Postás Dolgozó, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

vila­g proletárjai, egyesüljetek* A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1979. JANUÁR ÁRA: 60 FILLÉR Eredmények — gondokkal A posta 1978. évi teljesítménye és 1979. évi terve a központi vezetőség előtt összességében megállapít­ható, hogy a posta 1978. évi növekvő feladatait a szolgálta­tások nehezedő feltételei mel­lett is lényegében sikeresen, a tervnek nagyrészt megfelelően megoldotta­n fejezi be a posta 1978. évi tervteljesítéséről szóló értékelését a szakszerve­zetünk központi vezetősége ré­szére készített előterjesztés. Az összegezést megelőzően rö­viden elemzi, miből adódott a posta bevételi tervének 101 százalékos teljesítése, s melyek voltak azok a nehézségek, amelyekkel e teljesítmény el­érése közben meg kellett küz­deni. Az V. ötéves terv hátralevő részében a posta által elvég­zendő feladatok ismeretesek, végrehajtásukhoz pedig elég bőséges útmutatást nyújt az 1978-ban felmerült nehézsé­gek, elkövetett hibák elem­zése, a kiküszöbölésükre teen­dő intézkedések meghatáro­zása. Ezt a célt segítette a köz­ponti vezetőség december 21-én tartott ülésén az előter­jesztés vitája. Már az írásos tárgyalási anyag szóbeli kiegé­szítése során dr. Buják Kons­tantin vezérigazgató-helyettes és Tanos Lászlóné, a központi vezetőség titkára rámutatott a posta múlt évi munkájának főbb hibáira és az ezek nyo­mán fakadó legfontosabb ten­nivalókra. Megállapításaikat a vita megerősítette. A posta 1979.­­évi terve fi­gyelembe veszi, hogy a nép­gazdaság általános helyzetéből kiindulva szigorúbbak lesznek a gazdálkodás feltételei. Az ál­talános nyereségadó és a tarta­lékalap emelése mind a fej­lesztési, mind a részesedési alapot csökkenti, ezáltal a fel­osztható nyereség várhatóan 34 millió forinttal kevesebb lesz az 1978. évinél. A tervezett összes ráfordítás csaknem 9 milliárd forint, 6,9 százalékkal több az 1978. évi­nél. Az anyagköltségek növe­kedése a bővülő építőipari és fenntartási tevékenységgel, valamint a belépő állóeszkö­zök üzemeltetésével függ ösz­­sze. A bérköltségek 166 millió forintos emelkedése háromne­gyed részben a bérek, negyed­részben pedig a létszám fej­lesztését szolgálja. Az egyéb költségek 8 százalékkal való növelését olyan tényezők indo­kolják, mint például a vidéki távhívó-telefonkönyv kiadása, a kézbesítendő hírlapok előre­­szállítása vagy a gépjármű­fejlesztéssel összefüggő üze­meltetési költségek. Figye­lembe véve a tervezett ráfor­dításokat, a posta 1979-re 1 milliárd 209 millió forint vállalati eredményt tervez. Ez 0,3 százalékkal nagyobb az 1978. évinél. Az egyes hírközlési ágazatok tennivalóinak meghatározásá­nál a terv a szolgáltatások helyzetéből indul ki. A postaforgalom mennyisé­gileg ki tudja elégíteni az igé­nyeket, a minőség lényeges ja­vulása viszont — a hagyomá­nyos munkamódszerek és kor­látozott fejlesztési lehetőségek, továbbá a munkaerőgondok miatt — nem várható. To­vábbra is számolni kell a fel­vételnél várakozással, a szállí­­­tószolgálatban a postavonatok késésével, a Volán-autóbuszok­kal szállított zárlatok lemara­dásával, munkaerőhiány miatt kézbesítési nehézségekkel. A hírlapszolgálat alakulásában sem gondolhat a posta ked­vező fordulatra a lapok előre­látható torlódása, késése miatt. A távírószolgálat minőségét továbbra is elsősorban a felvé­tel és a kézbesítés helyzete ha­tározza meg, így itt sem vár­ható jelentősebb fejlődés. A te­lexszolgálatban egyedül az ál­lomás bekapcsolására várako­zók számának csökkentése okoz gondot, a szolgáltatás mi­nősége megfelelő. A távbeszélő-szolgálat sem mennyiségileg, sem minőségi­leg nem tudja az igényeket ki­elégíteni. A tervezett 11 ezer új előfizető bekapcsolásának ellenére a posta arra számít, hogy az állomásra várakozók száma tovább nő. Nem sikerült kellőképpen javítani a szolgáltatás minősé­gét sem. A vidéki kábelszere­lők segítségével ugyan nagy­részt sikerült a budapesti háló­zatban a hibamaradványt fel­számolni, a kábelhibák száma ennek ellenére — a hálózat el­öregedése miatt — évről évre növekszik. A helyközi hálózat bővítésé­vel néhány viszonylatban nőtt a forgalomátbocsátó képesség, de még mindig vannak zsúfolt és korszerűtlen összekötteté­sek, és helyhiány miatt nem szaporítható néhány központ munkahelyeinek száma. Egye­dül Debrecen helyközi forgal­mában várható jelentős javu­lás az új crossbar központnak 1978 végi átadásával és össze­köttetéseinek bővülésével kap­csolatban. A rádióműsor-szórás terén a középhullámú adók megfelelő minőségű vételének lehetősége — a külföldi adók teljesítmé­nyének a genfi egyezmény alapján való növekedése miatt — előreláthatólag körülbelül 10 százalékkal szűkül. Ugrás­szerű javulás várható viszont a televízió második műsorának vételében. A besugárzottság ugyanis az ország területének 33 százalékáról 62-re bővül. Figyelembe véve a szolgálta­tások adottságait és azt a kö­rülményt, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi le­hetővé a hírközlésnek az el­múlt években tervezett gyor­sított ütemű fejlesztését, a mi­nőség javításában vagy leg­alábbis további romlásának megakadályozásában a legfőbb szerepet az üzem- és munka­­szervezésnek kell szánni. Ezért a posta folytatja a ke­zelési kisgépek beszerzését, a külterületi kézbesítői támpon­tok kiépítését, szorgalmazza a kézbesítendő küldeményeknek és a hírlapoknak a kézbesítő­járásokba való előreszállítását. Arra törekszik, hogy a nem hivatásos gépkocsivezetőket bevonja a levélgyűjtésbe és korlátozott mértékben a helyi járati szolgálatba. Mindezek­kel az intézkedésekkel létszá­mot lehet megtakarítani. A csúcsforgalmi időszakokhoz igazodó szolgálati renddel és a kézbesítőjárások átszervezésé­vel a szolgáltatás minőségének romlását kell megakadályozni. A távbeszélő-szolgálatban az alközponti fővonalak rendezé­sével és a hívott oldali bontás bevezetésével csökkenthető az áramkörök foglaltsága. Az utóbbi intézkedés a számlapa­naszok nagy részét is kiküszö­böli. A helyközi forgalom gyorsítására folytatódik a fel­fűzős áramköröknek korsze­rűbb összeköttetésekkel való felváltása. Hasonló célokat szolgálnak mind a postaforgalmi, mind a távközlési szolgálatban a kü­lönböző fejlesztési és kutatási feladatok. Ahhoz azonban, hogy a kü­lönböző szervezési intézkedé­sek céljukat elérjék, minden szinten fegyelmezett munkára van szükség. Elsősorban a munkaidőalapot kell jobban kihasználni. Ez szinte központi kérdéssé vált a vita során. Már az előterjesztés szóbeli ki­egészítésében mind a posta, mind a szakszervezet részéről elhangzott, hogy a budapesti kábelhálózatban dolgozó hiba­elhárítók munkaidejüknek kö­rülbelül 30 százalékát töltötték valóságos munkával. Nem sa­ját hibájukból, hanem rossz szervezés miatt. Ehhez a gon­dolathoz kapcsolódott Kiss Jó­zsef (Borsod-Abaúj-Zempl­én megyei Távközlési Üzem). Fel­szólalásában utalt arra, hogy a Budapesti Kábelfenntartó Üzem körülményei olyanok, hogy nem tudhat gondoskodni a vidékről érkező brigádok felszerelésének elhelyezéséről, védelméről sem. Nincsenek meg tehát a feltételei annak, hogy a vidéki kábelszerelők a saját munkahelyükön megszo­kott teljesítményt nyújthassák. A munkaidő kihasználását nagymértékben befolyásolja a gépkocsival való ellátás. Pa­taki Gizella (Budapesti Táv­beszélő Igazgatóság) megálla­pítása szerint rossz a gépko­csik állapota, emiatt nem áll­nak mindig rendelkezésre kellő időben. (Ez természete­sen nemcsak a műszaki szol­gálatra vonatkozik.) Jó szervezéssel, a munkaidő megfelelő hasznosításával te­hát csökkenthetők a postára olyannyira jellemző munka­erőgondok. Ehhez még néhány adalék: Kiss József felszólalá­sában azt is megemlítette, hogy meg kellene oldani a sze­mélyszállító gépkocsik fűtését, mert a hideg kocsiban való utazás miatt jó néhány dol­gozó otthagyja a postát. Más­felől a motorkerékpároknak sincs csábító hatásuk a zavar­elhárítókra Szépe Lőrinc pécsi tszt-titkár felszólalása szerint, amellett, hogy korai megbete­gedéseknek is forrásai. Nagy Lajosné (Posta Központi Hír­lap Iroda) viszont egyszerűen a rossz munkakörülményeket okolja a munkaerőhiányért, s ezen maguktól nem is tudnak segíteni. Munka Béla, a Rádió- és Televízióműszaki Igazgató­ság Szakszervezeti Tanácsának titkára a kiválások okainak vizsgálatánál az Országos Ve­zetőképző Intézet felmérését idézte. Eszerint a dolgozók el­sősorban a rossz bánásmód, majd a szervezetlenség és ked­vezőtlen munkakörülmények, s csak harmadikként a nem megfelelő jövedelem miatt vál­toztatnak munkahelyet. Min­den nehézség ellenére a­­Mis­kolci Postaigazgatóság a for­galmi létszámát feltöltötte. Ezt Horváth Kálmánnak, az igaz­gatósági szakszervezeti tanács titkárának felszólalásából tud­tuk meg. Lehet, hogy más pos­taszervek adottságai ezt nem teszik lehetővé (noha a Mis­kolci Postaigazgatóság terüle­tének nagy része ipari vidéken fekszik), viszont általában el­mondható, hogy a műszakpót­lék bevezetése sokat segített a munkaerő megtartásában, emellett könnyíti a szolgálat megszervezését is. A vitát, amelynek csaknem minden pontja a létszámgaz­dálkodás, a munkaidő kihasz­nálása, a készletgazdálkodás és főként a munkaszervezés köré csoportosult, szakszerve­zetünk főtitkára, Besenyei Miklós foglalta össze. Megállapítása szerint min­den nehézség ellenére eredmé­nyes esztendőt zártunk le, s a postás dolgozók becsületes munkájának elismerése meg­mutatkozik abban, hogy bérük — a műszakpótlékot is bele­számítva — átlag 8—9 száza­lékkal növekedett. Az ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy 1979. évi ter­vünket szerényebb életszínvo­nal-emelkedés mellett és sok­kal fegyelmezettebb munkával tudjuk csak teljesíteni. A munkafegyelem természete­sen nemcsak a forgalmi és mű­szaki feladatokat végrehajtó dolgozókra vonatkozik, hanem az igazgatási teendőket ellátó vezetőkre és beosztottakra, a tervezőkre és anyaggazdálko­dókra, a munkairányítókra és ellenőrökre, szóval min­denkire, egyértelműen be­leértve a szakszervezeti tiszt­ségviselőket is. Az ő feladatuk az, hogy gondoskodjanak a ve­zetőtestületek határozatainak következetes, maradéktalan végrehajtásáról, állásfoglalá­sainak betartásáról, hogy a szakszervezet demokratikus felépítését felhasználva meg­magyarázzák, megértessék minden dolgozóval, hogy csak­is a legcéltudatosabb munká­­­val tudjuk elvégezni a ránk váró feladatokat, másképpen nem tudjuk a közönség és a közületek megelégedésére tel­jesíteni szolgáltatási kötele­zettségeinket. Mind e feladatok ellátásá­ban nagy segítségünkre lehet a helyesen szervezett, a legidő­szerűbb feladatokra mozgósí­tott munka­verseny. Az 1979. évi terv megtárgyalása nem fejeződik be a központi veze­tőség határozatával, vitája a középszerveknél még folytató­dik. Módjuk lesz tehát a dol­gozóknak arra, hogy tenni­valóikat megismerjék, és vál­lalásaikkal a posta legfőbb gazdasági feladatainak véghez­vitelét, a szolgáltatások minő­ségének javítását előmozdít­sák. Ha a szakszervezeti bi­zottságok is megfelelő támoga­tást nyújtanak mind az egyéni, mind a kollektív versenyfor­mákban részt vevő 25—30 ezer postásnak, hogy — elkerülve a formális elemeket — a rájuk lebontott valóságos célok felé törekedjenek, nem kell majd az 1979. évi munka összegezé­sekor szégyenkeznünk. Benda István Új esztendő... Ismerős feladatok Magasabb köre E­redményekben gazdag esztendőt zártunk a pos­tán 1978-ban is. Ez már megszokott és természetes. Így van ez rendjén szocialiszta társadalmi viszonyok között. Jogosak­ lehetünk büszkék, mert mindaz, amivel gazda­gabbak lettünk, becsületes, szorgos munka gyümölcse. Ig­az ez akkor is, ha gondunk, bajunk van még elegendő, ta­lán több is, mint amennyire számítottunk. Mégis, minden elmúlt dolgos év bizonyítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt irányí­tásával, a munkásosztály veze­tésével egyre alkalmasab­bakká válunk az ország, és sa­ját életünk, sorsunk formálá­sára. Képeseknek bizonyulunk arra, hogy gyarapítsuk ha­zánk, szocialista társadalmunk politikai, gazdasági erejét, er­kölcsi sikereit és értékét. Amikor a hagyományoknak megfelelően számadást készí­tünk az óesztendőről, a nem lebecsülendő nehézségek elle­nére is kedvező képet alkotha­tunk. A Magyar Posta részle­teiben is teljesítette az 1978. évi tervet. A postás dolgozók élet- és munkakörülményei is kedvezően alakultak. A bér­­színvonal tavaly 8,2 százalék­kal növekedett­, ez a még meg­levő elmaradás ellenére sem lebecsülendő. Ma már egy­szerű mindezt megállapítani, kijelenteni. De emögött a szo­kásosnál is nagyobb erőfeszí­tések, sok-sok jószándék, ne­héz és felelősségteljes munka rejlik, a dolgozók és vezetők részéről egyaránt. Hiszen köz­ismert, hogy a kedvezők mel­lett kedvezőtlen körülmények is befolyásolják a fejlesztési, üzemeltetési és gazdálkodási tevékenységet, a hírközlési szolgáltatások mennyiségi és minőségi eredményeit. Elismeréssel és tisztelettel köszönjük a postás dolgozók eddig végzett munkáját, a szo­cialista munkaversenyben való aktív részvételüket, eredmé­nyeiket. A tervek végrehaj­tásához most is elsősorban az ő megértő támogatásukat kér­jük. Mindig is elsősorban a postás dolgozókon múlt — és most sincs másképp —, hogy hazánk hírközlési igényeit mennyire és hogyan tudjuk ki­elégíteni. Áldozatvállalásukat, felelősségérzetüket, kötelesség­tudatukat semmi sem pótol­hatja. A­z 1979. évi postai tervek reálisak, teljesíthetők. Sok lehetőséget rejtenek magukban, de végrehajtásuk igen átgondolt, határozott ve­zetést, célirányos intézkedése­ket és fegyelmezett, jól szer­vezett munkát követel. Min­den szinten harmonikus, ösz­­szehangolt politikai és szakmai tevékenységre, egységes értel­mezésre és cselekvésre van szükség. A szakszervezet vezetőtes­­tületeinek és tisztségviselőinek erkölcsi kötelességük, hogy se­gítsék a Magyar Postát és a pos­tás dolgozókat hivatásuk mind jobb, mind teljesebb be­töltésében. Gyors, pontos és megbízható szolgáltatásokat kell nyújtanunk, hogy rászol­gáljunk a bizalomra, hogy a lakosság és az intézmények megelégedésére végezzük fe­lelősségteljes munkánkat. Ez a rendeltetésünk, ezt vállaltuk, ezt kell teljesítenünk. Ez lehet a jogos tárgyalási alapja az immár mindenki által ismert és elismert magasabb anyagi igényeink kielégítésének is. Szakszervezeti szerveink leg­fontosabb feladata a szocia­lista posta gazdasági munkájá­nak segítése, a dolgozók moz­gósítása, a szocialista munka­verseny szervezése, a mainál magasabb színvonalon, min­den bürokráciától és formális vonástól mentesen, pontosan, szabatosan meghatározott cé­lokért i­gen fontos az érdekek egyeztetése és összhang­ja. Ahogyan az ágaza­toknak osztozniuk kell a nép­gazdaság gondjaiban, a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium alágazatainak a tárca gondjaiban, úgy a postán belül is a hírközlés egyetemes érde­keinek alá kell rendelni az egyes gazdasági egységek cso­portérdekeit. Azt is fegyelme­zetten tudomásul kell venni, hogy egy-egy elhatározás, amely egy bizonyos feladatnak elsőséget biztosít, másokra esetleg kedvezőtlenül hat. Ilyen például a budapesti te­lefonfejlesztési program, és ennek kapcsán a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság ki­emelt segítése beruházási esz­közökben, létszámban és bér­ben. Akik ezt nem értik meg, vagy összekeverik az érdeke­ket, azok nem segítik, hanem hátráltatják a gazdasági építő­munkát. Szakszervezeti szerveink és vezetőik álláspontja nem lehet más, mint a magasabb társa­dalmi érdek képviselete. Le­gyen erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy ezt nyíltan meg­mondjuk. A vezetők vélemé­nye nem lehet más elnökségi ülésen, és megint más saját testületek ülésén. A postás dolgozók igazi ér­deke azt kívánja, hogy végre megszűnjön a türelem a fe­gyelmezetlen, rendetlen mun­kával, a lustasággal, a tunya­sággal szemben. Merjünk vég­re vezetni, határozni, felelős­séget vállalni! Legyünk igé­nyesek önmagunk és mások munkájával szemben! Vegyük észre, értékeljük és ismerjük el erkölcsileg, anyagilag azo­kat, akik többet és jobban dol­goznak! Legyen értéke, becsü­lete a szakmáját értő és sze­rető dolgozónak! Még akkor is, ha 1979-ben bérfejlesztési lehe­tőségeink kisebbek lesznek, mint tavaly voltak, hiszen nem egészen 6 százalékos bér­­szintnövekedéssel számolunk. S­ok tennivaló van a köz­vetlen, egyéni érdekvé­delem terén is. Sok még az igazságtalan, vitatható dön­tés a bérek és jutalmak elosz­tása során. Sokan sértik meg a kollektív szerződés rendelke­zéseit. Nem ritka a törvény­­sértés, a lelkiismeretlen ügyin­tézés. Tarthatatlan, hogy fon­tos határozatokat nem hajta­nak végre, hogy nem valósul­nak meg maradéktalanul a szociálpolitikai tervek. Hogyan történhet meg, hogy gazdasági vezetőknek, szakszervezeti tisztségviselőknek nem fáj, hogy sok dolgozótársuk nem kapja meg az évi szabadságát, szabadnapjait, hogy sok fiatal nődolgozó azért nem tud mun­kába állni, mert nem tudja el­helyezni gyermekét, hogy van­nak kulturálatlan, piszkos munkahelyek, amelyek lehet­nének kellemesek, otthonosak is. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a dolgozók egyre érzéke­nyebbek lesznek az ilyen és hasonló visszásságokra. Ez az élet, a fejlődés természetes rendje és velejárója. Ezért kell minden rendelkezésre álló anyagi eszközt, béreket, kere­seteket és béren kívüli juttatá­sokat tisztességesen, igazságo­san elosztani. Az anyagi és er­kölcsi elismerésnek ne legye­nek látszatelemei! Ne különül­jön el a jól dolgozó és a jól kereső fogalma, mert ennek súlyos erkölcsi következmé­nyei vannak. Az igazságtalan­ságok nyilvánvalóan rontják a munkahelyi légkört, pedig a jó közérzetre igazán nagy szüksé­günk van. A­z eredményes munkának mindig és mindenütt sok tárgyi és személyi felté­tele van. Ezért nem elég egy­szerűen boldog új évet, mun­kasikereket, erőt és­ egészséget kívánni egymásnak. Úgy kell dolgoznunk, hogy a szerveze­­teinkben rejlő erő, a szakszer­vezeti jogok és hatáskörök he­lyes alkalmazása, munkánk és magatartásunk, minden erőnk és tehetségünk egyértelműen és következetesen segítse elő postás dolgozótársaink munka­helyi, egyéni, emberi gondjai­nak kedvező megoldását, egész életük gazdagabbá tételét. Besenyei Miklós főtitkár !

Next