, a nem fizikaiaké 8,8°/n-os. Az együttes tanácskozáson ismertették, hogy ennek — egyebek mellett — az is oka, hogy az ügyvitelt, az elszámolást gépesítik. (Különös ellentmondás, a gépesítés általában létszámmegtakarítást eredményez. G. A.) Nagy gondot fordítanak az üzemképes gépkocsipark biztosítására. Készleteiket az 1977- es szinten igyekeznek tartani; a fenntartási anyagokban tervezett növekedést a készletgazdálkodás hatékonyságának javításával kívánják egyensúlyban tartani. Eredménytervük alakulása 1978- ban mínusz 84 millió forintra várható. Ennek oka az, hogy költségeik emelkednek, ugyanakkor szolgáltatási tarifájuk változatlan. Szép eredményeket értek el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben. A szocialista brigádok vállalták, hogy a ki nem állított gépkocsik arányát 2% alá csökkentik, a teljesítés: 1,63%. Az üzemanyag-fogyasztásban a bázishoz viszonyított megtakarítás 0,9 liter 100 kilométerenként. Mint a szakszervezeti bizottság kiegészítője is mutatta, javultak az eredmények az akkumulátor- és az akkumulátorlemez-gyártás terén; a tervnek megfelelően valósult meg a vasszerkezetek és a konténerek gyártása, valamint a postaszervek részére végzett szolgáltató tevékenység. Az együttes tanácskozás úgy értékelte, hogy a feladatok végrehajtására szolgáló vállalati utasításokat a járműtelep vezetői kellő időben kiadták, párosítva az üzemi demokrácia fórumainak hatékony működésére tett intézkedésekkel, összességében a felső vezetők 1977. évi tevékenységét, a kifejtett erőfeszítéseket a tanácskozás eredményesnek ítélte. Felhívta a figyelmet néhány kérdésre is: a bérgazdálkodás tervszerűsége nem javult a kívánt mértékben, a kedvező gazdasági eredményeket minden területen csak növekvő túlóra-felhasználással tudták biztosítani. Javult az irányító osztályok együttműködése, a köztük levő koordináció. Évek óta kritikus terület az anyaggazdálkodás. A vezetőknek nagyobb gondot kell fordítaniuk a hosszú távú tervezésre és a távlataiban ellátandó feladatok személyi, szervezeti és egyéb feltételeinek biztosítására. A jelenleginél jobban kell törekedni arra, hogy a vállalati feladattervi célok közvetlenül a munkára irányuljanak, és hogy munkafolyamatok szervezettségével hatékonyabbá váljon a járműtelep ipari tevékenysége. Elhangzott a tanácskozáson, hogy az üzem- és munkaszervezés terén egyszerűen nincs előrehaladás, pedig ez minden osztálynak feladatát képezi. Intézkedni kell a munkaidő jobb kihasználására, az anyagellátás és a munkafegyelem javítására, majd számon kell kérni az intézkedések végrehajtását. Az együttes tanácskozás elfogadta a járműtelep 1978. évi tervét, az 1977. évi terv végrehajtásáról szóló beszámolót, s ennek kapcsán az igazgató és helyettesei éves tevékenységének értékelését. Igényként merül fel a 13. sz. lakatosműhely részéről, hogy a tervről szóló anyag a jövőben — a túlzott adatszerűség helyett — több értékelő részt tartalmazzon. Garamvölgyi András Az új évi időszerű feladatokat tárgyalták meg szakszervezetünk függetlenített munkatársai január 5-i értekezletükön. Az együttes ülésen Besenyei Miklós főtitkár először a SZOT-nak, valamint szakszervezetünk központi vezetőségének decemberi üléséről adott tájékoztatót. Az ismertető lendületes munkaversenyről, szép munkasikerekről számolbe, aminek látszólag ellentmond az, hogy még nem teljesültek a várt gazdasági eredmények. Nem ismeretlenek azonban ennek az okai, nevezetesen a kedvezőtlen nemzetközi feltételek és az ipar rossz termékszerkezete. Emellett nem következett be a megkívánt minőségjavulás, továbbá nem halad előre az üzem- és munkaszervezés. Mindezek a körülmények meghatározzák az ötéves terv végrehajtását elősegítő intézkedéseket is. Ezek közül elsősorban a munka-, a technológiai és a szerződési fegyelem megszilárdítását kellett megemlítenünk, de nem felejtkezhetünk el az életszínvonal emelésére és a közművelődésre irányuló feladatokról sem. Valamennyi intézkedés jól illeszthető a szocialista címért versenyző brigádok vállalásaihoz. Hogy a vállalások összhangban legyenek az üzem feladataival, a terveket kis egységekre kell bontani, hogy minden brigádnak határozott feladata legyen, s az lehetőleg kapcsolódjon az üzemszervezéshez. A Posta szolgáltató jellegénél fogva különös jelentősége van a minőség javításának, amit viszont kiemelkedő módon segít a politikai, a szak- és az általános műveltség bővítése. A SZOT-plénum foglalkozott az életszínvonal 1977 —78. évi alakulásával, a szociálpolitikai intézkedések eddig elért és várható hatásával. Különös hangsúllyal tárgyalta az üdültetés kérdését, s ennek során szakszervezetünknél is követendő irányelveket ismertetett. Mint a legtöbb szolgáltatást legcélszerűbben nyújtó formát, a SZOT-üdültetést kell elsősorban fejleszteni, növelve a vállalatok érdekeltségét, elsősorban a közös beruházások révén. Törekedni kell a különböző üdülési formák közötti feltűnő színvonalkülönbség megszüntetésére, szorgalmazni kell a szocialista országokkal a csereüdülést. Ügyelni kell az üdülési lehetőségek elosztására, figyelembe kell venni a taglétszámot. Mivel nem állampolgári jogról van szó, az üdülőjegyek odaítélésénél — egyetértve a bizalmival — előnyben kell részesíteni a jól dolgozókat, a nagycsaládosokat, a fizikai dolgozókat. Célszerű az elosztást nyilvánossá tenni, nehogy „bérelt helyek” kialakulhassanak. -k A főtitkár beszámolójának következő része szakszervezetünk központi vezetőségének decemberi ülését ismertette. Erről részletes tájékoztatást nyújt Tanos Lászlóné titkárnak lapunk első oldalán közzétett cikke. ★ Hogyan hajtottuk végre szakszervezetünk X. kongresszusának határozatait, állásfoglalásait? Mit nem tettünk meg, és miért? Milyen új feladatok tornyosultak elénk, s ezek megoldására milyen új módszereket kell alkalmaznunk, esetleg mely régi, már feledésbe merült módszereket lenne célszerű felújítanunk? Hogyan alakulnak kapcsolataink a tömegekkel? — Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell választ adniuk alapszerveinknek a két kongresszus közötti félidőben tartandó beszámoló taggyűlésükön. Igaz hogy a beszámolók a második negyedévben esedékesek, a rájuk való felkészülés már most, az év elején is komoly feladatokat ró valamennyi szakszervezeti tisztségviselőre. Komoly feladatokat, mert hisz a beszámoló taggyűlések útján a szakszervezet munkáját kell a tagság ellenőrzése alá helyezni. Annak a tagságnak az ellenőrzése alá, amely az utóbbi időben megjelent határoz a félidőbe,m... tok, rendelkezések alapján választott képviselői által, egyre nagyobb mértékben vehet részt üzemének, hivatalának vezetésében. A beszámoló taggyűléseken ki kell derülnie annak, hogy a tagság tud-e élni demokratikus jogaival, eléggé fejlett-e, hogy a készülő határozatokhoz hozzá tudjon szólni, van-e politikai bátorsága ahhoz, hogy merjen állást foglalni, viszont eléggé fegyelmezett-e, hogy a döntéseket — amelyek meghozatalának maga is részese — öntudatosan végrehajtsa. Érett-e az egyre kibontakozó társadalmi önigazgatásra? Bizonyítványt kapnak viszont a választott bizalmiak és szakszervezeti bizottságok arról, hogy milyen demokratikus légkört tudtak teremteni, hogyan képviselték választóik érdekeit, s ezzel egyidejűleg eleget tudtak-e tenni egyéb feladataiknak, mint például a nevelőmunkának. Rendelkeznek-e olyan meggyőződéssel, amelynek alapján másokat is meg tudnak győzni? Lépést tudnak-e tartani a vezető testületek munkájával? Természetesen erre csak akkor lehetnek képesek, ha munkájukhoz megkapják a szükséges segítséget. És ez lesz a középszerűek, a vezető testületek, a függetlenített munkatársak vizsgája. Elsősorban ezen a szinten kapunk majd választ a bevezetőiben feltett kérdésekre. Hogy a beszámoló taggyűlések minél sikeresebbei legyenek, szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat a vezető szervek és a szakszervezeti bizottságok közö." A helyszínen kell tájékoztatni, meggyőzni, a szervezésben, rendezésben segíteni. ★ A főtitkár beszámolója, iránymutatása után a munkatársi értekezlet szekciókban folytatta munkáját. Külön megbeszélést tartottak a titkárok, a közgazdasági, valamint a kulturális, agitációs és propagandafelelősök. Mindhárom megbeszélésen — az együttes ülésen elhangzottak alapján —a gyakorlati tennivalókat, a nehézségek leküzdésének módozatait beszélték meg a résztvevők. B. I. Nagy munkásmozgalmi múlttal, hosszú postai szolgálattal rendelkező szaktársunktól búcsúzunk. A Tanácsköztársaság vöröskatonája 1920 óta vett részt a munkásmozgalomban. Ugyanebben az évben lépett a Posta szolgálatába, iskolai végzettségével ellentétben altiszti besorolással. Csak a felszabadulás után, 1946-ban helyezték képzettségének megfelelő tiszti munkakörbe. A Budapest 114 postahivatalban és a Posta Központi Számvevőségén eltöltött hoszszú évek után 1948-ban Budapest 70 postahivatalba került, s onnan is ment nyugdíjba 1957-ben. Megalakulása óta tagja volt szakszervezetünknek, s 1946 óta a pártnak, a Tanácsköztársaságért emlékérem tulajdonosa. Életének 84. évében, türelemmel viselt hosszú betegség után, január 3-án hunyt el. Emlékét megőrizzük. Tudósítás az elnökség üléséről A Postások Szakszervezetének Elnöksége január 12-én tartott ülésén első napirendi pontként az üzemi étkeztetés helyzetéről szóló jelentést, valamint a további fejlesztésére irányuló javaslatot tárgyalta. Az elnökség a vita során megállapította, hogy — jóllehet a Posta a jóléti alap 42 százalékát fordítja erre a célra — a fejlődés nem éri el a kívánt mértéket. Az üzemi étkeztetés szerves tartozéka a munkakörülményeknek, vonzó vagy taszító hatása a munkaerő-gazdálkodás szempontjából sem közömbös. Ezért feltétlenül emelni kell mind az üzemi étkezők, mind a büfék színvonalát, kulturáltságát, illetve áruválasztékát; szorgalmazni kell e juttatásnak az eddigieknél gyorsabb ütemű kiterjesztését; egységesíteni kell a térítési díjakat. A következő napirendi pont az V. ötéves terv szociális beruházásainak időarányos teljesítéséről szóló beszámoló megvitatása volt. Az elnökség — figyelembe véve, hogy a beszámolóban szereplő adatok várhatóan rövid időn belül módosulni fognak —, elfogadta a beszámolót. Megelégedéssel vette tudomásul a Posta vezetőinek azt az állásfoglalását, hogy a szociális beruházásokra előirányzott összegeket forráshiány miatt sem lehet csökkenteni. A szakszervezeti munka tömegtájékoztatási nyilvánosságának továbbfejlesztésére előterjesztett javaslatot valamint a Postások Szakszervezete 1978. évi költségvetését az elnökség vita nélkül elfogadta.