Postás Dolgozó, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Szót érteni mindenkivel... Beszélgetés Besenyei Miklós főtitkárral szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatairól Módszertani ajánlás a munkatervek A szakszervezetek természetéből, lényegéből következik, hogy sohasem voltak csak nemzetiek, elszigeteltek, már bölcsőjüknél kialakult nemzetközi tevékenységük. Ahogyan gazdasági téren megszülettek a nemzetközi egyesülések, ugyanúgy a szakszervezeti mozgalomban is létrejöttek nemzetközi központok. A Postások Szakszervezete fiatal, alig több, mint harmincéves, de nemzetközi kapcsolatai széles körűek, folyamatosan fejlődnek. Besenyei Miklós főtitkárt arra kértük, mutassa be a szakszervezet nemzetközi tevékenységét, e munka fő jellemzőit, tartalmi gazdagodását. — Mi is, mint minden szakmai szakszervezet, a SZOT és a Szakszervezeti Világszövetség határozatainak, állásfoglalásainak szellemében végezzük nemzetközi tevékenységünket. Az egésznek része vagyunk, saját lehetőségeink keretein belül, kapcsolatainkat felhasználva igyekszünk segíteni a vezető testületek állásfoglalásainak érvényesülését, nézeteink másokkal való megismertetését. Természetesen nemcsak az SZVSZ tagjaival, hanem olyan szakszervezetekkel is tartunk kapcsolatot, melyek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének, vagy a Munka Világszövetségének tagjai. Jelenleg 40 ország 48 postás és távközlési szakszervezetének központjával, 9 területi szervezettel és 6 nemzetközi szervezettel van kapcsolatunk. Aktívan részt veszünk az SZVSZ nemzetközi szakmai szövetségén belül a postai és távközlési tagozat munkájában. Itt a közeljövő,ben két fontos témát vizsgálnak, elemeznek: A posta és távközlés területén foglalkoztatott nők helyzete; A posta gépesítésének és technológiai változásainak hatása a munkakörülményekre. Mindkét témát a Nemzetköz Munkaügyi Hivatal elé terjesztik. — Az ilyen fórumok — és ez minden kapcsolatunkra jellemző — már túlnőnek a csak postásokat érintő kérdéseken, mert a tanácskozások mindig lehetőséget biztosítanak arra is, hogy szót ejtsünk hazánk társadalmi átalakulásáról, a szocializmus fejlődéséről, munkamódszereinkről. Jó szolgálatot lehet tenni a béke védelmének, a békés egymás mellett élés segítésének, az egyetemes munkásérdekeknek. Arról is meggyőződhetünk, hogy sok olyan kérdés van, melyek kölcsönös érdeklődésre tartanak számot, melyekben azonos, vagy majdnem azonos véleményen vagyunk, s melyeknek megoldása — bármilyent a társadalmi rendszerben élünk — egyformán érdeke minden bérből és fizetésből élő dolgozónak. Nézeteink hangsúlyozása mellett előnyben részesítjük azt, ami összeköt, vagy közelebb hoz bennünket egymáshoz. De ez így természetes, hisz a munkások képviselői vagyunk. A nemzetközi tevékenységben nem lehet általánosítani, a kapcsolatok, gondolom, különbözőképpen alakulnak az egyes országokban működő szakszervezetekkel. Természetesen a kapcsolatok mélysége, tartalma más a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országok szakszervezeteivel. A dolgok természetéből fakad, hogy a legközvetlenebb, legbarátibb, s állandó az együttműködésünk a szocialista országokkal. A legrégibb is. Nagyon gazdag tapasztalatanyagot cserélünk, s öszszehangoljuk munkánkat a kétoldalú kapcsolatokban is, a nemzetközi tevékenységben is. Az utóbbi időben új módszerek, lehetőségek keresése került előtérbe. Nő az érdekvéddelmi és a postai gazdálkodást segítő tevékenység hatékonysága. Eredményeink, céljaink, gondjaink kölcsönös megismerése egyre nélkülözhetetlenebbé válik. A vezető szintű tanácskozások mellett egyre gyakoribbak az egy-egy konkrét téma tanulmányozására szervezett találkozók. A fejlett tőkésországok postás szakszervezeteivel az utóbbi időben terjedtek ki, szilárdultak meg kapcsolataink, s ezek főleg kétoldalúak. Ezzel egyidejűleg érdemibb, gazdagabb, határozottabb lett a közös munkánk. Túljutottunk azon az időszakom, hogy egyegy kölcsönös látogatással megtiszteljük egymást. Sok olyan tájékoztatást, tapasztalatcserét, vitát tartottunk, amelyeken mindkét felet érintő, érdeklő kérdésekről esik szó. Nem véletlen például az ő érdeklődésük a mi gazdaságirányítási rendszerünk iránt. Ezen belül azt tanulmányozzák, milyen a dolgozók, illetve az őket képviselő szakszervezetek szerepe az irányítási rendszerben, a gazdasági szervezetben, az elosztási rendszerben. Ők tulajdonképpen tapasztalatainkat jól fel tudják használni törekvéseik alakításában, hogy betekinthessenek a posta egész gazdálkodásába, ott képviselni tudják a dolgozók érdekeit. A skandináv országokban például — kapcsolataink eredményeként — történt előrelépés ilyen kérdésekben. Fejlődés általában ott tapasztalható, ahol a szakszervezetek nem csupán a szervezett dolgozók érdekeinek védelmével törődnek, hanem a munkanélküli, tehát a szakmákhoz nem kötődő tömegek társadalmi helyzetét is saját ügyüknek tekintik, s átfogó munkáspolitikát folytatnak, a társadalmi átalakulást tekintik céljuknak. A mi munkánkban nagyon fontos, hogy mindegyikkel szót tudjunk érteni. Nemzetközi tevékenységünkben jelentős helye van a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink ápolásának, bővítésének. Bátorítjuk őket antiimperialista harcukban, érdekvédelmi munkájukban. Tapasztalataink átadásával segítjük a szakszervezeti mozgalom kialakulását, szervezeti erősödését. Tevékenységünkben alkalmazkodunk partnerünkhöz. A közös témákat aszerint kell kiválasztani, hogy az adott országban milyenek a társadalmi körülmények, milyen a fejlettségi szint a postám. Ennek figyelembevételével kell felkészülni a találkozásokra. Az alkalmazkodást az is megkívánja és befolyásolja, hogy az egyes szakszervezetekben nagyon sajátosak a problémák, a fejlődéssel együtt járó nehézségek foglalkoztatják őket. Képviselőik érdeklődnek a szervezeti felépítés, a jog- és hatáskör, a postai szolgáltatások megszervezése, a postai szakoktatás, a dolgozók szociális, egészségügyi ellátottsága iránt. Ezen felül a hatalomért folytatott harc módszerei, az állami tulajdonba vétel, a mezőgazdaság kérdései is érdeklődésük középpontjában vannak. Tapasztalataink átadása mellett segítséget adunk a szakemberképzésben, s időnként — erőnkhöz mérten — anyagi támogatást is nyújtunk. Tudjuk-e mi is hasznosítani a külországokban szerzett tapasztalatokat? — Igen. Hisz a posta munkája — alapjában véve — az egész világon hasonló. A munkarendszer, az éjszakai munka, a munkakörülmények, a technikai ellátottság színvonala, a nőik foglalkoztatásával együtt járó sajátos kérdések, a fizetési, előléptetési, szakoktatási rendszer, a munkaszervezés, a lakosság és a posta kapcsolata, új szolgáltatások bevezetése — szóval vég nélküli a sor, amiben hasznos tapasztalatokat gyűjthetünk, s azokat sajátosságainknak megfelelően hasznosíthatjuk. Így alakult ki például a levélszekrényes kézbesítési rendszer — Skandináviában ismertük meg —, s a külterületi levélszekrényes rendszer is. — Kapcsolataink arra is jók, hogy delegációink révén soksok dolgozó bepillanthat a más viszonyok között dolgozó postások életébe, s jobban tudják értékelni azt, amit mi már elértünk, s jobban méltányolják azt a harcot is, amelyet dolgozótársaik azért folytatnak, hogy őket is megillessék azok a jogok, juttatások, amelyek a mi számunkra már olyan természetesek és megszokottak. Bánhidi Éva Az év első napjaiban a szakszervezeti vezetők számára ismét a munkatervek összeállítása jelenti az egyik legnagyobb feladatot. El kell dönteni, hogy az 1979. évben melyek legyenek a főbb célok, hogyan határozzuk meg az azokból adódó feladatokat és a megvalósítás módszereit. A Szakszervezetek Országos Tanácsának 1978. október 6-i ülése után a szakszervezeti mozgalom legfontosabb céljai és 1979. évi feladatai fő vonásokban immár ismertek valamennyi szakszervezeti tisztségviselő előtt. Most az a feladat, hogy a munkatervek készítése alkalmával mind az irányító szerveknél (iszt-knél), mind pedig az alapszervezeteknél a helyi adottságoknak megfelelően, pontosan meghatározzák a tennivalókat. A Postások Szakszervezetének Központi Vezetősége 1978. december 21-én tárgyalta meg és fogadta el szakszervezeti vezetőtestületeink 1979. I. félévi munkaterveit, s ez megjelent a Postások Szakszervezete Elnökségi Tájékoztatója 1978. évi 8. számában. Az 1979. évi feladatok meghatározásánál szakszervezeti szerveinknek abból kell kiindulniuk, hogy az eddigieknél is határozottabban segítsék azokat az intézkedéseket, ter-e melési folyamatokat, amelyek a népgazdasági — ezen belül a postai — célok megvalósítását, a termelés eredményességét szolgálják. Szakszervezeti szerveinknek 1979-ben különös figyelmet kell fordítaniuk a gazdasági építőmunka segítésére, a szolgáltatások minőségének javítására, a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom tartalmi fejlesztésére, a tervfeladatok és a vállalások összhangjának megteremtésére. Fontos feladatunknak tartjuk a testületi mamika színvonalainak, az üzemi demokráciának, a szakszervezeti élet belső demokratizmusának továbbfejlesztését, az idevonatkozó egységes értelmezését és a határozatok következetes végrehajtását. Tovább kell erősítenünk és fejlesztenünk az érdekvédelmet, mindenekelőtt az egyéni érdekvédelmet. A postás dolgozók érdekképviseletének és érdekvédelmének fokozott erősítése mellett azonban kiemelt figyelmet kell fordítani a postai szolgáltatásokat igénybevevők érdekeinek védelmére is. Szakszervezeti szerveink törekedjenek arra, hogy a tagság érdekeinek védelme ne szorítsa háttérbe a nagyközönség érdekeit. Kettős cél vezéreljen bennünket. Az egyik, hogy mindezt lehetőséget felhasználva javítsuk szolgáltatásainkat, alkalmazkodjunk a társadalmi igényekhez. A másik cél olyan szemlélet, munkahelyi légkör kialakítása, amelyben a szolgáltató felismeri, hogy ő van a dolgozó emberekért, és nem azok érte, munkájával nem szívességet tesz, hanem kötelességét teljesíti, a társadalom anyagi és erkölcsi elismerését a közösségért végzett tisztességes munkával érdemelheti ki. * Amikor a fő irány már világos, annak a meghatározása, rögzítése következik, mikor és hogyan kell a mozgalomnak segítenie, kinek mit kell tennie. Például: milyen keretek között, ki milyen alapállásból ismertesse a terv előírásait. 1979 január hónapban várható a postai nagyaktíva-értekezlet, ezt követően valamennyi postaszerv aktívaértekezleten vitatja meg a tervfeladatokat. Jó lenne, ha a szakszervezeti tisztségviselők minél többen részt vennének e tanácskozások vitáiban, és konkrét javaslatokkal segítenék elő a központi, illetve a helyi tervfeladatok megvalósítását. A jól kidolgozott munkaterv nem elégedhet meg a testületi ülések és a napirendi pontok felsorolásával. Természetesen az utóbbira is szükség van, de csak a főbb feladatok és az alapszervezeti élet más fontos tartalmi és szervezeti elemei mellett. A napirend tárgyalása csak akkor lesz eredményes, ha a legfontosabb célokat szolgálja, és már előre meghat.A Postások Szakszervezete elnöksége javaslatára decemberben a központi vezetőségbe két fiatalt kooptáltak: Katona Istvánt, a Budapest vidéki Postaigazgatóság Szakszervezeti Tanácsának titkárát és Kánya Gyulát, a szakszervezeti központ Szervezési és Káderosztályának új vezetőjét. Amikor felkerestem Katona Istvánt, éppen párttagsági felvételi kérelmét töltötte ki. Április 5-én lesz harmincéves. Tizenhat éve tagja a KISZ-nek. A középiskolában kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. A Posta Oktatási Központban a szakszervezeti bizottság ifjúsági felelőse volt és KISZ-feladatként ellátta a POK lapjának szerkesztését. Hathónapos KISZ-titkárképzőt végzett. A BUVIG-ban mint KISZ-vezetőségi tag, majd a KISZ-bizottság tagjaként dolgozott. — Hogyan emlékezik? — Egyik diáktársam javaslatára jelentkeztem Balassagyarmaton a postán munkára. Táviratkézbesítőként kezdtem. Később helyi és inter távbeszélő-kezelő lettem, majd járatos, csomagraktáros. Segédtiszti tanfolyamot végeztem, s 1969-től 1972 szeptemberéig Pest megyében állandó helyettes voltam. Ekkor megkezdtem tanulmányaimat a felsőfokú postaforgalmi tanfolyamon és ennek elvégzése után 1974-ben visszakerültem Balassagyarmatra hivatali biztosnak, majd az igazgatási törzsben dolgoztam, mint belső ellenőr. Ezután a jogi osztály vizsgáló biztosa lettem, ezt a tisztséget láttam el 1977 szeptemberéig. Októberben kerültem az iszt-be mint közgazdasági felelős. 1978 júliusában megválasztottak a szakszervezeti tanács titkárává. — Ehhez a dátumhoz még két esemény fűződik: a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán államvizsgáztam, és megszületett kisfiúnk. (Katona István két éve nős, mint mondta, a postának köszönheti, hogy feleségét megismerte, ő is postás volt.) — Nehéz volt az Indulás? — Sütő Istvántól vettem át a titkári tisztséget. Három évtizedes tapasztalata volt a mozgalmi munkában. Sokat köszönhetek Sütő elvtársnak, aki átadta tapasztalatait, segített feladatom megismerésében. Sok feladat vár megoldásra. A félévi munka mérlegét megvonva elmondhatom, hogy a szakmai vezetéssel jó az együttműködés, korrekt a kapcsolat. Ennek lényege, hogy az iszt által felvetett minden kérdésre azonnali, gyors intézkedés történik. Ezt bizonyítják visszatérő ellenőrzéseink. Ez a jó kapcsolat egyik biztosítéka a további eredményes munkának. — Mit jelent önnek a központi vezetőségi tagság? — Megtisztelő feladatot. Részt vehetek a postás dolgozókat érintő kérdések megvitatásában. Képviselhetem a BUVIG dolgozóinak érdekeit. Sok új információt kapok, melyek jelentősen megkönnyítik munkámat. A Budapest 78 mozgópostafőnökség az elmúlt évtizedekben sok kádert nevelt magának és adott a postának. E kollektíva saját nevelésű fia Kánya Gyula is, akit december 21-én bíztak meg a Postások Szakszervezete Szervezési és Káderosztályának vezetésével és kooptáltak a központi vezetőségbe. E dátumhoz fűződik még egy jelentős esemény, postai munkásságának két évtizedes jubileuma. (15 évesen szegődött a postához!) — Pécs 2 postahivatalban kezdtem mint „mindenes”. Voltam csomagrakodó, járatkísérő, majd egy év múlva felkerültem Budapestre. Ezt a mozgópostásoknak köszönhetem, akik rábeszéltek, hogy mozgópostás legyek. Nem bántam meg. Lelkes, nagyszerű kollektívába kerültem. Segíttették politikai és szakmai fejlődésemet. Segítségükkel megismertem, megszerettem ezt a szakágat — emlékezik Kánya Gyula. — Tíz évig utaztam mint mozgópostás. Később szolgálatvezetővé, majd osztályvezető-helyettessé, osztályvezetővé neveztek ki. Több mint egy évtizeden át a munka mellett tanultam. Kánya Gyula 1975-ig dolgozott a 78-as mozgóposta-hivatalban. Időközben elvégezte a Postaforgalmi Technikumot, a marxista középiskolát, a marxista egyetemet, a felsőfokú postaforgalmi tanfolyamot. 1975 szeptemberétől az MSZMP Politikai Főiskoláján tanult, 1978 júliusában sikeres államvizsgát tett. Ekkor került a Postások Szakszervezetébe mint a Szervezési- és Káderosztály politikai főmunkatársa. Régi mozgalmi munkás. A KISZ indította el az ifjúsági mozgalomba. A 78-as hivatalban a KISZ szervezőtitkára, a szakszervezetben bizalmi, tanácstag és propagandista volt. 1968-ban vették fel a pártba, mint vezetőségi tag hosszú éveken át dolgozott. — Nagy meglepetés és megtiszteltetés számomra, hogy 35 évesen ilyen fontos, kettős politikai megbízatást kaptam. Szeretemaz embereket és mindent elkövetek azért, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsek, megismerjem a postás dolgozók eredményes munkáját, s azokat a gondokat, amelyek még rendezésre várnak. Minden alkalmat megragadok arra, hogy gyakran találkozhassam a postás dolgozókkal. Ezek a találkozások segítséget nyújtanak mind az osztály vezetéséhez, mind pedig a központi vezetőségi tagság eredményes ellátásához. A posta szolgáltató üzem, ezért nekünk kettős feladatunk van: képviselni a postás dolgozók érdekeit és a nagyközönséget. Célunk: a központi vezetőségi ülések határozatai olyanok legyenek, hogy azokban javaslataikra ismerjenek a dolgozók és egységesein értelmezzék, valamint segítsék azok céltudatos végrehajtását — mondta Kánya Gyula. Bokros Erzsébet hozzuk, hogy az egyes témákat miért, milyen szándékkal tűzzük napirendre, azokkal mit akarunk elérni, előkészítésükhöz mikor fogunk hozzá, s azokért ki a felelős. Termelést segítő feladatunk nem állhat meg a munkaverseny formális szervezésénél, a felajánlások általános megfogalmazásánál. Ilyen vállalásokat ne támogassanak a testületeink. Határozott, kézzelfogható, bármikor ellenőrizhető és értékelhető vállalásokra van szükség. Célszerű azt is megtervezni, hogy a szakszervezeti vezetőszervek hogyan, milyen módon kísérjék majd figyelemmela termelés, a tervteljesítés alakulását. Időben el kell határozni, hogy mikorra kell előkészíteni a bizalmiak testületi és az szb együttes ülését. Meg kell határozni az előterjesztések jellegét és várható terjedelmét. Ügyeljünk arra, hogy e formák elé közérthető, kellő időben közreadott, világos szakmai előterjesztések kerüljenek és minden esetben legyen ott az előterjesztés mellett a szakszervezeti vezetőtestületi, vagy munkabizottsági állásfoglalás tervezete is. A képviseleti fórumok előtt a bizalmiaknak (bizalmi küldötteknek) és a szocialista brigádvezetőknek biztosítsunk időt és nyújtsunk segítséget a szakszervezeti csoportokkal, brigádokkal való előzetes tanácskozásokhoz, majd utána a döntések ismertetéséhez, csak így lesz igazán értelmük a testületi üléseknek, és így tudjuk már a tervezéskor elejét venni a vég nélküli értékeléseknek az általános, nem sokat mondó határozatoknak és állásfoglalásoknak. Rabi János Bemutatjuk a központi vezetőség új tagjait 2 POSTÁS DOLGOZÓ Juhász Istvánt 1922-1978 December 24-én 56 éves korában a könyörtelen betegség szólította el közülünk Juhász Istvánt, a Postások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagját, a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság nyíregyházi gócüzemének vezetőjét. A nyíregyházi temetőben több száz barátja, tisztelője vett búcsút tőle. Az elektroműszerész mesterséget tanulta ki. 1943-ban került a Nyíregyházi Erősítő Állomásra, amely élete végéig munkahelye maradt. 1950-ben nevezték ki a gócüzem vezetőjévé. Fáradhatatlan lelkesedéssel dolgozott és képezte magát. Szakmaszeretetét bizonyítja, hogy a Közlekedéstudományi Egyesületnek alapító tagja volt. A pártnak 1947 óta tagja. Közéleti tevékenysége azonban már korábbi időre, 1945-re tekint vissza. Ekkor lett a Postások Szakszervezetének tagja. Munkatársainak gondja, baja, érdekeik védelme mindig fontos volt számára. 1963 óta tagja a Postások Szakszervezete legrangosabb testületének, a központi vezetőségnek. A szeptember 21-i tanácskozás — még mi sem tudtuk, hogy Juhász Istvánnak az utolsó lesz — vitájában részt vett. Ma is fülünkbe csengenek szavai. Fáradhatatlanul ostorozta a hibákat és kért segítséget a megoldás érdekében. Szakmai munkáját, társadalmi tevékenységét munkatársai, vezetői nagyrabecsülték, elismerték. Megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozat, a Posta és Közlekedés kiváló dolgozója, és más kitüntetések tulajdonosa volt. Munkássága , példa számunkra. Emlékét megőrizzük. A Tanácsköztársaság eseményei rézkarcokon A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Képcsarnok Vállalat neves művészek közreműködésével rézkarcsorozatot bocsát ki. A sorozat a Tanácsköztársaság jelentős eseményeit ábrázolja. A 12 nagyméretű képből álló sorozat ára 3500 Ft. Megrendelhető a Képcsarnok Vállalat közületi osztályán. (Cím: Budapest, Vörösmarty tér 1., 1051).