Postás Dolgozó, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Szót érteni mindenkivel... Beszélgetés Besenyei Miklós főtitkárral szakszervezetünk nemzetközi kapcsolatairól Módszertani ajánlás a munkatervek A szakszervezetek természe­téből, lényegéből következik, hogy sohasem voltak csak nemzetiek, elszigeteltek, már bölcsőjüknél kialakult nemzet­közi tevékenységük. Ahogyan gazdasági téren megszülettek a nemzetközi egyesülések, ugyanúgy a szakszervezeti mozgalomban is létrejöttek nemzetközi központok. A Postások Szakszervezete fiatal, alig több, mint harminc­éves, de nemzetközi kapcsola­tai széles körűek, folyamato­san fejlődnek. Besenyei Miklós főtitkárt arra kértük, mutassa be a szakszervezet nemzetközi tevékenységét, e munka fő jel­lemzőit, tartalmi gazdagodását. — Mi is, mint minden szak­mai szakszervezet, a SZOT és a Szakszervezeti Világszövet­ség határozatainak, állásfogla­lásainak szellemében végezzük nemzetközi tevékenységünket. Az egésznek része vagyunk, saját lehetőségeink keretein belül, kapcsolatainkat felhasz­nálva igyekszünk segíteni a vezető testületek állásfoglalá­sainak érvényesülését, néze­teink másokkal való megis­mertetését. Természetesen nemcsak az SZVSZ tagjaival, hanem olyan szakszervezetek­kel is tartunk kapcsolatot, me­lyek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének, vagy a Munka Világszövetsé­gének tagjai. Jelenleg 40 or­szág 48 postás és távközlési szakszervezetének központjá­val, 9 területi szervezettel és 6 nemzetközi szervezettel van kapcsolatunk. Aktívan részt veszünk az SZVSZ nemzetközi szakmai szövetségén belül a postai és távközlési tagozat munkájában. Itt a közeljövő­,­ben két fontos témát vizsgál­nak, elemeznek: A posta és távközlés területén foglalkoz­tatott nők helyzete; A posta gépesítésének és technológiai változásainak hatása a munka­körülményekre. Mindkét té­mát a Nemzetköz Munkaügyi Hivatal elé terjesztik. — Az ilyen fórumok — és ez minden kapcsolatunkra jel­lemző — már túlnőnek a csak postásokat érintő kérdéseken, mert a tanácskozások mindig lehetőséget biztosítanak arra is, hogy szót ejtsünk hazánk társadalmi átalakulásáról, a szocializmus fejlődéséről, munkamódszereinkről. Jó szol­gálatot lehet tenni a béke vé­delmének, a békés egymás mellett élés segítésének, az egyetemes munkásérdekeknek. Arról is meggyőződhetünk, hogy sok olyan kérdés van, melyek kölcsönös érdeklődésre tartanak számot, melyekben azonos, vagy majdnem azonos véleményen vagyunk, s me­lyeknek megoldása — bármi­­lyent a társadalmi rendszerben élünk — egyformán érdeke minden bérből és fizetésből élő dolgozónak. Nézeteink hangsú­lyozása mellett előnyben része­sítjük azt, ami összeköt, vagy közelebb hoz bennünket egy­máshoz. De ez így természetes, hisz a munkások képviselői vagyunk. A nemzetközi tevékenység­ben nem lehet általánosítani, a kapcsolatok, gondolom, külön­bözőképpen alakulnak az egyes országokban működő szakszer­vezetekkel.­­ Természetesen a kapcso­latok mélysége, tartalma más a szocialista, a fejlett tőkés­ és a fejlődő országok szakszerve­zeteivel. A dolgok természeté­ből fakad, hogy a legközvetle­nebb, legbarátibb, s állandó az együttműködésünk a szo­cialista országokkal. A legré­gibb is. Nagyon gazdag tapasz­talatanyagot cserélünk, s ösz­­szehangoljuk munkánkat a kétoldalú kapcsolatokban is, a nemzetközi tevékenységben is. Az utóbbi időben új módsze­rek, lehetőségek keresése ke­rült előtérbe. Nő az érdekvéd­­delmi és a postai gazdálkodást segítő tevékenység hatékony­sága. Eredményeink, céljaink, gondjaink kölcsönös megisme­rése egyre nélkülözhetetle­nebbé válik. A vezető szintű tanácskozások mellett egyre gyakoribbak az egy-egy konk­rét téma tanulmányozására szervezett találkozók.­­ A fejlett tőkésországok postás szakszervezeteivel az utóbbi időben terjedtek ki, szi­lárdultak meg kapcsolataink, s ezek főleg kétoldalúak. Ezzel egyidejűleg érdemibb, gazda­gabb, határozottabb lett a kö­zös munkánk. Túljutottunk azon az időszakom, hogy egy­­egy kölcsönös látogatással megtiszteljük egymást. Sok olyan tájékoztatást, tapaszta­latcserét, vi­tát tartottunk, amelyeken mindkét felet érintő, érdeklő kérdésekről esik szó. Nem véletlen például az ő érdeklődésük a mi gazda­ságirányítási rendszerünk iránt. Ezen belül azt tanulmá­nyozzák, milyen a dolgozók, illetve az őket képviselő szak­­szervezetek szerepe az irányí­tási rendszerben, a gazdasági szervezetben, az elosztási rend­szerben. Ők tulajdonképpen tapasztalatainkat jól fel tud­ják használni törekvéseik ala­kításában, hogy betekinthesse­nek a posta egész gazdálkodá­sába, ott képviselni tudják a dolgozók érdekeit. A skandi­náv országokban például — kapcsolataink eredményeként — történt előrelépés ilyen kér­désekben. Fejlődés általában ott tapasztalható, ahol a szak­­szervezetek nem csupán a szervezett dolgozók érdekei­nek védelmével törődnek, ha­nem a munkanélküli, tehát a szakmákhoz nem kötődő töme­gek társadalmi helyzetét is sa­ját ügyüknek tekintik, s átfogó munkáspolitikát foly­tatnak, a társadalmi átalaku­lást tekintik céljuknak. A mi munkánkban nagyon fontos, hogy mindegyikkel szót tud­junk érteni.­­ Nemzetközi tevékenysé­günkben jelentős helye van a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink ápolásának, bő­vítésének. Bátorítjuk őket an­­tiimperialista harcukban, ér­dekvédelmi munkájukban. Ta­pasztalataink átadásával segít­jük a szakszervezeti mozgalom kialakulását, szervezeti erősö­dését. Tevékenységünkben al­kalmazkodunk partnerünkhöz. A közös témákat aszerint kell kiválasztani, hogy az adott or­szágban milyenek a társadalmi körülmények, milyen a fejlett­ségi szint a postám. Ennek fi­gyelembevételével kell felké­szülni a találkozásokra. Az al­kalmazkodást az is megkí­vánja és befolyásolja, hogy az egyes szakszervezetekben n­a­­gyon sajátosak a problémák, a fejlődéssel együtt járó nehéz­ségek foglalkoztatják őket. Képviselőik érdeklődnek a szervezeti felépítés, a jog- és hatáskör, a postai szolgáltatá­sok megszervezése, a postai szakoktatás, a dolgozók szociá­lis, egészségügyi ellátottsága iránt. Ezen felül a hatalomért folytatott harc módszerei, az állami tulajdonba vétel, a me­zőgazdaság kérdései is érdek­lődésük középpontjában van­nak. Tapasztalataink átadása mellett segítséget adunk a szakemberképzésben, s időn­ként — erőnkhöz mérten — anyagi támogatást is nyúj­tunk. Tudjuk-e mi is hasznosítani a külországokban szerzett ta­pasztalatokat? — Igen. Hisz a posta mun­kája — alapjában véve — az egész világon hasonló. A mun­karendszer, az éjszakai munka, a munkakörülmények, a technikai ellátottság színvo­nala, a nőik foglalkoztatásával együtt járó sajátos kérdések, a fizetési, előléptetési, szakokta­tási rendszer, a munkaszerve­zés, a lakosság és a posta kap­csolata, új szolgáltatások be­vezetése — szóval vég nélküli a sor, amiben hasznos tapasz­talatokat gyűjthetünk, s azo­kat sajátosságainknak megfe­lelően hasznosíthatjuk. Így alakult ki például a levélszek­rényes kézbesítési rendszer — Skandináviában ismertük meg —, s a külterületi levélszekré­nyes rendszer is. — Kapcsolataink arra is jók, hogy delegációink révén sok­sok dolgozó bepillanthat a más viszonyok között dolgozó pos­tások életébe, s jobban tudják értékelni azt, amit mi már el­értünk, s jobban méltányolják azt a harcot is, amelyet dolgo­zótársaik azért folytatnak, hogy őket is megillessék azok a jogok, juttatások, amelyek a mi számunkra már olyan ter­mészetesek és megszokottak. Bánhidi Éva Az év első napjaiban a szak­­szervezeti vezetők számára is­mét a munkatervek összeállí­tása jelenti az egyik legna­gyobb feladatot. El kell dön­teni, hogy az 1979. évben me­lyek legyenek a főbb­ célok, hogyan határozzuk meg az azokból adódó feladatokat és a megvalósítás módszereit. A Szakszervezetek Országos Tanácsának 1978. október 6-i ülése után a szakszervezeti mozgalom legfontosabb céljai és 1979. évi feladatai fő voná­sokban immár ismertek vala­mennyi szakszervezeti tiszt­ségviselő előtt. Most az a fel­adat, hogy a munkatervek ké­szítése alkalmával mind az irányító szerveknél (iszt-knél), mind pedig az alapszerveze­­teknél a helyi adottságoknak megfelelően, pontosan megha­tározzák a tennivalókat. A Postások Szakszervezeté­nek Központi Vezetősége 1978. december 21-én tárgyalta meg és fogadta el szakszervezeti vezetőtestületeink 1979. I. fél­évi munkaterveit, s ez megje­lent a Postások Szakszervezete Elnökségi Tájékoztatója 1978. évi 8. számában. Az 1979. évi feladatok meg­határozásánál szakszervezeti szerveinknek abból kell kiin­dulniuk, hogy az eddigieknél is határozottabban segítsék azokat az intézkedéseket, ter-e melési folyamatokat, amelyek a népgazdasági — ezen belül a postai — célok megvalósítását, a termelés eredményességét szolgálják. Szakszervezeti szerveinknek 1979-ben különös figyelmet kell fordítaniuk a gazdasági építőmunka segítésére, a szol­gáltatások minőségének javí­tására, a szocialista munkaver­seny, a szocialista brigádmoz­­galo­m tartalmi fejlesztésére, a tervfeladatok és a vállalások összhangjának megteremté­sére. Fontos feladatunknak tart­juk a testületi mamika színvo­nalainak, az üzemi demokrá­ciának, a szakszervezeti élet belső demokratizmusának to­vábbfejlesztését, az idevonat­kozó egységes értelmezését és a határozatok következetes végrehajtását. Tovább kell erősítenünk és fejlesztenünk az érdekvédelmet, mindenekelőtt az egyéni érdekvédelmet. A postás dolgozók érdekkép­viseletének és érdekvédelmé­nek fokozott erősítése mellett azonban kiemelt figyelmet kell fordítani a postai szolgáltatá­sokat igénybevevők érdekei­nek védelmére is. Szakszerve­zeti szerveink törekedjenek arra, hogy a tagság érdekeinek védelme ne szorítsa háttérbe a nagyközönség érdekeit. Ket­tős cél vezéreljen bennünket. Az egyik, hogy mindezt lehető­séget felhasználva javítsuk szolgáltatásainkat, alkalmaz­kodjunk a társadalmi igények­hez. A másik cél olyan szemlélet, munkahelyi légkör kialakítása, amelyben a szolgáltató felis­meri, hogy ő van a dolgozó emberekért, és nem azok érte, munkájával nem szívességet tesz, hanem kötelességét telje­síti, a társadalom anyagi és er­kölcsi elismerését a közössé­gért végzett tisztességes mun­kával érdemelheti ki. * Amikor a fő irány már vilá­gos, annak a meghatározása, rögzítése következik, mikor és hogyan kell a mozgalomnak segítenie, kinek mit kell ten­nie. Például: milyen keretek között, ki milyen alapállásból ismertesse a terv előírásait. 1979 január hónapban várható a postai nagyaktíva-értekezlet, ezt követően valamennyi pos­taszerv aktívaértekezleten vi­tatja meg a tervfeladatokat. Jó lenne, ha a szakszervezeti tisztségviselők minél többen részt vennének e tanácskozá­sok vitáiban, és konkrét javas­latokkal segítenék elő a köz­ponti, illetve a helyi tervfel­adatok megvalósítását. A jól kidolgozott munkaterv nem elégedhet meg a testületi ülések és a napirendi pontok felsorolásával. Természetesen az utóbbira is szükség van, de csak a főbb feladatok és az alapszervezeti élet más fontos tartalmi és szervezeti elemei mellett. A napirend tárgyalása csak akkor lesz eredményes, ha a legfontosabb célokat szol­gálja, és már előre meghat.­A Postások Szakszervezete elnöksége javaslatára decem­berben a központi vezetőségbe két fiatalt kooptáltak: Katona Istvánt, a Budapest vidéki Pos­taigazgatóság Szakszervezeti Tanácsának titkárát és Kánya Gyulát, a szakszervezeti köz­pont Szervezési és Káderosztá­lyának új vezetőjét. Amikor felkerestem Katona Istvánt, éppen párttagsági fel­vételi kérelmét töltötte ki. Áp­rilis 5-én lesz harmincéves. Ti­zenhat éve tagja a KISZ-nek. A középiskolában kapcsolódott be az ifjúsági mozgalomba. A Posta Oktatási Központban a szakszervezeti bizottság ifjú­sági felelőse volt és KISZ-fel­­adatként ellátta a POK lapjá­nak szerkesztését. Hathónapos KISZ-titkárképzőt végzett. A BUVIG-ban mint KISZ-ve­­zetőségi tag, majd a KISZ-bi­­zottság tagjaként dolgozott. — Hogyan emlékezik? — Egyik diáktársam javas­latára jelentkeztem Balassa­gyarmaton a postán munkára. Táviratkézbesítőként kezdtem. Később helyi és inter távbe­szélő-kezelő lettem, majd jára­tos, csomagraktáros. Segéd­tiszti tanfolyamot végeztem, s 1969-től 1972 szeptemberéig Pest megyében állandó helyet­tes voltam. Ekkor megkezdtem tanulmányaimat a felsőfokú postaforgalmi tanfolyamon és ennek elvégzése után 1974-ben visszakerültem Balassagyar­matra hivatali biztosnak, majd az igazgatási törzsben dolgoz­tam, mint belső ellenőr. Ezután a jogi osztály vizsgáló biztosa lettem, ezt a tisztséget láttam el 1977 szeptemberéig. Októ­berben kerültem az iszt-be mint közgazdasági felelős. 1978 júliusában megválasztot­tak a szakszervezeti tanács titkárává. — Ehhez a dátumhoz még két esemény fűződik: a Közle­kedési és Távközlési Műszaki Főiskolán államvizsgáztam, és megszületett kisfiúnk. (Katona István két éve nős, mint mondta, a postának köszön­heti, hogy feleségét megis­merte, ő is postás volt.) — Nehéz volt az Indulás? — Sütő Istvántól vettem át a titkári tisztséget. Három év­tizedes tapasztalata volt a moz­galmi munkában. Sokat kö­szönhetek Sütő e­lvtársnak, aki átadta tapasztalatait, segített feladatom megismerésében. Sok feladat vár megoldásra. A félévi munka mérlegét meg­vonva elmondhatom, hogy a szakmai vezetéssel jó az együttműködés, korrekt a kap­csolat. Ennek lényege, hogy az iszt által felvetett minden kér­désre azonnali, gyors intézke­dés történik. Ezt bizonyítják visszatérő ellenőrzéseink. Ez a jó kapcsolat egyik biztosítéka a további eredményes munká­nak. — Mit jelent önnek a köz­ponti vezetőségi tagság? — Megtisztelő feladatot. Részt vehetek a postás dolgo­zókat érintő kérdések megvi­tatásában. Képviselhetem a BUVIG dolgozóinak érdekeit. Sok új információt kapok, melyek jelentősen megkönnyí­tik munkámat. A Budapest 78 mozgóposta­főnökség az elmúlt évtizedek­ben sok kádert nevelt magá­nak és adott a postának. E kol­lektíva saját nevelésű fia Ká­nya Gyula is, akit december 21-én bíztak meg a Postások Szakszervezete Szervezési és Káderosztályának vezetésével és kooptáltak a központi veze­tőségbe. E dátumhoz fűződik még egy jelentős esemény, pos­tai munkásságának két évtize­des jubileuma. (15 évesen sze­gődött a postához!) — Pécs 2 postahivatalban kezdtem mint „mindenes”. Voltam csomagrakodó, járat­kísérő, majd egy év múlva fel­kerültem Budapestre. Ezt a mozgópostásoknak köszönhe­tem, akik rábeszéltek, hogy mozgópostás legyek. Nem bán­tam meg. Lelkes, nagyszerű kollektívába kerültem. Segít­tették politikai és szakmai fej­lődésemet. Segítségükkel meg­ismertem, megszerettem ezt a szakágat — emlékezik Kánya Gyula. — Tíz évig utaztam mint mozgópostás. Később szolgálatvezetővé, majd osz­tályvezető-helyettessé, osztály­­vezetővé neveztek ki. Több mint egy évtizeden át a munka mellett tanultam. Kánya Gyula 1975-ig dolgo­zott a 78-as mozgóposta-hiva­talban. Időközben elvégezte a Postaforgalmi Technikumot, a marxista középiskolát, a mar­xista egyetemet, a felsőfokú postaforgalmi tanfolyamot. 1975 szeptemberétől az MSZMP Politikai Főiskoláján tanult, 1978 júliusában sikeres államvizsgát tett. Ekkor került a Postások Szakszervezetébe mint a Szervezési- és Káder­osztály politikai főmunkatársa. Régi mozgalmi munkás. A KISZ indította el az ifjúsági mozgalomba. A 78-as hivatal­ban a KISZ szervezőtitkára, a szakszervezetben bizalmi, ta­nácstag és propagandista volt. 1968-ban vették fel a pártba, mint vezetőségi tag hosszú éveken át dolgozott. — Nagy meglepetés és meg­tiszteltetés számomra, hogy 35 évesen ilyen fontos, kettős po­litikai megbízatást kaptam. Szeretem­­az embereket és min­dent elkövetek azért, hogy sze­mélyes tapasztalatokat gyűjt­sek, megismerjem a postás dolgozók eredményes munká­ját, s azokat a gondokat, ame­­lyek még rendezésre várnak. Minden alkalmat megragadok arra, hogy gyakran találkoz­­hassam a postás dolgozókkal. Ezek a találkozások segítséget nyújtanak mind az osztály ve­zetéséhez, mind pedig a köz­ponti vezetőségi tagság ered­ményes ellátásához. A posta szolgáltató üzem, ezért nekünk kettős feladatunk van: képvi­selni a postás dolgozók érde­keit és a nagyközönséget. Cé­lunk: a központi vezetőségi ülések határozatai olyanok le­gyenek, hogy azokban javasla­taikra ismerjenek a dolgozók és egységesein értelmezzék, va­lamint segítsék azok céltuda­tos végrehajtását — mondta Kánya Gyula. Bokros Erzsébet hozzuk, hogy az egyes témákat miért, milyen szándékkal tűz­zük napirendre, azokkal mit akarunk elérni, előkészítésük­höz mikor fogunk hozzá, s azokért ki a felelős. Termelést segítő feladatunk nem állhat meg a munkaver­seny formális szervezésénél, a felajánlások általános megfo­galmazásánál. Ilyen vállaláso­kat ne támogassanak a testüle­­teink. Határozott, kézzelfog­ható, bármikor ellenőrizhető és értékelhető vállalásokra van szükség. Célszerű azt is megtervezni, hogy a szakszer­vezeti vezetőszervek hogyan, milyen módon kísérjék majd figyelemmel­­a termelés, a terv­­teljesítés alakulását. Időben el kell határozni, hogy mikorra kell előkészíteni a bizalmiak testületi és az szb együttes ülését. Meg kell hatá­rozni az előterjesztések jelle­gét és várható terjedelmét. Ügyeljünk arra, hogy e for­mák elé közérthető, kellő idő­ben közreadott, világos szak­mai előterjesztések kerüljenek és minden esetben legyen ott az előterjesztés mellett a szak­­szervezeti vezetőtestületi, vagy munkabizottsági állásfoglalás tervezete is. A képviseleti fórumok előtt a bizalmiaknak (biza­lmi kül­­dötteknek) és a szocialista bri­gádvezetőknek biztosítsunk időt és nyújtsunk segítséget a szakszervezeti csoportokkal, brigádokkal való előzetes ta­nácskozásokhoz, majd utána a döntések ismertetéséhez, csak így lesz igazán értelmük a tes­tületi üléseknek, és így tudjuk már a tervezéskor elejét venni a vég nélküli értékeléseknek az általános, nem sokat mondó határozatoknak és állásfogla­lásoknak. Rabi János Bemutatjuk a központi vezetőség új tagjait 2 POSTÁS DOLGOZÓ Juhász Istvánt 1922-1978 December 24-én 56 éves ko­rában a könyörtelen betegség szólította el közülünk Juhász Istvánt, a Postások Szakszer­vezete Központi Vezetőségé­nek tagját, a Helyközi Távbe­szélő Igazgatóság nyíregyházi gócüzemének vezetőjét. A nyíregyházi temetőben több száz barátja, tisztelője vett bú­csút tőle. Az elektroműszerész mester­séget tanulta ki. 1943-ban ke­rült a Nyíregyházi Erősítő Ál­lomásra, amely élete végéig munkahelye maradt. 1950-ben nevezték ki a gócüzem vezető­jévé. Fáradhatatlan lelkese­déssel dolgozott és képezte magát. Szakmaszeretetét bizo­nyítja, hogy a Közlekedéstudo­mányi Egyesületnek alapító tagja volt. A pártnak 1947 óta tagja. Közéleti tevékenysége azon­ban már korábbi időre, 1945-re tekint vissza. Ekkor lett a Pos­tások Szakszervezetének tagja. Munkatársainak gondja, baja, érdekeik védelme mindig fontos volt számára. 1963 óta tagja a Postások Szakszerve­zete legrangosabb testületé­nek, a központi vezetőségnek. A szeptember 21-i tanácskozás — még mi sem tudtuk, hogy Juhász Istvánnak az utolsó lesz — vitájában részt vett. Ma is fülünkbe csengenek szavai. Fáradhatatlanul osto­rozta a hibákat és kért segítsé­get a megoldás érdekében. Szakmai munkáját, társa­dalmi tevékenységét munka­társai, vezetői nagyrabecsül­­ték, elismerték. Megkapta a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozat, a Posta és Közlekedés kiváló­ dolgozója, és más kitüntetések tulajdonosa volt. Munkássága , példa szá­munkra. Emlékét megőrizzük. A Tanácsköztársaság eseményei rézkarcokon A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. év­fordulója alkalmából a Képcsarnok Vállalat neves mű­vészek közreműködésével rézkarcsorozatot bocsát ki. A sorozat a Tanácsköztársaság jelentős eseményeit ábrá­zolja. A 12 nagyméretű képből álló sorozat ára 3500 Ft. Megrendelhető a Képcsarnok Vállalat közületi osztá­lyán. (Cím: Budapest, V­örösmarty tér 1., 1051).

Next