Postás Dolgozó, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

VIIÁG PROLETÁ'IJAI, EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1980. JANUÁR ÁRA: 1 FORINT Szerény ígéretek, őszinte jókívánságok Szakszervezeti szerveink — szocialista viszonyok között el­foglalt helyüknek, szerepük­nek, hivatásuknak és felelős­ségüknek megfelelően — számvetést készítenek az óesz­tendő utolsó napjaiban. Több ez, mint szokás és hagyomány. Erkölcsi kötelesség is, hogy választott testületeink mérleg­re tegyenek minden változást, amely kedvező vagy kedvezőt­len hatást gyakorolt a magyar hírközlés rendeltetésszerű mű­ködésére, a postás dolgozótár­sak munkájára, megélhetési körülményeire. S­zakszervezetünk közpon­ti vezetősége értékelte az 1979-ben végzett szakmai és szakszervezeti te­vékenységet. Elismerését fe­jezte ki a postás dolgozóknak, a társadalmi tisztségviselőknek és a gazdasági vezetőknek fe­lelősségteljes és eredményes munkájukért. A számvetéssel szoros összefüggésben vitatta meg és hagyta jóvá a Magyar Posta 1980. évi gazdasági, szo­ciálpolitikai és közművelődési tervét. Ezek előirányzatait reá­lisaknak és szerényeknek egy­aránt minősíthetjük. Az min­denesetre bizonyos, hogy tel­jesítésük nehezebb körülmé­nyek között, számos gondunk, belső feszültségünk miatt nem lesz könnyű vagy egyszerű. Mint mindig, most sem elég a gondos tervezés, a jó veze­tői elképzelés. Ez csak egyik — nem lebecsülendő — feltétele a céltudatos, tervszerű és jól szervezett munkának, de ön­magában nem nyújt biztosíté­kot az 1980. évi feladatok ered­ményes megoldásához. A ter­veknek a megértés, az elfoga­dás, próbája után a gyakorlat próbáját kell kiállniuk. A gya­korlati megvalósítás most is a postás dolgozók kezében van. Rajtuk múlik, az ő tudatossá­gukon, szakértelmükön, cse­lekvőkészségükön áll vagy bu­kik a magyar hírközlés szám­szerű és számokkal ki nem fe­jezhető céljainak sikeres meg­valósítása. Eddig elért eredmé­nyeink megőrzésének és to­vábbi előrehaladásunknak ez a záloga és legnagyobb biztosí­téka. Ezért fordulunk a postás dolgozókhoz, hogy ismerjék és értsék meg az elképzeléseket, a célokat. T­ársadalmi életünk leg­fontosabb eseménye 1980-ban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kong­resszusa lesz. A kongresszus irányelveit magunkénak vall­juk, kitűzött céljait reálisak­nak tartjuk. A benne foglal­tak megfelelő alapokat nyújta­nak a nehézségek leküzdésé­­hez, eredményeink megőrzésé­hez és a gyorsabb ütemű fej­lődéshez. Megtisztelő és fele­lősségteljes kötelezettségünk­nek tartjuk a párt irányelvei­nek széles körű támogatását és a megvalósításban való aktív közreműködést. Ez az év fontos állomás lesz szakszervezeti szerveink életé­ben is. A Magyar Szakszerve­zetek alapszabálya szerint új­já kell választani a szakszer­vezet valamennyi tisztségvise­lőjét és testületét az alapszer­vezeti bizalmiaktól egészen a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusán részt ve­vő küldöttekig. A választási és kongresszusi előkészületek nagy lehetőségeket teremtenek a tagsággal való széles körű, őszinte és elmélyült eszmecse­rére, munkánk értékelésére, a fogyatékosságok feltárására. Szakszervezeti szerveinknek minden év­fordulóján, de kü­lönösen most, 1980-ban — az V. ötéves terv utolsó évében — nagyon pontosan tisztában kell lenniük azzal, hogy miképpen valósultak meg az előirányzott feladatok. Melyeket tekinthet­jük elérteknek, befejezettek­nek, és mi az, ami elmaradt. Mit intézhetünk el még 1980- ban, és miről kell egyelőre le­mondanunk, mivel a feltételek minden becsületes szándék és törekvés ellenére sem terem­tődtek meg. Kötelességünk, hogy ebben az évben még tudatosabban, felkészültebben tegyünk ele­get kettős hivatásunknak. Az üzemi demokratizmus lehető­ségével élve, a postás dolgo­zók mozgósításával, a szocia­lista munkaverseny-mozgal­­mak lendületével járuljunk hozzá a szocialista posta erősí­téséhez, a hírközlés feladatai­nak teljesítéséhez; ezzel szo­ros összefüggésben képvisel­jük, védjük és érvényesítsük a postás dolgozók érdekeit! Mindehhez nem nélkülözhe­tő maguknak a dolgozóknak a tevékeny közreműködése. Feltétel és követelmény, hogy a dolgozók minden szinten részt vegyenek az intézkedé­sek előkészítésében, a döntések az ő véleményük ismeretében és figyelembevételével szüles­senek meg. Természetesnek kell tekinteni, hogy a postás dolgozóknak joguk van min­denről tudni, ami a postán vagy annak egy-egy gazdasági egységénél történik. Nekik is ismerniük kell az összefüggé­seket, látniuk kell minden le­hetőséget, kedvező és kedve­zőtlen hatást. Hiszen végső so­ron ezek ismerete — vagy ép­pen az ismeretek hiánya — ha­tározza meg gondolkodásunkat és tevékenységünket is. T­­agy tévedés és súlyos hi­­b­­­ba lenne, ha most — gondjainkra, feszültsé­geinkre hivatkozva — alábe­csülnénk az üzemi élet és a vezetés demokratizmusának jelentőségét, fejlesztésének szükségességét. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a de­mokratikus előkészítés után ne merjünk dönteni, a végrehaj­tást megkövetelni, számonkér­­ni és ellenőrizni. Sőt, erre ép­pen a demokratizmus módsze­re adja a leghivatottabb jog­alapot. Nincs jogunk viszont ahhoz, hogy a dolgozók meg­kérdezése, véleményének fi­gyelembevétele nélkül dönt­sünk, képviseljünk vagy szer­vezzünk, és magunkat „hiva­talból” a legjobb hozzáértők­nek nyilvánítsuk. Sem a veze­tői megbízatás, sem a megvá­lasztás nem ad jogosítványt ahhoz, hogy dolgozótársainkat kiskorúaknak tekintsük. Most, amikor a bérek és a béren kívüli juttatások növelé­sének lehetőségei szűkösebbek, szakszervezeti szerveinknek és tisztségviselőinknek még erő­teljesebben kell képviselniük, védeniük a postás dolgozók érdekeit, törekedniük kell po­litikai öntudatuk, általános műveltségük fejlesztésére, emberi értékeik növelésére. Jusson ez mindenekelőtt ab­ban kifejezésre, hogy meg­­védjük eddig elért eredmé­nyeinket, hogy minden pos­tás dolgozó maradéktalanul megkapja azokat a jogos já­randóságokat, amelyeket a törvények, a kollektív szer­ződés és más postai jogszabá­lyok előírnak, lehetővé tesz­nek.I­de sorolhatjuk azt is, hogy az ez évre elő­irányzott szolid, 4,5— 5 százalékos bérszintnöveke­­dés a lehető legigazságosab­ban legyen elosztva, felhasz­nálva. Most, az alsó bérhatá­rok elérése után, a bérekben és személyi jövedelmekben fokozatosan kifejezésre kell, hogy jusson a több és jobb munka. Ne csak emlegessük, hogy azok az értékes embe­rek, akik jól dolgoznak, ha­nem bizonyítsuk ezt be fo­kozott anyagi megbecsülésük­kel! Ne maradjon ez kissé megkopott jelszó, hanem mer­jünk is differenciálni a vég­zett munka alapján! Támogatunk minden gaz-­­­dasági vezetőt, aki a kereset­­­tek alapjaként teljesítmény­követelményeket állít fel. Olyan követelményrendszerre van szükség, amely a magyar hírközlés fejlődését segíti, amely fegyelmezett, pontos, jó minőségű munkára sarkall. Nincs szükség viszont önbe­csapásra, ellenőrizhetetlen lát­szattal tételekre. Ezzel csak magunkat vezetnénk félre, rossz szolgálatot tennénk, és kárt okoznánk a postának, a postás dolgozóknak és a la­kosságnak is. A szűkösebb években is ke­resnünk, kutatnunk kell — most erre az eddigieknél is nagyobb szükség van —, hogy hogyan lehet növelni a szo­ciális és kulturális ellátottság színvonalát, hogyan lehet megkönnyíteni, kulturáltabbá tenni a postás dolgozók mun­káját. Ez is hozzájárul ah­hoz, hogy a postás dolgozók n­ap mint nap érezzék, tuda­tában legyenek annak, hogy nemcsak kérünk, követelünk tőlük, nem a tervszámok egy­szerű végrehajtóinak, hanem a postai szolgáltatások meg­személyesítőinek tekintjük őket, és a róluk való gondos­kodás erkölcsi kötelességünk, természetes igényünk. E­z az év nagy lehetőséget kínál a szakszervezet tö­megkapcsolatainak erő­sítésére. A rendszeres tanács­kozások, a választások, az új kollektív szerződés előkészí­tése, a VI. ötéves terv vitái, a szakszervezeti politikai tö­megoktatás tanfolyamai al­kalmat adnak arra, hogy min­den kérdésről nyíltan, őszin­tén szót váltsunk és szót ért­sünk. Élnünk kell ezekkel az alkalmakkal, hogy jobban megismerjük a postás dolgo­zók egészének és egy-egy ré­tegének helyzetét, igényeit. 1980 sok tennivalót ígér, de lehetőséget is nyújt az ész­szerű javaslatok, értelmes gondolatok megvalósítására. Ehhez mindnyájunkra, vala­mennyiünk cselekvő akaratá­ra, felelős, aktív közreműkö­désére szükség van. Ha aka­runk és tudunk is dolgozni, ha képesnek tartjuk magun­kat arra, hogy megvalósítsuk szándékainkat, akkor biza­lommal, jó lelki­ismerettel te­kinthetünk az új esztendő elé, és bizonyos, hogy keve­sebb gondban és több öröm­ben lesz részünk. Ehhez kí­vánunk minden postás dol­gozónak sok erőt és jó egész­séget Besenyei Miklós főtitkár A szervezeti élet magja a bizalmi csoport A közelgő szakszervezeti vá­lasztások különösen az alap­szervezetekben foglalkoztat­ják a tagságot; vajon a vá­lasztásokkal együtt milyen szervezeti változásokra lehet számítani? Ez természetes, mi­vel az alapszervezetekben döntenek minden olyan kér­désben, amely a tagságot köz­vetlenül érinti. A szervezeti rendszer mó­dosításának egyik célja az, hogy a szakszervezetek a meg­növekedett jog- és hatáskörök gyakorlása során a rájuk há­ruló újszerű feladatokat mi­nél hatékonyabban oldják meg. Ehhez viszont az kell, hogy a szakszervezet mind a gazda­sági partnerhez, mind a tag­sághoz fűződő kapcsolatát egy­idejűleg és állandóan erősítse. Mint ismeretes, a bizalmiak feladatkörének, a hatáskörök­nek a bővítése megélénkítette a mozgalmi életet, majd to­vább növelte a joggyakorlás lehetőségeit az új fórumrend­szer. Új fórum jött létre (a bizalmi testület és a szakszer­vezeti tanács együttes ülése), amely azonban a már meg­levő választott vezető testüle­tek szerepét és hatáskörét csökkentette. Az alapszervezetek felépíté­sében és működésében várha­tó változásokat a mozgalom fejlődése tette szükségessé. Ép­pen ezért az alapszervezetek létrehozására a Postások Szak­­szervezetének elnöksége irány­elvet fogadott el. Eszerint egy hivatal, üzem vagy in­tézmény, továbbá az azo­nos postaszervhez tartozó szétszórt munkahelyek szakszervezeti tagsága együtt (járásonként vagy területenként) alkot egy alapszervezetet. Meg kell jegyezni, hogy a je­lenleg kialakult alapszerveze­tek rendszerén nem célszerű változtatni, kivéve ott, ahol a tszb-ket kívánják a közigaz­gatási határokhoz igazítani, vagy ahol a gazdasági vezetői hatáskörök leadása ezt indo­kolttá teszi. Szakszervezeti bi­zottságaink többségükben most is a munkáltatói jogok­kal felruházott gazdasági egy­ségekhez igazodnak, ezért most az alapszervezeten belüli munka javítására kell helyez­ni a hangsúlyt. Az a felada­tunk tehát, hogy megvizsgál­juk alapszervezeteink műkö­dését, és azt a mai követelmé­nyekhez igazítsuk. Egyik ilyen sarkalatos kér­dés, hogy — a helyi igények­hez és körülményekhez iga­zodva — melyik alapszervezet tartson összevont taggyűlést, és melyik tartsa meg bizalmi­csoportban. Körültekintően kell megválasztani a célszerű formát. Ahol a tagság egy időben összehívható, ott összevont taggyűlést kell tartani. E for­mának az az előnye, hogy a tagság közvetlenül gyakorol­hatja jogait és közvetlenül ve­het részt a szervezeti életben. Az összevont taggyűlések kö­zött az operatív irányító szerv továbbra is a szakszervezeti bizottság lesz. Változás vi­szont, hogy ez ideig az össze­vont taggyűlés a szakszerve­zeti jogok gyakorlására volt hivatva, a jövőben pedig az üzemi demokratikus jogokat is gyakorolja. Ezáltal lesz az összevont taggyűlés az alap­szervezet, illetve a munkahely legdemokratikusabb fóruma. Gondot okoz a taggyűlések megtartása azokban a hivata­lokban, üzemekben, amelyek­nél az eltérő munkarend vagy a területi széttagoltság nem teszi lehetővé a tagság egyide­jű összehívását. Felmerül a kérdés ezeken a helyeken, milyen megoldás lenne a legmegfelelőbb, mi­lyen forma alkalmazása lenne a legcélravezetőbb? Minde­nekelőtt a jelenlegi helyzetből induljunk ki! Az eddig elért eredményekhez nagymérték­ben hozzájárult a bizalmiak tevékenysége, ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a bizalmi csoportok tevékenysé­gében rejlő lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. A bizalmiak személyes felké­szítése a joggyakorlásra meg­történt, eredményes volt. A jö­vőben a csoporttevékenységre kell irányítani a figyelmet. A bizalmi csoportjára támasz­­oova, tagságának véleményét képviselve gyakorolja a legje­lentősebb szakszervezeti jogo­kat. Megbeszélésüket már nem kell a taggyűlés rangjára fel­emelni, csak el kell ismerni az élet által teremtett valóságos helyzetet. Az új igényekhez, elvárá­sokhoz való alkalmazkodáskor azonban fel kell hívni a figyel­met a munkaidőalappal való takarékos gazdálkodásra. Nem az értekezletek számának a szaporításáról van szó, ha­nem a munka tartalmának ja­vításáról, az állandó és folya­matos kapcsolattartásról, amelyhez fel kell használni a munkaközi szüneteket is. A fo­lyamatos kapcsolattartás újabb igényt, a bizalmi csoportok át­tekinthetőségét teremti meg. Ezért a jelenleg kialakult cso­portokat, tagozódásukat felül kell vizsgálni. Célszerű a bi­zalmi csoportokat, ahol a fel­tételek megvannak, úgy kiala­kítani, hogy a hivatal, üzem, intézmény felépítéséhez iga­zodjon, és lehetőleg egy gazda­sági alapegység (osztály, cso­port, brigád) egy szakszerve­zeti csoportot alkosson. Sok alapszervezetben már követi a csoportok kialakítása a gazda­sági egységeket. Ezért a mos­tani választást fel kell hasz­nálni arra, hogy ez a megoldás általános legyen, mindenütt kialakuljon a csoportok felelős gazdasági és szakszervezeti ve­zetése is. Számolni kell azzal, hogy a bizalmiak feladata tovább bő­vül, mivel ebben az esetben­­bizalmi csoportban megtartott taggyűlés) az alapszervezet legfelsőbb vezető testülete a bizalmiak, illetve főbizalmiak testülete lesz. Az alapszervezet­i szinten működő bizalmi testületnek minden bizalmi, illetve főbi­zalmi tagja lesz, valamint a testület tagjai lesznek az szb tagjai is. Ez a testület már nemcsak a szakszervezeti jogo­kat és hatásköröket gyakorol­ja hanem ellátja az üzemi de­mokráciához kapcsolódó kép­viseletet is. A bizalmiak testü­letének ülései között az opera­tív irányító feladatot itt is az szb látja el, amelynek elnöke, illetve titkára a bizalmiak tes­tületének elnöke, illetve titká­ra is. A fentiekből látható, hogy a bizalmiak lesznek a mozga­lom kulcsemberei. Várhatóan elfoglaltságuk is nagyobb lesz az eddigieknél, ezért a bi­zalmi választásokkal egy idő­ben minden bizalmi mellé he­lyettest is kell választani és törekedni kell arra, hogy he­lyes munkamegosztás alakul­jon ki a bizalmi és helyettese között. Szervezeti rendszerünkben még találkozunk osztálybizott­ságokkal, műhelybizottságok­kal, ugyanakkor a főbizalmi­rendszer is kialakult. Ha to­vábbra is fennmaradna az ob, illetve mb rendszere, műkö­désük csak formális lenne, he­lyette lehetőleg főbizalmi rend­szert kell létrehozni. Az új szervezeti felépítésben a főbi­zalmiak vegyék át szerepüket! A főbizalmiaknak saját cso­portja nem lesz, önálló fel­adatkört lát el, a bizalmiakkal egyeztetve, az ő megbízásuk alapján tevékenykedik. E szer­vezeti megoldás várhatóan elő­segíti az információáramlás gyorsulását és a folyamatos kapcsolattartást. Az alapszervezeten belüli változások a munka tartalmá­nak javítását kívánják előse­gíteni. Természetes, hogy a forma igazi értelmét a válasz­tott szakszervezeti tisztségvise­lők hozzáállásukkal példamu­tató magatartásukkal adják meg. Tudatosan kell tehát készül­nünk a közelgő választásokra, a szakszervezeti tisztségviselők kiválasztására. Csakis jól megalapozott, körültekintő előkészítő munka után, a tag­ság bizalmára alapozva tehe­tünk javaslatot tisztségek be­töltésére. Kánya Gyula

Next