Postás Dolgozó, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
vilag proletárjai, egyesüljetek* A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1979. JANUÁR ÁRA: 60 FILLÉR Eredmények — gondokkal A posta 1978. évi teljesítménye és 1979. évi terve a központi vezetőség előtt összességében megállapítható, hogy a posta 1978. évi növekvő feladatait a szolgáltatások nehezedő feltételei mellett is lényegében sikeresen, a tervnek nagyrészt megfelelően megoldottan fejezi be a posta 1978. évi tervteljesítéséről szóló értékelését a szakszervezetünk központi vezetősége részére készített előterjesztés. Az összegezést megelőzően röviden elemzi, miből adódott a posta bevételi tervének 101 százalékos teljesítése, s melyek voltak azok a nehézségek, amelyekkel e teljesítmény elérése közben meg kellett küzdeni. Az V. ötéves terv hátralevő részében a posta által elvégzendő feladatok ismeretesek, végrehajtásukhoz pedig elég bőséges útmutatást nyújt az 1978-ban felmerült nehézségek, elkövetett hibák elemzése, a kiküszöbölésükre teendő intézkedések meghatározása. Ezt a célt segítette a központi vezetőség december 21-én tartott ülésén az előterjesztés vitája. Már az írásos tárgyalási anyag szóbeli kiegészítése során dr. Buják Konstantin vezérigazgató-helyettes és Tanos Lászlóné, a központi vezetőség titkára rámutatott a posta múlt évi munkájának főbb hibáira és az ezek nyomán fakadó legfontosabb tennivalókra. Megállapításaikat a vita megerősítette. A posta 1979.évi terve figyelembe veszi, hogy a népgazdaság általános helyzetéből kiindulva szigorúbbak lesznek a gazdálkodás feltételei. Az általános nyereségadó és a tartalékalap emelése mind a fejlesztési, mind a részesedési alapot csökkenti, ezáltal a felosztható nyereség várhatóan 34 millió forinttal kevesebb lesz az 1978. évinél. A tervezett összes ráfordítás csaknem 9 milliárd forint, 6,9 százalékkal több az 1978. évinél. Az anyagköltségek növekedése a bővülő építőipari és fenntartási tevékenységgel, valamint a belépő állóeszközök üzemeltetésével függ öszsze. A bérköltségek 166 millió forintos emelkedése háromnegyed részben a bérek, negyedrészben pedig a létszám fejlesztését szolgálja. Az egyéb költségek 8 százalékkal való növelését olyan tényezők indokolják, mint például a vidéki távhívó-telefonkönyv kiadása, a kézbesítendő hírlapok előreszállítása vagy a gépjárműfejlesztéssel összefüggő üzemeltetési költségek. Figyelembe véve a tervezett ráfordításokat, a posta 1979-re 1 milliárd 209 millió forint vállalati eredményt tervez. Ez 0,3 százalékkal nagyobb az 1978. évinél. Az egyes hírközlési ágazatok tennivalóinak meghatározásánál a terv a szolgáltatások helyzetéből indul ki. A postaforgalom mennyiségileg ki tudja elégíteni az igényeket, a minőség lényeges javulása viszont — a hagyományos munkamódszerek és korlátozott fejlesztési lehetőségek, továbbá a munkaerőgondok miatt — nem várható. Továbbra is számolni kell a felvételnél várakozással, a szállítószolgálatban a postavonatok késésével, a Volán-autóbuszokkal szállított zárlatok lemaradásával, munkaerőhiány miatt kézbesítési nehézségekkel. A hírlapszolgálat alakulásában sem gondolhat a posta kedvező fordulatra a lapok előrelátható torlódása, késése miatt. A távírószolgálat minőségét továbbra is elsősorban a felvétel és a kézbesítés helyzete határozza meg, így itt sem várható jelentősebb fejlődés. A telexszolgálatban egyedül az állomás bekapcsolására várakozók számának csökkentése okoz gondot, a szolgáltatás minősége megfelelő. A távbeszélő-szolgálat sem mennyiségileg, sem minőségileg nem tudja az igényeket kielégíteni. A tervezett 11 ezer új előfizető bekapcsolásának ellenére a posta arra számít, hogy az állomásra várakozók száma tovább nő. Nem sikerült kellőképpen javítani a szolgáltatás minőségét sem. A vidéki kábelszerelők segítségével ugyan nagyrészt sikerült a budapesti hálózatban a hibamaradványt felszámolni, a kábelhibák száma ennek ellenére — a hálózat elöregedése miatt — évről évre növekszik. A helyközi hálózat bővítésével néhány viszonylatban nőtt a forgalomátbocsátó képesség, de még mindig vannak zsúfolt és korszerűtlen összeköttetések, és helyhiány miatt nem szaporítható néhány központ munkahelyeinek száma. Egyedül Debrecen helyközi forgalmában várható jelentős javulás az új crossbar központnak 1978 végi átadásával és összeköttetéseinek bővülésével kapcsolatban. A rádióműsor-szórás terén a középhullámú adók megfelelő minőségű vételének lehetősége — a külföldi adók teljesítményének a genfi egyezmény alapján való növekedése miatt — előreláthatólag körülbelül 10 százalékkal szűkül. Ugrásszerű javulás várható viszont a televízió második műsorának vételében. A besugárzottság ugyanis az ország területének 33 százalékáról 62-re bővül. Figyelembe véve a szolgáltatások adottságait és azt a körülményt, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé a hírközlésnek az elmúlt években tervezett gyorsított ütemű fejlesztését, a minőség javításában vagy legalábbis további romlásának megakadályozásában a legfőbb szerepet az üzem- és munkaszervezésnek kell szánni. Ezért a posta folytatja a kezelési kisgépek beszerzését, a külterületi kézbesítői támpontok kiépítését, szorgalmazza a kézbesítendő küldeményeknek és a hírlapoknak a kézbesítőjárásokba való előreszállítását. Arra törekszik, hogy a nem hivatásos gépkocsivezetőket bevonja a levélgyűjtésbe és korlátozott mértékben a helyi járati szolgálatba. Mindezekkel az intézkedésekkel létszámot lehet megtakarítani. A csúcsforgalmi időszakokhoz igazodó szolgálati renddel és a kézbesítőjárások átszervezésével a szolgáltatás minőségének romlását kell megakadályozni. A távbeszélő-szolgálatban az alközponti fővonalak rendezésével és a hívott oldali bontás bevezetésével csökkenthető az áramkörök foglaltsága. Az utóbbi intézkedés a számlapanaszok nagy részét is kiküszöböli. A helyközi forgalom gyorsítására folytatódik a felfűzős áramköröknek korszerűbb összeköttetésekkel való felváltása. Hasonló célokat szolgálnak mind a postaforgalmi, mind a távközlési szolgálatban a különböző fejlesztési és kutatási feladatok. Ahhoz azonban, hogy a különböző szervezési intézkedések céljukat elérjék, minden szinten fegyelmezett munkára van szükség. Elsősorban a munkaidőalapot kell jobban kihasználni. Ez szinte központi kérdéssé vált a vita során. Már az előterjesztés szóbeli kiegészítésében mind a posta, mind a szakszervezet részéről elhangzott, hogy a budapesti kábelhálózatban dolgozó hibaelhárítók munkaidejüknek körülbelül 30 százalékát töltötték valóságos munkával. Nem saját hibájukból, hanem rossz szervezés miatt. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Kiss József (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Távközlési Üzem). Felszólalásában utalt arra, hogy a Budapesti Kábelfenntartó Üzem körülményei olyanok, hogy nem tudhat gondoskodni a vidékről érkező brigádok felszerelésének elhelyezéséről, védelméről sem. Nincsenek meg tehát a feltételei annak, hogy a vidéki kábelszerelők a saját munkahelyükön megszokott teljesítményt nyújthassák. A munkaidő kihasználását nagymértékben befolyásolja a gépkocsival való ellátás. Pataki Gizella (Budapesti Távbeszélő Igazgatóság) megállapítása szerint rossz a gépkocsik állapota, emiatt nem állnak mindig rendelkezésre kellő időben. (Ez természetesen nemcsak a műszaki szolgálatra vonatkozik.) Jó szervezéssel, a munkaidő megfelelő hasznosításával tehát csökkenthetők a postára olyannyira jellemző munkaerőgondok. Ehhez még néhány adalék: Kiss József felszólalásában azt is megemlítette, hogy meg kellene oldani a személyszállító gépkocsik fűtését, mert a hideg kocsiban való utazás miatt jó néhány dolgozó otthagyja a postát. Másfelől a motorkerékpároknak sincs csábító hatásuk a zavarelhárítókra Szépe Lőrinc pécsi tszt-titkár felszólalása szerint, amellett, hogy korai megbetegedéseknek is forrásai. Nagy Lajosné (Posta Központi Hírlap Iroda) viszont egyszerűen a rossz munkakörülményeket okolja a munkaerőhiányért, s ezen maguktól nem is tudnak segíteni. Munka Béla, a Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság Szakszervezeti Tanácsának titkára a kiválások okainak vizsgálatánál az Országos Vezetőképző Intézet felmérését idézte. Eszerint a dolgozók elsősorban a rossz bánásmód, majd a szervezetlenség és kedvezőtlen munkakörülmények, s csak harmadikként a nem megfelelő jövedelem miatt változtatnak munkahelyet. Minden nehézség ellenére aMiskolci Postaigazgatóság a forgalmi létszámát feltöltötte. Ezt Horváth Kálmánnak, az igazgatósági szakszervezeti tanács titkárának felszólalásából tudtuk meg. Lehet, hogy más postaszervek adottságai ezt nem teszik lehetővé (noha a Miskolci Postaigazgatóság területének nagy része ipari vidéken fekszik), viszont általában elmondható, hogy a műszakpótlék bevezetése sokat segített a munkaerő megtartásában, emellett könnyíti a szolgálat megszervezését is. A vitát, amelynek csaknem minden pontja a létszámgazdálkodás, a munkaidő kihasználása, a készletgazdálkodás és főként a munkaszervezés köré csoportosult, szakszervezetünk főtitkára, Besenyei Miklós foglalta össze. Megállapítása szerint minden nehézség ellenére eredményes esztendőt zártunk le, s a postás dolgozók becsületes munkájának elismerése megmutatkozik abban, hogy bérük — a műszakpótlékot is beleszámítva — átlag 8—9 százalékkal növekedett. Az ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy 1979. évi tervünket szerényebb életszínvonal-emelkedés mellett és sokkal fegyelmezettebb munkával tudjuk csak teljesíteni. A munkafegyelem természetesen nemcsak a forgalmi és műszaki feladatokat végrehajtó dolgozókra vonatkozik, hanem az igazgatási teendőket ellátó vezetőkre és beosztottakra, a tervezőkre és anyaggazdálkodókra, a munkairányítókra és ellenőrökre, szóval mindenkire, egyértelműen beleértve a szakszervezeti tisztségviselőket is. Az ő feladatuk az, hogy gondoskodjanak a vezetőtestületek határozatainak következetes, maradéktalan végrehajtásáról, állásfoglalásainak betartásáról, hogy a szakszervezet demokratikus felépítését felhasználva megmagyarázzák, megértessék minden dolgozóval, hogy csakis a legcéltudatosabb munkával tudjuk elvégezni a ránk váró feladatokat, másképpen nem tudjuk a közönség és a közületek megelégedésére teljesíteni szolgáltatási kötelezettségeinket. Mind e feladatok ellátásában nagy segítségünkre lehet a helyesen szervezett, a legidőszerűbb feladatokra mozgósított munkaverseny. Az 1979. évi terv megtárgyalása nem fejeződik be a központi vezetőség határozatával, vitája a középszerveknél még folytatódik. Módjuk lesz tehát a dolgozóknak arra, hogy tennivalóikat megismerjék, és vállalásaikkal a posta legfőbb gazdasági feladatainak véghezvitelét, a szolgáltatások minőségének javítását előmozdítsák. Ha a szakszervezeti bizottságok is megfelelő támogatást nyújtanak mind az egyéni, mind a kollektív versenyformákban részt vevő 25—30 ezer postásnak, hogy — elkerülve a formális elemeket — a rájuk lebontott valóságos célok felé törekedjenek, nem kell majd az 1979. évi munka összegezésekor szégyenkeznünk. Benda István Új esztendő... Ismerős feladatok Magasabb köre Eredményekben gazdag esztendőt zártunk a postán 1978-ban is. Ez már megszokott és természetes. Így van ez rendjén szocialiszta társadalmi viszonyok között. Jogosak lehetünk büszkék, mert mindaz, amivel gazdagabbak lettünk, becsületes, szorgos munka gyümölcse. Igaz ez akkor is, ha gondunk, bajunk van még elegendő, talán több is, mint amennyire számítottunk. Mégis, minden elmúlt dolgos év bizonyítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával, a munkásosztály vezetésével egyre alkalmasabbakká válunk az ország, és saját életünk, sorsunk formálására. Képeseknek bizonyulunk arra, hogy gyarapítsuk hazánk, szocialista társadalmunk politikai, gazdasági erejét, erkölcsi sikereit és értékét. Amikor a hagyományoknak megfelelően számadást készítünk az óesztendőről, a nem lebecsülendő nehézségek ellenére is kedvező képet alkothatunk. A Magyar Posta részleteiben is teljesítette az 1978. évi tervet. A postás dolgozók élet- és munkakörülményei is kedvezően alakultak. A bérszínvonal tavaly 8,2 százalékkal növekedett, ez a még meglevő elmaradás ellenére sem lebecsülendő. Ma már egyszerű mindezt megállapítani, kijelenteni. De emögött a szokásosnál is nagyobb erőfeszítések, sok-sok jószándék, nehéz és felelősségteljes munka rejlik, a dolgozók és vezetők részéről egyaránt. Hiszen közismert, hogy a kedvezők mellett kedvezőtlen körülmények is befolyásolják a fejlesztési, üzemeltetési és gazdálkodási tevékenységet, a hírközlési szolgáltatások mennyiségi és minőségi eredményeit. Elismeréssel és tisztelettel köszönjük a postás dolgozók eddig végzett munkáját, a szocialista munkaversenyben való aktív részvételüket, eredményeiket. A tervek végrehajtásához most is elsősorban az ő megértő támogatásukat kérjük. Mindig is elsősorban a postás dolgozókon múlt — és most sincs másképp —, hogy hazánk hírközlési igényeit mennyire és hogyan tudjuk kielégíteni. Áldozatvállalásukat, felelősségérzetüket, kötelességtudatukat semmi sem pótolhatja. Az 1979. évi postai tervek reálisak, teljesíthetők. Sok lehetőséget rejtenek magukban, de végrehajtásuk igen átgondolt, határozott vezetést, célirányos intézkedéseket és fegyelmezett, jól szervezett munkát követel. Minden szinten harmonikus, öszszehangolt politikai és szakmai tevékenységre, egységes értelmezésre és cselekvésre van szükség. A szakszervezet vezetőtestületeinek és tisztségviselőinek erkölcsi kötelességük, hogy segítsék a Magyar Postát és a postás dolgozókat hivatásuk mind jobb, mind teljesebb betöltésében. Gyors, pontos és megbízható szolgáltatásokat kell nyújtanunk, hogy rászolgáljunk a bizalomra, hogy a lakosság és az intézmények megelégedésére végezzük felelősségteljes munkánkat. Ez a rendeltetésünk, ezt vállaltuk, ezt kell teljesítenünk. Ez lehet a jogos tárgyalási alapja az immár mindenki által ismert és elismert magasabb anyagi igényeink kielégítésének is. Szakszervezeti szerveink legfontosabb feladata a szocialista posta gazdasági munkájának segítése, a dolgozók mozgósítása, a szocialista munkaverseny szervezése, a mainál magasabb színvonalon, minden bürokráciától és formális vonástól mentesen, pontosan, szabatosan meghatározott célokért igen fontos az érdekek egyeztetése és összhangja. Ahogyan az ágazatoknak osztozniuk kell a népgazdaság gondjaiban, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium alágazatainak a tárca gondjaiban, úgy a postán belül is a hírközlés egyetemes érdekeinek alá kell rendelni az egyes gazdasági egységek csoportérdekeit. Azt is fegyelmezetten tudomásul kell venni, hogy egy-egy elhatározás, amely egy bizonyos feladatnak elsőséget biztosít, másokra esetleg kedvezőtlenül hat. Ilyen például a budapesti telefonfejlesztési program, és ennek kapcsán a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság kiemelt segítése beruházási eszközökben, létszámban és bérben. Akik ezt nem értik meg, vagy összekeverik az érdekeket, azok nem segítik, hanem hátráltatják a gazdasági építőmunkát. Szakszervezeti szerveink és vezetőik álláspontja nem lehet más, mint a magasabb társadalmi érdek képviselete. Legyen erőnk és bátorságunk ahhoz, hogy ezt nyíltan megmondjuk. A vezetők véleménye nem lehet más elnökségi ülésen, és megint más saját testületek ülésén. A postás dolgozók igazi érdeke azt kívánja, hogy végre megszűnjön a türelem a fegyelmezetlen, rendetlen munkával, a lustasággal, a tunyasággal szemben. Merjünk végre vezetni, határozni, felelősséget vállalni! Legyünk igényesek önmagunk és mások munkájával szemben! Vegyük észre, értékeljük és ismerjük el erkölcsileg, anyagilag azokat, akik többet és jobban dolgoznak! Legyen értéke, becsülete a szakmáját értő és szerető dolgozónak! Még akkor is, ha 1979-ben bérfejlesztési lehetőségeink kisebbek lesznek, mint tavaly voltak, hiszen nem egészen 6 százalékos bérszintnövekedéssel számolunk. Sok tennivaló van a közvetlen, egyéni érdekvédelem terén is. Sok még az igazságtalan, vitatható döntés a bérek és jutalmak elosztása során. Sokan sértik meg a kollektív szerződés rendelkezéseit. Nem ritka a törvénysértés, a lelkiismeretlen ügyintézés. Tarthatatlan, hogy fontos határozatokat nem hajtanak végre, hogy nem valósulnak meg maradéktalanul a szociálpolitikai tervek. Hogyan történhet meg, hogy gazdasági vezetőknek, szakszervezeti tisztségviselőknek nem fáj, hogy sok dolgozótársuk nem kapja meg az évi szabadságát, szabadnapjait, hogy sok fiatal nődolgozó azért nem tud munkába állni, mert nem tudja elhelyezni gyermekét, hogy vannak kulturálatlan, piszkos munkahelyek, amelyek lehetnének kellemesek, otthonosak is. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a dolgozók egyre érzékenyebbek lesznek az ilyen és hasonló visszásságokra. Ez az élet, a fejlődés természetes rendje és velejárója. Ezért kell minden rendelkezésre álló anyagi eszközt, béreket, kereseteket és béren kívüli juttatásokat tisztességesen, igazságosan elosztani. Az anyagi és erkölcsi elismerésnek ne legyenek látszatelemei! Ne különüljön el a jól dolgozó és a jól kereső fogalma, mert ennek súlyos erkölcsi következményei vannak. Az igazságtalanságok nyilvánvalóan rontják a munkahelyi légkört, pedig a jó közérzetre igazán nagy szükségünk van. Az eredményes munkának mindig és mindenütt sok tárgyi és személyi feltétele van. Ezért nem elég egyszerűen boldog új évet, munkasikereket, erőt és egészséget kívánni egymásnak. Úgy kell dolgoznunk, hogy a szervezeteinkben rejlő erő, a szakszervezeti jogok és hatáskörök helyes alkalmazása, munkánk és magatartásunk, minden erőnk és tehetségünk egyértelműen és következetesen segítse elő postás dolgozótársaink munkahelyi, egyéni, emberi gondjainak kedvező megoldását, egész életük gazdagabbá tételét. Besenyei Miklós főtitkár !